24. rész: John, takarodj a Rin közeléből!!

Sziasztok, Rin újra jelentkezik. Mint Jane én is valami érdekessel jelentkezem. Én egyetlen egy rész erejéig Ashley szemszögében fogok írni egy picit. Nem szoktam ilyet, de kivételesen a rész tartalmazni fog káromkodásokat, trágár szavakat. Remélem tetszeni fog, és jó olvasást hozzá.

Ebéd után a fiúk villámgyorsan eltűntek. Mi Janey-vel még beszélgettünk egy picit, aztán ő elindult megkeresni a testvéreinket én meg leültem tévézni. Valami bugyuta vígjáték ment. Nem sokkal később lejött Andy egy bőrönddel a kezében.

- Hova mész? - álltam oda mellé. Ő letette a bőröndöt és megölelt.

- Haza, elviszem Renit is, mert nem bírom elviselni, hogy ilyen búskomor. - magyarázta, majd lágyan megcsókolt. Mikor levegőhiány miatt megszakítottuk a csókot, csak álltunk ott egymást ölelve. Pár perccel később lejött a lépcsőn Jane a kezében a bőröndjével és a tesóm. Kimentünk a kocsihoz, Andy bepakolt és kijött a másik két jómadár is, tehát CC és Jake. Szorosan megöleltem barátnőmet, majd jött a "nagyölelééééés", ami végül azért tört meg, mert Janey majdnem megfulladt. Ezután beszálltak a kocsiba és elindultak haza. Én amint eltűnt a kocsi a láthatáron felfutottam a szobámba és ledőltem az ágyamra. Valaki kopogtatott.

- Gyere! - szóltam ki hangosan, mire belépett a Ash. - Csak nem unatkozol, most, hogy Janeyék elmentek két napra? - néztem rá mosolyogva. Csak megrázta a fejét és leült mellém.

- Csak szeretnék egy kis időt tölteni a húgommal. - mondta és elkezdett csikizni.

- Nehehehe! Hahahagyd ahabbaha! - próbáltam kinyögni azt a két kis mondatocskát, hogy: Ne! Hagyd abba!, de nem sikerült, mert épp majd' megfulladtam a röhögéstől. Ezután még sokat beszélgettünk, de aztán éjfél körül elnyomott az álom. Reggel (úgy jó 10 körül) telefoncsörgésre keltem. Félálomban nyúltam a telefonomért, melyből egy Falling In Reverse szám: a Raised By Wolves szólt max. hangerőn.
- Igen? - szóltam bele félálomban.
- Szia Anna, Remélem felismered a hangom. - mondta egy férfi, persze akkor még nem esett le azonnal, hogy ki is az. Egy ideig hallgattam, majd leesett, hogy a pszichopata bátyám, John az.
- Mit akarsz? - kérdeztem ijedten, és már előre féltem attól, hogy mit fog válaszolni. A félelemtől a hangom egy oktávval magasabbnak hatott, nos igen; nem a legjobb érzés arra kelni, hogy az elmebeteg bátyám telefonál.
- Semmi különöset, csak téged látni.... - válaszolta, majd befejezte a mondatot.- holtan. - ettől persze azonnal egy hatalmasat sikítottam és eldobtam a telefont.
- Mi történt? - nyitott be Ash a szobámba. Odajött hozzám és megölelt, aztán meglátta a szétesett telefont a földön. - Ki volt az?
- John. - mondtam ki a rettegett nevet. Ash csak szorosabban húzott magához és elkezdte simogatni a hátamat.
- Nincs semmi baj, ne sírj. - akárhogy próbált nyugtatni a könnyeim csak folytak, nem tudtam ellene mit tenni. Ekkor megcsörrent Ash telefonja is, felvette, majd kb. két mondat után odaadta azzal a címszóval, hogy anya keres.
- Kislányom jól vagy? Miért van kikapcsolva a telefonod? - kérdezte Joana, s hallottam a hangján, hogy iszonyatosan aggódik.
- Nem Anya, nem vagyok jól. És azért van az a vacak kikapcsolva, mert Josh elmebeteg fia hívott az előbb és megfenyegetett, hogy megöl. - hallottam ahogy anyám lélegzete eláll és el tudtam képzelni, ahogy veszi elő a vezetékes telefont és tárcsáz.
- Ez így nem mehet tovább. Josh!! - kiáltotta anyu aztán meghallottam apám hangját, amint azt kérdezi mi van. Anya elmondta neki, közben és meg mondtam anyámnak, hogy pontosan mi is történt. Apa kijelentette, hogy ez nem így van és, hogy én biztos csak álmodtam, erre Ash elvette a telefont és mondta anyának, hogy adja a "hülye, vadbarom" - idéztem - férjét. A testvérem elmondta, hogy a sikításomra kelt fel és nem hiszi, hogy egy lány majdnem pánikrohamot kapna egy szimpla rémálom miatt. Visszakértem a telefont és beszéltem apámmal, aki kijelentette, hogy ilyen flúgos gyerek nem kell neki. Lecsaptam a telefont és kipattantam az ágyból.
- Pakolj! Hazamegyünk. - jelentettem ki, persze ezzel a bátyámból heves tiltakozást váltottam ki. Lekaptam a bőröndömet és elkezdtem bedobálni a ruháimat. Kivettem a szekrényből az anyától kapott dobozt és letettem a tesóm mellé az ágyra.
- Mi ez? - nézett bele.
- Anyutól kaptam, ahogy ezt is. - vettem le a láncot a medállal és elővettem a levelet. Kinyitotta a medált és meglepődött a két képen, végül a levelet is elolvasta és láttam a megvilágosodást átsuhanni az arcán.
- Anya már választott. Méghozzá a gyerekeit, azaz minket. Te kit választasz? A bandát és engem, vagy a bandát, engem és anyát? - kérdeztem.
- Természetesen a családot. - mondta és megölelt.

*Ashley*

Miután Andyék elmentek még szórakoztunk a húgommal, majd elmentem én is aludni. Reggel viszont egy éles sikításra ébredtem. Mivel egyetlen lány volt jelenleg a házba így biztos, hogy Anna volt az. Kipattantam az ágyból és ijedten benyitottam a szobájába. Mikor megláttam azt a telefont és elmondta, hogy a másik bátyja volt az elöntött a düh. Persze szegény lány sírva fakadt, megöleltem és nyugtatgatni kezdtem. Joana hívott, felvettem.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia fiam. Anna ott van? Tudnád adni? - kérdezte köszönés után.
- Persze. - mondtam és odaadtam a telefont a húgomnak. Hallottam, ahogy a volna túloldalán anyánk a férje nevét kiáltja, majd elvettem a telefont.
- Joana, megtennéd, hogy adod azt a hülye, vadbarom férjedet? - kérdeztem, erre jött egy igen és végül Josh szólt bele a telefonba.
- Szerintem Anna nem álmodhatta a telefonhívást, mert 1: a sikítására keltem. 2: nem dobta volna el ijedtében a telefont. A "drága" kisfiad egy pszichopata állat. Nincs kedved kipaterolni a házból? - kérdeztem teljesen nyugodtan.
- Akkor is csak álmodta, a telefont meg leverhette éjszaka is. - akaratoskodott tovább az a barom.
- Igen? Akkor takarodj el a fenébe a hülye fiaddal együtt. - mondtam dühösen, majd Anna visszakérte a telefont végül könnyekkel a szemében lecsapta azt. Mikor kijelentette, hogy hazamegyünk én azonnal rávágtam, hogy márpedig nem! De rám se hederített, csak elkezdett pakolni, majd elővett egy kartondobozt. Belenéztem és megláttam pár ruhát, rá is kérdeztem, hogy mi az, de csak annyit válaszolt, hogy Joana adta neki. Megmutatta a medált meg a levelet is. Rájöttem, hogy anyánk szeret minket, és semmi pénzért nem mondana le rólunk. Átmentem a szobámba és előkaptam a bőröndömet. Beledobáltam pár cuccomat, majd visszamentem a húgom szobájába.
- Kész vagy? - nyitottam be az ajtón. Épp öltözött, így azonnal csuktam is be az ajtót.

*Rin*

Mikor a tesóm kiment a szobámból és előszedtem az anyánktól kapott ruhákat a dobozból és végignéztem. Levetkőztem és elkezdtem felvenni a felsőt, mikor Ash benyitott, majd azonnal be is csukta az ajtót.

- Gyere csak be, úgyis kell egy kis segítség. - mondtam hangosan, tudtam, hogy más úgysincs a házban, aki segíthetne.

- Mit kell segíteni? - kérdezte, mikor bejött.

- Kélek húzd fel a cipzárt. - mondtam és háttal elé álltam. Felhúzta és meg kivettem a szoknyát és felvettem. Ahogy azt kell mell alatt megkötöttem, majd megint megkértem a testvéremet, hogy húzza fel a cipzárt és segítsen szorosabban megkötni.

- Milyen? - fordultam szembe Ash-sel.

- Gyönyörű. - ölelt szorosan magához az én bátyókám. Megbeszéltük, hogy indulhatunk, ő vezet. Felvettem a térdig érő, fűzős, fekete bakancsot, amit ezekkel együtt anya adott.

- Mehetünk. - mondtam és becsuktam a bőröndömet. 

