Haiii! Jane vagyok. Bocsi, hogy ilyen sok időbe tellett megírnom, csak sokszor közbejött valami, de sikerült egy az én fejezeteimnél hosszabb részt összedobnom. Remélem tetszeni fog!
Az úgy nevezett "próba" végén (az egész abból állt, hogy mindenen végigrágtuk magunkat ami eddig velünk történt) Andy jött értünk.
- Milyen volt a próba? - kérdezte Andy
- Nem sokat zenéltünk, majdnem az egészet elbeszélgettük. De nagyon jó volt. - válaszolt Rin, de nem sokára be is aludt.
Egy darabig csendben voltunk, majd végül én kezdeményeztem egy beszélgetést.
- És... hogy vagy? - tettem fel a legbugyutább kérdést
- Öm... jól. - válaszolt a bátyám, de látszott rajta hogy meglepte a kérdésem - És te?
- Én is.
Ezután egy újabb kínos csend következett.
- Amúgy - szólalt meg hirtelen Andy - Vissza térve ahhoz a beszélgetéshez, amit még Annáék kertjében folytattunk, nincs igazad.
- Mi van??? - néztem rá tök értetlenül, mert nem esett le, hogy miről is lenne szó - Kifejtenéd ezt nekem bővebben??
- Azt mondtad, hogy nekünk könnyű, mert mi olyan boldogok vagyunk. - mondta mereven az utat bámulva - De igazából nem. Ashleyt kitagadta a saját anyja, Jinxxet megcsalták, CC tartós párkapcsolatról csak a filmekben hallott, Jake mindig is kissé fura volt, az okát nem tudom. Én meg téged és anyuékat kerestelek nagyon sokáig. És mikor végre megtaláltam anyánkat, akkor meg Te nem voltál sehol. Anya azt mondta, hogy összevesztél velük és elköltöztél istensetudjahova.
Erre köpni-nyelni nem tudtam. Igaz, ami igaz, rengeteg dologról nem tudok, és sokszor meggondolatlanul beszélek (erre nem egyszer volt már példa), de ilyenekről még nem is gondolkodtam...
Mikor hazaértünk, én rohantam fel a szobámba. A telefonomat bámultam, majd egy hirtelen mozdulattal kikapcsoltam. Nem tudom, hogy miért csináltam, de szerettem volna megszakítani a kapcsolatot a külvilággal.
Egy darabig bámultam a falat, de aztán gondoltam, beszélek a fiúkkal. Jinxx szobáját szemeltem ki elsőnek, de nem volt bent. Mivel lusta voltam mással kezdni, így gondoltam megkeresem (igen, furcsa logikám van). De sehol sem találtam.
- Hol van Jinxx? - romboltam be a konyhába, ahol Rin, Jake és CC evett.
Mivel senki sem tudta, hogy hova ment, így elkezdtünk találgatni, de végül is hagytuk, mert elvégre Jinxx felnőtt, érett férfi (legalábbis papíron).
Éjjel, jobban mondva hajnalban, mikor én még tévéztem (igen, én egy éjjeli bagoly vagyok) megérkezett az eltűnt emberke.
- Hol voltál? - kérdeztem és lekapcsoltam a tévét.
- Sétálni! - vágta rá, talán túl gyorsan.
- És hol sétáltál? - faggatóztam tovább, hisz köztudott, rohadt kíváncsi vagyok.
- A tengerparton! - mondta nem túl meggyőzően.
- Öm... és te nem kaptál torokgyuszit? - kérdeztem, és próbáltam totál meglepettnek tűnni.
- Nem - nevetett.
Furcsa... kicsit úgy beszélt, mint aki begyakorolta, hogy mit mondjon.
Mielőtt még újabb kérdésekkel bombáztam volna, felfutott a lépcsőn. Gondoltam ezt megbeszélem Rinnel, de amikor benyitottam a szobájába láttam, hogy a bátyámmal összeölelkezve alszik. Elmosolyodtam és néztem őket egy darabig. De aztán én is elkezdtem érezni, hogy a szemem mintha leakarna csukódni. De a lábam nem igen akart engedelmeskedni nekem, így aztán már csak arra emlékeztem, hogy a fejem koppant egyet és elaludtam...
- Milyen volt a próba? - kérdezte Andy
- Nem sokat zenéltünk, majdnem az egészet elbeszélgettük. De nagyon jó volt. - válaszolt Rin, de nem sokára be is aludt.
Egy darabig csendben voltunk, majd végül én kezdeményeztem egy beszélgetést.
- És... hogy vagy? - tettem fel a legbugyutább kérdést
- Öm... jól. - válaszolt a bátyám, de látszott rajta hogy meglepte a kérdésem - És te?
- Én is.
Ezután egy újabb kínos csend következett.
- Amúgy - szólalt meg hirtelen Andy - Vissza térve ahhoz a beszélgetéshez, amit még Annáék kertjében folytattunk, nincs igazad.
- Mi van??? - néztem rá tök értetlenül, mert nem esett le, hogy miről is lenne szó - Kifejtenéd ezt nekem bővebben??
- Azt mondtad, hogy nekünk könnyű, mert mi olyan boldogok vagyunk. - mondta mereven az utat bámulva - De igazából nem. Ashleyt kitagadta a saját anyja, Jinxxet megcsalták, CC tartós párkapcsolatról csak a filmekben hallott, Jake mindig is kissé fura volt, az okát nem tudom. Én meg téged és anyuékat kerestelek nagyon sokáig. És mikor végre megtaláltam anyánkat, akkor meg Te nem voltál sehol. Anya azt mondta, hogy összevesztél velük és elköltöztél istensetudjahova.
Erre köpni-nyelni nem tudtam. Igaz, ami igaz, rengeteg dologról nem tudok, és sokszor meggondolatlanul beszélek (erre nem egyszer volt már példa), de ilyenekről még nem is gondolkodtam...
Mikor hazaértünk, én rohantam fel a szobámba. A telefonomat bámultam, majd egy hirtelen mozdulattal kikapcsoltam. Nem tudom, hogy miért csináltam, de szerettem volna megszakítani a kapcsolatot a külvilággal.
Egy darabig bámultam a falat, de aztán gondoltam, beszélek a fiúkkal. Jinxx szobáját szemeltem ki elsőnek, de nem volt bent. Mivel lusta voltam mással kezdni, így gondoltam megkeresem (igen, furcsa logikám van). De sehol sem találtam.
- Hol van Jinxx? - romboltam be a konyhába, ahol Rin, Jake és CC evett.
Mivel senki sem tudta, hogy hova ment, így elkezdtünk találgatni, de végül is hagytuk, mert elvégre Jinxx felnőtt, érett férfi (legalábbis papíron).
Éjjel, jobban mondva hajnalban, mikor én még tévéztem (igen, én egy éjjeli bagoly vagyok) megérkezett az eltűnt emberke.
- Hol voltál? - kérdeztem és lekapcsoltam a tévét.
- Sétálni! - vágta rá, talán túl gyorsan.
- És hol sétáltál? - faggatóztam tovább, hisz köztudott, rohadt kíváncsi vagyok.
- A tengerparton! - mondta nem túl meggyőzően.
- Öm... és te nem kaptál torokgyuszit? - kérdeztem, és próbáltam totál meglepettnek tűnni.
- Nem - nevetett.
Furcsa... kicsit úgy beszélt, mint aki begyakorolta, hogy mit mondjon.
Mielőtt még újabb kérdésekkel bombáztam volna, felfutott a lépcsőn. Gondoltam ezt megbeszélem Rinnel, de amikor benyitottam a szobájába láttam, hogy a bátyámmal összeölelkezve alszik. Elmosolyodtam és néztem őket egy darabig. De aztán én is elkezdtem érezni, hogy a szemem mintha leakarna csukódni. De a lábam nem igen akart engedelmeskedni nekem, így aztán már csak arra emlékeztem, hogy a fejem koppant egyet és elaludtam...
*Ashley*
Egy tompa puffanásra ébredtem fel. Nehézkesen ugyan, de sikerült kivánszorognom a folyosóra megnézni, hogy mi volt az.
Jane feküdt a folyosón, a húgom nyitott szobaajtaja előtt. Odamentem és becsuktam az ajtót, majd felemeltem az alvó lányt. Most nem kapálózott annyira, de így is kicsit nehéz volt bevinni a szobájába, mert valahogy mindig úgy tartotta a fejét, hogy lefejelje az ajtófélfát.
