21. rész: Szerencsétlenek a köbön

Sziasztok! Rin újra jelentkezik. sajnálom, hogy nem írok elég gyorsan, csak tudjátok írói válságban szenvedek és valamikor még tanulnom is kell. Ráadásul van egy olyan, elég komoly problémám, hogy már nem tudok azonosulni olyan jól, a mi kis Rinünkkel, aki fülig bele van zúgva Andy Biersack-be, Már nem szeretem annyira a BVB-t, és bevallom másba vagyok szerelmes, nem Andy-be. Még megbeszélem a lányokkal, de lehet, hogy én minden első rész helyett, csak minden tizediket fogom megírni, mert ez nekem már nem megy. Persze, még mindig én vagyok Rin West, csak épp nem az a Rin, akiről itt írnom kéne.

Éppen az igazak álmát aludtam, mikor meghallottam, hogy barátném a nevemet ordítja. Ez persze megijesztett és automatikusan felültem, bár ez nem volt lehetséges, ugyanis Andy egész éjjel a karjaiban tartott engem. Erre a hirtelen mozdulatomra persze ő is felébredt.
- Mi történt? - nézett rám.
- Jane hív engem. Bocsi, de mennem kell. - mondtam és lefejtettem magamról a karját. Átrobogtam Jane szobájába.
- Mi a baj? - néztem rá hatalmas szemekkel.
Ezután megbeszéltük, hogy megyünk a plázába, és beszélt Neruval is. Visszamentem a szobámba.
- Na mi volt ez a sürgős dolog, hogy hajnalok hajnalán Jane felkeltett téged? - kérdezte Andy aki még mindig az ágyban feküdt.
- Megyünk a csajokkal a plázába. - jelentettem ki és beálltam a szekrényem elé. - Szoknya vagy nadrág? - mutattam fel az egyik farmeromat meg azt a szoknyát, amit Jane-nel együtt vettünk.
- Szoknya. - jelentette ki az álompasim. Hát igen... ettől a választól tartottam, gyűlölöm a szoknyákat, nem is értem, miért vettem meg.
- Ha már ez a kicsit goth-os szoknya lesz, akkor segíts választani hozzá felsőt. - mondtam és benyúltam a szekrényembe. Fél perc kutakodást után kivettem három felsőt, az egyik egy vörös-fekete csíkos, egy barnás, amin van egy csipkegallér és egy egyszínű fekete.
- A csíkos, mert a fekete túl gyászos lenne a csipkegalléros meg ronda. - a másik kettőt kivette a kezemből és beakasztotta a szekrényembe.
- Na akkor sipirc kifelé, öltözni akarok. - kezdtem kifelé tolni a fiút a szobámból.
- Nem nézek oda! - ígérte Andy perverz vigyorral a képén.
- De akkor mindenképp fordulj el. - toltam be az egyik sarokba én meg elbújtam a másikba. Gyorsan levetkőztem és elkezdtem felöltözni. Felvettem a harisnyát majd szépen sorban minden mást is, majd amikor elkészültem szóltam Andynek, hogy megfordulhat. De mondta, hogy már eddig se a falat bámulta.
- Hogy mi?! Nem megmondtam, hogy ne bámulj? Andy!! - mondtam, majd elnevettem magam. Oda futottam hozzá és elkezdtem csikizni. Aztán, mikor már fájt a hasam a nevetéstől úgy döntöttem, hogy ezt hanyagoljuk. Felálltam, előkapartam a hajkefémet, két hajgumit és egy nagy fekete-vörös masnis-rózsás csatot. Elkezdtem felkötni a hajamat. Andy odaállt mellém és amikor a copfjaim kész voltak a csatot betűzte a hajamba. Nem sokkal később valaki kopogott, majd Jane (ő volt az) be is szólt, hogy kész vagyok-e. Kinyitottam azt ajtót és megláttam, hogy mindketten goth-nak öltöztünk, ráadásul az egyforma szoknyánkat vettük fel. Ezután meg is beszéltük, hogy ez az a felső, amit az anyja vett neki. Nem értem, miért nem hajlandó kimondani/meghallani, hogy Cassandra igenis az anyja. Igaz, hogy összevesztek, de Cassy akkor is szereti őt, hisz szinte lehetetlen, hogy egy anya ne szeresse a gyerekét. Még anyám is szeret annak ellenére, hogy én állítólag megutáltam, állítólag és hirtelen felindulásból. Nem utálom anyámat, mert ő adott nekem életet és hogy a fenébe utálhatnám azt, aki kilenc hónapon keresztül a szíve alatt hordott, majd utána örömkönnyeket hullatott, amikor először lábra álltam, amikor kiejtettem nehézkesen az első szavamat, mikor óvodába, majd iskolába kerültem, végül zenekart alapítottam. Joana mindig mellettem volt és támogatott, akármi történt. Lehetett ő beteg, fáradt, de még lázasan is elvitt engem oviba, iskolába. Délután fel fogom hívni anyát. Gondolkodtam el egy időre. Tehát hívta a lányokat, köszöntünk, majd elindultunk a plázába. Mielőtt Renel lelépett nem csináltunk sok mindent, csak voltunk parfümériában, ahol rengeteg mintát összeszedtünk, majd mentünk volna cipőboltba, de Renel nekiment az üvegajtónak, végül sietve lelépett. Nem sokkal miután lelépett megláttam valaki egy kicsit messzebb, persze csak hátulról, de nagyon ismerős volt nekem a srác, aztán oldalra fordult. És jött a felismerés: banyeg: ez Jinxx. De vajon mi a rákot keres itt? Renel biztos hazament? Megböktem Meli vállát.