- Leviszem a cuccokat, addig kezdj valamit a hajaddal, mindjárt jövök. - indult el a basszeros a két bőrönddel. Beálltam a hatalmas tükröm elé és megnéztem magam. A lassan fenékig érő hajam selymesen omlott a vállamra. Megfésültem, majd egy tincset befontam és hátra raktam, hogy lássam, milyen, de nem jó, akkor marad így. Végszóra belépett Ash. Kijelentette, hogy ne csináljak semmit, induljunk. Még gyorsan benyúltam a fiókomba és kivettem két kis dobozt. Azokat még a plázában vettem, de a lányok nem is tudnak róluk. Egyik anyáé, a másik az egyetlen bátyámé. Hogy miért egyetlen? Mert John nem a bátyám és Josh nem az apám, hárman vagyunk egy szerető család. A goth-cuccomhoz nem illett a bőrdzsekim, de Ash rábeszélt, hogy mindenképp vegyem fel, mert nem akarja, hogy megfázzam. Beszálltam a kocsiba, a tesóm felpörgette a motort és, mint valami őrült úgy indult meg haza. Haza... hogy mit is jelent számomra ez a szó? Fogalmam sincs, talán egy biztos helyet szerető emberek között. Bár anyával maradhattam volna, vagy legalább jött volna velem. Fél óra múlva otthon voltunk. Csengettem, és ki nyitott ajtót? Persze, hogy a pszichopata állat.
- Mit keresel itt? Nem megmondtam, hogy takarodj?! - kiáltottam azonnal, ám ekkor megláttam a bőröndöt a kezében.
- Mint látod, most megyek... - hangja csak csöpögött a gúnytól. Undorító egy élőlény.
- Ajánlom is, hogy eltakarodj! - lépett ki anya a házból és John után dobott még egy bőröndöt. - Ezt add oda apádnak, ha megtalálod valamelyik kocsmában, vagy az irodájában. - tette hozzá, majd odaszaladt hozzánk és szorosan megölelt minket Ash-sel. - Gyertek be gyerekek. - megfogta a bőröndjeinket és bement. Levettem a dzsekit, pont, mikor anya felém fordult. Végignézett rajtam, majd könnyek szöktek a szemébe, csak annyit mondott, hogy "Az én kislányom!" aztán sírva megölelt. Reméltem, hogy megbocsát. Miután levettük a cipőinket és felvittük a bőröndöket visszamentünk a nappaliba és leültünk beszélgetni. Anyu elmondta, hogy már nem haragszik rám, és megérti a reakciómat, viszont beadta a válókeresetet a bíróságra. Nem sokkal a próba kezdete után dobtam egy sms-t Renelnek, hogy elutaztunk a bátyámmal, ne várjanak próbára. Aztán anya olyat tett, amit utoljára olyan négy éve: gofrit sütött és hozzá csokipudingot csinált és sok-sok banánt vágott fel. Persze a frissen felvert tejszínhab se maradhatott le a tetejéről. Tudta, hogy ez az egyik kedvencem, de jó ideje csak én csináltam meg magamnak, mert anya túl sokat dolgozott és nem volt kedve főzni, meg úgy mozogni se.
- És milyen, hogy csak te tudsz itthon főzni? - kérdeztem kicsit sértődötten, még mindig zavart, hogy én voltam a "háztartási robot", aki főz, most, takarít és gondoskodik a macskákról és a kutyáról.
- Jó, hogy újra akarok főzni, jó dolog újra önfenntartónak lenni. - mosolyodott el, és ekkor besomfordált Tara, Chip, Mici és Müzli, hogy miért Müzli? Mert kiskorában felmászott az asztalra és belemászott a reggeli müzlimbe. Nos ők négyen a cicáink.
- Anya, Mayával mi van? Nem is láttam a kutyusomat. - mondtam a legrosszabbtól tartva.
- Mikor elmentél, csak nyüszített és sírt, alig evett, depressziós lett és agresszív, senkit nem engedett magához közel. Hogy hogy képes így bekattanni egy hét alatt? Azt az orvos sem tudta, de John bedühödött, betette a kocsiba és kidobta valahol, de előtte bántotta, megverte. - mondta anya, én azonnal elsírtam magam. A testvérem bántotta az én gyönyörű Mayámat. Ha meglátom John-t megölöm.
- Nem! Nem tehette! Mi van a csippel? - kérdeztem anyut.
- Az állatorvos nem találta meg a jelet, attól tartok, hogy John kivághatta a csipet és összetörte, mert egyáltalán nincs jel. - Ash megölelt és azt suttogta, hogy majd vesz nekem másik kutyát. Erre azonnal tiltakoztam, hogy nekem nem kell másik, nekem Maya kell, az én négy éves rotweilerem. Az a gyönyörű, játékos, szeretetreméltó lánykutya. Ash-nek persze ott a két kutyája, de nekem Maya kell. Nem ettem meg a gofrimat, csak felálltam és kifutottam a kutyaházhoz és visszaemlékeztem arra, amikor egyedül építettem a kiskutyámnak. Csak hangosan zokogtam, erre meghallottam, hogy valaki a kerítésen túlról szól.
- Hé! Kislány! Mi a baj? - kérdezte egy nagyjából velem egykorú srác, egy kutyát tartott pórázon, egy rotweilert olyat, mint Maya.
- Az, hogy a bátyám bántotta és kidobta a kutyámat. - zokogtam hangosan.
- Akkor Ő itt lehet, hogy a tied? Három napja találtam a város szélén, a csipjét valaki kivágta és csúnyán megverték, még nincs jó bőrben és nagyon szomorú, de legalább eszik egy keveset. - felálltam és kimentem a sráchoz és a kutyához, a kutya rám nézett és azonnal elkezdte csóválni azt a rövidre vágott farkincáját és odabicegett hozzám. Megszagolta a kezem, majd odadörgölőzött a lábamhoz, nekem potyogtak a könnyeim és leguggoltam hozzá, megöleltem, ő pedig végignyalta az arcomat.
- Ő Maya, köszönöm, hogy a gondját viselted. Én Anna vagyok és téged, hogy hívnak? - álltam fel és átvettem a pórázt.
- Örülök, hogy megtaláltam a gazdáját, nagyon levert volt, de már boldog. Amúgy Alex vagyok. - mondta, majd megjelent mögöttem Ash.
- Rin, ki ez? - nézett a tesóm a srácra.
- Ash, kérlek hívj a valódi nevemen, unom a Rint, Anna vagyok. És ő Alex, megtalálta Mayát. - mondtam mosolyogva, miközben a kutyám fülét vakargattam.
- Anna, mi ez a nagy csaholás? - jött ki anya is, hallva a kutyám boldog csaholását. ekkor meglátta Mayát, és összecsapta a két tenyerét. - Nahát! Hát túlélte! - jött oda, majd Alexhez fordult. - Hogy tudnám meghálálni, hogy gondoskodtál a lányom kutyájáról? - kérdezte.
- Asszonyom erre semmi szükség, természetes, hogy segítek egy bajbajutott állaton. - válaszolt a fiú.
- Van friss gofri, csokipudinggal, banánnal meg tejszínhabbal, gyere be Alex, egyél velünk. - vetettem fel. Ezt persze elfogadta, ha pénzt, vagy bármi mást nem is volt hajlandó. Bejött velünk meg Mayával a házba. Mayának adtam enni, inni és leterítettem a kanapéra a kedvenc pokrócát, hogy odafeküdhessen. Leültünk az asztalhoz, Müzli felugrott az ölembe, Tara meg irigykedve nézte a másik cicámat. Evés közben beszélgettünk, kiderült, hogy Alex szereti az együttesünket és a BVB-t is, Ash-sel adtunk egy-egy autogrammot neki. Ezt legalább elfogadta, ha jutalomgyanánt mást nem is. Megettük az összes gofrit, majd Alex mondta, hogy haza kell mennie. Anyával meg Ash-sel éjfélig beszélgettünk, aztán felmentem a majdnem teljesen üres szobánkba. Itt laktunk Janey-vel három éven keresztül. Ash persze megkapta a vendégszobát ami, mint utólag kiderült egykor az övé volt. Reggel kiabálásra és Maya ugatására keltem. Kipattantam az ágyból és lesiettem a nappaliba, ahol a két bátyám és anyám veszekedett.
- John, te meg mi a fészkes fenét keresel itt?! Nem azt mondtam, hogy takarodj? - futottam oda hozzá és kapott tőlem lendületből egy hatalmas pofont.
- Te nekem nem parancsolsz kisribanc! - hangja bántó volt, de nem érdekelt. Gyorsan megkerültem, elkaptam a pulóvere kapucniját és kirángattam a házból.
- De parancsolok, főleg, ha olyan értetlen balfasz vagy, hogy nem érted meg amit már hetek óta szajkózunk anyával és a többiekkel! - olyan dühös voltam, hogy potyogni kezdtek a könnyeim. De a legkevésbé sem érdekelt. Kaptam egy hatalmas pofont Johntól, megtántorodtam tőle, de nem estem el. Ash elkapta a másik srác kezét, mielőtt az még egyet üthetett volna és behúzott neki egy nagyot.
- Fiúk elég legyen! - kezdte anya. - Fiam nem látod, hogy inkább a húgoddal kéne foglalkoznod? John te meg takarodj amíg szépen mondom. - mondta, majd hívta a rendőröket. Azok gyorsan ki is jöttek és elvitték a srácot. Súlyos testi sértés és zaklatás vádjával eljárás indult ellene, ezt nem fogja egykönnyen megúszni, még apánk se fogja tudni kihozni, akármit csinál. Ez persze adott egy pofont a hangulatnak, de azért jól telt a délelőtt. Anyával sütöttünk, főztünk, Ash meg a cicákkal játszott közben. Érdekes látvány volt, ahogy egyszerre négy macska támadja a testvérem két kezét. Ebéd után elbúcsúztunk anyától és megbeszéltük, hogy időnként eljön hozzánk és persze azt is, hogy hetente legalább egyszer hazajövünk. Egész úton Ash-sel beszélgettem és Mayával játszottam a kocsiban. Nem fogom otthagyni, hogy John, ha kiszabadul újra bánthassa. Mielőtt hazamentünk volna, bementünk az állatorvoshoz és rakattunk új csipet a kutyám bőre alá, hogy ne veszíthessem el újra.

23. fejezet: Csak Mi

Csöviiii! Itten Renel ^_^ Remélem láttátok (bár szerintem elég feltűnő xD) oldalt van egy szavazás (->), kérek mindenkit hogy jelölje meg a kedvenc íróját, vagyis engem... Viccelek, viccelek xDDD Nem vagyok Egokriszta, örülök hogy van négy már TwT Tényleg nagyon hálás vagyok érte, és ez íly módon szeretném meghálálni, tádááám, a következő fejezet:

Milyen érzés egy csoda szép világos reggelen felébredni? Felemelő... Na meg a nem létező hímtagom, borzalom! A nap is rossz helyen van, vagyis a szemedbe süt, mert persze semmi mást, csaaak a szemgolyódat lehet kisütni, nehogy már ne bal lábbal kelj.
Szóval ilyen derűs gondolatokkal együtt másztam ki az ágyamból tizenegykor, és a gardróbomhoz vonszoltam magam. Nagyot nyújtózkodtam, egy hatalmas ásítással kísérve, majd kinyitottam a szekrényem egyik ajtaját, és neki dőlve találgattam, hogy milyen hangulatom van most? Hát... azt hiszem inkább nem jellemezném ha nem probléma, de ha az... akkor se.
- Felkeltél, Szívem? - nézett be anyum a szobámba, én meg hitetlenkedve magam elé bámultam, hogy "nem még az ágyba fekszek" de erőt vettem magamon, és nem bunkóztam, ne legyen mindenkinek szar a reg... délelőttje...
- Fel biza' - néztem rá félmosollyal az arcomon. - Van valami ennivaló?
- Igen, a konyhapulton, pirítós, meleg tea, kivéve ha kihűlt és a vitaminod - igen, anya ilyen egészség mániás... Nem baj, legalább betegségek miatt nem kell aggódnom, max majd eltöröm a nyakam, jó, hogy a "kirohanásomat" egy bokaficammal megúsztam.
Miután megvolt a regbédem boldogabban folytattam a napomat, azt hiszem tényleg lehet valami abban a csoki reklámban (termék megjelölést nem kockáztatok :'DDD). Előre láttam mi kopogtat megint az ablakomon... régi jó barátom, az unalom. Ezt meg kell előznöm amilyen gyorsan csak lehet... de hogy? Ez az, kattogjon csak az az agy nevű cucc, ami elméletileg valahol a koponyacsontom alatt van... Asszem, vagyis inkább remélem, hogy van legalább valami hasonlóm, mert ugye ki tudhatja azt.
A telefonomért nyúltam, nem kisebb ötlettől vezérelve, mint hogy most használni fogom és nem, nem SMS-t fogok küldeni, csak egy mezei telefonhívás lesz az egész. Kicsengett a telefon, majd felvették.
- Halló? - Hallottam egy kicsit náthásnak tűnő beszédet.
- Sziaaaa - csilingeltem - Minden oké, csak nem fáztál meg Nelly?
- Jaj nem, semmi ilyesmi... - itt elakadtunk egy kicsit, tudtam, egyenesen biztos voltam benne, hogy sírt. Nyilván erősnek akar tűnni, vagy csak nem akarja, hogy rájöjjek, szóval nem firtattam. Megbeszéltem vele, hogy ma egy kicsit összeröffenhetnénk, sétálhatnánk, meg csinálhatnánk, egy-két dolgot, mielőtt elmegyünk a próbára a csajokhoz. Természetesen teljesen felvidult, és rá is bólintott a dologra. Ezután kisétáltam a nappaliba, ahol apa feküdt és TV-t nézett.
- Felkeltél? - mosolygott, anélkül, hogy felém nézett volna, szemét folyamatosan a képernyőn tartotta, ahol valami akció film mehetett. Ennyit le tudtam szűrni a szétrobbanó helikopter láttán.
- Úgy tűnik - mondtam, majd oda léptem, és megpusziltam a homlokát. - Anya?
- Azt hiszem a mosdón - válaszolt ismét szemkontaktus nélkül. Úgy döntöttem leülök, és megvárom amíg kijön, hogy megbeszéljem vele a terveimet... Rosszul tettem, nagyjából 3 percébe tellett felbukkannia, de... borzalmas volt, apa hogy tudod ezt a borzalmat ilyen nagy átéléssel, és izgalommal nézni, annyira béna és sablonos. Egy sóhaj kíséretében álltam fel a kanapéról, és megindultam anya után.
- A David nevű fickót most hátulról fejbe fogják lőni! - figyelmeztettem aput, majd visszapillantva elégedetten tisztáztam, hogy az említett szereplő elterül a földön, és apa egy "Renée" felocsúdással kívánta jelezni, hogy hangulatgyilkos vagyok. Csak vállat vontam, és oda mentem anya mellé, aki épp mosogatott. Kivettem a kezéből a poharat, és átvettem a munkát, így ő a már elmosott edényeket kezdte szárazra törölgetni. Egy ideig csendben csináltam mindenki a dolgát, nem tudtam, vagyis inkább nem akartam megszólalni.
- Hallasz? - nézett rám anya. Valószínűleg már kérdezett valamit, így egy kicsit zavartan kértem, hogy ismételje meg még egyszer, amit mondott, mert elkalandoztam. Persze ezen csak nevetett, és megsimogatta a vállam, majd arról érdeklődött, hogy kivel beszéltem telefonon.
- Nellyvel - adtam meg a választ. Majd folytattam. - Azt beszéltük meg, hogy elmegyünk egy kicsit próba előtt a parkba...
- Csak úgy? - bólintottam, és kihúztam a dugót, hogy lemenjen a koszos víz. - Köszönöm, hogy segítettél - nézett rám hálásan, majd felültem a pultra.
-Nem baj? - értetlen pillantását látván jobban kifejtettem. - Hogy elmegyek korábban...
- Jaj, dehogy, érezd jól magad! - Puszilta meg az arcom, majd kiment apához a nappaliba. Még egy kicsit ücsörögtem, majd lepattantam, és a szobámba indultam, ahol nekiláttam a készülődéshez. Miután felvettem az egyik fekete szakadt farmeromat, egy szürke, kockázottan fekete csíkos inggel, és alá egy fehér toppal, elkezdtem kihúzni a szemem. Imádom a füstös sminkeket, ami azt illeti jól is ment a dolog, és nem is állt rosszul, ami ugye sosem hátrány. Egy gyors haj fésülés, és vasalás után induláshoz készen álltam.
- Hová, hová? - érdeklődött a kanapén felülve apum.
- Nellyhez megy, aztán próbálni fognak - adta meg az ésszerű magyarázatot anya.
- Na nem - dörrent mély hangja apának. Felvontam a szemöldökömet, és vártam, mivel egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot, ilyen még nem fordult elő. - Legalábbis puszi nélkül semmiképp.
Hatalmasat csaptam a homlokomra, majd sietve kiosztottam az említett puszimat... Igen, a családomban mindenkinek valamilyen mániája van... Apunak speciel puszi. Végezetül egy kisebb késéssel vettem az irányt a park felé, ahol már meg is pillantottam a kapuban álló Nellyt.
- Szia! - integettem az úttest túlsó végéből, majd a zebrán gyorsan átbicegve meg is öleltem. Barátnőm jó szokásához híven, most is bejelentette, hogy még két és fél óránk van négyig, vagyis annyi időnk van odaérni a próbára. Boldogan indultam meg a park belseje felé, a szokásos padunkhoz (itt beszélt Renel Jinxxel, és a lányok alapból ott bandáznak, ha a parkban vannak) érve azonnal felültem a támlára, majd Nelly mellém. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk, amikor kiszakadt Nellyből.
- Renel - nézett rám komolyan - Én... én szeretlek, annyira szeretlek...
- Én iiiiis - mondtam vidáman, majd a teljesen ledöbbent Nellyt meg is ölelgettem. - Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél.
- Aha - mosolygott egy kissé furán, valószínűleg azt hitte az ikertestvéremre célzok. Mindezek után, megnézte az óráját, és közölte, hogy indulnunk kel, hogy időben odaérjünk. Semmit sem bántam meg, szinte örültem, hogy így alakult a mai nap, és Jinxx nem ért rá. Nagyon jól éreztem magam Nellyvel, és most már csatlakozhatnak a többiek is!
Miután Meliékhez értünk boldogan ugrottam Neruék nyakába.
- Rin, Jane? Azt ne mondd, hogy megint lógnak - forgattam vigyorogva a szemeimet.
- Jane biztosan nem jön, Andy-vel elmentek az anyjukhoz asszem - vágta rá egyből Meli.
- Rinről viszont még semmi biztosat nem tudunk, úgy volt, hogy jön, lehet hogy valami közbe jött neki. - fejezte be Meli megkezdett mondatát Neru, majd megbeszéltük, hogy addig nem kezdjük el a próbát, amíg nem kapunk konkrét választ, szóval beültünk a garázsba, ahol mindenféléről pletykáltunk, pizzát ettünk, amihez mindenki a kedvenc innivalóját fogyasztotta, vagyis én Hell-t nomnomnom... Neru épp azt mesélte, hogyan kapott majdnem egy figyelmeztetőt, amikor jött egy sömös Rintől, hogy nem tud jönni, mert Ash-el elutaztak... Hova?
Természetesen ez mindenkit megdöbbentett, egy kicsit le is hangolódott a társaság... Neru kivételével.
- Reneeeeeeel - nézett rám boci szemekkel. Sejtettem, hogy valami eszelős dologgal fog elő állni, szóval csak egy fej mozdulattal jeleztem, hogy folytassa csak. - Játszol nékünk a The Evil Within-nel? - várta csillogó szemekkel a válaszomat.
- Nincs nálam a gépem, ráadásul ha itt lenne is, egyszer nincs meg kétszer video konzollal jobb játszani.
- Már előre kitalálta - forgatta a szemét Meli - Idejött egy órával hamarabb, megszerzett mindent, a játékot meg is vette, és konzolt is szerzett - sorolta.
- Azt is vettem - vigyorgott, és elkapva kézfejemet maga után vonszolt, és leültetett a gép elé, és az ágyra telepedett törökülésben miközben... pattogatott kukoricát evett?
- Az honnan van? - furcsálta az esetet Meli, mire Neru megjegyezte, hogy neki se kell mindent tudni. Ezek után már csak annyi történt, hogy ledaráltam az összes undorító szörnyikét, mialatt kivittem a játékot a 3. fejezet feléig. Ezalatt persze párszor meg kellett állnom, mert Nelly pánikolt, hogy Ruvik este levadássza őt is nem csak az elmegyógyintézet dokijait... Neru néha túlzásokba esik. Szóval miután Nelly lecsillapodott, Nerut is megnyugtattam, hogy majd folytatom... Igen, odáig van attól, ahogy ezekkel játszom, de ha Jane itt van, akkor szerencsére GTA-zunk... Jane miért hagytál itt? Épp egy újabb adag chips legyőzésén voltunk, amikor megszólalt a telefonom... Jiinxx volt az.
- Hallo? - szóltam bele a készülékbe.
- Szia, ráérsz most?
- Hát... - kezdtem beharapva a számat - Mire gondolsz?
- Nincs senki nálunk, átjöhetnél... - mondta, én meg automatikusan felpattantam, hogy anya segítségre szorul, Teo (Renel fiú cicája) valamit bezabált, és folyamatosan csak az ágyamon gubbaszt.
- Juj, jobbulást a cicódnak - köszönt el Neru, és az ajtóig kísértek a lányok, ahol egy ideig még búcsúzkodtunk, majd elindultam a villa felé. Az út alatt, kissé idegesen és remegő kézzel nyúltam a telefonom után, hogy felhívjam anyát, meg is van mit fogok mondani.
- Szia, nem megyek haza, nem baj? Rin-éknél alszom - daráltam azonnal, ahogy felvette, nehogy elfelejtsem mit is akartam mondani.
- Persze, nincs semmi baj - ezután megbeszéltük, hogy jó volt a próba meg még valamikről még szó esett, csak az kattogott a fejemben, hogy Jinxxel együtt fogok tölteni egy egész estét...
Miután az ajtóhoz értem... elég sokáig tartott, vagy hatszor fordultam meg, hogy nem merem, végignéztem magamon, és pöppet idegesen igazgattam magamon a felsőm, nehogy furán nézzek ki. Már nyúltam a csengő felé, amikor hirtelen visszahúztam a kezem és megvakartam a fejbúbom... Biztos, hogy ezt akarom? Mi?? Mi sem biztosabb ennél. És eldöntve, ennek örömére rá is feküdtem a kaputelefonra, majd kisvártatva Jinxx nyitott ajtót. Udvariasan betessékelt, majd elkérte a kabátomat, ezután leültem egy székre, hogy lehúzzam a cipőm, az egyik meg is volt... de a másik.
- Ömmm... - nevettem kicsit sem remegő hanggal - Nem jön le a csukám.- közöltem a tényállást. Jinxx nevetve odajött, hogy segítsen, én meg csak egy "Húúúzd" felkiáltással bátorítottam. Persze ezután nagyot nevettünk, ezzel pedig a hangulat feloldódott. Körbe vezetett mindenütt, én meg alig győztem álmélkodni mekkora király helyen laknak. Sajnos az első látogatás alatt nem nagyon jutott idő arra, hogy szétnézzünk, na mindegy, jobb is így. Már csak Jinxx szobája volt, ami előtt megálltunk.
- Szeretnél majd itt aludni, vagy... - kezdte a Lovagom, mire heves fejbólogatással kívántam jelezni, hogy nem vagyok semmi rossz ellenzője, vagyis vele egy szobában fogom eltölteni az éjszakát.
- Remélem kényelmes lesz az ágy - tette hozzá, majd kinyitotta a szoba ajtaját, és előre engedett, az első ami szemet szúrt, az az ágy melletti vacok volt, vagyis ahol Jinxx aludni szeretett volna. Jaj, de édes!
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan - néztem a matracot folyamatosan. - Nem túrlak ki az ágyadból - nevettem. Persze ezután vitatkoztunk egy kicsit a 'kiholalszik' témán, de megegyeztünk abban végül is, hogy elég nagy az az ágy kettőnknek.

