23. fejezet: Csak Mi

Csöviiii! Itten Renel ^_^ Remélem láttátok (bár szerintem elég feltűnő xD) oldalt van egy szavazás (->), kérek mindenkit hogy jelölje meg a kedvenc íróját, vagyis engem... Viccelek, viccelek xDDD Nem vagyok Egokriszta, örülök hogy van négy már TwT Tényleg nagyon hálás vagyok érte, és ez íly módon szeretném meghálálni, tádááám, a következő fejezet:

Milyen érzés egy csoda szép világos reggelen felébredni? Felemelő... Na meg a nem létező hímtagom, borzalom! A nap is rossz helyen van, vagyis a szemedbe süt, mert persze semmi mást, csaaak a szemgolyódat lehet kisütni, nehogy már ne bal lábbal kelj.
Szóval ilyen derűs gondolatokkal együtt másztam ki az ágyamból tizenegykor, és a gardróbomhoz vonszoltam magam. Nagyot nyújtózkodtam, egy hatalmas ásítással kísérve, majd kinyitottam a szekrényem egyik ajtaját, és neki dőlve találgattam, hogy milyen hangulatom van most? Hát... azt hiszem inkább nem jellemezném ha nem probléma, de ha az... akkor se.
- Felkeltél, Szívem? - nézett be anyum a szobámba, én meg hitetlenkedve magam elé bámultam, hogy "nem még az ágyba fekszek" de erőt vettem magamon, és nem bunkóztam, ne legyen mindenkinek szar a reg... délelőttje...
- Fel biza' - néztem rá félmosollyal az arcomon. - Van valami ennivaló?
- Igen, a konyhapulton, pirítós, meleg tea, kivéve ha kihűlt és a vitaminod - igen, anya ilyen egészség mániás... Nem baj, legalább betegségek miatt nem kell aggódnom, max majd eltöröm a nyakam, jó, hogy a "kirohanásomat" egy bokaficammal megúsztam.
Miután megvolt a regbédem boldogabban folytattam a napomat, azt hiszem tényleg lehet valami abban a csoki reklámban (termék megjelölést nem kockáztatok :'DDD). Előre láttam mi kopogtat megint az ablakomon... régi jó barátom, az unalom. Ezt meg kell előznöm amilyen gyorsan csak lehet... de hogy? Ez az, kattogjon csak az az agy nevű cucc, ami elméletileg valahol a koponyacsontom alatt van... Asszem, vagyis inkább remélem, hogy van legalább valami hasonlóm, mert ugye ki tudhatja azt.
A telefonomért nyúltam, nem kisebb ötlettől vezérelve, mint hogy most használni fogom és nem, nem SMS-t fogok küldeni, csak egy mezei telefonhívás lesz az egész. Kicsengett a telefon, majd felvették.
- Halló? - Hallottam egy kicsit náthásnak tűnő beszédet.
- Sziaaaa - csilingeltem - Minden oké, csak nem fáztál meg Nelly?
- Jaj nem, semmi ilyesmi... - itt elakadtunk egy kicsit, tudtam, egyenesen biztos voltam benne, hogy sírt. Nyilván erősnek akar tűnni, vagy csak nem akarja, hogy rájöjjek, szóval nem firtattam. Megbeszéltem vele, hogy ma egy kicsit összeröffenhetnénk, sétálhatnánk, meg csinálhatnánk, egy-két dolgot, mielőtt elmegyünk a próbára a csajokhoz. Természetesen teljesen felvidult, és rá is bólintott a dologra. Ezután kisétáltam a nappaliba, ahol apa feküdt és TV-t nézett.
- Felkeltél? - mosolygott, anélkül, hogy felém nézett volna, szemét folyamatosan a képernyőn tartotta, ahol valami akció film mehetett. Ennyit le tudtam szűrni a szétrobbanó helikopter láttán.
- Úgy tűnik - mondtam, majd oda léptem, és megpusziltam a homlokát. - Anya?
- Azt hiszem a mosdón - válaszolt ismét szemkontaktus nélkül. Úgy döntöttem leülök, és megvárom amíg kijön, hogy megbeszéljem vele a terveimet... Rosszul tettem, nagyjából 3 percébe tellett felbukkannia, de... borzalmas volt, apa hogy tudod ezt a borzalmat ilyen nagy átéléssel, és izgalommal nézni, annyira béna és sablonos. Egy sóhaj kíséretében álltam fel a kanapéról, és megindultam anya után.
- A David nevű fickót most hátulról fejbe fogják lőni! - figyelmeztettem aput, majd visszapillantva elégedetten tisztáztam, hogy az említett szereplő elterül a földön, és apa egy "Renée" felocsúdással kívánta jelezni, hogy hangulatgyilkos vagyok. Csak vállat vontam, és oda mentem anya mellé, aki épp mosogatott. Kivettem a kezéből a poharat, és átvettem a munkát, így ő a már elmosott edényeket kezdte szárazra törölgetni. Egy ideig csendben csináltam mindenki a dolgát, nem tudtam, vagyis inkább nem akartam megszólalni.
- Hallasz? - nézett rám anya. Valószínűleg már kérdezett valamit, így egy kicsit zavartan kértem, hogy ismételje meg még egyszer, amit mondott, mert elkalandoztam. Persze ezen csak nevetett, és megsimogatta a vállam, majd arról érdeklődött, hogy kivel beszéltem telefonon.
- Nellyvel - adtam meg a választ. Majd folytattam. - Azt beszéltük meg, hogy elmegyünk egy kicsit próba előtt a parkba...
- Csak úgy? - bólintottam, és kihúztam a dugót, hogy lemenjen a koszos víz. - Köszönöm, hogy segítettél - nézett rám hálásan, majd felültem a pultra.
-Nem baj? - értetlen pillantását látván jobban kifejtettem. - Hogy elmegyek korábban...
- Jaj, dehogy, érezd jól magad! - Puszilta meg az arcom, majd kiment apához a nappaliba. Még egy kicsit ücsörögtem, majd lepattantam, és a szobámba indultam, ahol nekiláttam a készülődéshez. Miután felvettem az egyik fekete szakadt farmeromat, egy szürke, kockázottan fekete csíkos inggel, és alá egy fehér toppal, elkezdtem kihúzni a szemem. Imádom a füstös sminkeket, ami azt illeti jól is ment a dolog, és nem is állt rosszul, ami ugye sosem hátrány. Egy gyors haj fésülés, és vasalás után induláshoz készen álltam.
- Hová, hová? - érdeklődött a kanapén felülve apum.
- Nellyhez megy, aztán próbálni fognak - adta meg az ésszerű magyarázatot anya.
- Na nem - dörrent mély hangja apának. Felvontam a szemöldökömet, és vártam, mivel egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot, ilyen még nem fordult elő. - Legalábbis puszi nélkül semmiképp.
Hatalmasat csaptam a homlokomra, majd sietve kiosztottam az említett puszimat... Igen, a családomban mindenkinek valamilyen mániája van... Apunak speciel puszi. Végezetül egy kisebb késéssel vettem az irányt a park felé, ahol már meg is pillantottam a kapuban álló Nellyt.
- Szia! - integettem az úttest túlsó végéből, majd a zebrán gyorsan átbicegve meg is öleltem. Barátnőm jó szokásához híven, most is bejelentette, hogy még két és fél óránk van négyig, vagyis annyi időnk van odaérni a próbára. Boldogan indultam meg a park belseje felé, a szokásos padunkhoz (itt beszélt Renel Jinxxel, és a lányok alapból ott bandáznak, ha a parkban vannak) érve azonnal felültem a támlára, majd Nelly mellém. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk, amikor kiszakadt Nellyből.
- Renel - nézett rám komolyan - Én... én szeretlek, annyira szeretlek...
- Én iiiiis - mondtam vidáman, majd a teljesen ledöbbent Nellyt meg is ölelgettem. - Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél.
- Aha - mosolygott egy kissé furán, valószínűleg azt hitte az ikertestvéremre célzok. Mindezek után, megnézte az óráját, és közölte, hogy indulnunk kel, hogy időben odaérjünk. Semmit sem bántam meg, szinte örültem, hogy így alakult a mai nap, és Jinxx nem ért rá. Nagyon jól éreztem magam Nellyvel, és most már csatlakozhatnak a többiek is!
Miután Meliékhez értünk boldogan ugrottam Neruék nyakába.
- Rin, Jane? Azt ne mondd, hogy megint lógnak - forgattam vigyorogva a szemeimet.
- Jane biztosan nem jön, Andy-vel elmentek az anyjukhoz asszem - vágta rá egyből Meli.
- Rinről viszont még semmi biztosat nem tudunk, úgy volt, hogy jön, lehet hogy valami közbe jött neki. - fejezte be Meli megkezdett mondatát Neru, majd megbeszéltük, hogy addig nem kezdjük el a próbát, amíg nem kapunk konkrét választ, szóval beültünk a garázsba, ahol mindenféléről pletykáltunk, pizzát ettünk, amihez mindenki a kedvenc innivalóját fogyasztotta, vagyis én Hell-t nomnomnom... Neru épp azt mesélte, hogyan kapott majdnem egy figyelmeztetőt, amikor jött egy sömös Rintől, hogy nem tud jönni, mert Ash-el elutaztak... Hova?
Természetesen ez mindenkit megdöbbentett, egy kicsit le is hangolódott a társaság... Neru kivételével.
- Reneeeeeeel - nézett rám boci szemekkel. Sejtettem, hogy valami eszelős dologgal fog elő állni, szóval csak egy fej mozdulattal jeleztem, hogy folytassa csak. - Játszol nékünk a The Evil Within-nel? - várta csillogó szemekkel a válaszomat.
- Nincs nálam a gépem, ráadásul ha itt lenne is, egyszer nincs meg kétszer video konzollal jobb játszani.
- Már előre kitalálta - forgatta a szemét Meli - Idejött egy órával hamarabb, megszerzett mindent, a játékot meg is vette, és konzolt is szerzett - sorolta.
- Azt is vettem - vigyorgott, és elkapva kézfejemet maga után vonszolt, és leültetett a gép elé, és az ágyra telepedett törökülésben miközben... pattogatott kukoricát evett?
- Az honnan van? - furcsálta az esetet Meli, mire Neru megjegyezte, hogy neki se kell mindent tudni. Ezek után már csak annyi történt, hogy ledaráltam az összes undorító szörnyikét, mialatt kivittem a játékot a 3. fejezet feléig. Ezalatt persze párszor meg kellett állnom, mert Nelly pánikolt, hogy Ruvik este levadássza őt is nem csak az elmegyógyintézet dokijait... Neru néha túlzásokba esik. Szóval miután Nelly lecsillapodott, Nerut is megnyugtattam, hogy majd folytatom... Igen, odáig van attól, ahogy ezekkel játszom, de ha Jane itt van, akkor szerencsére GTA-zunk... Jane miért hagytál itt? Épp egy újabb adag chips legyőzésén voltunk, amikor megszólalt a telefonom... Jiinxx volt az.
- Hallo? - szóltam bele a készülékbe.
- Szia, ráérsz most?
- Hát... - kezdtem beharapva a számat - Mire gondolsz?
- Nincs senki nálunk, átjöhetnél... - mondta, én meg automatikusan felpattantam, hogy anya segítségre szorul, Teo (Renel fiú cicája) valamit bezabált, és folyamatosan csak az ágyamon gubbaszt.
- Juj, jobbulást a cicódnak - köszönt el Neru, és az ajtóig kísértek a lányok, ahol egy ideig még búcsúzkodtunk, majd elindultam a villa felé. Az út alatt, kissé idegesen és remegő kézzel nyúltam a telefonom után, hogy felhívjam anyát, meg is van mit fogok mondani.
- Szia, nem megyek haza, nem baj? Rin-éknél alszom - daráltam azonnal, ahogy felvette, nehogy elfelejtsem mit is akartam mondani.
- Persze, nincs semmi baj - ezután megbeszéltük, hogy jó volt a próba meg még valamikről még szó esett, csak az kattogott a fejemben, hogy Jinxxel együtt fogok tölteni egy egész estét...
Miután az ajtóhoz értem... elég sokáig tartott, vagy hatszor fordultam meg, hogy nem merem, végignéztem magamon, és pöppet idegesen igazgattam magamon a felsőm, nehogy furán nézzek ki. Már nyúltam a csengő felé, amikor hirtelen visszahúztam a kezem és megvakartam a fejbúbom... Biztos, hogy ezt akarom? Mi?? Mi sem biztosabb ennél. És eldöntve, ennek örömére rá is feküdtem a kaputelefonra, majd kisvártatva Jinxx nyitott ajtót. Udvariasan betessékelt, majd elkérte a kabátomat, ezután leültem egy székre, hogy lehúzzam a cipőm, az egyik meg is volt... de a másik.
- Ömmm... - nevettem kicsit sem remegő hanggal - Nem jön le a csukám.- közöltem a tényállást. Jinxx nevetve odajött, hogy segítsen, én meg csak egy "Húúúzd" felkiáltással bátorítottam. Persze ezután nagyot nevettünk, ezzel pedig a hangulat feloldódott. Körbe vezetett mindenütt, én meg alig győztem álmélkodni mekkora király helyen laknak. Sajnos az első látogatás alatt nem nagyon jutott idő arra, hogy szétnézzünk, na mindegy, jobb is így. Már csak Jinxx szobája volt, ami előtt megálltunk.
- Szeretnél majd itt aludni, vagy... - kezdte a Lovagom, mire heves fejbólogatással kívántam jelezni, hogy nem vagyok semmi rossz ellenzője, vagyis vele egy szobában fogom eltölteni az éjszakát.
- Remélem kényelmes lesz az ágy - tette hozzá, majd kinyitotta a szoba ajtaját, és előre engedett, az első ami szemet szúrt, az az ágy melletti vacok volt, vagyis ahol Jinxx aludni szeretett volna. Jaj, de édes!
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan - néztem a matracot folyamatosan. - Nem túrlak ki az ágyadból - nevettem. Persze ezután vitatkoztunk egy kicsit a 'kiholalszik' témán, de megegyeztünk abban végül is, hogy elég nagy az az ágy kettőnknek.