- Nézz oda. - mutattam Jinxxre, aki folyamatosan távolodott, de még lehetett látni. - Mit kereshet itt? - néztem rá, erre Janey is odafordult és a homlokára csapott.
- Ezek randiznak? - nézett rám hatalmas kék szemeivel fekete barátnőm.
- Szerinted gondolatolvasó vagyok, hogy tudjam? - nevettem el magam. Végül bementünk a cipőboltba. Találtam magamnak egy olyan iszonyat cuki fekete, szegecses magas szárú és magas sarkú csizmát, hogy majd' behaltam ott helyben. Igen olyanra én is képes vagyok.
- Szerinted jól áll nekem? - álltam oda Nelly mellé, aki egy piros bokacsizmát próbált épp. Rám nézett és elmosolyodott.
- Ez tiszta te vagy, a harcias, magabiztos, tökös rockerlány, aki még egy tizenöt centis tűsarkú szegecses csodában se esik hasra. - mosolyodott el és odavonszolt az egész alakos tükör elé. Belenéztem és majdnem hanyatt estem a látványtól. Mondjuk a goth cuccomhoz éppen akkor nem illett, de hozzám igen, A magas derekú, kifejezetten női fazonú, fekete farmeremhez csodás lesz.
- Akkor megveszem. - mondtam. majd kerestem még cipőt. Áttévedtem a férficipőkhöz és találtam egyet, ami - legalábbis véleményem szerint - Andy-nek tökéletesen állna. Csak nem tudom, mekkora kell neki. Na mindegy, majd holnap elrángatom vásárolni. Úgy vigyorogtam, mint valami idióta még csoda, hogy nem vittek azonnal a zárt osztályra. Visszamentem a lányokhoz, Jane épp egy fekete bokacsizmát próbált, ránéztem és megráztam a fejem.
- Nem a te stílusod, gyere. - húztam a tükör elé, hogy lássa azt borzalmat a lábán. Egy fekete, lapos talpú, szögletes izé volt.
- Fúj! - állt meg mellettünk Meli. - Jane ugye nem akarod megvenni azt a rondaságot? - nézett barátnőnkre, persze én elnevettem magam ezen a megjegyzésen. Majd egy jó óra múlva cipőkkel és parfümmintákkal megrakodva ültünk be a kocsiba. Meli vezetett, mellette ült Neru, középen én és Nelly és leghátul (a hét személyes kocsiban) Jane a cuccokkal. Út közben Meli véletlen belement egy kátyúba és a kocsi úgymond ugrott egy hatalmasat, majd pár perccel később iszonyatos pacsuliszag uralkodott el a jármű belsejében. Mint kiderült összetörtek a parfümminták is és az egész Janey hajára ömlött. Néhány perccel később kiszálltunk az autóból és elköszöntünk egymástól a lányokkal. Aztán, mikor Melissáék kocsija eltűnt a házak között bementünk a házba a cuccainkkal együtt.
- Sziasztok! - köszöntünk barátnőmmel teljesen egyszerre. Előjöttek a fiúk, de persze Jinxx sehol nem volt.
- Szia. - jött oda Andy és szorosan átölelt. Nem sok mindent érzékeltem a külvilágból a következő öt percben, csak annyit, hogy Jane visít, hogy CC ne lopja el egyesével a szagos tincseit. Nos ez a haja huza-vona jó ideig eltartott.
- Jane szerintem most menj hajat mosni, mielőtt CC neked esik a nullás géppel. - nevettem és  a karjánál fogva felrángattam barátnőmet a szobájába, kikaptam a szekrényéből valami tiszta ruhát és belökdöstem a fürdőbe, majd leültem az ajtó elé. És lássatok csodát, CC jött utánunk.
- Hol van? - nézett rám a barátnőmre célozva.
- Zuhanyzik. - válaszoltam nemes egyszerűséggel, majd hozzátettem. - Nem, nem mehetsz be levágni a haját.
Erre CC csak lehajtotta a fejét, végül eloldalgott és feljött helyette Andy meg a tesóm.
- Na mit csinál? - bökött Andy a fürdőajtóra, s ezzel arra célzott, hogy reméli, hogy a húga eltávolítja azt a sok parfümöt a hajából.
- Szerinted mit tud csinálni a zuhany alatt egyedül? - néztem rá hülyén, persze ezen mindhárman nevettünk, végül a két fiú leült mellém és úgy beszélgettünk, amíg Jane ki nem jött a zuhany alól.
- Na mutasd a hajad. - mondta a bátyja és elkapott a húga hajából egy vizes tincset és megszagolta. - Sampon illata van, sikeres volt a művelet. - mosolyodott el és magához ölelte a kishúgát. Végül Ash-sel mi is becsatlakoztunk az ölelésbe és a testvéri ölelés átváltott egy nagy családi ölelésbe. Ezután lementünk mind a négyen a konyhába és megint én lettem a valaki, aki főz, persze Andy segített. De előtte még ki kellett találni, mit együnk.
- Jane, Ash kérlek kérdezzétek meg a többieket, mit ennének. - mondtam és Andy-vel kipakoltuk a hűtőt. Egy öt perccel később lejöttek Jane-ék.
- Na mit ennének? - néztem rájuk.
- Pizzát. - mondták teljesen egyszerre.
- És ti mit ennétek? - kérdezte Andy.
- Pizzát. - válaszolták megint kórusban.
- Te mit kérsz? - néztem kék szemű lovagomra.
- Pizzát. - na jó... ezen már elnevettem magam, sőt mind a négyen nevettünk.
- Süssem vagy rendeljem? - néztem rájuk.
- Rendelni gyorsabb, de finomabb, ha te sütöd. - teketóriázott a barátnőm.
- Akkor ma legyünk lusták. - vette elő a tesóm a telefonját és tárcsázott. - Milyet kértek? - nézett rám és Janey-re.
- Húsimádót. - vágtuk rá azonnal vigyorogva mindketten.
- Jó napot! - köszönt a tesóm a pizzásoknak. - Kérnénk egy XXL húsimádó és egy XXL gyros-os pizzát. Ashley Purdy néven a gépükben van a címem. - mondta, majd elköszönt és zsebre vágta a telefonját. Visszapakoltunk a hűtőbe és főztem egy adag kávét meg egy adag teát. Mikor kész lett kitöltöttem két kávét meg két teát. Úgy tűnik ugyanolyanok vagyunk, mint a testvéreink, ami azt jelenti, hogy én és Ash kávéztunk, míg Andy és a húga teáztak. Végül csöngettek és mind a négyen egyszerre pattantunk fel a székeinkről. Kimentünk és már nyitottam is az ajtót, míg az egyik fiú elővette a pénztárcáját. Elvettük az ebédünket és elkiáltottam magam:
- Fiúk kész a kaja, gyertek enni! - ezt hallva mind a két fiú jött is azonnal.
- Mit eszünk? - kérdezte Jake aztán meglátta a pizzákat.
- Milyenek? - vett elő tányérokat meg ketchupot CC.
- Gyrosos és húsimádó. - válaszoltam, miközben elővettem egy nagy kést, hogy felvágjam a pizzát, amit mint tudjuk nem szoktak jól felvágni. Elkezdtünk enni, s közben barátnőmmel elmeséltük a fiúknak, hogy miket csináltunk, hogy vettünk cipőt és azt is elmondtuk, hogy láttuk Jinxx-et nem sokkal azután, hogy Renel sietve lelépett. Ezen persze azonnal agyalni kezdtünk, hogy mondjuk miért nem szólnak, ha van köztük valami, legalább Renel szólhatna, vagy mit tudom én. Végül Ash döntött, ki fogja kérdezni Jinxx-et, ha hazajött.