22. rész: Utazás, és a múlt...

Haiii! Itt Jane :3. Én most egy olyan különlegességgel szolgálok, hogy átváltok ÉN Jane, Andy szemszögébe. Remélem tetszeni fog!

*Andy*

A szobámban pakoltam be a bőröndömbe két napra elegendő cuccot. Annyira lefoglalt ez az egész tervezgetés, hogy észre sem vettem Ashleyt, aki a hátam mögé osont és hirtelen beleordibált a fülembe.

- Basszus, ember! - röhögtem - Jane nem hazudott, hogy mostanában rákaptál az ijesztgetésre!

- Új hobbi! - nevetett Ash, és ránézett a bőröndömre - Hova megyünk?

- Haza. - válaszoltam egyszerűen.

- De, itthon vagyunk! - értetlenkedett.

- Haza haza! - néztem rá komolyan.

- Ó... már mint...

Bólintottam. Hát igen. Az anyai házba haza. Egyszerűen nem voltam már képes elviselni a húgom szenvedését. Amikor beszélt, mindig boldognak tűnt. Csapongott a témák között, viccesen adott elő minden problémát. De én láttam a szemén, hogy nincs rendben. És most haza viszem. Beszélni fog any... khm.."Cassandrával".

- Ő tudja? - kérdezte végül a haverom.

- Nem. - vontam vállat - De jönni fog.

*Jane*

- Ez jó volt. - jelentettem ki és a pizza maradékos tányéromat eltoltam magam elől.

- Szerintem is. - mosolygott elégedetten Rin - Azért jó egy kicsit lustának lenni.

- Mindenképpen. - nyújtóztam egyet - Szerinted hova tűntek a fiúk?

- CC a parfüm mintákat siratja, szerintem. - röhögött a havernőm.

- Jó.. de Andy és Ashley?

- Nézd meg. - ásított Rin - Én most TV-zek egy picit.

Felvonultam, legelőször Ash szobájába dugtam be a fejem. Üres volt. Utána Andyébe. Nem nyitottam be rögtön. Kíváncsi voltam hogy mit beszélnek meg. Tudoooom... rossz dolog hallgatózni... de.. ezt most nézzed el nekem, oksi??

- Ő tudja? - hallottam Ash hangját

- Nem. - válaszolt a bátyám - De jönni fog.

Hova megy? És ki megy vele?? Rint viszi valahova?

- És Anna tudja, hogy elmentek? - kérdezett újat Ashley

- Nem. Elmondta volna neki szerintem. Ő meg kiakadt volna - válaszolt Andy

- Hát igen... erősnek mutatja magát, de közben meg... nem az! - nevetett kicsit kínosan a barna szemű fiú.

Nem Rinről beszélnek... de akkor... Kiről?? Ki megy el Andyvel, és hova?  Ki akadna ki és min?

Ezernyi kérdés kavargott bennem. És mindre választ akartam, egy tizedmásodpercen belül.

- Ki megy hova?! - nyitottam be a szobába, és megpróbáltam elrejteni a haragomat.

A két fiú összenézett. Ash egy picit bólintott. Andy sóhajtott egyet majd elindult felém.

- Figyel Reni...

- Ne hívj Reninek! - löktem el magamtól - Nyögd ki a választ! Hova mész?? Kivel??

- Veled megyek. - válaszolt egyszerűen, de láttam a szemén, hogy meg van lepődve.

- Nem megyek sehova!

- Renata! - a bátyám oda lépett hozzám, és a két kezével lefogta az én két karomat. Mintha sejtette volna, hogy a következő az lenne, hogy pofon vágom. - El kell jönnöd velem. Muszáj.

- Muszáj? - néztem rá kerek szemekkel - Még is mi...

- Csak maradj csendben, és pakolj össze két napra. Oké?

Bólintottam.

- Ashley! - fordult hirtelen hátra a bátyám. El is felejtettem hogy Ash még itt van. - Segíts neki. Meg figyelj rá, mert még nekem elszökik!

- Rendben! - ugrott fel a fiú, és átterelt a szobámba.

Leszedte a szekrény tetejéről a bőröndömet, és az ágyon ülve nézte ahogy hajigálom ki a ruhákat a földre.

- Hangszert vihetek? - kérdeztem végül, mikor már cipzároztam be a fekete táskát.

- Nem lesz rá szükséged - mosolygott, és megölelt.

- Khm.. - köhögött valaki az ajtóban. Andy volt az. - Szeretnék még MÁMA elindulni, mert messze megyünk.

- Ja, persze, oké! - vigyorgott rá Ash, de elengedni nem engedett.

- Akkor? - húzta fel az egyik szemöldökét a bátyám.

- A tied lesz két napig! - kezdte felháborodást színlelve a barna szemű fiú - Bírj ki még 10 percet nélküle!

- Oké! - adta meg magát röhögve Andy - De 10 perc múlva legyetek lent mindketten!

Ash vigyorogva bólintott, mire kitört belőlem a nevetés.

- Te tudod hogy hova megyünk? - tettem a fejemet a vállára.

- Tudom. - válaszolt - De Andy azt mondta hogy nem mondhatom el!

- Naa... - kezdtem el az arcát simogatni - Majd úgy teszek mint aki meglepődik!

- Janey... te egy lehetetlen személyiség vagy! - nevetett fel

- Ez azt jelenti, hogy nem mondod el, mi? - fúrtam  durcásan a fejemet a hajába.

- Azt.
Tíz perc múlva már kint álltunk, a ház előtt. Búcsúzkodtunk! Először Asht öleltem meg, utána Annát, utána megint Asht, de ezúttal nem akart elengedni. Hát, mit is mondhatnék... egyáltalán nem bántam.
- Elengedhetnétek egymást! - röhögött Andy, de ő éppen Rint ölelgette.
- Bagoly mondja verébnek! - öltöttem rá a nyelvemet.
- Engem már meg se ölelsz?! - kérdezte sértődést színlelve CC.
- Öm... Nem? - néztem rá furán, de azért elnevettem magamat.
- Na, - jött oda hozzánk CC - Add ide a babát, Purdy! - Ash röhögve elengedett erre CC olyan erővel ölelt meg, hogy úgy éreztem, hogy minden levegőt kipréselt a testemből.
- Meg... megfolytasssz... - sziszegtem nehézkesen.
- Csoportos öleléééés! - kiabált Rin, és megölelt engem és a "fogva tartómat". Mindenki megölelt minket. Mivel én voltam középen, így nekem fogyott el leggyorsabban a levegőm. Nem mintha akkor lett volna, amikor még csak Coma ölelt, de ez most mellékes.
- Elengedhetnétek... - nyöszörögtem, mire szépen lassan leváltak rólam.
- Oké, indulnunk kéne! - nyitotta ki a kocsiajtót Andy.
- Akkor menjünk... - sóhajtottam. Kinyitottam a kocsiajtót, de mielőtt még beszálltam volna, visszanéztem. Végignéztem a járdán állókon. Furcsa melegség töltötte el a szívemet. Elmosolyodtam, és intettem egy utolsót, mielőtt még becsuktam volna az ajtót.
- Indulhatunk? - kérdezte Andy.
- Indulhatunk! - fújtam ki a levegőt.
Az első 10 perc csendben telt el. Aztán Andy szólalt meg:
- Oké. Most egy jó ideig csak ketten leszünk.
- Beztos - vontam vállat unottan, és a lábaimat felpakoltam a műszerfalra.
- Kifejthetnéd nekem hogy mért is vagy Emo.
- Mer Emo vagyok - vetettem oda félvárról.
- Bővebben??
Sóhajtottam - Biztos kíváncsi vagy?
Bólintott.
- Hát jó - vontam vállat. - Osztálytársak. Meg hasonlók.
- Mit csináltak?
- Hát... - elhúztam a számat, és továbbra se néztem a tesómra - Egyszer, nyári szünet előtti héten az ofő bejött helyettesíteni. Még a régi suliban, persze. Azt mondta hogy foglaljuk el magunkat, neki most valami papírmunkája van vagy mi. Én a füzetembe firkáltam. Az egyik fiú elkezdett sértegetni, és sorban bekapcsolódtak a többiek is. A tanár úr semmit sem vett észre, úgy elmerült az írogatásban. Egy ideig tűrtem a sértéseket, de egy pontnál nálam kiborult a pohár. Amikor veled jöttek. A volt LBmnek beszéltem arról, hogy van egy bátyám. Ketten tervezgettük hogy megkeresünk téged meg ilyesmi. De Letty átállt, és elmondta mindenkinek, persze kiparodizálva, kiforgatva. Határozottan emlékszem arra, amit mondtak. "Az a híres bátyád is azért hagyott ott téged, mert egy használhatatlan rohadék vagy, aki csak arra jó, hogy mások elől szívja el a levegőt.". - idéztem fel - Ekkor én felálltam, kimentem a folyosóra. Az ofő erre már felnézett, de szerintem csak azért mert jó erősen becsaptam az ajtót. Olyan fém ajtós szekrényeink voltak. Én az enyémet azon a napon, úgy megrugdostam, ütögettem, hogy kiesett az ajtó a helyéről. Az öklöm vérzett is rendesen, mert a fém felkarcolta. És kisétáltam a suliból. Az volt az első alkalom hogy elfutottam a problémák elől. Két napig nem jöttem elő.
- Hol bújtál el?
- A sulihoz közel volt egy erdő, és ott volt az egyik fán egy faház. Ott voltam. Egész aranyos kis házikó volt. Majd ha egyszer valaha haza megyünk, vagy legalább is abba az erdőbe megmutatom.
- Ha meg van még. - tette hozzá egy halvány mosoly kíséretében Andy
- Ha meg van még. - mosolyodtam el én is. - Amúgy hova megyünk??
- Ha elmondom, nem akadsz ki?
- Nem.
- Ígérd meg: hogy nem akarsz ki ugrani a kocsiból; nem akarsz megütni; nem fogod rángatni a kormányt; nem kezdesz el visítozni meg hasonlók! Oké?
- Oké... - mondtam kicsit durcásan.
- Nem hallom...!
- Megígérem, hogy nem ugrok ki a kocsiból, nem ütlek meg, nem rángatom a kormányt, és nem visítok...
- Anyához....
- Hogy mi van?? - üvöltöttem el magam - Andrew Dennis Biersack!! Azonnal fordulj meg!!
- Reni! - egyik kezét a számra tapasztotta - Megígérted, hogy nem visítozol!
Erre beleharaptam a kezébe.
- Au! - rántotta vissza.
- Arról nem volt szó, hogy nem haraphatok! - mondtam diadalmasan és előre hajoltam, hogy újra beleharaphassak. De ő homlokon lökött, és visszaestem a helyemre.
- Jane! Maradj nyugton! Aludj, vagy csinálj amit akarsz! De maradj nyugton!!
Duzzogva nyomtam neki a fejemet az ablaknak. Addig nem szólok Andyhez amíg meg nem állítja ezt a nyamvadt kocsit. Nem tudom mennyi ideig duzzoghattam, de a végén elnyomott az álom.

Arra ébredtem meg, hogy valaki rázogat.
- Rin.. hagyj aludni... Sokáig fenn voltam... - csapkodtam bénán az engem rázó kart, miközben a szokásos reggeli szövegemet motyogtam.
- Jane - röhögött egy ismerős fiú hang - Kelj fel! Megjöttünk!
Nehézkesen kinyitottam a szememet, és ellöktem magamtól Andyt. - Ott vagyunk?
- Ott vagyunk. - mosolygott, és kisegített a kocsiból.
- Már késő vissza menni Los Angelesbe, igaz? - húztam el a számat.
- Igen.
És bementünk a házba. Mindent ismertem bent, még is idegennek tűntek a képek a falon, a szőnyeg, és a fogas az ajtó mellet.
- Reni! - hallottam az ismerős hangot.
- Cassandra...? - elbújtam Andy válla mögé. Még mindig nagyon mérges voltam rá. Két évvel ezelőtt olyan dolgokat vágott a fejemhez, hogy már csak azért is ő kezdje el a kibékülösdit.
- Hallod "Reni"? - vigyorgott rám a bátyám - "Cassandra" szólt, jó lenne ha előjönnél!
- Nem! - tiltakoztam, és behúztam a nyakamat, hogy kevesebb látszódjon belőlem.
- Hát.. akkor is előjössz... - Andy ellépett előlem, és a falnak támaszkodott, hogy ne tudjak újra elbújni mögötte.
- Áruló! - sziszegtem neki.
Most, hogy nem állt köztünk Andy, jobban szemügyre tudtam venni Cassandrát. Konkrétan alig változott rajta valami. A fekete haját még mindig göndörítette... (borzalom.. soha nem tudtam megérteni hogy mér szereti annyira a göndör hajat...) még mindig gothnak képzeli magát... (jó, tényleg goth de.. a lánya vagyok! had kritizáljam már egy kicsit) a szemét feketével húzta ki. Fekete szoknyát vett fel, fekete csipke galléros inggel. Szintén fekete papucsot viselt, ami tényleg DE tényleg *szarkazmus* illet a képbe.
- Már vártalak titeket! - mosolygott az anyám. Enyhe spagetti illat terjengett a levegőbe, mintha még a kaja is bizonygatni akarná, hogy anya igazat beszél. Idegtépő csend következett... De én nem szólalok meg. Nem!
- Csináltam nektek spagettit! - mondta, (mintha erre ne jöttem volna rá) és tanácstalanul pillantott a bátyámra.
- Jane, gyere. - parancsolt rám önelégült mosollyal Andy - Együnk!
- Nem vagyok éhes! - vágtam rá csökönyösen. DE a hasam nem akart együtt működni velem, így amint kiejtettem az utolsó szót, rám is cáfolt egy hosszadalmas gyomorkorgással. Alig láthatóan, de erősen gyomor szájon vágtam magamat, azt sugallva a hasam felé hogy hagyjad már abba, mer itt égek miattad! 
- Akkor ezt meg is tárgyaltuk! - röhögött fel Andy, és elkezdett a konyha felé húzni.
- Áruló! - sziszegtem újra, de most nem csak Andynek, ha nem a belsőszerveimnek is.
Leültünk az asztal mellé. Az étel három tényárra ki volt szedve. De.. várjunk csak! HÁROM?! Elvileg mi négyen vagyunk! Cassandra (anya) Nick (apa) Andy (Andy) Jane/Reni (én).
- Mér csak három főre van terítve? - ültem le a székemre, mereven Cassandrát bámulva.
- Mert csak hárman vagyunk. - nevetett fel idegesen
- Hazudsz. - állapítottam meg
- Figyelj! - Andy rám meresztette az anyáéhoz és az enyémhez nagyon hasonlító kék szemét. - Elváltak, oké?
- Miért? - folytattam a kínvallatást, és igyekeztem hogy semmilyen érzelmet ne tudjanak leolvasni az arcomról.
- Mert elegem lett belőle. - válaszolt anya, és még véletlenül se nézett se rám se Andyre. - Nagyon hiányoltalak mindkettőtöket, és ennek hangot is adtam, neki meg elege volt abból, hogy folyton rólatok beszélek. Nem bírta megérteni hogy hogyan szerethetem a fiamat, aki itt hagyott a karrierje miatt, és felénk se nézett. És hogy a leányomat, aki tudta nélkül követte a bátyja példáját. De meg lehet őt érteni. - az utolsó mondatában több szarkazmus volt, mint azt összesítve amit én eddigi életemben használtam - Nem volt még gyereke soha, nem tudja hogy milyen ez.
Andyvel szinte tök egyszerre ejtettük ki a villát a kezünkből. Az ő villája az asztalra esett, az enyém pedig a nadrágomra, és szép kis foltot hagyva maga után legurult a földre.
- Hogy mi van?? - nyögtem ki végül. - Nem ő volt az apám?? Vagy mivan??
Cassandra vett egy mély levegőt, és elmosolyodott.
- Nem. Az apátok ugyan az, és akkor hallt meg, amikor én a terhesség  negyedik hetében voltam. Nickkel házasodtam össze mielőtt megszülettél volna. Így úgy döntöttünk az ő nevét fogod fel venni. De nem ő az apád.
Andyvel összenéztünk. Ő bólintott egyet, bátorítás képen. Oda mentem anyához, és megöleltem.
- Tudod, én örülök hogy nem ez a Nick volt az apám. Sose szerettem úgy, igazából. De téged igen...

*másnap*

- Vigyázzatok magatokra! - ölelt meg anya.

- Vigyázunk! - mosolygott Andy, és kinyitotta a kocsi ajtaját.

- Szia Anya! - öleltem meg anyukámat. Majd beszálltam a kocsiba. - Majd gyere el egyszer hozzánk, L.A.-be! Akár nálunk is aludhatnál!

- Mindenképpen! - mosolygott anya

Addig integettünk anyának, a még el nem tűnt a látóhatáron.

- Nos, Renata Alice Biersack, örülsz hogy eljöttünk? - kérdezte Andy.

Elvigyorodtam. - Mindenképpen.

21. rész: Szerencsétlenek a köbön

Sziasztok! Rin újra jelentkezik. sajnálom, hogy nem írok elég gyorsan, csak tudjátok írói válságban szenvedek és valamikor még tanulnom is kell. Ráadásul van egy olyan, elég komoly problémám, hogy már nem tudok azonosulni olyan jól, a mi kis Rinünkkel, aki fülig bele van zúgva Andy Biersack-be, Már nem szeretem annyira a BVB-t, és bevallom másba vagyok szerelmes, nem Andy-be. Még megbeszélem a lányokkal, de lehet, hogy én minden első rész helyett, csak minden tizediket fogom megírni, mert ez nekem már nem megy. Persze, még mindig én vagyok Rin West, csak épp nem az a Rin, akiről itt írnom kéne.

Éppen az igazak álmát aludtam, mikor meghallottam, hogy barátném a nevemet ordítja. Ez persze megijesztett és automatikusan felültem, bár ez nem volt lehetséges, ugyanis Andy egész éjjel a karjaiban tartott engem. Erre a hirtelen mozdulatomra persze ő is felébredt.
- Mi történt? - nézett rám.
- Jane hív engem. Bocsi, de mennem kell. - mondtam és lefejtettem magamról a karját. Átrobogtam Jane szobájába.
- Mi a baj? - néztem rá hatalmas szemekkel.
Ezután megbeszéltük, hogy megyünk a plázába, és beszélt Neruval is. Visszamentem a szobámba.
- Na mi volt ez a sürgős dolog, hogy hajnalok hajnalán Jane felkeltett téged? - kérdezte Andy aki még mindig az ágyban feküdt.
- Megyünk a csajokkal a plázába. - jelentettem ki és beálltam a szekrényem elé. - Szoknya vagy nadrág? - mutattam fel az egyik farmeromat meg azt a szoknyát, amit Jane-nel együtt vettünk.
- Szoknya. - jelentette ki az álompasim. Hát igen... ettől a választól tartottam, gyűlölöm a szoknyákat, nem is értem, miért vettem meg.
- Ha már ez a kicsit goth-os szoknya lesz, akkor segíts választani hozzá felsőt. - mondtam és benyúltam a szekrényembe. Fél perc kutakodást után kivettem három felsőt, az egyik egy vörös-fekete csíkos, egy barnás, amin van egy csipkegallér és egy egyszínű fekete.
- A csíkos, mert a fekete túl gyászos lenne a csipkegalléros meg ronda. - a másik kettőt kivette a kezemből és beakasztotta a szekrényembe.
- Na akkor sipirc kifelé, öltözni akarok. - kezdtem kifelé tolni a fiút a szobámból.
- Nem nézek oda! - ígérte Andy perverz vigyorral a képén.
- De akkor mindenképp fordulj el. - toltam be az egyik sarokba én meg elbújtam a másikba. Gyorsan levetkőztem és elkezdtem felöltözni. Felvettem a harisnyát majd szépen sorban minden mást is, majd amikor elkészültem szóltam Andynek, hogy megfordulhat. De mondta, hogy már eddig se a falat bámulta.
- Hogy mi?! Nem megmondtam, hogy ne bámulj? Andy!! - mondtam, majd elnevettem magam. Oda futottam hozzá és elkezdtem csikizni. Aztán, mikor már fájt a hasam a nevetéstől úgy döntöttem, hogy ezt hanyagoljuk. Felálltam, előkapartam a hajkefémet, két hajgumit és egy nagy fekete-vörös masnis-rózsás csatot. Elkezdtem felkötni a hajamat. Andy odaállt mellém és amikor a copfjaim kész voltak a csatot betűzte a hajamba. Nem sokkal később valaki kopogott, majd Jane (ő volt az) be is szólt, hogy kész vagyok-e. Kinyitottam azt ajtót és megláttam, hogy mindketten goth-nak öltöztünk, ráadásul az egyforma szoknyánkat vettük fel. Ezután meg is beszéltük, hogy ez az a felső, amit az anyja vett neki. Nem értem, miért nem hajlandó kimondani/meghallani, hogy Cassandra igenis az anyja. Igaz, hogy összevesztek, de Cassy akkor is szereti őt, hisz szinte lehetetlen, hogy egy anya ne szeresse a gyerekét. Még anyám is szeret annak ellenére, hogy én állítólag megutáltam, állítólag és hirtelen felindulásból. Nem utálom anyámat, mert ő adott nekem életet és hogy a fenébe utálhatnám azt, aki kilenc hónapon keresztül a szíve alatt hordott, majd utána örömkönnyeket hullatott, amikor először lábra álltam, amikor kiejtettem nehézkesen az első szavamat, mikor óvodába, majd iskolába kerültem, végül zenekart alapítottam. Joana mindig mellettem volt és támogatott, akármi történt. Lehetett ő beteg, fáradt, de még lázasan is elvitt engem oviba, iskolába. Délután fel fogom hívni anyát. Gondolkodtam el egy időre. Tehát hívta a lányokat, köszöntünk, majd elindultunk a plázába. Mielőtt Renel lelépett nem csináltunk sok mindent, csak voltunk parfümériában, ahol rengeteg mintát összeszedtünk, majd mentünk volna cipőboltba, de Renel nekiment az üvegajtónak, végül sietve lelépett. Nem sokkal miután lelépett megláttam valaki egy kicsit messzebb, persze csak hátulról, de nagyon ismerős volt nekem a srác, aztán oldalra fordult. És jött a felismerés: banyeg: ez Jinxx. De vajon mi a rákot keres itt? Renel biztos hazament? Megböktem Meli vállát.
- Nézz oda. - mutattam Jinxxre, aki folyamatosan távolodott, de még lehetett látni. - Mit kereshet itt? - néztem rá, erre Janey is odafordult és a homlokára csapott.
- Ezek randiznak? - nézett rám hatalmas kék szemeivel fekete barátnőm.
- Szerinted gondolatolvasó vagyok, hogy tudjam? - nevettem el magam. Végül bementünk a cipőboltba. Találtam magamnak egy olyan iszonyat cuki fekete, szegecses magas szárú és magas sarkú csizmát, hogy majd' behaltam ott helyben. Igen olyanra én is képes vagyok.
- Szerinted jól áll nekem? - álltam oda Nelly mellé, aki egy piros bokacsizmát próbált épp. Rám nézett és elmosolyodott.
- Ez tiszta te vagy, a harcias, magabiztos, tökös rockerlány, aki még egy tizenöt centis tűsarkú szegecses csodában se esik hasra. - mosolyodott el és odavonszolt az egész alakos tükör elé. Belenéztem és majdnem hanyatt estem a látványtól. Mondjuk a goth cuccomhoz éppen akkor nem illett, de hozzám igen, A magas derekú, kifejezetten női fazonú, fekete farmeremhez csodás lesz.
- Akkor megveszem. - mondtam. majd kerestem még cipőt. Áttévedtem a férficipőkhöz és találtam egyet, ami - legalábbis véleményem szerint - Andy-nek tökéletesen állna. Csak nem tudom, mekkora kell neki. Na mindegy, majd holnap elrángatom vásárolni. Úgy vigyorogtam, mint valami idióta még csoda, hogy nem vittek azonnal a zárt osztályra. Visszamentem a lányokhoz, Jane épp egy fekete bokacsizmát próbált, ránéztem és megráztam a fejem.
- Nem a te stílusod, gyere. - húztam a tükör elé, hogy lássa azt borzalmat a lábán. Egy fekete, lapos talpú, szögletes izé volt.
- Fúj! - állt meg mellettünk Meli. - Jane ugye nem akarod megvenni azt a rondaságot? - nézett barátnőnkre, persze én elnevettem magam ezen a megjegyzésen. Majd egy jó óra múlva cipőkkel és parfümmintákkal megrakodva ültünk be a kocsiba. Meli vezetett, mellette ült Neru, középen én és Nelly és leghátul (a hét személyes kocsiban) Jane a cuccokkal. Út közben Meli véletlen belement egy kátyúba és a kocsi úgymond ugrott egy hatalmasat, majd pár perccel később iszonyatos pacsuliszag uralkodott el a jármű belsejében. Mint kiderült összetörtek a parfümminták is és az egész Janey hajára ömlött. Néhány perccel később kiszálltunk az autóból és elköszöntünk egymástól a lányokkal. Aztán, mikor Melissáék kocsija eltűnt a házak között bementünk a házba a cuccainkkal együtt.
- Sziasztok! - köszöntünk barátnőmmel teljesen egyszerre. Előjöttek a fiúk, de persze Jinxx sehol nem volt.
- Szia. - jött oda Andy és szorosan átölelt. Nem sok mindent érzékeltem a külvilágból a következő öt percben, csak annyit, hogy Jane visít, hogy CC ne lopja el egyesével a szagos tincseit. Nos ez a haja huza-vona jó ideig eltartott.
- Jane szerintem most menj hajat mosni, mielőtt CC neked esik a nullás géppel. - nevettem és  a karjánál fogva felrángattam barátnőmet a szobájába, kikaptam a szekrényéből valami tiszta ruhát és belökdöstem a fürdőbe, majd leültem az ajtó elé. És lássatok csodát, CC jött utánunk.
- Hol van? - nézett rám a barátnőmre célozva.
- Zuhanyzik. - válaszoltam nemes egyszerűséggel, majd hozzátettem. - Nem, nem mehetsz be levágni a haját.
Erre CC csak lehajtotta a fejét, végül eloldalgott és feljött helyette Andy meg a tesóm.
- Na mit csinál? - bökött Andy a fürdőajtóra, s ezzel arra célzott, hogy reméli, hogy a húga eltávolítja azt a sok parfümöt a hajából.
- Szerinted mit tud csinálni a zuhany alatt egyedül? - néztem rá hülyén, persze ezen mindhárman nevettünk, végül a két fiú leült mellém és úgy beszélgettünk, amíg Jane ki nem jött a zuhany alól.
- Na mutasd a hajad. - mondta a bátyja és elkapott a húga hajából egy vizes tincset és megszagolta. - Sampon illata van, sikeres volt a művelet. - mosolyodott el és magához ölelte a kishúgát. Végül Ash-sel mi is becsatlakoztunk az ölelésbe és a testvéri ölelés átváltott egy nagy családi ölelésbe. Ezután lementünk mind a négyen a konyhába és megint én lettem a valaki, aki főz, persze Andy segített. De előtte még ki kellett találni, mit együnk.
- Jane, Ash kérlek kérdezzétek meg a többieket, mit ennének. - mondtam és Andy-vel kipakoltuk a hűtőt. Egy öt perccel később lejöttek Jane-ék.
- Na mit ennének? - néztem rájuk.
- Pizzát. - mondták teljesen egyszerre.
- És ti mit ennétek? - kérdezte Andy.
- Pizzát. - válaszolták megint kórusban.
- Te mit kérsz? - néztem kék szemű lovagomra.
- Pizzát. - na jó... ezen már elnevettem magam, sőt mind a négyen nevettünk.
- Süssem vagy rendeljem? - néztem rájuk.
- Rendelni gyorsabb, de finomabb, ha te sütöd. - teketóriázott a barátnőm.
- Akkor ma legyünk lusták. - vette elő a tesóm a telefonját és tárcsázott. - Milyet kértek? - nézett rám és Janey-re.
- Húsimádót. - vágtuk rá azonnal vigyorogva mindketten.
- Jó napot! - köszönt a tesóm a pizzásoknak. - Kérnénk egy XXL húsimádó és egy XXL gyros-os pizzát. Ashley Purdy néven a gépükben van a címem. - mondta, majd elköszönt és zsebre vágta a telefonját. Visszapakoltunk a hűtőbe és főztem egy adag kávét meg egy adag teát. Mikor kész lett kitöltöttem két kávét meg két teát. Úgy tűnik ugyanolyanok vagyunk, mint a testvéreink, ami azt jelenti, hogy én és Ash kávéztunk, míg Andy és a húga teáztak. Végül csöngettek és mind a négyen egyszerre pattantunk fel a székeinkről. Kimentünk és már nyitottam is az ajtót, míg az egyik fiú elővette a pénztárcáját. Elvettük az ebédünket és elkiáltottam magam:
- Fiúk kész a kaja, gyertek enni! - ezt hallva mind a két fiú jött is azonnal.
- Mit eszünk? - kérdezte Jake aztán meglátta a pizzákat.
- Milyenek? - vett elő tányérokat meg ketchupot CC.
- Gyrosos és húsimádó. - válaszoltam, miközben elővettem egy nagy kést, hogy felvágjam a pizzát, amit mint tudjuk nem szoktak jól felvágni. Elkezdtünk enni, s közben barátnőmmel elmeséltük a fiúknak, hogy miket csináltunk, hogy vettünk cipőt és azt is elmondtuk, hogy láttuk Jinxx-et nem sokkal azután, hogy Renel sietve lelépett. Ezen persze azonnal agyalni kezdtünk, hogy mondjuk miért nem szólnak, ha van köztük valami, legalább Renel szólhatna, vagy mit tudom én. Végül Ash döntött, ki fogja kérdezni Jinxx-et, ha hazajött.

20. rész: Bonyodalmas vásárlás

Csumaaaa! Itt Renel, és a következő fejezet, jó olvasást kívánok :3 És elnézést hogy ilyen sokáig kellett várni erre, de minden közbe jött... Nagyon sajnálom ^^' Gondolom most én lettem az utált író, mert sokat kések :'DDD

Miután a hétfői és a keddi napom csodásan telt Jinxxel, elterveztük, hogy a mai napot sem hagyjuk ki, már egészen gyorsan tudok bicegni, és egyre tetszetősebb a kötésem, mióta dedikálta, csak nekem akcióval... Igaz, nem nagyon hiszem, hogy bárki is szagot fogott volta rólam, meg... Róla. Mármint, hogy találkozgatunk, néha... Gyakran... Sokszor... Francokat! Mindennap, mivel mára is megbeszéltük, hogy ma beülünk valahová sütizni, eléggé izgatott is vagyok emiatt, azt se tudom hol áll a fejem. Ráadásul anya is állandóan tördeli a kezét mióta Jinxx haza is kísér. Azt mondta igazán 'szimpatikus' fiatal ember... Aztán tisztázódott, hogy 33 éves... Hát kellemetlen, én is tudom, hogy nem igazán egy korosztály vagyunk, és ez rontja is az esélyeit anyumnál, és apu még nem is tud róla. De várjunk! Miről kéne tudnia? Hogy szoktam beszélgetni, egy olyan pasival, aki - erős túlzással - az apám lehetne.
Kopogásra lettünk figyelmesek édesanyámmal, aki azonnal nyitotta is az ajtót, és legnagyobb meglepetésemre Nelly libbent be. Illedelmesen köszönt, majd azonnal elkapta a kezem, és behúzott a szobámba, leültetett az ágyamra, és a hatalmas gardróbomba kezdett el kutakodni, miközben ismertette a mai nap menetét. Előbb én felöltözök gothnak, majd hozzá is átmegyünk, és ő is átöltözik. Fogalmam sincs honnan van ilyen jó érzéke ennek a csajszinak, hogy milyen ruhát lenne most kedvem felvenni, de ez valami lélegzet elállítóra sikeredett... A totális feketeségtől apró kék bevonással lettem megmentve. Persze ezek után már nagyjából csak arra emlékszem, hogy ebben a csodában állok a tükröm előtt, és nem győzöm dicsérni Nelly-nek, mennyire jó ízlése van, és hogy elkapta azt a stílust, amit szeretek. Azonban nem volt túl sok időm részletekbe belemenni, és több milliószor hangoztatni, mekkora istennő, mert még neki is felkellet öltöznie, sőt a hajamat is jó lenne besütni.
- De honnan is jött ez a goth cumós ötlet? - Néztem kérdően Nellyre, miközben elköszöntünk anyutól, és kiléptünk a lakásunkból, a lift felé véve az irányt.
- Rin küldött egy SMS-t, hogy majd ők Jane-nel goth-ként fognak debütálni, szóval jött az ötlet, hogy mi is mehetnék úgy - mondta mosolyogva. Tőlem erre csak egy fejbólintás volt a válasz. Beléptünk a liftbe, majd megnyomtam a földszint gombját, és neki dőltem a falnak. Azon kattogott az agyam, hogy vajon milyen eséllyel szabadulok el a lányoktól időben, hogy nyélbe üthessem a találkozót Jinxx-el. Hát várhatóan esély sincs rá... Meg állt a lift, kinyílt az ajtó, és mivel Nelly nekem háttal volt éppen, előkaptam a telefonom, és ráírtam a Hercegemre, hogy találkozzunk a plázában, de majd dobjon meg egy üzenettel, ha ott van, mert Rinékkel leszek... Hogy hogy vagyok képes ennyit leírni pár pillanat alatt, hááát, jó sokat gyakoroltam a nyáron az biztos.
Egy kis buszozás és gyaloglással karöltve 20 perc múlva már Nelly szobájában sütöttem be a hajam, mialatt ő felöltözött. A családja nem igazán nézte jó szemmel hogy ott vagyok... Emiatt egy kicsit rosszul is éreztem magam, nehogy miattam kapjon a barátnőm. Tudjuk, hogy állandóan rajta csattan az ostor, mint középső gyerek, de... Ez akkor sem normális, valami másnak is kell lennie a háttérben.
Még sokáig rágódtam ezen a gondolaton, sorra állítottam fel és vetettem el az ötleteket, mi az ami ennyire nem tetszik a szüleinek vagy a testvéreinek, hogy ennyire ellenzik. Egy biztos, Nelly életmódjával kapcsolatos, meg jegyeztem egy elejtett mondatából, amit igazából be sem fejezett. Gyakorlatilag az volt a lényege, hogy nem tudják őt elfogadni... De miért?
- Baj van? - Zökkentett ki barátnőm eszmefuttatásomból, amire csak megráztam a fejem, és miután lecsavartam az utolsó tincsemet a hajsütőről, valamint kihúztam azt a konektorból, át ültem az ágyára, hogy szemügyre vehessem hogy néz ki. Továbbra is hozta a formáját... Amikor megkérdezte milyen a ruhája, két felmutatott hüvelykujjal együtt állapítottam meg, hogy 'überbrutálkirálysirályatommenő' a szerelése... És elhitte, kár volt.... Neeeem, komolyan irdatlanul csini. Nohát, ezek után kaptuk a hívást, hogy Meli meg Neru már a ház előtt toporog, szóval kaptunk magunkra kabátot, és már spuriztunk ki a házból elköszönve a szúrós tekintetű otthon maradottaktól. Meli az autónak dőlve bagózott (pfejjj), de amint meglátott minket elpöccintette a csikket, és eltaposta. Posta... Hehehe =D. Sajnos nem röhöghettem ki magam kellőképp a pocsék szóviccemen, mert valaki úgy döntött megfojt....
- Neru... - suttogtam erőtlenül, amire csak egy 'Hm?' volt a válasz. - Nem kapok levegőt - ütögettem meg a karját, ami erősen a nyakamra volt fonódva.
- Hupsz, booocsesz - mondta, mire unott fejjel ránéztem, és megállapítottam, hogy még egy szavamat beolvasztotta a szótárába, nem baj, van nekem is elég... Majd megosztozunk... Gondolom.
- Indulunk Jane-ékért? - Tette fel a kérdést Meli olyan kis esetlenséggel, ahogy ott egyedül állt, mintha észre sem vettük volna.
- Hát persze - öleltem meg, majd Neru is csatlakozott, egy 'NAGYÖLELÉÉÉS' felkiáltással, majd odarántotta a lefagyott Nellyt is közénk.
- Na most akkor itt maradunk, vagy megyünk? - untam meg a dolgot nagyjából az ötödik percnél, mire Neru egy 'A végtelenbe és tovább' felkiáltással jelezte, hogy útra kész. Ezzel el is dőlt, egymás után pattantunk be a kocsiba, majd Meli sebességbe tette a járművet, és golyóként lőttünk ki Neruékhoz, mivel még személyesen nem sikerült beszélnie a lányokkal. Szóval becsörtettünk hozzájuk, Neru anyukája... egy tündér, de tényleg! Azonnal meg is kínált minket sütivel... De sajnos, nem szakácsnak, vagy cukrásznak való, szóval inkább udvariasan passzoltuk a dolgot, és barátnőnk szobájában leültünk egy kicsit beszélgetni. Nem volt a helység egy igazán nagy terű dolog... De az egyik sarokban ott volt egy hívogató dobfelszerelés. Fészkelődni kezdtem, hiszen köztudott, hogy imádom őket, legszívesebben odaültem volna mögé, hogy püfölni kezdjem, de...
- A szemed is leveszed róla! - Nézett szúrós szemmel rám Neru, mire karba tett kézzel duzzogni kezdtem felfújt pofikkal. Ekkor megszólalt Neru telefonja, és mindenki elhallgatott, és figyelt, mit beszél feltehetőleg Jane-nel. Igen, a "Bagoly" Megszólítás után ez szinte 100% volt...
- Nya - kezdte - Jane majd ír egy sömest, és indulhatunk - mosolygott.
Egy kicsit még hülyéskedtünk, majd úgy gondoltuk ideje szedelődzködni, és láss csodát, ahogy mindenkin rajta volt már a cipője (kb. 10 perc, amíg felveszem a fűzős cipellőm) jött is az a "sömös", hogy menjünk Rinékért. Szóval elköszönve Neru anyukájától előbb a kocsihoz, majd a BVB rezidenciához robogtunk, aminek nem ez a neve, vagy lehet neve sincs (Az egy süti D:), de nekem ez így tetszik, szóval én önkényesen így kereszteltem el, és punk-tum. Ahogy a házhoz értünk, a kinn várakozó lányok azonnal be is szálltak hozzánk. Nem sokára ezt hallottuk:
 - Mi a baj, Reni?? - kérdezte Neru.
 - Semmi... - mondta, és megtisztelt minket egy hamisítatlan "janeféle" műmosollyal. - Csak fáradt vagyok.
 - Beztos? - kérdezett vissza Neru
 - Beztos! - nevetett ezen már őszintén. Majd végre beszélgetni kezdtünk, majd miután Meli megfelelő parkolót talált kimásztunk a járműből, és Jane-nek végre leesett, hogy mind goth ruhákba öltöztünk, ekkor én csak Rinre nézve mosolyogtam habókosságán.
 - Amúgy, hogy van a lábad? - fordult felém
 - Nem fáj - mondtam egyszerűen, és igyekeztem eltakarni a duzzanatot, ami ezt a látszatot keltette, mintha fájna... Pedig amúgy semmi baja nincs. - A te torkod, hogy van?
 - Tökééletesen! - válaszolt, szinte túl gyorsan, szóval helyesbített is. - De azért még egy kicsit fáj ha nyelek.
Mikor beléptünk az épületbe valahogy mindenki az illatszereshez indult meg, majd rengeteg illatmintával megpakolva jöttünk ki, szerintem még férfi is volt köztük... Bevallom nem igazán figyeltem.
 - Menyünk cipőt is venni! - kérte Neru
 - Oké, de...merre is van a cipőbolt? - kérdezte Nelly.
 - Erre van! - mondtam, és megéreztem, hogy rezgett a telefonom. - Biztosan tudom, hogy itt...
Ekkor fordítottam előre fejemet, telibe kapva a plexit.
 - Aú.. - szisszentem fel az arcomat dörzsölve, remélem nem látszik majd meg. - Ezeket nem lehetne színes üvegből csinálni?
 Nelly leguggolt mellém szinte azonnal. Ennyi erővel el is kaphatott volna...
 - Jól vagy? - kérdezte a szőke lány.
 - Nem, nem vagyok! - közöltem, miután leesett mekkora lehetőség ez arra, hogy eloldalogjak, mivel tuti Jinxx küldött üzenetet. - Haza akarok menni!
 - Hazavigyelek? - kérdezte Meli, és már kereste is a kocsikulcsát.

 - Nem! - vágtam rá, majd nyelve egyet hozzá tettem - Köszi, de egyedül is hazatalálok.
 - Biztos? - kérdezte Rin
 - Öm... szerintem tudom, hogy hol lakok! - nevetgéltem kissé idegesen.
 - Hát... nem hiszem, hogy jót tenne a lábadnak... - kezdte az aggódást Neru is.
 - De mondom, hogy haza megyek egyedül! - erősködöttem, és úgy tettem, mint aki kifelé indul. - Sziasztok! - Integettem, majd tisztes távolba érve, lekanyarodtam jobbra, és előkaptam a telefonom. Azt mondja mindjárt a cipős előtt lesz... MITCSINÁLSZ?! Neeeee, ne menj arra. Azonnal megfordultam, és a nagy folyosóra érve kapálózni kezdtem, ahogy megláttam Jinxx-t... Tehát így ő is észrevett, valahogy sejthető volt. Nem voltam benne biztos, hogy feltűnés nélkül sikerült közlekednie, és elképzelhető, hogy a lányok, vagy csak szimpla fanok észrevették, bár a fekete napszemüvegben és sapkában elég nehéz észrevenni, kivéve ha nem kimondottan Őt keresi az ember. Szóval ennek örömére elhatároztuk, hogy menekülőre fogjuk a dolgot, és beülünk egy közeli cukrászdába. Boldog voltam...hogy miért, az nem egy dolognak köszönhető... Jinxxnek is, a barátaimnak, a szép időnek, anyunak, apunak... Csupán annak, hogy mikor reggel felkeltem újra levegőt vehettem... Eldöntöttem, mostantól az én poharam félig teli!
- Jinxx... Köszönöm - szaladt ki belőlem a mondat, amit nem is bántam.
- Még is mit? - kérdezte furcsállva előbbi kitörésemet.
- Mindent! - Mondtam, majd megszaporáztam lépteimet, mikor megláttam a cukit ahova igyekeztünk.
- Héj, héj! Ne rohanj már - nevetett fel, utolérve engem.
Miután a kellemes meleg színeket árasztó épületbe léptünk a lehető legeldugottabb boxban foglaltunk helyet. Igazán jól volt megcsinálva, minden kettes, négyes, hatos sőt, nyolcas asztal úgy volt elválasztva egymástól falakkal, hogy csak akkor láthattál be, ha felálltál, vagy nagyon kihajoltál a sajátodból. A pincér srác azonnal hozott is nekünk egy-egy menüt, én meg arról kezdtem faggatni, mi a vendégek kedvenc sütije, miből fogy a legtöbb. Kapott is az alkalmon, vagy húsz félét felsorolt, mire nekem tetsző nevűt is mondott, szóval én olyat rendeltem, mire a pincér megdicsért, hogy jó választás, amit én egy nagy mosoly kíséretében megköszöntem. Ekkor Jinxx összecsukta a menüjét, és ő is kér egy ugyanolyat, mint én. Szóval ezután már csak egymással beszélgettünk, vagy ettünk. Majd miután meguntuk az ücsörgést hazasétáltunk, és jó szokásához híven felkísért.
- Holnap... - kezdte.
- Ráérek! - válaszoltam a még fel sem tett kérdésre, azonban sajnos Jinxx nem ezt akarta mondani. Sajnos holnap sztornó egy újabb randinknak, mivel nagyon elfoglalt lesz. Mindegy, legalább épp elég időm lesz kitalálni, mit vegyek majd fel.

19. rész: A Pláza

Haiii! Jane vagyok. Bocsi, hogy ilyen sok időbe tellett megírnom, csak sokszor közbejött valami, de sikerült egy az én fejezeteimnél hosszabb részt összedobnom. Remélem tetszeni fog!

Az úgy nevezett "próba" végén (az egész abból állt, hogy mindenen végigrágtuk magunkat ami eddig velünk történt) Andy jött értünk.
 - Milyen volt a próba? - kérdezte Andy
 - Nem sokat zenéltünk, majdnem az egészet elbeszélgettük. De nagyon jó volt. - válaszolt Rin, de nem sokára be is aludt.
Egy darabig csendben voltunk, majd végül én kezdeményeztem egy beszélgetést.
 - És... hogy vagy? - tettem fel a legbugyutább kérdést
 - Öm... jól. - válaszolt a bátyám, de látszott rajta hogy meglepte a kérdésem - És te?
 - Én is.
Ezután egy újabb kínos csend következett.
 - Amúgy - szólalt meg hirtelen Andy - Vissza térve ahhoz a beszélgetéshez, amit még Annáék kertjében folytattunk, nincs igazad.
 - Mi van??? - néztem rá tök értetlenül, mert nem esett le, hogy miről is lenne szó - Kifejtenéd ezt nekem bővebben??
 - Azt mondtad, hogy nekünk könnyű, mert mi olyan boldogok vagyunk. - mondta mereven az utat bámulva - De igazából nem. Ashleyt kitagadta a saját anyja, Jinxxet megcsalták, CC tartós párkapcsolatról csak a filmekben hallott, Jake mindig is kissé fura volt, az okát nem tudom. Én meg téged és anyuékat kerestelek nagyon sokáig. És mikor végre megtaláltam anyánkat, akkor meg Te nem voltál sehol. Anya azt mondta, hogy összevesztél velük és elköltöztél istensetudjahova. 
Erre köpni-nyelni nem tudtam. Igaz, ami igaz, rengeteg dologról nem tudok, és sokszor meggondolatlanul beszélek (erre nem egyszer volt már példa), de ilyenekről még nem is gondolkodtam...
Mikor hazaértünk, én rohantam fel a szobámba. A telefonomat bámultam, majd egy hirtelen mozdulattal kikapcsoltam. Nem tudom, hogy miért csináltam, de szerettem volna megszakítani a kapcsolatot a külvilággal.
Egy darabig bámultam a falat, de aztán gondoltam, beszélek a fiúkkal. Jinxx szobáját szemeltem ki elsőnek, de nem volt bent. Mivel lusta voltam mással kezdni, így gondoltam megkeresem (igen, furcsa logikám van). De sehol sem találtam.
 - Hol van Jinxx? - romboltam be a konyhába, ahol Rin, Jake és CC evett.
Mivel senki sem tudta, hogy hova ment, így elkezdtünk találgatni, de végül is hagytuk, mert elvégre Jinxx felnőtt, érett férfi (legalábbis papíron).
Éjjel, jobban mondva hajnalban, mikor én még tévéztem (igen, én egy éjjeli bagoly vagyok) megérkezett az eltűnt emberke.
 - Hol voltál? - kérdeztem és lekapcsoltam a tévét.
 - Sétálni! - vágta rá, talán túl gyorsan.
 - És hol sétáltál? - faggatóztam tovább, hisz köztudott, rohadt kíváncsi vagyok.
 - A tengerparton! - mondta nem túl meggyőzően.
 - Öm... és te nem kaptál torokgyuszit? - kérdeztem, és próbáltam totál meglepettnek tűnni.
 - Nem - nevetett.
Furcsa... kicsit úgy beszélt, mint aki begyakorolta, hogy mit mondjon.
Mielőtt még újabb kérdésekkel bombáztam volna, felfutott a lépcsőn. Gondoltam ezt megbeszélem Rinnel, de amikor benyitottam a szobájába láttam, hogy a bátyámmal összeölelkezve alszik. Elmosolyodtam és néztem őket egy darabig. De aztán én is elkezdtem érezni, hogy a szemem mintha leakarna csukódni. De  a lábam nem igen akart engedelmeskedni nekem, így aztán már csak arra emlékeztem, hogy a fejem koppant egyet és elaludtam...

*Ashley*

Egy tompa puffanásra ébredtem fel. Nehézkesen ugyan, de sikerült kivánszorognom a folyosóra megnézni, hogy mi volt az.

Jane feküdt a folyosón, a húgom nyitott szobaajtaja előtt. Odamentem és becsuktam az ajtót, majd felemeltem az alvó lányt. Most nem kapálózott annyira, de így is kicsit nehéz volt bevinni a szobájába, mert valahogy mindig úgy tartotta a fejét, hogy lefejelje az ajtófélfát.

*Jane*

Reggel az ágyamban ébredtem. Isten tudja hogyan kerültem oda, de ott voltam.
Habár most keltem fel, máris mehetnékem volt. Ha jól tudom (már pedig jól tudom) ma van az őszi szünet első napja. Így hát kitapogattam az telefonomat, és bekapcsoltam. Két nem fogadott hívásom, és három SMS-em volt. Mindegyiket Nerutól kaptam.

FELADÓ: Neru
Október 24. 7:02
ÜZENET: Reni!! Elmegyünk ma a csajokkal vásárolni??

FELADÓ: Neru
Október 24. 7:35
ÜZENET: RENATAAAA!!! Ne aludj!!! Válaszoooolj!

FELADÓ: Neru
Október 24. 8:23
ÜZENET: Ne akard hogy odamenjek!! Keljél már feeeel! Ne legyél fenn hajnali négyig! Tudom, hogy megint addig voltál fent!!! TUDOM!!!

Hát igen.. Neru túlságosan is jól ismer engem. Egyedül Ő hív engem Reninek. Ásítottam egyet, és elüvöltöttem magamat (igen, én szeretek így kommunikálni):
 - RIIIIIIIIIN!!
Néhány másodperc múlva a riadt tekintetű havernőm megjelent az ajtómban.
 - Mi baj?? - tudakolta
 - Neru meginvitált minket a mai napra egy vásárlásra. Megyünk?? - ültem fel.
 - Még szép! - mosolygott - Az egész banda jön??
 - Aham. Mindjárt megcsörgetem, hogy hánykor megyünk és hol találkozunk. - mondtam és már tárcsáztam is.
 - Szia Bagoly! Jól tippeltem, hogy meddig voltál fenn? - szólt bele a készülékbe Neru.
 - Nem tudom - nevettem fel - Éjszaka nem szoktam nézni az órát! Nya, azért hívlak. hogy mikor és hol találkozzunk???
 - Öm... most itt van nálam a banda... ha készen vagytok Rinnel, akkor üzenj, és megyünk értetek!
 - Oksiii! Akkor majd írok, haii!
Rin visszament a szobájába, hogy átöltözzön. Én is bemásztam a szekrényembe. Hm... szoknyát vegyek vagy nadrágot? Szoknya, nadrág?
 - Mi a nagy dilemma? - ugrik hirtelen az ágyamra Ashley.
 - Hallod! - az ezerrel robogó szívemre teszem a kezemet - Egy: ne ijesztgess már!! Kettő: honnan a francból szeded, hogy nekem dilemmám van?
 - Látszik a fejeden! - nevetett
 - Nadrág vagy szoknya?? - tartom elé a bőrnadrágomat, és a gót fazonú szoknyámat
 - Szoknya! - vágja rá - Még úgy se láttalak soha szoknyában.
Erre nyelvet nyújtottam, majd visszamásztam a szekrénybe, felsőt keresni.

Jane

 - Mér nem veszed fel azt? - hallom Ashley hangját
 - Melyiket? - mászok ki a szekrényből
 - Azt amelyik oda fel van akasztva. - a szekrényajtóm belsején lógó felsőre bök.
Egy egyszerű fekete top lilás fekete csipkével és hozzá illő csipke nyaklánccal. Ezt még anyámtól kaptam. Soha nem vettem fel eddig. Egyszerűen csak őrizgettem mert féltettem, de a nagy összeveszés után meg csak úgy ott volt a szekrényemben, felakasztva. Nem nagyon foglalkoztam vele.
Úgy elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy Ash mellém állt.
 - Szerintem jól nézne ki a szoknyával. - mondta
 - Szerintem is... - óvatosan leemelem a vállfát, és magam elé tartom a felsőt. Igen, még mindig jó rám.
 - Hát... - elhúzom a számat és rádobom az ágyamra a ruhadarabot.
 - Mi baj? - kérdezi Ash.
 - Az, hogy ezt Cassandrától kaptam.
 - Kitől??
 - Cassandrától. Az anyámtól. - válaszolok.
Hát igen, mások előtt az anyámat nem anyunak/anyának stb.-nek hívom, hanem a rendes nevén, Cassandrának. Csak magamban hívom anyának.
 - Öm... de attól még felveheted. Vagy nem??
 - De. Ezt fogom felvenni. - veszek egy nagy levegőt és kiterelem Ashley-t a szobámból.

Rin

Felveszek a szoknyához és a felsőhöz egy kockás harisnyát, a fodros kesztyűmet, a keresztes fülbevalóm és még egy masnit is kötök a hajamba. Hm.. egész jól néznék ki gótnak! Nem csoda, hogy anyu annak szánt...
 - Kész vagyok. - nyitom ki a szoba ajtómat - Már csak a magas szárú bakancsom kell.
 - Csinos vagy. - mondja Ash és ad egy puszit az arcomra.
 - Köszi - mondom.
Valahogy elment az eddigi jó kedvem. Kár volt vacillálnom a nadrág és a szoknya között. Tudhattam volna, hogyha a szoknyát veszem fel, akkor biztos, hogy előkerül az a felső.
 - Rin, kész vagy?? - kopogok be az LBm ajtaján
 - Aham! - kinyitja az ajtót és...
Ő is gót ruhában van! Méghozzá abban a szoknyában amelyik ugyanolyan, mint az enyém! Együtt vettük őket, és direkt ugyanolyat.
 - Nagyon jól nézel ki! - a rossz kedvem ellenére, minden megerőltetés nélkül sikerül elmosolyodnom.

Renel

 - Te is! - mosolyog vissza - Ez a fölső nem az amit...
 - Cassandrától kaptam! - fejezem be gyorsan a mondatát. Nem akarom, hogy azt mondja, hogy az anyámtól.
 - Jól áll! Nem értem mér nem hordod gyakrabban!
Vállat vonok, és elkezdek a kesztyűm szalagjával szórakozni.
 - Itt reggelizünk, vagy a plázában?? - kérdezi végül Rin
 - Szerintem együnk itt. A többiek már biztos ettek.
Lementünk a konyhába, de én egy falatot sem tudok lenyelni.
Aztán nemsokára megérkeznek a lányok. Beugrunk a kocsiba, és már irány is vásárolni!
Egész úton bámultam kifelé és hallgattam a többiek beszélgetését.
 - Mi a baj, Reni?? - kérdezte Neru.
 - Semmi... - mondtam, és magamra erőltettem egy mosolyt - Csak fáradt vagyok.
 - Beztos? - kérdezte azon a hülye hangon, amin nem lehet nem nevetni.
 - Beztos! - nevettem el magam.
A hátra lévő úton még beszélgettünk egy kicsit. És amikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból,

Meli

akkor láttam csak, hogy a barátnőim is gót ruhában vannak.
 - Na, úgy tűnik összeöltöztünk! - nevetett Meli
 - Amúgy, hogy van a lábad? - fordultam Renel felé
 - Nem fáj - mondja egyszerűen, de látom, hogy be van dagadva - A te torkod, hogy van?
 - Tökééletesen! - válaszolok, de azért még egy kicsit fáj ha nyelek.
Bementünk az épületbe. Először az illatszeres boltba mentünk be, és rengeteg illatmintával (volt köztük női és férfi is) felszerelkezve jöttünk ki. Utána, megnéztünk pár ruhaboltot. És vettünk pár ruhát is.
 - Menyünk cipőt is venni! - kérte Neru
 - Oké, de...merre is van a cipő bolt? - kérdezte Nelly
 - Erre van! - mondta Renel, és nagy lendülettel megindult, de nem előre nézett - Biztosan tudom, hogy itt...
Ekkor fordította előre a fejét, és telibe lefejelte a bolt üvegajtaját.
 - Aú.. - mondta Renel, és az arcát dörzsölgette - Ezeket nem lehetne üvegből csinálni!
Nelly leguggolt Renel mellé.
 - Jól vagy? - kérdezte a szőke lány.
 - Nem, nem vagyok! - közölte Renel - Haza akarok menni!
 - Hazavigyelek? - kérdezte Meli, és már kereste is a kocsikulcsát.

Neru

 - Nem! - vágta rá Renel - Köszi, de egyedül is hazatalálok.
 - Biztos? - kérdezte Rin
 - Öm... szerintem tudom, hogy hol lakok! - nevetgélt.
 - Hát... nem hiszem, hogy jót tenne a lábadnak... - kezdte az aggódást Neru is.
 - De mondom, hogy haza megyek egyedül! - erősködött Renel, és már indult is kifelé - Sziasztok!
Hát oké... ez furcsa volt... Egy darabig lődörögtünk. De egyszer csak egy ismerős alakot láttam a sok ember közül.
 - Te, Rin! - bökdöstem meg a barátnőmet - Az ott nem Jinxx?
 - Hol? - kapta oda a fejét.
 - Ott! - fordítom oda Rin fejét.
 - De tényleg! - lepődik meg - Vajon mit keres itt?
 - Nem to'm. - vonok vállat.
Még egy kicsit nézelődtünk, majd elindultunk hazafelé.
Kicsit álmos voltam már, hisz nem aludtam olyan marha sokat az éjjel, így rádőltem a vásárolt cuccokra.Hirtelen Melissa ráhajtott egy kátyúra és valami puffanást hallottam.. jó közelről..
 - Mi volt ez? - fordult hátra ijedten Rin
 - Nem tudom... - mondtam és óvatosan felemeltem a fejemet, ekkor vettem észre, hogy a hajam nedves... - Mi a franc...?
 - Melyikőtök borította magára a parfümős üveget? - tüsszögött Melissa
 - Asszem én - mondtam és megszagoltam az egyik nedves tincsemet - Igen én voltam az...
Erre elkezdtünk nevetni. Kiderült, hogy a kocsiban lévő összes illatminta (beleértve a nőit és a férfit is) ráborult a hajamra.

Nelly

Nemsokára hazaértünk.
 - Ne felejtsetek el próbára jönni holnap! - köszönt el Meli
 - Sziasztok! - integetett Neru és Nelly szinte egymást felborítva.
 - Hali! - nevetett Rin
Megvártuk amíg elhajt az autó és bementünk a házba.
 - Sziasztok! - kiabáltuk egyszerre Rinnel.
A fiúk szép lassan előszivárogtak az emeletről/konyhából/hátsókertből.
 - Szia - ölelt meg Ashley, de amint belefúrta a fejét a hajamba, már tolt is el magától. - Parfümgyárat üzemeltetsz a hajadban?? - kérdezte meglepetten.
 - Nem - nevettem - Csak rám ömlött egy csomó illatminta.
 - Mutiii! - ugrott mellém CC, és beleszagolt a hajamba - Te ,ennek a tincsnek rohadt jó illata van! Nekem adod?
 - Nem! - néztem rá furcsán.
De ő elrohant, és párpillanat múlva megjelent egy ollóval:
 - Naaa, csak azt az egy tincset! Meg még talán ezt is... - gondolkozott el.

18. rész: A próba

Sziasztok, Rin újra jelentkezik. Jó olvasást!

Mikor mindent bedobáltam a helyére átrohantam Jane szobájába. Kopogás nélkül benyitottam. Jane megijedt, de nem volt időm foglalkozni vele.
- Jane! Indulás a kocsihoz, lekéssük a próbát. - mondtam mit sem törődve azzal, hogy a tesóm a szobában van, hogy valami fontosról beszélhettek. Csak az érdekelt, hogy elkéstük... Jane átöltözött és bepattantunk a kocsiba, gyorsan odaértünk. Andy csak annyit, mondott, hogy szóljunk, ha jöhet értünk és el is ment. Csöngettünk, Meli jött ki elénk.
- Lányok, most hogy odaköltöztetek a srácokhoz elvesztettétek az időérzéketeket? - zsörtölődött a barátnőnk. De azért beengedett minket. A csajok már mind bent voltak, kivéve Renel, akinek megsérült a lába.
- Bocsi, csak tudod zűrös nálunk az élet. - mondtam, miután megvolt a bandaköszönés.
- Meséljetek! Mindent tudni akarunk, legalábbis én. - mondta Nelly, de nem volt olyan lelkes, mint általában, valami nem volt vele oké.
- Mindjárt mesélek, de Nelly gyere egy picit. - hívtam ki a lányt a szobából. Kijött velem a szobából, lementünk az udvarra, hogy a többiek még véletlen se hallhassák a beszélgetést.
- Mit szeretnél? - kérdezte, mikor kiértünk és megálltunk egymással szemben.
- Látom, hogy baj van. Lehangolt vagy, tudok segíteni? - fogtam meg finoman a vállát.
- Semmi, csak a szokásos. - láttam rajta, hogy nem mond igazat, de nem akartam sokat faggatni.. Az ajkába harapott és feszengve kezdte a földet bámulni.
- Otthon megint balhé volt? - fogtam meg óvatosan az állát és úgy fordítottam a fejét, hogy a szemembe nézzen.
- Mondhatni. - tért ki a válasz elől. Kelletlenül nézett a szemebe.
- Figyelj, ismersz már eléggé ahhoz, hogy tudd én nem erőltetem, ha nem akarod elmondani, de annyira együgyű nem vagyok, hogy ne vegyem észre, hogy kitérsz a kérdéseim elől, nem vagy őszinte. Ha kellek megtalálsz. - mondtam, majd elengedtem a lányt, megfordultam és elindultam befelé. Fájt, hogy nem őszinte velem. De mit titkol? És ami fontosabb, miért? Azt hiszi nem fogadnánk el? Bármi is legyen a titka, azt azért már tudnia kéne, hogy soha nem fogunk hátat fordítani neki, mert olyan mint a testvérünk.
- Rin! Tudom, és köszönöm.... Esetleg..... - kezdett bele valamiben, de úgy tűnt meggondolta magát, mert nem folytatta.
- Esetleg mi? - fordultam vissza a lányhoz. Érdekelt, mit szeretne.
- Öhm.... Jinxxről nincs semmi infód? Mit szeret, mit nem, mit szokott csinálni és hasonlók. Eszedbe se jusson! - nézett rám. - Mielőtt azt hinnéd, hogy... el kell mondjam, hogy nem tetszik, semmi közöm hozzá, és nem is lesz! Max barátok leszünk. Renel miatt kérdezem, biztos örülne pár tippnek. - amilyen gyorsan rám nézett olyan gyorsan fordította tekintetét a cipője orrára. De ez a kérdés váratlanul ért.
- Huhhh.... nem erre a kérdésre számítottam, de nem baj. - kezdtem bele. Majd rövid gondolkodás után folytattam. - Mióta volt az az ügy Sammi-vel zárkózottabb lett, sehova nem megy el. Csendes, határozott, visszafogott de mégis erőteljes személyiség.
- Rendben, majd átadom Renelnek. - mondta Nelly lehajtott fejjel. Elindult befelé de megfogtam a karját.
- Várj! De ezt miért te kérdezed és miért nem ő? Csak szólnia kell és elmegyek hozzájuk, ezt neki is tudnia kéne. - értetlenkedtem.
- Még mi keressünk titeket? Le se tojtok minket, de mi hívjunk ugye? Mindig is tudtam, hogy Jane-nel közelebb álltok egymáshoz, de azt nem gondoltam volna, hogy teljesen elfelejtetek minket  pár pasi miatt... Attól még, hogy ott vagytok ti egymásnak ránk is gondolhatnátok néhanapján. Tudod te milyen ez Renelnek? Vagy Nerunak? Esetleg, hogy Melit megviseli-e? És akkor magamról még nem is beszéltem. A saját bandátokat felejtitek el? Azt hittük fontosabbak vagyunk ennél nektek. - válaszolt felháborodva.
- Na jó, gyere, bemegyünk és megbeszéljük ezt a többiekkel is, mert érdekel az ő véleményük is. - mondtam és indultam volna befelé, de megszólalt.
- Rendben, de egyezzünk meg abban, hogy te nem feszegeted tovább a "mi bajom" témát én meg azt, hogy le se tojtok minket. Oké. - ez váratlanul ért, így hát megfordultam.
- Rendben, ha ezt akarod, hát legyen. De tudod, hogy csak segíteni akartam. - lemondóan bólintottam, nem néztem bele abba az átható, kék szempárba. Miért ilyen elutasító? És miért nem említették soha, hogy valami nem tetszik nekik?
- Mi pedig pont azzal akartunk nektek segíteni, hogy nem zavarunk. - egy fáradt sóhaj hagyta el száját.
- Te bolond! Nem zavartatok volna, hisz soha nem zavartok. - már indultam volna, hogy megöleljem, de mégse tettem, útközben megálltam. Nem tudtam, mit reagálna.
- Inkább vártuk, hogy hiányozzunk. De ez sajnos nem következett be. - mielőtt bármit tehettem volna elindult befelé.
- Várj! Hiányoztatok, legalábbis nekem, de nem volt lehetőségem keresni titeket. Ha hiszed, ha nem, de az elmúlt napokban bármi történt sírógörcsöt kaptam. - be kell látnia, hogy nem tudok ötfelé szakadni. De neki is igaza van, elhanyagoltuk őket, és ez így nagyon nem oké....
- Tudod, nekünk az is elég lett volna, ha egy sms-t küldesz. Hiszen aggódtunk méghozzá nem is feleslegesen.
- Nelly, én sajnálom. Tudom, gondolnom kellett volna rátok, de nem tudtam, mi a helyzet, mi is van most. De miért aggódtatok? - nem értettem, hogy miért is aggódtak, hisz jól vagyok, vagy mégsem?
- Miután a bátyád majdnem megvert előttünk? Szerinted? Ráadásul azt is tudtuk, hogy nehezen fogod viselni...
- Kiheverem, már nem érdekel, hogy valaha vert az a barom. - válaszoltam őszintén és ezzel a testvér témát nagyjából lezártnak tekintettem. Nelly semmit sem szólt, csak odajött és megölelt.
- Köszönöm, és tényleg nagyon sajnálom. - egy könnycsepp gördült le az arcomon, próbáltam letörölni, mielőtt Nelly észreveszi. De nem sikerült, mert még néhány másik követte.
- Cssssst, ne sírj, megteszem én azt helyetted is. - mosolygott rám a lány, majd elkezdett valamin kuncogni. Persze én erre azonnal rákérdeztem.
- Inkább te is nevethetnél. - néz rám mosolyogva.
- Min nevessek? Azon, hogy romokban az életem? Persze, tudom, hogy neked sem könnyű és te mégis képes vagy őszintén mosolyogni, vidáman nézni a világra. El tudod te képzelni, hogy én ezért téged mennyire csodállak? - az arcomra keserű mosoly ült és még enyhén könnyes szemekkel belenéztem a nálam pár centivel alacsonyabb, szőke lány ragyogó, kék szemébe.
Nelly nem válaszolt semmit, csak csendben megfogta a kezemet és elindult (immár velem együtt) vissza a lányokhoz.
- Mit csináltatok eddig? - jött oda Neru, kicsit zabosnak tűnt.
- Beszélgettünk. - mondta helyettem Nelly, rá néztem és ő alig észrevehetően megrázta a fejét.
- Na akkor most lehet kérdezni, mi válaszolunk. - mondtam és leültünk a hatalmas perzsa szőnyegre, ami a szoba közepén van.
- Meddig jutottatok Andyvel? - kíváncsiskodott Neru, én persze fülig vörösödtem.
- Hát..... - nem akartam válaszolni, vagyis nem tudom...
- Na? - kontrázott Meli is.
- Nos... - folytattam a semmitmondó válaszok adását.
- Lányok, ha nem akarja elmondani ne erőltessétek. - kelt a védelmemre Nelly, mire én egy hálás mosolyt küldtem felé.
- És te Ash-sel Jane? - fordult felé a két lány.
- Csókig. - mondta boldogan és fülig pirulva fekete hajú barátnőm. Én vele ellentétben nem akartam a lányok orrára kötni, hisz az én magánéletem.
- És mit szoktatok csinálni? Mit csináltatok ma? - az újabb kérdés Nellytől jött.
Erre a kérdésre természetesen Jane-nel egymás szavába vágva meséltük az elmúlt két nap eseményeit, persze az Andyvel váltott csókjaimat mindketten kihagytuk. Nehezen lehetett érteni, de a lányok így is megértették, hogy mit mondunk. Miután mindent megbeszéltünk elkezdtünk agyalni azon, hogy miket játszunk majd a koncerten. Sokáig gondolkodtunk, majd úgy döntöttünk, hogy inkább játszunk pár számot. Aztán már késő este volt, mikor hívtam Andyt, hogy jöhet értünk. Olyan tíz perc múlva oda is ért hozzánk.
- Milyen volt a próba? - kérdezte miután elköszöntünk a csajoktól, mikor már a kocsiban ültünk.
- Nem sokat zenéltünk, majdnem az egészet elbeszélgettük. De nagyon jó volt. - mondtam és ásítottam egy hatalmasat.
Nem emlékszem, hogy Andy mondott-e valamit, oldalra dőltem és elaludtam. Mikor kinyitottam a szemet épp Andy vitt az ölében fel a szobámba.
- Nem akarok aludni, kérlek tegyél le. - talpra állított és bementem a konyhába. Jake is éppen vacsorát csinált magának.
- Szia. - köszöntem és derékig belebújtam a hűtőbe.
- Szia. Mit eszel?
- Fogalmam sincs. Te mit eszel? - kérdeztem vissza még mindig a hűtőben turkálva.
- Sima, egyszerű lekváros pirítóst. - válaszolt két falat között. De nekem ahhoz nem volt kedvem. Elővettem egy kis sajtot, cukkinit és bacont. A sajtot és a bacont vékonyan felszeleteltem a cukkinit meg picit vastagabban. Serpenyőbe öntöttem egy pici olajat, amikor felforrósodott rátettem a cukkinit és szórtam rá fűszereket. Amikor a cukkini félig megsült rátettem a sajtot és a bacont.
- Mit sütsz Rin? Nagyon jó illata van. - lépett a konyhába CC.
- Egy kis cukkinit sajttal és baconnal, kérsz? - néztem rá, és vártam a válaszát, hogy akkor hány tányérra szedjem ki.
- Egy keveset megkóstolnék, köszi. - mondta. Elővettem két tányért és ketté osztottam az ételt. Vágtam le egy-egy szelet kenyeret és odavittem az asztalhoz.
- Nem látta valamelyikőtök Jinxxt? - rontott be Jane.
- Ami azt illeti nem. - jöttek be a többiek is a konyhába (Andy és Ash).
- Nem sokkal utánatok ment el. - jelentette ki CC miközben rám és Andy-re mutatott.
- De már elmúlt éjfél és még nincs itthon? - nem tudtam, hogy hova mehetett.
Miután mindenki megevett mindent amit akart elindultunk felfelé én, Ash, Jane és Andy felmentünk a szobámba. Az ágyra ültünk, én Andy vállára dőlve és Jane a tesóm vállán pihentette a fejét.
- Aggódom Jinxx-ért. - jelentettem ki. - Szerintetek hova mehetett?
- Remélem nem Sammi-hoz. - szólalt meg Jane is.
Ezen még tanakodtunk egy ideig és eldöntöttük, hogy bízunk Jinxx-ben. Érett, felnőtt férfi, el tudja dönteni, mit akar. Végül Ash és Jane kimentek a szobából, de Andy még mellettem maradt egy kicsit. Átbeszéltük a történteket, megmutattam neki a láncot és a levelet. Úgy döntöttünk, hogy segít beszélni a bátyámmal, hogy jöjjön velem el majd anyához, mert anya őt is szereti, csak akkor, évekkel ezelőtt volt egy kis gubanc. Nem érdekelt, hogy milyen ruha van rajtam, bemásztam az ágyba és Andy meg mellém. Átölelt és dúdolt nekem, valamit, de nem emlékszem, mi volta az, mert elaludtam.

*Andy*

Még este, vagyis inkább már hajnalban beszélgettünk Annával. Majd azt mondta, hogy fázik és álmos, így hát bebújt az ágyba, én meg mellé. Szorosan átöleltem és dúdoltam neki egy régi altatódalt. Pár percen belül már csendesen és egyenletesen szuszogott a karjaimban, olyan ártatlan, amikor alszik. Nem volt szívem otthagyni, végül mellette nyomott el az álom.

*Rin*

Álmomban ott volt anyu, Ash, Andy, a BVB többi tagja és a csajok is. De álmomban se híre, se hamva nem volt John-nak vagy apának, se a hazugságnak. Minden békés volt, és jó, boldogok voltunk. Szerettem volna, ha az álom valósággá válik. Andy karjaiban határtalanul boldog és békés voltam. Ilyen lenne az igaz szerelem?