6.rész: Na de srácok...!

Haihai! Itt újra Jane! Remélem tetszik a rész!

A fiúk háza gyönyörű volt! Csak úgy, mint a szobám! A falak hófehérek, a padló fekete plüss szőnyegbe burkolózik. Az ágyamon fekete vékony baldachin van. Van a szobában tévé, egy sarokgarnitúra, egy íróasztal, ruhásszekrény, könyvespolc... egyszóval minden (sőt még több is) ami kell.
 - De gyönyörű... - suttogtam és elejtetem a kezemben lévő bőröndöt.
 - Ugye? - lépett be utánam Andy
 - Igen...
Levettem a bakancsomat és az ágyhoz léptem.
 - Szabad...? - kérdeztem és az ágy felé biccentettem
 - Csak nyugodtan. - mosolyodott el a fiú.
Erre felmásztam az alvóalkalmatosságra és elkezdtem ugrálni rajta. Egy jó ideig ugráltam, és így levezettem a feszültségemet ami a nap folyamán felgyülemlett bennem. Andy már rég kiment a szobából mikor én abbahagytam az ugrálást. Fáradtan elfeküdtem a jó puha ágyon.
 - Szia! - jött be Ashley a szobába.
A hirtelen köszönéstől a szívem kihagyott egy ütemet.
 - Hai! - ültem fel - Mizu?
A fiú nem válaszolt csak leült mellém az ágyra. Kicsit talán közelebb, mint kellet volna, így hát az összes vér ami a testemben keringett mind a fejembe kezdett áramlani.
Csendben ültünk egymás mellet. Ashley többször is megpróbálkozott a beszéddel, de aztán mindig meggondolta magát.
Hirtelen megfogta a kezemet és elkezdte nézegetni.
 - Mi az? - kérdeztem idegesen nevetve.
 - Miért? - kérdezett vissza még mindig a karomat nézegetve.
Hirtelen még jobban elvörösödtem és visszarántottam a karomat.
 - Mit miért? - tettem fel a hülye kérdést, pedig mindketten tudtuk, hogy miről van szó.
 - A kezed... - kezdte, de én a szavába vágtam.
 - És? - néztem rá kissé ingerülten, habár semmi okom nem volt arra, hogy mérges legyek rá - Mi van vele? Az én kezem! Az ENYÉM!
Odarohantam a ruhás bőröndhöz, de Rin ruhái voltak benne, valószínűleg összecseréltük. Így hát a kofferrel átrohantam a szomszéd szobába és a vissza cseréltem a ruháimat. Mikor már újra a saját szobámban álltam egy pulcsiban ami elfedte az alkaromon éktelenkedő vágásokat, belenéztem Ashley szemébe. A harag ami hirtelen feltört belőlem elpárolgott amint abba kétségbeeséstől fénylő, barna szempárba néztem.
 - Bocsi - nyöszörögtem.
Ash elmosolyodott.
 - Nem vagy éhes? - kérdezte
 - Nem... de azért jól esne egy kis innivaló.
Lementünk a konyhába. Még Ash valami kaját keresett én kinyitottam a kisebbik hűtőt amiben az innivalót tárolják (külön hűtő az innivalónak? WOW). A hűtő tele volt alkohol tartalmú és energia italokkal.
 - Ti vizet nem is isztok? - néztem fel meglepődötten a piás üvegek közül.
 - De - vágta rá Ash - Néha... - bizonytalanodott el hirtelen.
Erre elröhögtem magam.
 - Na jó! - mondtam nevetve - Akkor ezeket most elkobozom!
Szépen kipakoltam az összes alkohol tartalmú innivalót és beleraktam őket egy hűtőtáskába.
 - Mi csinálsz? - lépett be a konyhába CC, és ijedten nézte, ahogy az utolsó üveget is elrakom - Azt te mind megakarod inni?
 - De hogy is, te barom! - nevettem - Csak leszoktatlak titeket!
A hűtőtáska kíséretében felvonultam a szobámba, ahol bezártam az egyik zárható fiókba.
 - Az összeset elvetted? - nézett rám CC kerek szemekkel
 - Igen. De majd kaptok belőle - feleltem.
 - Mennyit?
 - Egy üveget hetente - feleltem egyszerűen.
 - Fejenként?
 - Nem.
CC úgy nézet rám, mintha épp a mennyország kapuját zártam volna be örökre és nem egy fiókot ideiglenesen.
 - Ne már! - néztem furcsán a dobosra - Azért ennyire nem lehetsz függő!
Erre olyan hitetlenkedő pillantást kaptam válaszul hogy muszáj volt nevetnem. Ám CC tekintete a kezemben lévő kulcsra tévedt.
 - Add azt ide! - nyúlt a kulcsomért.
Erre ijedten Ashleyhez vágtam a kis vastárgyat, mire ő visszadobta.
Ekkor már túl közel volt a dobos srác így nem jutott idő több dobálózásra így én kifutottam a szobából, utánam futott Ash utána meg CC.
Én és a gitáros fiú egy szobába futottunk be. Ash gyorsan bezárta az ajtót, így CC nem tudott bejönni.
Ekkor már mindketten szakadtunk a röhögéstől. Ash az ajtónak dőlve állt, én meg az ágy mellet nevettem.
Egyre fáradtabbnek éreztem magamat. Hirtelen bevillant hogy én konkrétan 24 órája ébren vagyok. Kicsit szédelegtem, majd ráborultam az ágyra. Az utolsó amire emlékszem egy barna szempár volt. Elaludtam...

Reggel egy vakítóan fehér szobában ébredtem. Először azt hittem hogy kórházban vagyok, de miután kitisztult a kép láttam a fekete bútorokat amik erős kontrasztban voltak a fehér falakkal.
Nyújtóztam egy Rin szerinti "terület felmérős" nyújtózkodást (abból áll hogy a kezeimmel hatalmas kört írok le a felső testem körül). Ahogy a nyújtózkodtam valamihez/valakihez hozzáértem. Pár pillanatig nem vettem levegőt, és ekkor meghallottam hogy más is van a szobában!
Ijedten felültem, de a hirtelen lendülettől leestem az ágyról, és magammal rántottam a takarót.
A másik emberi lény felült és lenézett a földre. Ashley volt az.
 - Te mit keresel ott lenn? - kérdezte majd felhúzott a földről.
 - TE mit keresel itt? - néztem rá értetlenül.
 - Öm.. ez az én szobám...
 - Hát.. akkor ÉN mit keresek itt? - néztem továbbra is kérdőn.
 - Este elaludtál az ágyamon - válaszolt egyszerűen a fiú.
 - Akkor mért nem vittél vissza a szobámba?
 - Téged? - nevette el magát Ashley - Már akkor is úgy kapálóztál, hogy majd kiverted a szemem, mikor csak megfordítottalak!
 - Ó...
Egy darabig csendben voltunk mikor én hirtelen elvigyorodtam.
 - Hány óra? - kérdeztem gonosz mosollyal
 - Hajnali fél hat. Mért?
 - Van egy ötletem! - mondtam és kirohantam a szobából.
Andy szobája volt a legközelebb, így oda törtem be első ként.
 - Andy! Andy Andy Andy Andy Andy! ANDYYYYY - visítottam miközben az ágyán ugráltam.
 - Mi van? - nézett rám álmosan a fiú.
 - Semmi - válaszoltam és leugrottam az ágyról - Csak gyakorlom a neved.
 - Marha! - nevetett Andy és hozzám vágott egy párnát.
Körül néztem a szobában. Szép szoba volt hasonló mint Riné, Ashley-é, és az enyém.
Amikor az éjjeliszekrényére tévedt a tekintetem megállt bennem az ütő! Egy kép volt ott.... amin volt egy nő, egy férfi, egy fiú és egy kislány.... ezt a képet láttam már valahol...
 - Ez honnan van? - kérdeztem és felvettem a képet
 - Ez... - nézett a képre Andy - Ezen én vagyok 11 éves koromban, az a lány ott a húgom. Igaz csak a féltestvérem, de attól még nagyon szeretem, hiába nem láttam már lassan...
 - Tizenkét éve... - fejezem be a mondatát.
 - Honnan tudod? - néz rám meglepetten.
 - Ez a kép... - kirohanok a szobából és pár perc múlva két tök ugyanolyan képpel térek vissza.
 - Neked meg honnan van meg? - kerekedik el Andy szeme.
 - Ezen a képen... a lány.... én vagyok!