Szió! Itt újra Jane! Követem "kolléganőm" példáját és én se fogom jelezni, hogyha átváltok Ashley szemszögébe. Jó olvasást!
Szomorú és mérges voltam. Mérges legfőképpen magamra voltam, de azért haragudtam Ashleyre, Andyre és Rinre is. Hogy a bátyámra és az LBmre miért is haragudtam, mikor okom se lenne rá? Nem tudom... talán azért, mert egyedül hagytak Ash-sel... vagy... Áh! Inkább rájuk nem is haragszom!Gondolatoktól zúgó fejjel, leborultam az ágyamra és a fejemet belefúrtam egy párnába. Már majdnem el is aludtam mikor kopogtak.
- Ki az? - morogtam.
Nem tudom miért, de talán a remény hal meg utoljára alapon Ashleyre számítottam. De nem ő volt.
- Bejöhetek? - lépett be a szobába Andy.
- De már bent vagy! - néztem rá értetlenül.
- Nem úgy! - nevetett fel.
- Akkor hogy?
- Hagyjuk! - legyintett és leült az ágyam szélére - Mi újság?
- Mi lenne? - vontam fel a szemöldökömet.
- Csak kíváncsi vagyok, hogy mi van veled! - nevetett fel - Tizenkét éve nem tudok rólad semmi újat. Mesélj egy kicsit!
- Öm... mit? - néztem még mindig kérdőn - Semmi fontos nem történt velem. Amúgy is tudom, hogy nem emiatt jöttél! Mit akarsz?
- Jó, tényleg nem ezért jöttem... - sóhajtotta.
- Hát akkor mért? - kérdeztem teljesen gyanútlanul.
A bátyám idegesen a szemembe nézett.
- Mi volt Ashleyvel? - tette fel a kérdést ami engem is foglalkoztatott.
- Őszintén? - kérdeztem, mire Andy bólintott - Nem tudom...
- Renata! - mondta ki az eredeti nevemet, amin kicsit meglepődtem - Mondd el hogy mi történt!
- Öm.. oké... - kicsit megszeppenve elmeséltem neki a dél előtömet.
- Jaj Janey! - ölelt át Andy - Nehogy már ilyen baromság miatt vesszetek össze!
- Ez nem baromság! - löktem le a vállamról a karját, és kirohantam a szobából.
Lerohantam a lépcsőn, és felvettem a cipőmet.
- Hova mész? - kérdezte Jake.
- El - adtam meg az egyszerű választ és kirohantam az ajtón.
A tengerpartig rohantam, és ott leültem a homokba, a lábaimat felhúztam és átöleltem. Mivel elég közel ültem a tengerhez, és épp dagály volt, így a hullámok átáztatták a nadrágomat, a bakancsomat, és a pólóm alját. De én ezzel mit sem törődve ültem ott és gondolkoztam...
*Ashley*
- Mi az hogy elrohant? - ordítottam Andyre
- Mondom! - válaszolt idegesen - Kifutott a szobából! Majd egy hangos ajtó csapódással eltűnt!
Ő legalább annyira ideges lehetett mint én. Jane csak fogja magát és eltűnik! Vagy ezerszer hívtuk fel mind az öten (CC, Jake, Jinxx, Andy és Én, Rin azért nem mert még aludt és egyikünknek sem volt szíve felébreszteni) de a telefonját itthon hagyta. Hívtuk Renelt, Melissát, Nerut és Nellyt is, de ők se tudták, hogy hol lehet.
- De hova mehetett? - kérdezte CC.
Ekkor csöngettek. Andy és én egymást lökdösve rohantunk ajtót nyitni, de csak a lányok voltak.
- Mikor ment el? - lépet be a házba Renel.
- Úgy két órája. - válaszolt Andy
- Akkor hamarosan vissza fog jönni! - jelentette ki Neru - Tudjátok, már sokszor csinált ilyet...
- Milyet? - hallatszott egy álmos hang. Hátrafordultunk, és Rin kissé kócos fejével találtuk szembe magunkat. Biztos felébredt az ordibálástól.
- Jane.... eltűnt... - suttogta Andy
- Eltűnt?! - Rin szeméből egy pillanat alatt elszáll az álom - Még is mikor??
- Körül-belül két órája... - sütötte le a szemét Andy
- Hát... mi miatt rohant el?? - lépett közelebb hozzám a húgom.
- Összevesztek Andyvel! - válaszolt Jinxx
- Öm... - gondolkozott el Rin - Ilyet szokott csinálni.... Ha nagyon mérges akkor elrohan, hogy végiggondolja a dolgokat, és néhány órán belül vissza jön...
- Hova szokott ilyenkor menni?? - kérdeztem idegesen. Már a tudat is fájt, hogy esetleg csinál valami olyat amit nem kéne.
- Senki se tudja. - válaszolt Nelly - Még ő maga sem. Mindig rögtönöz. Megy a feje után.
- Egyszer volt olyan is, hogy 9 és félórát volt távol... - mondta Melissa, de szerintem nem tervezte, hogy ezt benyögi, mert rögtön a szája elé kapta a kezét.
- Na szép... - mondtam és nekivetettem a hátamat a falnak.
- De hova mehetett? - kérdezte CC.
Ekkor csöngettek. Andy és én egymást lökdösve rohantunk ajtót nyitni, de csak a lányok voltak.
- Mikor ment el? - lépet be a házba Renel.
- Úgy két órája. - válaszolt Andy
- Akkor hamarosan vissza fog jönni! - jelentette ki Neru - Tudjátok, már sokszor csinált ilyet...
- Milyet? - hallatszott egy álmos hang. Hátrafordultunk, és Rin kissé kócos fejével találtuk szembe magunkat. Biztos felébredt az ordibálástól.
- Jane.... eltűnt... - suttogta Andy
- Eltűnt?! - Rin szeméből egy pillanat alatt elszáll az álom - Még is mikor??
- Körül-belül két órája... - sütötte le a szemét Andy
- Hát... mi miatt rohant el?? - lépett közelebb hozzám a húgom.
- Összevesztek Andyvel! - válaszolt Jinxx
- Öm... - gondolkozott el Rin - Ilyet szokott csinálni.... Ha nagyon mérges akkor elrohan, hogy végiggondolja a dolgokat, és néhány órán belül vissza jön...
- Hova szokott ilyenkor menni?? - kérdeztem idegesen. Már a tudat is fájt, hogy esetleg csinál valami olyat amit nem kéne.
- Senki se tudja. - válaszolt Nelly - Még ő maga sem. Mindig rögtönöz. Megy a feje után.
- Egyszer volt olyan is, hogy 9 és félórát volt távol... - mondta Melissa, de szerintem nem tervezte, hogy ezt benyögi, mert rögtön a szája elé kapta a kezét.
- Na szép... - mondtam és nekivetettem a hátamat a falnak.
*Jane*
Naplemente volt, mikor kitisztult fejjel és teljes mértékben elázva szép lassan megindultam hazafelé. Jó sokáig voltam távol, mert még dél se volt mikor elmentem, és most már este van. Hideg szellő fújta meg a sós víztől csöpögő hajamat. Tulajdonképpen nagyon romantikus volt. Naplemente, hideg szellő, kihalt utcák, a földet beborító pirosas és sárgás levelek...
Megráztam a fejemet hogy kiverjem belőle ezt a gondolatot, mielőtt még eszembe jutna Ő. Most épp haragszom rá. De... Oh a fenébe! Nem tudom, mi ütött belém de elkezdtem rohanni. Rohantam egészen a házig. Kicsit meglepődtem, mikor a távolból megláttam Melissáék kocsiját, de nem lassítottam a tempómon.
Az ajtóban állva, már csöngetni akartam, mikor egy hatalmasat tüsszentetem. Erre kicsapódott az ajtó (megjegyzem majdnem hanyatt estem a meglepődéstől) és Ashleyt láttam meg. Mögötte Rint és Andyt, Nerut, Renel, Melit, Nellyt, Jake-et, Jinxxet és CCt.
- Mért vagy ennyire átázva? - csodálkozott Rin.
- A tengerpartnál vo... - a mondatomat egy újabb hatalmas tüsszentés szakította félbe.
- Mér voltál ott? - nézett rám értelmetlenül Ashley - Úsztál?
- Ja! - vágtam rá - Mondhatjuk így is...
És egy újabb hatalmas tüsszentés.
- Gyere már be! - parancsolt rám Andy.
Besétáltam a házba, de mondhatni inkább becsöpögtem, mert kész tócsa alakult ki a lépteim helyén.
- Menny öltözz át! - adta ki a parancsot Andy. Már éppen indultam volna felfele a lépcsőn, mikor egyszerre hárman is megöleltek, nem törődve azzal, hogy facsarni lehetne belőlem a sós vizet.
Rin, Andy és... és Ashley ölelt meg... Néhány másodpercig bírtam a szorongatást, de aztán kezdett elfogyni a levegőm:
- Öm.. elengedhetnétek mert nem kapok elég oxigént... - szipogtam.
Erre elengedtek... Rin és Andy.. De Ash nem.
- Soha többet ne csinálj ilyet. - suttogta, de olyan halkan, hogy csak én halljam.
Mosolyogni akartam, de helyette egy hatalmasat tüsszentetem.
- Azonnal öltözz át mert még komolyabb bajod lesz! - parancsolt rám Rin és Andy egyszerre.
Nos, talán hamarabb kellet volna elküldeniük. Mert.. hát elég vicces kis történet.. ugyanis torokgyulladást kaptam és kis híján tüdőgyulladást is. Hát... maradjunk annyiban, hogy ha akarom-ha nem, kerülhetem egy darabig a tengerpartot.
- Vedd már be! - kiabált Andy.
- Nem veszem be! - kiabáltam vissza.
- De beveszed!
- De nem veszem!
- Mi a baj? - nézett be az ajtón Ashley.
- Jane nem hajlandó bevenni a gyógyszerét! - vágta rá a bátyám mérgesen.
- Olyan rossz, gyógyszer íze van! - érveltem.
- Egy gyógyszernek milyen íze legyen?! - nézett rám értetlenül Andy.
- Finom! - vágtam rá.
- Andy... -szólt közbe Ash mire mindketten rábámultunk - Majd én elrendezem!
- Oké! - vágta rá Andy. Láthatólag egy időre elege lett belőlem....
Ashley kivette a kezéből a gyógyszeres dobozt, kisétált a folyosóra majd látványosan ledobta a dobozt a lépcsőn.
- Te így oldod meg?! - kiabált rá Andy.
- Aha. - vont vállat Ash.
Majd kiküldte Andyt és becsukta maga mögött az ajtót.
- Kösziii! - vigyorogtam. Akkor még nem sejtetem semmit...
Ash NAGYON közel ült le mellém, és közel hajolt. Egyre közelebb....
- Mér csuktad be az ajtót?? - dőltem kicsit hátrébb.
Ő csak mosolygott, és egyre közelebb hajolt.
- Ashley... - kezdtem, de befejezni már nem tudtam... Ashley ugyan is...
MEGCSÓKOLT!!!
Először kisit meglepődtem, de aztán leesett, hogy az ő szájában volt a gyógyszer és csók közben a számba nyomta.
Alig tarthatott 20 másodpercig, mikor valaki benyitott. Mindketten az ajtó felé kaptuk a fejünket. Rin állt az ajtóban.
- Oh bocsi! - mondta elvörösödve, de azét vigyorgott mint a vadalma - Nem tudtam hogy Jane most el van foglalva!
Majd sarkon fordult és elrohant.
- Ajtó! - kiabált utána röhögve Ash.
- Jaj, bocsi! - rohant vissza és becsapta az ajtót.
Néhány pillanatig megszeppenve bámultam Ash arcát, majd elröhögtem magam.
- Te kis te! - röhögtem - Kis számító, sunyi dög!
Eredetileg leszidni akartam, de mivel majd megfulladtam, nem tudott komolyan venni.
- Mér voltál ott? - nézett rám értelmetlenül Ashley - Úsztál?
- Ja! - vágtam rá - Mondhatjuk így is...
És egy újabb hatalmas tüsszentés.
- Gyere már be! - parancsolt rám Andy.
Besétáltam a házba, de mondhatni inkább becsöpögtem, mert kész tócsa alakult ki a lépteim helyén.
- Menny öltözz át! - adta ki a parancsot Andy. Már éppen indultam volna felfele a lépcsőn, mikor egyszerre hárman is megöleltek, nem törődve azzal, hogy facsarni lehetne belőlem a sós vizet.
Rin, Andy és... és Ashley ölelt meg... Néhány másodpercig bírtam a szorongatást, de aztán kezdett elfogyni a levegőm:
- Öm.. elengedhetnétek mert nem kapok elég oxigént... - szipogtam.
Erre elengedtek... Rin és Andy.. De Ash nem.
- Soha többet ne csinálj ilyet. - suttogta, de olyan halkan, hogy csak én halljam.
Mosolyogni akartam, de helyette egy hatalmasat tüsszentetem.
- Azonnal öltözz át mert még komolyabb bajod lesz! - parancsolt rám Rin és Andy egyszerre.
Nos, talán hamarabb kellet volna elküldeniük. Mert.. hát elég vicces kis történet.. ugyanis torokgyulladást kaptam és kis híján tüdőgyulladást is. Hát... maradjunk annyiban, hogy ha akarom-ha nem, kerülhetem egy darabig a tengerpartot.
- Vedd már be! - kiabált Andy.
- Nem veszem be! - kiabáltam vissza.
- De beveszed!
- De nem veszem!
- Mi a baj? - nézett be az ajtón Ashley.
- Jane nem hajlandó bevenni a gyógyszerét! - vágta rá a bátyám mérgesen.
- Olyan rossz, gyógyszer íze van! - érveltem.
- Egy gyógyszernek milyen íze legyen?! - nézett rám értetlenül Andy.
- Finom! - vágtam rá.
- Andy... -szólt közbe Ash mire mindketten rábámultunk - Majd én elrendezem!
- Oké! - vágta rá Andy. Láthatólag egy időre elege lett belőlem....
Ashley kivette a kezéből a gyógyszeres dobozt, kisétált a folyosóra majd látványosan ledobta a dobozt a lépcsőn.
- Te így oldod meg?! - kiabált rá Andy.
- Aha. - vont vállat Ash.
Majd kiküldte Andyt és becsukta maga mögött az ajtót.
- Kösziii! - vigyorogtam. Akkor még nem sejtetem semmit...
Ash NAGYON közel ült le mellém, és közel hajolt. Egyre közelebb....
- Mér csuktad be az ajtót?? - dőltem kicsit hátrébb.
Ő csak mosolygott, és egyre közelebb hajolt.
- Ashley... - kezdtem, de befejezni már nem tudtam... Ashley ugyan is...
MEGCSÓKOLT!!!
Először kisit meglepődtem, de aztán leesett, hogy az ő szájában volt a gyógyszer és csók közben a számba nyomta.
Alig tarthatott 20 másodpercig, mikor valaki benyitott. Mindketten az ajtó felé kaptuk a fejünket. Rin állt az ajtóban.
- Oh bocsi! - mondta elvörösödve, de azét vigyorgott mint a vadalma - Nem tudtam hogy Jane most el van foglalva!
Majd sarkon fordult és elrohant.
- Ajtó! - kiabált utána röhögve Ash.
- Jaj, bocsi! - rohant vissza és becsapta az ajtót.
Néhány pillanatig megszeppenve bámultam Ash arcát, majd elröhögtem magam.
- Te kis te! - röhögtem - Kis számító, sunyi dög!
Eredetileg leszidni akartam, de mivel majd megfulladtam, nem tudott komolyan venni.
*Ashley*
Kiabálásra lettem figyelmes. Így elindultam, a hang irányába. Meglepő módon, Jane szobájából jött az üvöltözés. Így benyitottam.
- Mi a baj? - érdeklődtem.
- Jane nem hajlandó bevenni a gyógyszerét! - vágta rá Andy.
- Olyan rossz, gyógyszer íze van! - mondta a szerinte tök logikus érvet Jane.
- Egy gyógyszernek milyen íze legyen? - morgott vissza Andy.
- Finom! - vágta rá Jane.
- Andy... - szóltam közbe, mire két idegességtől csillogó kék szempár bámult rám - Majd én elintézem!
- Oké! - mondta Andy. Láthatólag kicsit elege volt már.
Kivettem a kezéből a gyógyszeres dobozt. Először nem tudtam, hogy mit csináljak, így gyorsan kitaláltam, hogy eldobom a dobozt. El is dobtam, de észrevétlenül kivettem egy szemet. Mikor kitessékeltem Andyt, és becsuktam az ajtót gyorsan a számba vettem a gyógyszert és elég közel ültem le Janehez. Közel hajoltam hozzá.
- Mér csuktad be az ajtót? - dőlt kicsit hátrébb.
Nem válaszoltam, mert akkor észre vette volna a tablettát, így csak elmosolyodtam, és a kézfejére tetem a kezemet.