*Jane*
Reggel az ágyamban ébredtem. Isten tudja hogyan kerültem oda, de ott voltam.
Habár most keltem fel, máris mehetnékem volt. Ha jól tudom (már pedig jól tudom) ma van az őszi szünet első napja. Így hát kitapogattam az telefonomat, és bekapcsoltam. Két nem fogadott hívásom, és három SMS-em volt. Mindegyiket Nerutól kaptam.
FELADÓ: Neru
Október 24. 7:02
ÜZENET: Reni!! Elmegyünk ma a csajokkal vásárolni??
FELADÓ: Neru
Október 24. 7:35
ÜZENET: RENATAAAA!!! Ne aludj!!! Válaszoooolj!
FELADÓ: Neru
Október 24. 8:23
ÜZENET: Ne akard hogy odamenjek!! Keljél már feeeel! Ne legyél fenn hajnali négyig! Tudom, hogy megint addig voltál fent!!! TUDOM!!!
Hát igen.. Neru túlságosan is jól ismer engem. Egyedül Ő hív engem Reninek. Ásítottam egyet, és elüvöltöttem magamat (igen, én szeretek így kommunikálni):
- RIIIIIIIIIN!!
Néhány másodperc múlva a riadt tekintetű havernőm megjelent az ajtómban.
- Mi baj?? - tudakolta
- Neru meginvitált minket a mai napra egy vásárlásra. Megyünk?? - ültem fel.
- Még szép! - mosolygott - Az egész banda jön??
- Aham. Mindjárt megcsörgetem, hogy hánykor megyünk és hol találkozunk. - mondtam és már tárcsáztam is.
- Szia Bagoly! Jól tippeltem, hogy meddig voltál fenn? - szólt bele a készülékbe Neru.
- Nem tudom - nevettem fel - Éjszaka nem szoktam nézni az órát! Nya, azért hívlak. hogy mikor és hol találkozzunk???
- Öm... most itt van nálam a banda... ha készen vagytok Rinnel, akkor üzenj, és megyünk értetek!
- Oksiii! Akkor majd írok, haii!
Rin visszament a szobájába, hogy átöltözzön. Én is bemásztam a szekrényembe. Hm... szoknyát vegyek vagy nadrágot? Szoknya, nadrág?
- Mi a nagy dilemma? - ugrik hirtelen az ágyamra Ashley.
- Hallod! - az ezerrel robogó szívemre teszem a kezemet - Egy: ne ijesztgess már!! Kettő: honnan a francból szeded, hogy nekem dilemmám van?
- Látszik a fejeden! - nevetett
- Nadrág vagy szoknya?? - tartom elé a bőrnadrágomat, és a gót fazonú szoknyámat
- Szoknya! - vágja rá - Még úgy se láttalak soha szoknyában.
Erre nyelvet nyújtottam, majd visszamásztam a szekrénybe, felsőt keresni.
- Mér nem veszed fel azt? - hallom Ashley hangját
- Melyiket? - mászok ki a szekrényből
- Azt amelyik oda fel van akasztva. - a szekrényajtóm belsején lógó felsőre bök.
Egy egyszerű fekete top lilás fekete csipkével és hozzá illő csipke nyaklánccal. Ezt még anyámtól kaptam. Soha nem vettem fel eddig. Egyszerűen csak őrizgettem mert féltettem, de a nagy összeveszés után meg csak úgy ott volt a szekrényemben, felakasztva. Nem nagyon foglalkoztam vele.
Úgy elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy Ash mellém állt.
- Szerintem jól nézne ki a szoknyával. - mondta
- Szerintem is... - óvatosan leemelem a vállfát, és magam elé tartom a felsőt. Igen, még mindig jó rám.
- Hát... - elhúzom a számat és rádobom az ágyamra a ruhadarabot.
- Mi baj? - kérdezi Ash.
- Az, hogy ezt Cassandrától kaptam.
- Kitől??
- Cassandrától. Az anyámtól. - válaszolok.
Hát igen, mások előtt az anyámat nem anyunak/anyának stb.-nek hívom, hanem a rendes nevén, Cassandrának. Csak magamban hívom anyának.
- Öm... de attól még felveheted. Vagy nem??
- De. Ezt fogom felvenni. - veszek egy nagy levegőt és kiterelem Ashley-t a szobámból.
Felveszek a szoknyához és a felsőhöz egy kockás harisnyát, a fodros kesztyűmet, a keresztes fülbevalóm és még egy masnit is kötök a hajamba. Hm.. egész jól néznék ki gótnak! Nem csoda, hogy anyu annak szánt...
- Kész vagyok. - nyitom ki a szoba ajtómat - Már csak a magas szárú bakancsom kell.
- Csinos vagy. - mondja Ash és ad egy puszit az arcomra.
- Köszi - mondom.
Valahogy elment az eddigi jó kedvem. Kár volt vacillálnom a nadrág és a szoknya között. Tudhattam volna, hogyha a szoknyát veszem fel, akkor biztos, hogy előkerül az a felső.
- Rin, kész vagy?? - kopogok be az LBm ajtaján
- Aham! - kinyitja az ajtót és...
Ő is gót ruhában van! Méghozzá abban a szoknyában amelyik ugyanolyan, mint az enyém! Együtt vettük őket, és direkt ugyanolyat.
- Nagyon jól nézel ki! - a rossz kedvem ellenére, minden megerőltetés nélkül sikerül elmosolyodnom.
- Te is! - mosolyog vissza - Ez a fölső nem az amit...
- Cassandrától kaptam! - fejezem be gyorsan a mondatát. Nem akarom, hogy azt mondja, hogy az anyámtól.
- Jól áll! Nem értem mér nem hordod gyakrabban!
Vállat vonok, és elkezdek a kesztyűm szalagjával szórakozni.
- Itt reggelizünk, vagy a plázában?? - kérdezi végül Rin
- Szerintem együnk itt. A többiek már biztos ettek.
Lementünk a konyhába, de én egy falatot sem tudok lenyelni.
Aztán nemsokára megérkeznek a lányok. Beugrunk a kocsiba, és már irány is vásárolni!
Egész úton bámultam kifelé és hallgattam a többiek beszélgetését.
- Mi a baj, Reni?? - kérdezte Neru.
- Semmi... - mondtam, és magamra erőltettem egy mosolyt - Csak fáradt vagyok.
- Beztos? - kérdezte azon a hülye hangon, amin nem lehet nem nevetni.
- Beztos! - nevettem el magam.
A hátra lévő úton még beszélgettünk egy kicsit. És amikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból,
akkor láttam csak, hogy a barátnőim is gót ruhában vannak.
- Na, úgy tűnik összeöltöztünk! - nevetett Meli
- Amúgy, hogy van a lábad? - fordultam Renel felé
- Nem fáj - mondja egyszerűen, de látom, hogy be van dagadva - A te torkod, hogy van?
- Tökééletesen! - válaszolok, de azért még egy kicsit fáj ha nyelek.
Bementünk az épületbe. Először az illatszeres boltba mentünk be, és rengeteg illatmintával (volt köztük női és férfi is) felszerelkezve jöttünk ki. Utána, megnéztünk pár ruhaboltot. És vettünk pár ruhát is.
- Menyünk cipőt is venni! - kérte Neru
- Oké, de...merre is van a cipő bolt? - kérdezte Nelly
- Erre van! - mondta Renel, és nagy lendülettel megindult, de nem előre nézett - Biztosan tudom, hogy itt...
Ekkor fordította előre a fejét, és telibe lefejelte a bolt üvegajtaját.
- Aú.. - mondta Renel, és az arcát dörzsölgette - Ezeket nem lehetne üvegből csinálni!
Nelly leguggolt Renel mellé.
- Jól vagy? - kérdezte a szőke lány.
- Nem, nem vagyok! - közölte Renel - Haza akarok menni!
- Hazavigyelek? - kérdezte Meli, és már kereste is a kocsikulcsát.
- Nem! - vágta rá Renel - Köszi, de egyedül is hazatalálok.
- Biztos? - kérdezte Rin
- Öm... szerintem tudom, hogy hol lakok! - nevetgélt.
- Hát... nem hiszem, hogy jót tenne a lábadnak... - kezdte az aggódást Neru is.
- De mondom, hogy haza megyek egyedül! - erősködött Renel, és már indult is kifelé - Sziasztok!
Hát oké... ez furcsa volt... Egy darabig lődörögtünk. De egyszer csak egy ismerős alakot láttam a sok ember közül.
- Te, Rin! - bökdöstem meg a barátnőmet - Az ott nem Jinxx?
- Hol? - kapta oda a fejét.
- Ott! - fordítom oda Rin fejét.
- De tényleg! - lepődik meg - Vajon mit keres itt?
- Nem to'm. - vonok vállat.
Még egy kicsit nézelődtünk, majd elindultunk hazafelé.
Kicsit álmos voltam már, hisz nem aludtam olyan marha sokat az éjjel, így rádőltem a vásárolt cuccokra.Hirtelen Melissa ráhajtott egy kátyúra és valami puffanást hallottam.. jó közelről..
- Mi volt ez? - fordult hátra ijedten Rin
- Nem tudom... - mondtam és óvatosan felemeltem a fejemet, ekkor vettem észre, hogy a hajam nedves... - Mi a franc...?
- Melyikőtök borította magára a parfümős üveget? - tüsszögött Melissa
- Asszem én - mondtam és megszagoltam az egyik nedves tincsemet - Igen én voltam az...
Erre elkezdtünk nevetni. Kiderült, hogy a kocsiban lévő összes illatminta (beleértve a nőit és a férfit is) ráborult a hajamra.
Nemsokára hazaértünk.
- Ne felejtsetek el próbára jönni holnap! - köszönt el Meli
- Sziasztok! - integetett Neru és Nelly szinte egymást felborítva.
- Hali! - nevetett Rin
Megvártuk amíg elhajt az autó és bementünk a házba.
- Sziasztok! - kiabáltuk egyszerre Rinnel.
A fiúk szép lassan előszivárogtak az emeletről/konyhából/hátsókertből.
- Szia - ölelt meg Ashley, de amint belefúrta a fejét a hajamba, már tolt is el magától. - Parfümgyárat üzemeltetsz a hajadban?? - kérdezte meglepetten.
- Nem - nevettem - Csak rám ömlött egy csomó illatminta.
- Mutiii! - ugrott mellém CC, és beleszagolt a hajamba - Te ,ennek a tincsnek rohadt jó illata van! Nekem adod?
- Nem! - néztem rá furcsán.
De ő elrohant, és párpillanat múlva megjelent egy ollóval:
- Naaa, csak azt az egy tincset! Meg még talán ezt is... - gondolkozott el.
Habár most keltem fel, máris mehetnékem volt. Ha jól tudom (már pedig jól tudom) ma van az őszi szünet első napja. Így hát kitapogattam az telefonomat, és bekapcsoltam. Két nem fogadott hívásom, és három SMS-em volt. Mindegyiket Nerutól kaptam.
FELADÓ: Neru
Október 24. 7:02
ÜZENET: Reni!! Elmegyünk ma a csajokkal vásárolni??
FELADÓ: Neru
Október 24. 7:35
ÜZENET: RENATAAAA!!! Ne aludj!!! Válaszoooolj!
FELADÓ: Neru
Október 24. 8:23
ÜZENET: Ne akard hogy odamenjek!! Keljél már feeeel! Ne legyél fenn hajnali négyig! Tudom, hogy megint addig voltál fent!!! TUDOM!!!
Hát igen.. Neru túlságosan is jól ismer engem. Egyedül Ő hív engem Reninek. Ásítottam egyet, és elüvöltöttem magamat (igen, én szeretek így kommunikálni):
- RIIIIIIIIIN!!
Néhány másodperc múlva a riadt tekintetű havernőm megjelent az ajtómban.
- Mi baj?? - tudakolta
- Neru meginvitált minket a mai napra egy vásárlásra. Megyünk?? - ültem fel.
- Még szép! - mosolygott - Az egész banda jön??
- Aham. Mindjárt megcsörgetem, hogy hánykor megyünk és hol találkozunk. - mondtam és már tárcsáztam is.
- Szia Bagoly! Jól tippeltem, hogy meddig voltál fenn? - szólt bele a készülékbe Neru.
- Nem tudom - nevettem fel - Éjszaka nem szoktam nézni az órát! Nya, azért hívlak. hogy mikor és hol találkozzunk???
- Öm... most itt van nálam a banda... ha készen vagytok Rinnel, akkor üzenj, és megyünk értetek!
- Oksiii! Akkor majd írok, haii!
Rin visszament a szobájába, hogy átöltözzön. Én is bemásztam a szekrényembe. Hm... szoknyát vegyek vagy nadrágot? Szoknya, nadrág?
- Mi a nagy dilemma? - ugrik hirtelen az ágyamra Ashley.
- Hallod! - az ezerrel robogó szívemre teszem a kezemet - Egy: ne ijesztgess már!! Kettő: honnan a francból szeded, hogy nekem dilemmám van?
- Látszik a fejeden! - nevetett
- Nadrág vagy szoknya?? - tartom elé a bőrnadrágomat, és a gót fazonú szoknyámat
- Szoknya! - vágja rá - Még úgy se láttalak soha szoknyában.
Erre nyelvet nyújtottam, majd visszamásztam a szekrénybe, felsőt keresni.
 |
| Jane |
- Melyiket? - mászok ki a szekrényből
- Azt amelyik oda fel van akasztva. - a szekrényajtóm belsején lógó felsőre bök.
Egy egyszerű fekete top lilás fekete csipkével és hozzá illő csipke nyaklánccal. Ezt még anyámtól kaptam. Soha nem vettem fel eddig. Egyszerűen csak őrizgettem mert féltettem, de a nagy összeveszés után meg csak úgy ott volt a szekrényemben, felakasztva. Nem nagyon foglalkoztam vele.
Úgy elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy Ash mellém állt.
- Szerintem jól nézne ki a szoknyával. - mondta
- Szerintem is... - óvatosan leemelem a vállfát, és magam elé tartom a felsőt. Igen, még mindig jó rám.
- Hát... - elhúzom a számat és rádobom az ágyamra a ruhadarabot.
- Mi baj? - kérdezi Ash.
- Az, hogy ezt Cassandrától kaptam.
- Kitől??
- Cassandrától. Az anyámtól. - válaszolok.
Hát igen, mások előtt az anyámat nem anyunak/anyának stb.-nek hívom, hanem a rendes nevén, Cassandrának. Csak magamban hívom anyának.
- Öm... de attól még felveheted. Vagy nem??
- De. Ezt fogom felvenni. - veszek egy nagy levegőt és kiterelem Ashley-t a szobámból.
 |
| Rin |
- Kész vagyok. - nyitom ki a szoba ajtómat - Már csak a magas szárú bakancsom kell.
- Csinos vagy. - mondja Ash és ad egy puszit az arcomra.
- Köszi - mondom.
Valahogy elment az eddigi jó kedvem. Kár volt vacillálnom a nadrág és a szoknya között. Tudhattam volna, hogyha a szoknyát veszem fel, akkor biztos, hogy előkerül az a felső.
- Rin, kész vagy?? - kopogok be az LBm ajtaján
- Aham! - kinyitja az ajtót és...
Ő is gót ruhában van! Méghozzá abban a szoknyában amelyik ugyanolyan, mint az enyém! Együtt vettük őket, és direkt ugyanolyat.
- Nagyon jól nézel ki! - a rossz kedvem ellenére, minden megerőltetés nélkül sikerül elmosolyodnom.
 |
| Renel |
- Cassandrától kaptam! - fejezem be gyorsan a mondatát. Nem akarom, hogy azt mondja, hogy az anyámtól.
- Jól áll! Nem értem mér nem hordod gyakrabban!
Vállat vonok, és elkezdek a kesztyűm szalagjával szórakozni.
- Itt reggelizünk, vagy a plázában?? - kérdezi végül Rin
- Szerintem együnk itt. A többiek már biztos ettek.
Lementünk a konyhába, de én egy falatot sem tudok lenyelni.
Aztán nemsokára megérkeznek a lányok. Beugrunk a kocsiba, és már irány is vásárolni!
Egész úton bámultam kifelé és hallgattam a többiek beszélgetését.
- Mi a baj, Reni?? - kérdezte Neru.
- Semmi... - mondtam, és magamra erőltettem egy mosolyt - Csak fáradt vagyok.
- Beztos? - kérdezte azon a hülye hangon, amin nem lehet nem nevetni.
- Beztos! - nevettem el magam.
A hátra lévő úton még beszélgettünk egy kicsit. És amikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból,
 |
| Meli |
- Na, úgy tűnik összeöltöztünk! - nevetett Meli
- Amúgy, hogy van a lábad? - fordultam Renel felé
- Nem fáj - mondja egyszerűen, de látom, hogy be van dagadva - A te torkod, hogy van?
- Tökééletesen! - válaszolok, de azért még egy kicsit fáj ha nyelek.
Bementünk az épületbe. Először az illatszeres boltba mentünk be, és rengeteg illatmintával (volt köztük női és férfi is) felszerelkezve jöttünk ki. Utána, megnéztünk pár ruhaboltot. És vettünk pár ruhát is.
- Menyünk cipőt is venni! - kérte Neru
- Oké, de...merre is van a cipő bolt? - kérdezte Nelly
- Erre van! - mondta Renel, és nagy lendülettel megindult, de nem előre nézett - Biztosan tudom, hogy itt...
Ekkor fordította előre a fejét, és telibe lefejelte a bolt üvegajtaját.
- Aú.. - mondta Renel, és az arcát dörzsölgette - Ezeket nem lehetne üvegből csinálni!
Nelly leguggolt Renel mellé.
- Jól vagy? - kérdezte a szőke lány.
- Nem, nem vagyok! - közölte Renel - Haza akarok menni!
- Hazavigyelek? - kérdezte Meli, és már kereste is a kocsikulcsát.
 |
| Neru |
- Biztos? - kérdezte Rin
- Öm... szerintem tudom, hogy hol lakok! - nevetgélt.
- Hát... nem hiszem, hogy jót tenne a lábadnak... - kezdte az aggódást Neru is.
- De mondom, hogy haza megyek egyedül! - erősködött Renel, és már indult is kifelé - Sziasztok!
Hát oké... ez furcsa volt... Egy darabig lődörögtünk. De egyszer csak egy ismerős alakot láttam a sok ember közül.
- Te, Rin! - bökdöstem meg a barátnőmet - Az ott nem Jinxx?
- Hol? - kapta oda a fejét.
- Ott! - fordítom oda Rin fejét.
- De tényleg! - lepődik meg - Vajon mit keres itt?
- Nem to'm. - vonok vállat.
Még egy kicsit nézelődtünk, majd elindultunk hazafelé.
Kicsit álmos voltam már, hisz nem aludtam olyan marha sokat az éjjel, így rádőltem a vásárolt cuccokra.Hirtelen Melissa ráhajtott egy kátyúra és valami puffanást hallottam.. jó közelről..
- Mi volt ez? - fordult hátra ijedten Rin
- Nem tudom... - mondtam és óvatosan felemeltem a fejemet, ekkor vettem észre, hogy a hajam nedves... - Mi a franc...?
- Melyikőtök borította magára a parfümős üveget? - tüsszögött Melissa
- Asszem én - mondtam és megszagoltam az egyik nedves tincsemet - Igen én voltam az...
Erre elkezdtünk nevetni. Kiderült, hogy a kocsiban lévő összes illatminta (beleértve a nőit és a férfit is) ráborult a hajamra.
 |
| Nelly |
- Ne felejtsetek el próbára jönni holnap! - köszönt el Meli
- Sziasztok! - integetett Neru és Nelly szinte egymást felborítva.
- Hali! - nevetett Rin
Megvártuk amíg elhajt az autó és bementünk a házba.
- Sziasztok! - kiabáltuk egyszerre Rinnel.
A fiúk szép lassan előszivárogtak az emeletről/konyhából/hátsókertből.
- Szia - ölelt meg Ashley, de amint belefúrta a fejét a hajamba, már tolt is el magától. - Parfümgyárat üzemeltetsz a hajadban?? - kérdezte meglepetten.
- Nem - nevettem - Csak rám ömlött egy csomó illatminta.
- Mutiii! - ugrott mellém CC, és beleszagolt a hajamba - Te ,ennek a tincsnek rohadt jó illata van! Nekem adod?
- Nem! - néztem rá furcsán.
De ő elrohant, és párpillanat múlva megjelent egy ollóval:
- Naaa, csak azt az egy tincset! Meg még talán ezt is... - gondolkozott el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése