8.rész: Sulimentes hétfő!

 Hai! Itt Jane! Most én is átváltok Ashley szemszögébe, de jelezni fogom!

- Ti meg miről beszéltek? - néztem gyanakodva a bátyámra (igen a bátyámra! VÁÁÁÁÁÁ) és a Legjobb barátnőmre.
 - Jane, kibírod ha ezt nem tudod meg! - nevetett Rin
 - Nem! Nem! - ráztam a fejem - Nem bírom ki!
Ekkor már mindenki nevetett.
Én értetlenül körülnéztem, és mikor a nyitott ajtóra tévedt a pillantásom... te fúh! CC sétált el nyugodt tempóban az ajtó előtt két üveg piával a kezében.
 - CC! - kiáltottam el magam, mire a fiú lefutott a lépcsőn.
 - Békén hagyhatnál! - kiabált vissza
Már épp utána rohannék mikor hirtelen egy hatalmas dörrenést lehetett hallani. Rin és Én reflexszerűen felsikítottunk. Igazából nem ijedtünk meg (na jó, azért egy kicsit igen), hanem az egy hülye szokás volt.
 - Csak egy villám volt! - röhögött Andy.
 - De ijedősek vagytok! - nevetett Ash is.
Erre Rinnel megjátszott duzzogással kirohantunk a szobából.
 - Felkeltjük Jaket és Jinxx-et is? - kérdeztem
 - Felkeltjük? - nézett értetlenül Rin
 - Tudod, úgy hogy a nevüket ordibálva ugrálunk az ágyukon. - válaszoltam egyszerűen.
 - Meg ne próbáljátok! - hallottam Jinxx hangját a hátam mögül.
Hátrafordultunk, és mögöttünk állt a két fiú.
 - De na most na! - dobbantottam egyet a lábammal - Azonnal mennyetek vissza aludni! Ha ébren vagytok hogyan tudnánk felkelteni titeket?
Erre elnevették magukat, és lementek a földszintre.
Visszafordultam volna Rinhez de ő eltűnt. Sebaj, akkor kipakolok. Úgy se pakoltam még ki.
Egy jó órán keresztül pakolásztam a ruháimat, majd áttértem a mütyürjeimre. Mikor a tankönyveimhez értem bevillant hogy ma hétfő és suli. De a tanítás már félórája elkezdődött.
 - RIN! - kiáltottam el magam.
 - Mi az? - futott be ijedten az LBm.
 - Öm.. nem kéne suliba mennünk? - lóbáltam a tankönyveimet.
 - Ó basszus de! - csapott a homlokára a lány
 - Mi a baj? - dugja be a fejét Andy az ajtón
 - Suliba kell menünk! - nyávogjuk szinte egyszerre.
 - Ha nem akartok, akkor ne mennyetek! - vont egyszerűen vállat a fiú.
 - De ez nem úgy megy! - vágta rá Rin - Kell mennünk!
 - Majd írok igazolást - felelt Andy teljesen unott arccal, de láttam a szemében egy kis reményt, hogy hátha itthon maradunk.
 - Milyen alapon? - szálltam vele vitában
 - Mit tom én! - tárta szét a karját - A húgom vagy! Én nagy korú vagyok, így tudok igazolást írni neked mer valamilyen szinten a gyámodnak számítok!
 - És velem mi lesz? Nekem nem vagy a rokonom! Ki ír igazolást az én számomra? - szólt közbe Rin
 - Majd én! - lépett be a szobába Ashley
 - Te hallgatóztál? - bámultam nagy szemekkel a fiúra.
Andy és Ash összenézett és elkezdtek röhögni.
 - Most meg min röhögtök? - szólaltunk meg egyszerre Rinnel.
 - Semmi - legyintett Andy - Megyek megírom az igazolást!
Ezzel ki ment a szobából. Rin pár másod percig csak bámulta a helyet, ahol a bátyám eddig állt, majd utána rohant.
Kettesben maradtam Ashley-vel.
 - És... - kezdte Ashley - Mit álmodtál?
Erre úgy néztem rá mintha azt kérdezte volna, hogy a felhők vattacukor kinézetű egerekből vannak-e.
 - Honnan veszed, hogy álmodtam valamit? - néztem rá tök értetlenül - Mi van ha nem? Miből gondolod hogy álmodtam?
 - Öm... - hümmögött mereven a földet bámulva - Semmi...
 - Na mondd már el! - nyávogtam kiscica hangon és igyekeztem boci szemekkel bámulni.
De válasz helyett csak annyit kaptam, hogy elkezdett nevetni, és leült az ágyamra.
 - Csak azért kérdeztem... - mondta mosolyogva majd hirtelen lehervadt a mosoly az arcáról - ...inkább semmi...
 - Jaj mondd már el! - kérleltem tántoríthatatlanul, majd hirtelen elsápadtam - Jaj ne! Csak nem alva jártam vagy beszéltem álmomban?
Már a gondolattól is, hogy álmomban elkotyogtam, hogy szerelmes vagyok belé az ájulhatnék környékezett.
 - Nem. Nem beszéltél, és nem is járkáltál... - válaszolt, mire a pulzusom visszaugrott a normális ütemébe - Csak.. gondolom fázhattál...
Erre úgy elvörösödött a fejem. Azt hittem, hogy lerántottam folyamatosan Ashről a takarót, de még véletlenül sem gondoltam arra ami valójában történt...
 - Majd lelöktél az ágyról... - röhögött fel a srác
 - Ó, ne! -szisszentem fel hirtelen mert már leesett, hogy hozzá bújtam éjszaka.
A fiú abba hagyta a nevetést. És legalább annyira elvörösödött mint én.
 - Bocsi - motyogtam
 - Semmi baj - válaszolt, de nem nézett a szemembe.
 - Aludtam... - néztem rá - Mikor alszok akkor annyi baromságot csinálok... Olyanok amiket a való életben soha sem tennék meg...
Ashley erre rám nézett... De mintha csalódottság látszódott volna az arcán.
 - Soha... - ismételte meg - Ez a szó... ez túl nagy jelentőségű... mintha csak ez az egy szem rövidke szó akarná az emberek egész életét befolyásolni...
 - Mit akarsz ezzel mondani? - néztem rá meglepődötten
 - Ígérj meg nekem valamit...
 - Mit?
 - Soha többet ne mondd, hogy soha! - nézett a szemembe - Senkinek se!
Majd kiment a szobából. Úgy viselkedik velem, mintha dühös lenne rám... Csak tudnám, hogy miért!

*Ashley*

Mérgesen beromboltam a szobámba. Őszintén, magam se tudtam, hogy mért vagyok mérges rá. Semmi okom nem lenne. De az a szó... Soha. "Olyan dolgokat amiket a való életben soha sem tennék meg..." Ezzel az egy mondattal a lelkembe gázolt. Soha sem ölelne meg...

Lefeküdtem az ágyamra, és az arcomat belefúrtam egy párnába. De a párna illata más volt mint szokott... Olyan illata volt mint neki... Ó most mit csodálkozom ezen? Itt aludt! Ezen a párnán volt a feje! Ennyi!

Egy darabig még feküdtem az ágyon arccal a párnába fúrva és szívtam be az illatát. Éreztem, hogy valami kemény fúródik a nyakamba. Felemeltem a fejem. Egy fülbe való volt. Gyorsan ellenőriztem, de mind két fülemben benne volt az enyém. Ez Jane-é.

Már épp felkeltem volna, hogy odaadjam neki, mikor dörömbölni kezdtek az ajtómon.

 - ASHLEY - hallottam Jane hangját - Engedj be!

Felugrottam és odarohantam az ajtóhoz.

Jane becsörtetett, majd gyorsan becsapta az ajtót és kulcsra zárta.

 - Mi a baj? - kérdeztem

 - CC! - adta meg az egyszerű választ, amiből rá jöttem, hogy megint a kulcs megszerzés a téma. Pont mint tegnap...

 - Ez tegnap kiesett a füledből... - nyomtam a kezébe az apró, fekete karika fülbevalót.

Kicsit zavarodottan bámulta a kis ékszert, majd egy mozdulattal a zsebébe tette.

 - Kösz - mondta kicsit undokan.

 - Most meg mi bajod? -  kérdeztem ingerülten.

 - Nekem? - kérdezett vissza, a hangjában egy kis gúny bujkált - Te csinálsz úgy, mintha kettétéptem volna a világodat csak azért, mert annyit mondtam hogy soha!

Oh, ha tudná hogy igen is kettétépte ezzel a világomat.....

*Jane*

Egy darabig bámultam a helyet ahol Ashley ült, majd gondoltam egyet és lerohantam a földszintre.
Amint leértem, berohantam a konyhába. Ott az a "meglepetés" ért, hogy CC derékig belebújva a hűtőbe kotorászik.
 - Te meg mit csinálsz? - néztem megrökönyödve a srácra
 - Öm... semmit! - vigyorgott majd kirohant a hátsó kertbe.
Utánanéztem az ablakon, kint volt még Rin és Andy is, de ők valami papír darabbal voltak elfoglalva. Valószínűleg az igazolással.
Kinyitottam a hűtőt és a hónom alá csapva a négy piás üveget felvonultam a szobámba, hogy azokat is elzárjam.
Mikor már újra a földszintre értem, CC támadott le. Nem meglepő módon a kulcsot akarta.
Felrohantam a lépcsőn, és mivel Ash szobája közelebb volt, mint az enyém, így oda rohantam be.
 - ASHLEY! - kiabáltam - Engedj be!
CC már majd nem mellettem volt, de Ashley épp időben engedett be.
 - Mi a baj? - kérdezte
 - CC - adtam meg azt a rövidke nevet, ami mindent megmagyaráz.
 - Ez tegnap kiesett a füledből... - adta oda a fülbevalómat.
Jéé.... nem is tudtam hogy egyáltalán van-e a fülemben fülbevaló....
 - Kösz - mondtam egy kicsit több gúnnyal a hangomban mint terveztem.
 - Most meg mi bajod? - kérdezte ingerülten Ashley.
De mért mérges rám? Mit tettem ellene? Hirtelen én is mérges lettem. Mi az, hogy most ok nélkül megsértődik?!
 - Nekem?! - kérdeztem vissza ingerülten - Te csinálsz úgy, mintha kettétéptem volna a világodat csak ezért, mert annyit mondtam, hogy soha!
Miután kimondtam a szavakat a szám elé kaptam a kezem. Még nekem is fájt az előbb elhangzó mondat. Elvörösödve dünnyögtem valamit, de én se tudtam hogy mit, majd kirohantam a szobából. Éreztem, hogy ezt nagyon nem kellet volna.