- Ashley.... - kezdte, de én félbeszakítottam, most vagy soha alapon.
A körül-belül 20 másodperces csókunknak, melyben sikeresen Jane szájába juttattam a gyógyszert, egy ajtó nyitódás vetett véget.
Mindketten odakaptuk a fejünket, az ajtóban a húgom állt.
- Oh bocsi! - vigyorgott kipirult arccal - Nem tudtam, hogy Jane most el van foglalva!
Majd elrohant, de az ajtót nem csukta be maga után.
- Ajtó! - kiabáltam röhögve a szétszórtságán.
Nevetve visszafutott és bevágta az ajtót.
- Te kis te! - röhögött fel Jane - Kis számító dög!
Tudtam hogy ezzel arra céloz, hogy a gyógyszer ízű gyógyszert végül sikerült bevetetnem vele.
- Ha baj, akkor többet nem csinálom! - cukkoltam, ha bár tényleg érdekelt az, hogy mit szólna hozzá.
- Azt én nem mondtam! - mondtam, majd a keze megcsúszott és hanyatt borult az ágyon, de belekapaszkodott a pólómba így magával rántott.
Elkezdtünk röhögni ezen, de aztán találkozott a tekintetünk és kissé alább hagyott a nevetés.
- Még mindig haragszol? - suttogta
- Nem. - mosolyogtam - Már nem.
- Bocsii - mondta, mintha az előbb meg sem hallott volna - Nem úgy gondoltam... Egyáltalán nem! csak nagyon nagy hangulat változásaim vannak! És délelőtt is ez vo... - mondta de félbe szakítottam:
- Felejtsük el, oké? - néztem mélyen a szemébe - Max te haragudhatnál rám és Andyre! Mert ha mi nem kezdünk el drámázni, akkor most nem lennél beteg...
- Nem vagyok beteg! - vágta rá és, hogy ezt be is bizonyítsa, lelökött magáról, és elkezdett ugrálni az ágyon.
- Mit csinálsz?? - röhögtem, és elkaptam a csuklóját, hogy visszarántsam az ágyra.
- Mér csuktad be az ajtót? - dőlt kicsit hátrébb.
Nem válaszoltam, mert akkor észre vette volna a tablettát, így csak elmosolyodtam, és a kézfejére tetem a kezemet.
- Ashley.... - kezdte, de én félbeszakítottam, most vagy soha alapon.
A körül-belül 20 másodperces csókunknak, melyben sikeresen Jane szájába juttattam a gyógyszert, egy ajtó nyitódás vetett véget.
Mindketten odakaptuk a fejünket, az ajtóban a húgom állt.
- Oh bocsi! - vigyorgott kipirult arccal - Nem tudtam, hogy Jane most el van foglalva!
Majd elrohant, de az ajtót nem csukta be maga után.
- Ajtó! - kiabáltam röhögve a szétszórtságán.
Nevetve visszafutott és bevágta az ajtót.
- Te kis te! - röhögött fel Jane - Kis számító dög!
Tudtam hogy ezzel arra céloz, hogy a gyógyszer ízű gyógyszert végül sikerült bevetetnem vele.
- Ha baj, akkor többet nem csinálom! - cukkoltam, ha bár tényleg érdekelt az, hogy mit szólna hozzá.
- Azt én nem mondtam! - mondtam, majd a keze megcsúszott és hanyatt borult az ágyon, de belekapaszkodott a pólómba így magával rántott.
Elkezdtünk röhögni ezen, de aztán találkozott a tekintetünk és kissé alább hagyott a nevetés.
- Még mindig haragszol? - suttogta
- Nem. - mosolyogtam - Már nem.
- Bocsii - mondta, mintha az előbb meg sem hallott volna - Nem úgy gondoltam... Egyáltalán nem! csak nagyon nagy hangulat változásaim vannak! És délelőtt is ez vo... - mondta de félbe szakítottam:
- Felejtsük el, oké? - néztem mélyen a szemébe - Max te haragudhatnál rám és Andyre! Mert ha mi nem kezdünk el drámázni, akkor most nem lennél beteg...
- Nem vagyok beteg! - vágta rá és, hogy ezt be is bizonyítsa, lelökött magáról, és elkezdett ugrálni az ágyon.
- Mit csinálsz?? - röhögtem, és elkaptam a csuklóját, hogy visszarántsam az ágyra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése