Haii! Itt újra Jane! Jó olvasást!
Épp a karkötőimen tekergettem a szegecseket (milyen gazdag, izgalmas elfoglaltság!) mikor kopogtak az ajtómon.
- Ki az? - kérdeztem.
- Én - jött a válasz.
- Én? - kérdeztem vissza játszva a hülyét.
- Nem. Én!
- Akkor most Én?
- Nem, Te! - lépett be a szobába Andy.
- Jaaa, hogy te! - nevettem.
Andy leült az ágyam szélére, és kicsit furán nézte a takarómon széjjel szórt szegecseket.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte végül.
- Hogy Én? - néztem végig a takarómon - Ash... - sóhajtottam.
- Miatta szeded le a szegecseket meg csavargatod őket vissza? - nevetett fel Andy.
- Nem! - röhögtem - Azt mondta, mivel beteg vagyok, azért nem rohangálhatok a házba, mint egy félbolond, így ágyban kellet maradnom.
- Ahha! - mosolygott, majd egy kicsit közelebb csúszott hozzám - Amúgy.. kérdezhetek valamit, mint testvér, a testvértől?
- Igen.
- Jobban mondva két valamit akarok kérdezni... - tette még hozzá elgondolkodva.
- Nyögd már ki! - parancsoltam rá kissé indulatosan.
- Oké - mondta kicsit megszeppenve Andy - Mért jársz folyton feketében?
- Talán mert Emó vagyok? - kérdeztem vissza - Másik kérdés?
- Öm... na ezt nem tudom, hogy hogyan tegyem fel! - röhögte el magát kínosan
- Naaa... - vigyorodtam el.
- Ne néz így! - röhögte el magát még egyszer - Így még nehezebb!
- Jó! - mondtam, és bebandzsítottam.
- Hallod! - lökött meg nevetve - Te nem vagy százas!
- Tőled örököltem! - nevettem, majd kicsit elkomorodtam, mert tényleg érdekelt, hogy mi bántja a bátyuskám lelkét - Mi baj?
- Öm... Rin... tudod.. én.. azt hiszem...
- Mit?! - csillant fel a szemem - Mit hiszel?
- Nem biztos..., áh, hülyeségeket beszélek! Biztos.. hogy... hogy én...
Az amúgy is akadozó mondatot, hatalmas röhögés szakította félbe. De nem mi röhögtünk. Sejtettem, hogy kik röhöghetnek. Így felálltam, megragadtam Andy karját és átrohantam Rin szobájába. (mert onnan jött a nevetés). Amint beléptem, láttam hogy Ashley Rint csikizi, aki röhögve kapálózik.
- Ne kínozd már! - rohantam oda én is nevetve - Zeng a szobám a röhögéstől!
Ráugrottam az ágyra és a hozzám legközelebb lévő személyt (név szerint Ashleyt) kezdtem el csikizni.
Aztán Andy is betalált a szobába, őt el lökte Rin, de aztán még is az LBm lett megcsikizve. Szegény, neki nincs lehetősége támadni. Hihi.
Egy ideig még gyilkoltuk egymást Ashleyvel, majd egyszer csak abbahagyta a csikizést. Akkor tudatosult bennem, hogy milyen testhelyzetben is vagyunk (én az ágyon hanyatt fekve, Ash fölém hajolva). A fejem persze vörös lett.
- Nézd! - suttogta, és a fejével a bátyámék felé bökött.
A szőnyegen fekve csókolóztak. Erre elmosolyodtam. Hát akkor tulajdonképpen ezt akarta nekem az előbb eldadogni!
Ashley hirtelen a bordáim közé bökött, mire felsikkantottam.
- Ezt most miért? - néztem fel rá.
- Nem illik bámulni! - röhögött, és belecsípett az arcomba.
Erre annyira tágra nyitottam a szemem, amennyire tudtam.
- Jól van na! - röhögtem fel végül
- Ezt látva kedvem támadt kivételesen példát venni Andyről... - suttogta, majd közelebb hajolt.
Már csak tizedmásodpercekre voltunk a csóktól, mikor a kezem megcsúszott, és Ash-sel együtt leestünk az ágyról! Na aztán értek én a tökéletes pillanatok elrontásához!
- Jól vagytok? - nézet ránk meglepetten Rin, de a választ meg sem várva elkezdet röhögni.
- Persze semmi bajunk! - vágtam rá enyhén vörös fejjel. Erre már mind a négyen nevettünk.
Csak én vettem észre, vagy tényleg sokkal boldogabbak vagyunk mióta itt lakunk a srácoknál?
Egy darabig még fetrengtünk, majd Rin gyomra jelezte, hogy enni kéne valamit. De mivel semmi ehető nem volt a házban, elküldtek felöltözni (mert csak egy melegítő alsó meg Ash egyik bő pulóvere volt rajtam, ne kérdezze senki hogy hogy került rám, mert azt én se tudom), és indultunk is volna vásárolni. Már felöltöztem (Andy Isten tudja hogyan, de rávett hogy egy piros pólót, egy kék farmernadrágot és dzsekit vegyek fel, valamint lenyúlhattam a dögcéduláit). Mikor sétáltam volna le a földszintre, és elhaladtam Rin szobája előtt, megláttam hogy megint össze akarja fogni a haját.
- Rin! Felejtsd el! - rohantam be a szobájába - Olyan ijesztő vagy így!!
- De Jane! - kezdte felháborodva - Össze akarom fogni a hajamat!
- De ne fogd össze! - makacskodtam, majd elvéve a hajgumijait, átfutottam Jinxx szobájába.
Rin utánam rohant. Jinxx elég furán nézett ránk, mikor beloholtunk a szobájába, miközben ő szépen, nyugodtan hegedült.
- Lányok, baj van? - kérdezte a fiú
- Igen!! - vágta rá Rin - Ellopta a hajgumimat, és így nem tudom össze fogni a hajamat!
Már majdnem rávágtam hogy aljas rágalom, de Jinxx ránk kiabált:
- Jane, Rin elég legyen! - erre én kissé megilletődötten bámultam rá, Rin meg leült a földre - Jane, mért nem akarod, hogy Anna összefogja a haját?
Erre hadováltam valamit arról, hogy ijesztő összefogott hajjal, Rin meg elkezdett röhögni, és pszichó fejet vágott, mire Jinxx kikérte magának, mert a pszichopataság az ő reszortja.
- Rin, Jane! - állt meg az ajtó előtt Ashley - Elég a balhéból! Induljunk már!
Majd Andy segítségével kicibáltak minket Jinxx szobájából.
A kocsiban Andy vezetett, Rin ült az anyós ülésen, Ashley meg én mögöttük.
Andy beindította a kocsit, Rin meg gyorsan összefogta a haját. Bah, csak azért is!
- Amúgy - fordult hátra Rin - Honnan szedted a dögcédulákat?
- Egyet találhatsz! - vigyorogtam, majd felé villantottam a vékony, fémlapba gravírozott Biersack feliratot.
- Gondolhattam volna! - nevetett fel.
- Meg fogom változtatni a nevemet Renata Alice Palmer-Biersack-re! - jelentettem ki.
Erre mindenki elkezdett nevetni, egyedül nekem volt pár másodpercnyi fáziskésésem, amikor megszeppenve bámultam rájuk, majd én is elnevettem magam. Nem érdemes tagadni, tényleg sokkal boldogabbak vagyunk így!
A bevásárló központnál, én és Andy beleugrottunk a kosárba. Mer mér ne?
- Nehezek vagytok! - kiáltott fel nevetve Rin, aki megpróbált minket eltolni.
- Segítek! - mondta Ashley, és lökött egyet a kocsin, mire én majdnem kiestem belőle, mert hülye fejemmel nem ültem le, hanem álltam.
Sokan megbámultak minket, mire én egy csomó metál villát, meg békét mutattam a kezemmel.
- Bolond fiatalság! - csóválta rosszallóan a fejét egy öregasszony.
- Béke! - nyújtottam nyelvet, és őt is megörvendeztettem egy metál villával.
A bevásárlás vége fele már kikászálódtunk a bevásárlókocsiból, és a kassza felé vettük az irányt.
- Vegyünk kakaóport! - torpantam meg.
- Minek az neked? - nézett rám furcsán Ash.
- Csak mer kell és kész! - mondtam kissé gyerekesen és megkaparintottam 3 csomag kakaót.
Mikor visszaértünk, nekem olyan jó kedvem volt, hogy egész végig ugráltam a fiúk körül, még ők becipelték a vásárolt dolgokat.
- Jane! - szólt rám Ashley, mikor már a nappaliban álltunk - Te elméletileg beteg vagy!
- Jééééé.... Tényleg! - csaptam a homlokomra, de ahogy eljutott a tudatomig, a tény, hogy fáj a torkom, egy kicsit romlott a közérzetem.
- Na, nyomás fel a szobádba! - mondta nevetve Ash, és rácsapott a vállamra.
- Jó, megyek! - adtam meg magam, és (már csak azért is) rohanva tettem meg a szobámba vezető utat.
- Lehetetlen vagy! - röhögött Ashley.
- Tudom! - nevettem, és becsaptam magam mögött az ajtóm.
- Jobban mondva két valamit akarok kérdezni... - tette még hozzá elgondolkodva.
- Nyögd már ki! - parancsoltam rá kissé indulatosan.
- Oké - mondta kicsit megszeppenve Andy - Mért jársz folyton feketében?
- Talán mert Emó vagyok? - kérdeztem vissza - Másik kérdés?
- Öm... na ezt nem tudom, hogy hogyan tegyem fel! - röhögte el magát kínosan
- Naaa... - vigyorodtam el.
- Ne néz így! - röhögte el magát még egyszer - Így még nehezebb!
- Jó! - mondtam, és bebandzsítottam.
- Hallod! - lökött meg nevetve - Te nem vagy százas!
- Tőled örököltem! - nevettem, majd kicsit elkomorodtam, mert tényleg érdekelt, hogy mi bántja a bátyuskám lelkét - Mi baj?
- Öm... Rin... tudod.. én.. azt hiszem...
- Mit?! - csillant fel a szemem - Mit hiszel?
- Nem biztos..., áh, hülyeségeket beszélek! Biztos.. hogy... hogy én...
Az amúgy is akadozó mondatot, hatalmas röhögés szakította félbe. De nem mi röhögtünk. Sejtettem, hogy kik röhöghetnek. Így felálltam, megragadtam Andy karját és átrohantam Rin szobájába. (mert onnan jött a nevetés). Amint beléptem, láttam hogy Ashley Rint csikizi, aki röhögve kapálózik.
- Ne kínozd már! - rohantam oda én is nevetve - Zeng a szobám a röhögéstől!
Ráugrottam az ágyra és a hozzám legközelebb lévő személyt (név szerint Ashleyt) kezdtem el csikizni.
Aztán Andy is betalált a szobába, őt el lökte Rin, de aztán még is az LBm lett megcsikizve. Szegény, neki nincs lehetősége támadni. Hihi.
Egy ideig még gyilkoltuk egymást Ashleyvel, majd egyszer csak abbahagyta a csikizést. Akkor tudatosult bennem, hogy milyen testhelyzetben is vagyunk (én az ágyon hanyatt fekve, Ash fölém hajolva). A fejem persze vörös lett.
- Nézd! - suttogta, és a fejével a bátyámék felé bökött.
A szőnyegen fekve csókolóztak. Erre elmosolyodtam. Hát akkor tulajdonképpen ezt akarta nekem az előbb eldadogni!
Ashley hirtelen a bordáim közé bökött, mire felsikkantottam.
- Ezt most miért? - néztem fel rá.
- Nem illik bámulni! - röhögött, és belecsípett az arcomba.
Erre annyira tágra nyitottam a szemem, amennyire tudtam.
- Jól van na! - röhögtem fel végül
- Ezt látva kedvem támadt kivételesen példát venni Andyről... - suttogta, majd közelebb hajolt.
Már csak tizedmásodpercekre voltunk a csóktól, mikor a kezem megcsúszott, és Ash-sel együtt leestünk az ágyról! Na aztán értek én a tökéletes pillanatok elrontásához!
- Jól vagytok? - nézet ránk meglepetten Rin, de a választ meg sem várva elkezdet röhögni.
- Persze semmi bajunk! - vágtam rá enyhén vörös fejjel. Erre már mind a négyen nevettünk.
Csak én vettem észre, vagy tényleg sokkal boldogabbak vagyunk mióta itt lakunk a srácoknál?
Egy darabig még fetrengtünk, majd Rin gyomra jelezte, hogy enni kéne valamit. De mivel semmi ehető nem volt a házban, elküldtek felöltözni (mert csak egy melegítő alsó meg Ash egyik bő pulóvere volt rajtam, ne kérdezze senki hogy hogy került rám, mert azt én se tudom), és indultunk is volna vásárolni. Már felöltöztem (Andy Isten tudja hogyan, de rávett hogy egy piros pólót, egy kék farmernadrágot és dzsekit vegyek fel, valamint lenyúlhattam a dögcéduláit). Mikor sétáltam volna le a földszintre, és elhaladtam Rin szobája előtt, megláttam hogy megint össze akarja fogni a haját.
- Rin! Felejtsd el! - rohantam be a szobájába - Olyan ijesztő vagy így!!
- De Jane! - kezdte felháborodva - Össze akarom fogni a hajamat!
- De ne fogd össze! - makacskodtam, majd elvéve a hajgumijait, átfutottam Jinxx szobájába.
Rin utánam rohant. Jinxx elég furán nézett ránk, mikor beloholtunk a szobájába, miközben ő szépen, nyugodtan hegedült.
- Lányok, baj van? - kérdezte a fiú
- Igen!! - vágta rá Rin - Ellopta a hajgumimat, és így nem tudom össze fogni a hajamat!
Már majdnem rávágtam hogy aljas rágalom, de Jinxx ránk kiabált:
- Jane, Rin elég legyen! - erre én kissé megilletődötten bámultam rá, Rin meg leült a földre - Jane, mért nem akarod, hogy Anna összefogja a haját?
Erre hadováltam valamit arról, hogy ijesztő összefogott hajjal, Rin meg elkezdett röhögni, és pszichó fejet vágott, mire Jinxx kikérte magának, mert a pszichopataság az ő reszortja.
- Rin, Jane! - állt meg az ajtó előtt Ashley - Elég a balhéból! Induljunk már!
Majd Andy segítségével kicibáltak minket Jinxx szobájából.
A kocsiban Andy vezetett, Rin ült az anyós ülésen, Ashley meg én mögöttük.
Andy beindította a kocsit, Rin meg gyorsan összefogta a haját. Bah, csak azért is!
- Amúgy - fordult hátra Rin - Honnan szedted a dögcédulákat?
- Egyet találhatsz! - vigyorogtam, majd felé villantottam a vékony, fémlapba gravírozott Biersack feliratot.
- Gondolhattam volna! - nevetett fel.
- Meg fogom változtatni a nevemet Renata Alice Palmer-Biersack-re! - jelentettem ki.
Erre mindenki elkezdett nevetni, egyedül nekem volt pár másodpercnyi fáziskésésem, amikor megszeppenve bámultam rájuk, majd én is elnevettem magam. Nem érdemes tagadni, tényleg sokkal boldogabbak vagyunk így!
A bevásárló központnál, én és Andy beleugrottunk a kosárba. Mer mér ne?
- Nehezek vagytok! - kiáltott fel nevetve Rin, aki megpróbált minket eltolni.
- Segítek! - mondta Ashley, és lökött egyet a kocsin, mire én majdnem kiestem belőle, mert hülye fejemmel nem ültem le, hanem álltam.
Sokan megbámultak minket, mire én egy csomó metál villát, meg békét mutattam a kezemmel.
- Bolond fiatalság! - csóválta rosszallóan a fejét egy öregasszony.
- Béke! - nyújtottam nyelvet, és őt is megörvendeztettem egy metál villával.
A bevásárlás vége fele már kikászálódtunk a bevásárlókocsiból, és a kassza felé vettük az irányt.
- Vegyünk kakaóport! - torpantam meg.
- Minek az neked? - nézett rám furcsán Ash.
- Csak mer kell és kész! - mondtam kissé gyerekesen és megkaparintottam 3 csomag kakaót.
Mikor visszaértünk, nekem olyan jó kedvem volt, hogy egész végig ugráltam a fiúk körül, még ők becipelték a vásárolt dolgokat.
- Jane! - szólt rám Ashley, mikor már a nappaliban álltunk - Te elméletileg beteg vagy!
- Jééééé.... Tényleg! - csaptam a homlokomra, de ahogy eljutott a tudatomig, a tény, hogy fáj a torkom, egy kicsit romlott a közérzetem.
- Na, nyomás fel a szobádba! - mondta nevetve Ash, és rácsapott a vállamra.
- Jó, megyek! - adtam meg magam, és (már csak azért is) rohanva tettem meg a szobámba vezető utat.
- Lehetetlen vagy! - röhögött Ashley.
- Tudom! - nevettem, és becsaptam magam mögött az ajtóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése