18. rész: A próba

Sziasztok, Rin újra jelentkezik. Jó olvasást!

Mikor mindent bedobáltam a helyére átrohantam Jane szobájába. Kopogás nélkül benyitottam. Jane megijedt, de nem volt időm foglalkozni vele.
- Jane! Indulás a kocsihoz, lekéssük a próbát. - mondtam mit sem törődve azzal, hogy a tesóm a szobában van, hogy valami fontosról beszélhettek. Csak az érdekelt, hogy elkéstük... Jane átöltözött és bepattantunk a kocsiba, gyorsan odaértünk. Andy csak annyit, mondott, hogy szóljunk, ha jöhet értünk és el is ment. Csöngettünk, Meli jött ki elénk.
- Lányok, most hogy odaköltöztetek a srácokhoz elvesztettétek az időérzéketeket? - zsörtölődött a barátnőnk. De azért beengedett minket. A csajok már mind bent voltak, kivéve Renel, akinek megsérült a lába.
- Bocsi, csak tudod zűrös nálunk az élet. - mondtam, miután megvolt a bandaköszönés.
- Meséljetek! Mindent tudni akarunk, legalábbis én. - mondta Nelly, de nem volt olyan lelkes, mint általában, valami nem volt vele oké.
- Mindjárt mesélek, de Nelly gyere egy picit. - hívtam ki a lányt a szobából. Kijött velem a szobából, lementünk az udvarra, hogy a többiek még véletlen se hallhassák a beszélgetést.
- Mit szeretnél? - kérdezte, mikor kiértünk és megálltunk egymással szemben.
- Látom, hogy baj van. Lehangolt vagy, tudok segíteni? - fogtam meg finoman a vállát.
- Semmi, csak a szokásos. - láttam rajta, hogy nem mond igazat, de nem akartam sokat faggatni.. Az ajkába harapott és feszengve kezdte a földet bámulni.
- Otthon megint balhé volt? - fogtam meg óvatosan az állát és úgy fordítottam a fejét, hogy a szemembe nézzen.
- Mondhatni. - tért ki a válasz elől. Kelletlenül nézett a szemebe.
- Figyelj, ismersz már eléggé ahhoz, hogy tudd én nem erőltetem, ha nem akarod elmondani, de annyira együgyű nem vagyok, hogy ne vegyem észre, hogy kitérsz a kérdéseim elől, nem vagy őszinte. Ha kellek megtalálsz. - mondtam, majd elengedtem a lányt, megfordultam és elindultam befelé. Fájt, hogy nem őszinte velem. De mit titkol? És ami fontosabb, miért? Azt hiszi nem fogadnánk el? Bármi is legyen a titka, azt azért már tudnia kéne, hogy soha nem fogunk hátat fordítani neki, mert olyan mint a testvérünk.
- Rin! Tudom, és köszönöm.... Esetleg..... - kezdett bele valamiben, de úgy tűnt meggondolta magát, mert nem folytatta.
- Esetleg mi? - fordultam vissza a lányhoz. Érdekelt, mit szeretne.
- Öhm.... Jinxxről nincs semmi infód? Mit szeret, mit nem, mit szokott csinálni és hasonlók. Eszedbe se jusson! - nézett rám. - Mielőtt azt hinnéd, hogy... el kell mondjam, hogy nem tetszik, semmi közöm hozzá, és nem is lesz! Max barátok leszünk. Renel miatt kérdezem, biztos örülne pár tippnek. - amilyen gyorsan rám nézett olyan gyorsan fordította tekintetét a cipője orrára. De ez a kérdés váratlanul ért.
- Huhhh.... nem erre a kérdésre számítottam, de nem baj. - kezdtem bele. Majd rövid gondolkodás után folytattam. - Mióta volt az az ügy Sammi-vel zárkózottabb lett, sehova nem megy el. Csendes, határozott, visszafogott de mégis erőteljes személyiség.
- Rendben, majd átadom Renelnek. - mondta Nelly lehajtott fejjel. Elindult befelé de megfogtam a karját.
- Várj! De ezt miért te kérdezed és miért nem ő? Csak szólnia kell és elmegyek hozzájuk, ezt neki is tudnia kéne. - értetlenkedtem.
- Még mi keressünk titeket? Le se tojtok minket, de mi hívjunk ugye? Mindig is tudtam, hogy Jane-nel közelebb álltok egymáshoz, de azt nem gondoltam volna, hogy teljesen elfelejtetek minket  pár pasi miatt... Attól még, hogy ott vagytok ti egymásnak ránk is gondolhatnátok néhanapján. Tudod te milyen ez Renelnek? Vagy Nerunak? Esetleg, hogy Melit megviseli-e? És akkor magamról még nem is beszéltem. A saját bandátokat felejtitek el? Azt hittük fontosabbak vagyunk ennél nektek. - válaszolt felháborodva.
- Na jó, gyere, bemegyünk és megbeszéljük ezt a többiekkel is, mert érdekel az ő véleményük is. - mondtam és indultam volna befelé, de megszólalt.
- Rendben, de egyezzünk meg abban, hogy te nem feszegeted tovább a "mi bajom" témát én meg azt, hogy le se tojtok minket. Oké. - ez váratlanul ért, így hát megfordultam.
- Rendben, ha ezt akarod, hát legyen. De tudod, hogy csak segíteni akartam. - lemondóan bólintottam, nem néztem bele abba az átható, kék szempárba. Miért ilyen elutasító? És miért nem említették soha, hogy valami nem tetszik nekik?
- Mi pedig pont azzal akartunk nektek segíteni, hogy nem zavarunk. - egy fáradt sóhaj hagyta el száját.
- Te bolond! Nem zavartatok volna, hisz soha nem zavartok. - már indultam volna, hogy megöleljem, de mégse tettem, útközben megálltam. Nem tudtam, mit reagálna.
- Inkább vártuk, hogy hiányozzunk. De ez sajnos nem következett be. - mielőtt bármit tehettem volna elindult befelé.
- Várj! Hiányoztatok, legalábbis nekem, de nem volt lehetőségem keresni titeket. Ha hiszed, ha nem, de az elmúlt napokban bármi történt sírógörcsöt kaptam. - be kell látnia, hogy nem tudok ötfelé szakadni. De neki is igaza van, elhanyagoltuk őket, és ez így nagyon nem oké....
- Tudod, nekünk az is elég lett volna, ha egy sms-t küldesz. Hiszen aggódtunk méghozzá nem is feleslegesen.
- Nelly, én sajnálom. Tudom, gondolnom kellett volna rátok, de nem tudtam, mi a helyzet, mi is van most. De miért aggódtatok? - nem értettem, hogy miért is aggódtak, hisz jól vagyok, vagy mégsem?
- Miután a bátyád majdnem megvert előttünk? Szerinted? Ráadásul azt is tudtuk, hogy nehezen fogod viselni...
- Kiheverem, már nem érdekel, hogy valaha vert az a barom. - válaszoltam őszintén és ezzel a testvér témát nagyjából lezártnak tekintettem. Nelly semmit sem szólt, csak odajött és megölelt.
- Köszönöm, és tényleg nagyon sajnálom. - egy könnycsepp gördült le az arcomon, próbáltam letörölni, mielőtt Nelly észreveszi. De nem sikerült, mert még néhány másik követte.
- Cssssst, ne sírj, megteszem én azt helyetted is. - mosolygott rám a lány, majd elkezdett valamin kuncogni. Persze én erre azonnal rákérdeztem.
- Inkább te is nevethetnél. - néz rám mosolyogva.
- Min nevessek? Azon, hogy romokban az életem? Persze, tudom, hogy neked sem könnyű és te mégis képes vagy őszintén mosolyogni, vidáman nézni a világra. El tudod te képzelni, hogy én ezért téged mennyire csodállak? - az arcomra keserű mosoly ült és még enyhén könnyes szemekkel belenéztem a nálam pár centivel alacsonyabb, szőke lány ragyogó, kék szemébe.
Nelly nem válaszolt semmit, csak csendben megfogta a kezemet és elindult (immár velem együtt) vissza a lányokhoz.
- Mit csináltatok eddig? - jött oda Neru, kicsit zabosnak tűnt.
- Beszélgettünk. - mondta helyettem Nelly, rá néztem és ő alig észrevehetően megrázta a fejét.
- Na akkor most lehet kérdezni, mi válaszolunk. - mondtam és leültünk a hatalmas perzsa szőnyegre, ami a szoba közepén van.
- Meddig jutottatok Andyvel? - kíváncsiskodott Neru, én persze fülig vörösödtem.
- Hát..... - nem akartam válaszolni, vagyis nem tudom...
- Na? - kontrázott Meli is.
- Nos... - folytattam a semmitmondó válaszok adását.
- Lányok, ha nem akarja elmondani ne erőltessétek. - kelt a védelmemre Nelly, mire én egy hálás mosolyt küldtem felé.
- És te Ash-sel Jane? - fordult felé a két lány.
- Csókig. - mondta boldogan és fülig pirulva fekete hajú barátnőm. Én vele ellentétben nem akartam a lányok orrára kötni, hisz az én magánéletem.
- És mit szoktatok csinálni? Mit csináltatok ma? - az újabb kérdés Nellytől jött.
Erre a kérdésre természetesen Jane-nel egymás szavába vágva meséltük az elmúlt két nap eseményeit, persze az Andyvel váltott csókjaimat mindketten kihagytuk. Nehezen lehetett érteni, de a lányok így is megértették, hogy mit mondunk. Miután mindent megbeszéltünk elkezdtünk agyalni azon, hogy miket játszunk majd a koncerten. Sokáig gondolkodtunk, majd úgy döntöttünk, hogy inkább játszunk pár számot. Aztán már késő este volt, mikor hívtam Andyt, hogy jöhet értünk. Olyan tíz perc múlva oda is ért hozzánk.
- Milyen volt a próba? - kérdezte miután elköszöntünk a csajoktól, mikor már a kocsiban ültünk.
- Nem sokat zenéltünk, majdnem az egészet elbeszélgettük. De nagyon jó volt. - mondtam és ásítottam egy hatalmasat.
Nem emlékszem, hogy Andy mondott-e valamit, oldalra dőltem és elaludtam. Mikor kinyitottam a szemet épp Andy vitt az ölében fel a szobámba.
- Nem akarok aludni, kérlek tegyél le. - talpra állított és bementem a konyhába. Jake is éppen vacsorát csinált magának.
- Szia. - köszöntem és derékig belebújtam a hűtőbe.
- Szia. Mit eszel?
- Fogalmam sincs. Te mit eszel? - kérdeztem vissza még mindig a hűtőben turkálva.
- Sima, egyszerű lekváros pirítóst. - válaszolt két falat között. De nekem ahhoz nem volt kedvem. Elővettem egy kis sajtot, cukkinit és bacont. A sajtot és a bacont vékonyan felszeleteltem a cukkinit meg picit vastagabban. Serpenyőbe öntöttem egy pici olajat, amikor felforrósodott rátettem a cukkinit és szórtam rá fűszereket. Amikor a cukkini félig megsült rátettem a sajtot és a bacont.
- Mit sütsz Rin? Nagyon jó illata van. - lépett a konyhába CC.
- Egy kis cukkinit sajttal és baconnal, kérsz? - néztem rá, és vártam a válaszát, hogy akkor hány tányérra szedjem ki.
- Egy keveset megkóstolnék, köszi. - mondta. Elővettem két tányért és ketté osztottam az ételt. Vágtam le egy-egy szelet kenyeret és odavittem az asztalhoz.
- Nem látta valamelyikőtök Jinxxt? - rontott be Jane.
- Ami azt illeti nem. - jöttek be a többiek is a konyhába (Andy és Ash).
- Nem sokkal utánatok ment el. - jelentette ki CC miközben rám és Andy-re mutatott.
- De már elmúlt éjfél és még nincs itthon? - nem tudtam, hogy hova mehetett.
Miután mindenki megevett mindent amit akart elindultunk felfelé én, Ash, Jane és Andy felmentünk a szobámba. Az ágyra ültünk, én Andy vállára dőlve és Jane a tesóm vállán pihentette a fejét.
- Aggódom Jinxx-ért. - jelentettem ki. - Szerintetek hova mehetett?
- Remélem nem Sammi-hoz. - szólalt meg Jane is.
Ezen még tanakodtunk egy ideig és eldöntöttük, hogy bízunk Jinxx-ben. Érett, felnőtt férfi, el tudja dönteni, mit akar. Végül Ash és Jane kimentek a szobából, de Andy még mellettem maradt egy kicsit. Átbeszéltük a történteket, megmutattam neki a láncot és a levelet. Úgy döntöttünk, hogy segít beszélni a bátyámmal, hogy jöjjön velem el majd anyához, mert anya őt is szereti, csak akkor, évekkel ezelőtt volt egy kis gubanc. Nem érdekelt, hogy milyen ruha van rajtam, bemásztam az ágyba és Andy meg mellém. Átölelt és dúdolt nekem, valamit, de nem emlékszem, mi volta az, mert elaludtam.

*Andy*

Még este, vagyis inkább már hajnalban beszélgettünk Annával. Majd azt mondta, hogy fázik és álmos, így hát bebújt az ágyba, én meg mellé. Szorosan átöleltem és dúdoltam neki egy régi altatódalt. Pár percen belül már csendesen és egyenletesen szuszogott a karjaimban, olyan ártatlan, amikor alszik. Nem volt szívem otthagyni, végül mellette nyomott el az álom.

*Rin*

Álmomban ott volt anyu, Ash, Andy, a BVB többi tagja és a csajok is. De álmomban se híre, se hamva nem volt John-nak vagy apának, se a hazugságnak. Minden békés volt, és jó, boldogok voltunk. Szerettem volna, ha az álom valósággá válik. Andy karjaiban határtalanul boldog és békés voltam. Ilyen lenne az igaz szerelem?