5. rész: A költözés.

Na sziasztok, itt megint Rin. Jó olvasást!

A kanapén ébredtem, amint kinyitottam a szememet egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam. Andy ott ült kanapéhoz legközelebb lévő fotelban.
- Jobban vagy már? - kérdezte a fiú aggódva. Én csak bólintottam, és észrevettem, hogy iszonyatosan fázom. Felültem, megfordultam és átöleltem a térdeimet. - Fázol? Hozzak egy teát, vagy forrócsokit? - aggodalmaskodott értem tovább Andy.
- Egy tea jó lesz, köszönöm. - azzal Andy felállt és bement a konyhába. Egyedül ültem a kanapén és dideregtem, hideg volt. Pár perc múlva Andy megjelent a kezében egy bögre gőzölgő gyümölcsteával.
- Köszönöm. - vettem el tőle a bögrét mosolyogva. Ő pedig leült mellém. Pár perccel később Jane jött be a nappaliba egy takaróval a hátán, biztos Ash vitte ki neki.
- Szia Jane. - köszöntem neki mosolyogva.
- Szia. - villantott ő is egy mosolyt felém. Leült az egyik fotelbe, szokásához híven feltette a lábát a karfára és csak ült.
- Holnap suli. - sóhajtotta. Hát igen, egyikünk se szereti a sulit. Az tény, hogy engem a suli már elég nagy része tisztel, hát hogy is mondjam.... tudok ütni. De vannak akik még mindig nem és félek, hogy bántják Janet a tudtomon kívül. De mikor Jane ezt mondta Andy ránézett, s enyhe ijedelmet olvastam le a fiú arcáról. Láttam, ahogy Jane a konyha felé bök fejével.
- Éhes vagyok! Keresek valami kaját. Ti kértek? - mi csak nemet intettünk a fejünkkel és ő bement a konyhába. Úgy öt perc múlva elfogyott a teám és megkértem Andyt, hogy hozzon még egyet. Alig telt el pár perc és megjelent John én ijedtemben felsikítottam. Egyre közelebb jött, meg akart ütni.
- Andy!!! Jane!! - kiáltottam . Majdnem mindenki egyszerre jött. Meli, Nelly, Jake és CC a lépcsőn jöttek le, az emeletről, míg Andy és Jane a konyhából jöttek. Ash és Jinxx azonnal odaálltak, hogy lefogják/lenyugtassák idióta bátyámat. De sajnos őket is sikerült megütnie. És itt szakadt el a cérna.
- Ashley, Jinxx álljatok arrébb! - mondtam, miután ledobtam magamról a takarót és sikerült teljesen felegyenesednem.
- Fiúk, tegyétek, amit kért, itt balhé lesz. - jegyezte meg Renel. A két srác arrébb állt, engem meg eltalált a bátyám egyik pofonja, de nem tántorodtam meg, számítottam az ütésre.
- Takarodj végre! Legalább addig hagyj békén, amíg el nem költözünk Jane-nel. - mondtam és kapott tőlem egy hatalmas pofont a féltestvérem.
- Itt maradsz! - jelentette ki és elkapta a bal karomat. De én kirántottam a kezéből és még egyszer megütöttem.
- Nekem ne parancsolgass, nem.... vagy... az apám! - az utolsó négy szót ütésekkel nyomatékosítottam. Persze ő is próbált megütni, de a végén már meguntam, elkaptam  karját és kiráncigáltam az udvarra.
- Miért nem vagy képes csendben kisétálni az életemből, ha már anyáékkal együtt 17 évig a képembe hazudtál?! - tettem fel neki azt a kérdést, ami legjobban zavart.
- Mert a húgom vagy és szeretlek. - mondta egyszerűen, feladta, már nem próbált megütni.
- Igen? Így szeretsz? - mutattam a saját arcomra, ahol erőteljesen piroslott a kézlenyomata. - Kösz, nekem ilyen szeretet nem kell. - ekkor már sírtam, egy jól irányzott rúgással "leterítettem" és a többiekkel együtt visszamentem a házba. Az ajtót becsaptam és kulcsra zártam, de a kulcsot a zárban hagytam, hogy ne tudjon bejönni. Bementünk a nappaliba négyen ültünk a kanapéra: Andy, én, Ash és Jane. A maradék négy fotelben ült Jinxx, Jake, CC és Neru, míg a földön Nelly, Meli és Renel foglalt helyet.
- Na akkor most mi lesz, hova mentek? - kérdezte nagy komolyan Nelly.
- Őszintén bevallom, hogy nem tudom, halvány lila gőzöm sincs arról, hogy most mi lesz. Egy biztos, itt nem maradhatunk. - jelentettem ki.
- A bandával arra jutottunk, hogy költözhettek hozzánk amíg rendbe nem jönnek a dolgok. A házunk épp elég nagy ahhoz, hogy mind elférjünk benne. - mondta Ashley.
- Tényleg? Köszönjük! - mondtam és megöleltem a bátyámat. Ám mikor megláttam Jane szúrós tekintetét azonnal elengedtem Ashleyt és elnevettem magam. - Na de Jane, hova gondolsz? - kérdeztem nevetve, persze a többiek lehet, hogy nem értették, de akkor is jó volt picit nevetni. Bár mindenki elnevette magát.
- Nem kéne pakolnunk? Hisz még ma költözni kéne. - mondta Jane olyan jó tíz perc elteltével.
- Igaza van, segítünk. - mondták a fiúk, a lányokról meg tudtuk, hogy úgyis segítenek. Így hát felmentünk a szobánkba és előkotortuk a bőröndjeinket. A csajok Jane-nel rakták össze a ruhákat, míg én a fiúkkal a hangszereket raktuk össze.
- Nos akkor, akusztikus gitár, elektromos gitár megvan ugye Jinxx? - néztem a fiúra, aki a tokjába tette Jane két gitárját.
- Igen.
- Akkor mehet az előszobába. Hat darab különböző népi furulya. - folytattam a felsorolást Jake-re nézve, ő csak bólintott, hogy megvannak, én intettem az előszoba felé, hogy viheti. - Piccoló, fuvola. - néztem CC-re, aki bólintott és indult is a két hangszerrel az előszobába. - Klarinét. - Ash bólintott és kiment.
- Jól vagy? - állt oda mellém Andy. Mivel az összes hangszer elfogyott, így csak mi ketten maradtunk bent.
- Már hogy lennék? Az egész életem egy bazinagy hazugság, és már itt hever romokban a lábaim előtt, minden, amiért küzdöttem. - mondtam kicsit ingerültebben, mint ahogy kellett volna és megint eleredtek a könnyeim. - Úgy félek. Mi lesz ezek után? Ha soha nem fogok tudni a családom szemébe nézni?
- Ne félj, nem lesz semmi baj. John nem bánthat, a családoddal meg majd rendbe jön a kapcsolatod. - biztatott a srác és megölelt. Jó érzés volt a karjaiban lenni, megnyugtatott a közelsége. Picit eltolt magától és letörölt egy könnycseppet az arcomról. - Ne sírj, minden rendbe jön. - suttogta és újra megölelt. Én egyre kevésbé sírtam. Kezdtem megnyugodni. Pár percig álltunk ott, egymást ölelve, majd eszembe jutott, hogy folytatnom kéne a pakolást.
- Bocsi, de mennem kéne. - mondtam feszengve, s kibontakoztam Andy öleléséből.
- Ja persze, pakolni kell. - mondta és láttam rajta, hogy picit elpirult, annyira édes! Persze én is elpirultam, nem is kicsit, de nem zavart. Elindultam kifelé. Bementem a szobánkba, Andy meg elment a fiúkhoz. Amint a szobába léptem megijedtem a hatalmas kupitól.
- Itt meg mi a fene történt? - kérdeztem hangosan. A lányok rám néztek.
- Hát izé... - kezdte volna Nelly, de félbe szakítottam.
- Mindegy, Neru, Renel kérlek ti hozzátok ki a fürdőnkből a cuccainkat. Meli te kérlek Janenek segíts kipakolni a szekrényéből, majd be a bőröndökbe, Nelly te nekem. - utasítottam a csapatot. Mindenki indult a dolgára. Én Nellynek adtam a ruhákat, ő összehajtotta és betette a bőröndbe. Mikor végeztem a ruhásszekrényem tartalmával, áttértem az ékszereinkre, kiegészítőinkre. Nem sokkal később Jane-ék is követtek minket és együtt pakoltuk a kiegészítőket. Mikor már az összes hordható cuccunk bőröndökben volt (fejenként kettőben) áttértünk azokra a cuccokra, miket Neruék a fürdőből hoztak. Egy bőröndbe dobtuk kettőnk összes sminkjét és bőr/haj ápoló cuccát. A hajkeféket, mindent, ami volt. Aztán jött a többi apróság, tankönyvek, füzetek, tollak, írószerek, nasi, könyvek, képek, azok a plüsseink, párnáink, takaróin, amik nélkül élni se tudunk és minden ami a kezünkbe akadt. Tele is lett az összesen nyolc bőrönd, amink van.
- Leszaladok szólni a fiúknak, hogy segítsenek egy picit és szerintem anya lassan ideér. - mondta Meli. Hát igen, anyukája segít költözni. Egy-két perc múlva feljöttek a fiúk és segítettek levinni a cuccokat, majd Meli anyukája is megérkezett. Beraktuk a csomagokat a két kocsiba és elfoglaltuk a helyünket. Én és Jane a fiúk kocsijába ültünk, míg a többiek a másikba. Egész úton beszélgettünk. Kiderült, hogy a házuk nincs is messze a sulinktól, így könnyebb lesz bejárni. Mikor megérkeztünk a fiúk segítettek bevinni a cuccokat.
- Egy szobában szeretnétek lenni, vagy külön? - nézett ránk Andy, mikor beléptünk a házba.
- Külön, de ha megoldható a két szoba legyen egymás mellett. - jelentettük ki Jane-nel teljesen egyszerre.
- Persze, hogy megoldható, gyertek, megmutatjuk a szobáitokat. - ezzel Andy és Ash elindultak két-két bőrönddel a kezükben, mi ugyanígy követtük őket. A többiek a nappaliban maradtak. A ház kívül-belül csodaszép volt. Kívülről fehér, néhol faburkolatú. Belül főszerepet játszik a fa. A bútorok nagy része mahagóni, vagy bőr. A falak hófehérek ezzel ellensúlyozva a bútorok sötét színét. maga a ház két emeletes, felsétáltunk a másodikra.
- Na ez a te szobád Jane. - mondta Andy és besétált a lépcsőtől balra eső első szobába. Jane követte.
- Akkor ez az enyém? - néztem a mellette lévő szoba ajtajára.
- Igen. - nyitotta ki a bátyám az ajtót. - Csak utánad. - udvariaskodott. Beléptem kezemben a két hatalmas bőrönddel. Bementem, majd a szoba közepén megálltam, letettem a két bőröndöt és körbe fordultam.
- Jesszusom, ez csodaszép. - tátva maradt a szám a látványtól. Az ajtóval szembeni falnál állt egy hatalmas baldachinos ágy. Mahagóni, a függöny és az ágynemű hófehér. Mellette egy szintén mahagóni éjjeliszekrény, egy pár lépéssel arrébb, az ágytól balra hatalmas ablak  Az ajtó jobboldalán hatalmas mahagóni sarok ruhásszekrény, a szekrény másik oldalán egy szintén mahagóni íróasztal, előtte egy nagy bőr forgószék. Igaz, a szobában csak egy ablak volt, de az is hatalmas, a szobát elárasztotta a fény. A szobámban volt még egy nagy tévé, pár bőrfotel, egy hatalmas puha fehér szőnyeg az ágy előtt és egy óriási könyvespolc. Lekaptam a zoknimat és ráálltam a szőnyegre, kellemes érzés volt.
- Segítsek kipakolni? - kérdezte Ash, mikor végre kigyönyörködtem magam a szobában.
- Igen kérlek. - kinyitottam az első bőröndöt ami a kezembe akadt. Abban a közös apróságaink voltak: képek, poszterek, a tancuccaink egy nagyon kis része. - Rakhatok posztereket a falra? - néztem rá a bátyámra, miközben kezdtem kiválogatni a cuccainkat.
- Persze, hozok celluxot. - ezzel Ash kiment a szobából, én meg folytattam a válogatást. A könyveimet elkezdtem feltenni a polcra, de ez csak kis része volt a könyveimnek, a többi másik bőröndben volt, csak azt nem tudom, melyikben. Mikor Ashley visszatért már az íróasztal egyik fiókját kezdtem telepakolni a füzeteim és tankönyveim bőröndben lévő részével. De mikor belépett ezzel felhagytam és előszedtem a posztereimet.
- Hiányzik az otthonod? - nézett rám, a testvérem.
- Csak egy kicsit, de az a ház beitta a hazugságot. Soha többé nem akarok visszamenni oda. - jelentettem ki, de legördül egy könnycsepp az arcomon. - Kérlek vigyázz rá...
- Kire? - nézett rám a srác értetlenül.
- Nem vagyok vak látom, hogy néztek egymásra. Tudom, hogy titkolózik előttem, de így van rendjén. Én nem lehetek mindig mellette, de te legyél. Nem olyan erős, mint mutatja. Fizikailag elég erős és szellemileg se gyenge, de hosszú távon nehezen viseli, ha bántják, bármiről legyen is szó. Csak nézd meg a karját, s meglátod, miről beszélek. Kérlek vigyázz rá... az ő élete soha nem volt olyan, mint az enyém. Ötévesen látta utoljára a bátyját, azt se tudja él-e még. A szüleivel két éve egy szót nem beszélt. - ekkor már patakokban folytak a könnyeim.
- Ne aggódj, vigyázok rá, tudom, hogy olyan, mintha a húgod lenne. De tudom, hogy ő meg érted aggódik. Fáj neki látni, hogy az életed romokban hever. - mondta halkan a fiú és megölelt. Letöröltem a könnyeimet, kibontakoztam az öleléséből és kezdtük a falra ragasztgatni a posztereket. Hát a poszterek nagy részén a BVB és a Metallica volt, de sebaj, azért mindet feltettük. Közben beszélgettünk. Végül mindent kipakoltunk, igaz úgy nagyjából egy órába beletelt. Bár a cuccaim fele Jane-nél volt. Összekevertük a bőröndöket.