29. rész: Mi ketten együtt?

Csövi itten Renel >w< Kikerült egy linkcsere, ha érdekelne, a chatben, vagy facen lehet érdeklődni, lehetőleg nálam, mivel én kezelem :'DD  Elnézést, hogy ennyit kellett várni rám, de sok minden közbe jött, nyaralás, tanulás... NYÁRON QwQ De mindegy, végre valahára itt a rész :'D Addig is jó olvasást kívánok minden olyan vándornak, aki valamilyen módon ide tévelyedett :3

Ahogy Jinxx szinte már-már filmbe illő jelenete után a lányokba belefojtottuk a szót, az egyszerűen felülmúlhatatlan volt. Azok a csodálkozó tekinteteket, ha újra láthatnám, esküszöm sírva fetrengenék a röhögéstől, miközben Jane meg Rin megszólalni sem tudtak a csodálkozástól. Persze Rin kapcsolt legelőször.
- Renel, miért nem szóltál korábban? - kérdezte halkan. Szerintem tökéletesen lesokkolódott, de nyilván örülhetett is... remélem, mert sajnos ebből a hangvételből másra is engedett követeztetni.- De nehogy azt higgyétek, hogy nem örülök nektek, csak meglepődtem. - szabadkozott, mintha csak olvasott volna gondolataimban.- Alig két perce a barátnőm, nem hiszem, hogy ennél hamarabb bárki is tudna értesülni a dologról. - mondta higgadtan Jinxx. én egyből felnevettem, mert ami igaz az igaz.- Jól mondja. - nézett Janey mosolyogva Rinre,. Hirtelen egy kis mondanivaló gyülemlett fel bennem a számonkérés miatt, és habár nem akartam megbántani őket, így gyorsan becsuktam a számat, hogy átforgassam következő mondatom tartalmát, nehogy rosszul süljön el ez az egész.- Ráadásul ti se közöltétek velünk azonnal, hogy mi a helyzet Andyvel és Ash-sel. - jegyeztem meg végül, még így kissé szemrehányóan, ami még engem is bántott, de ha már kiötlöttem, ki is mondom.- Igazatok van. - hajtotta le Rin a fejét, majd mosolyogva nézett fel, hol rám, hol pedig az én Jinxx-emre. Jesszus, de jó ezt mondani... Jinxx-em.- Sok boldogságot. - mondták végül tökéletes szinkronban, mire magamhoz öleltem őket.- Köszi. - válaszoltuk. Ezután kicsit még beszélgettünk, majd Jinxx hirtelen témát váltott:- Rin, Jane, ti uszítottátok rám Ash-t?- Én nem, miért? - pislogott rá furcsállva Rin barátomra. Persze a magyarázatra én is kíváncsi voltam.- Aznap, amikor a plázában voltatok, Renellel ott találkoztunk mi is. Amikor hazamentem Ash odajött hozzám kérdezősködni, de nem mondtam neki semmit. Ti kértétek, hogy beszéljen velem? - tette fel kicsit másképp a kérdést... Így már jóval érthetőbb volt. Ha belegondolok, ott milyen bénán alakítottam. Bezzeg ha betegséget kell színlelni...- Nem mi voltunk, az ő ötlete volt, nem kértük rá. - felelt Jane.- De ugye elmondjátok mindenkinek? - nézett ránk Rin, olyan ellenállhatatlanul aranyosan, hogy nem lehetett nem mosolyogni rajta. 
- Persze hogy el, de ugye nem gond, ha előbb még kettesben is lennénk majd, nem egyből mindenki orrára kötjük a dolgot? - nevettem fel, mire megértően bólogatott. Ezután belesimultam Jinxx ölelésébe, és vállára hajtva figyeltem a két lányt, ahogy összenéznek, majd egyszerre felállnak helyükről. Zavarodottan kapkodtam a köztük tekintetem.
- Mi megyünk... - kezdte lassan, elhúzva a szavakat Janey.
- Nyugi megtaláljuk az ajtót - fejezte be végül Rin. Csupán hálásan pislogtam rájuk, persze azt nem hagyhattam, hogy egy ölelés nélkül hagyjanak itt engem, így megszorongatva őket bocsátottam útjukra barátnőimet, áldást mormolva rájuk...
Miután a lányok leléptek, és a házra ismét a szokásos halovány csend telepedett, amit néha-néha megzavart egy-egy a lépcsőházból beszűrődő zaj, vagy csak a mellkasomban zakatoló heves szívverésem, amit igazából rajtam kívül más nem hallott. Kicsit zavart voltam, mert igazából csak most kezdtem fölfogni igazán, hogy mi is történik kettőnk közt.
- Szerinted ha nem jöttek volna a lányok... Akkor is összejövünk? - meredtem magam elé, inkább nem néztem rá, mert kicsit aggódtam a válaszon, így se voltam biztos benne, hogy ez volt a legjobb döntés, annak ellenére, hogy a szívem olyan hevesen kalapált, ráadásul olyan boldog voltam, hogy majd' kiugrottam a bőrömből. Mégis aggasztott a gondolat, hogy elkapkodhatjuk az egészet.
- Előbb-utóbb biztosan - felelte, miközben folyamatosan engem nézett. Zavartan kaptam rá a tekintetemet enyhén elpirulva, nem tudtam, hogy hova tegyem ezt, ezért felvontam egyik szemöldökömet, ezzel biztatva a folytatásra, amit meg is kaptam. - Igazából már hamarabb kellett volna mondanom, hogy nem vagy közömbös számomra - na most kaptam sokkot. Szóval én végig tetszettem neki? Én meg azt hittem, hogy azért lóg velem, mert max jófejnek tart, meg van bennünk annyi közös, hogy én is zongorázok, akárcsak ő. Hitetlenkedve pislogtam párat, majd szélesen elmosolyodva nyújtottam fel karjaimat felé, hogy nyakára akaszkodva közelebb vonhassam magamhoz. Szinte egyből reagálva kezeit a lapockámra fektette, és úgy ölelt át, míg én a fejemet a vállára hajtottam, és úgy szívtam be kellemes illatát. Kicsit oldalra fordultam, hogy lássam az arcát, mire megfogta egyik tincsem, és az államvonalát kezdte föl-le seperni. Önkéntelenül is fölnevettem ezen az aprócska gesztuson, mire ő kapott az alkalmon, és elengedve hajamat az oldalamon körözve ujjaival próbálta meg, hogy csikis vagyok-e.... Hát az voltam. De valami hihetetlenül. Védekezően dőltem egyből hátra, már a röhögéstől is könnyes szemmel, és ide-oda dobáltam magam, csak hogy valahogy abba hagyja, ami azért is volt nehéz, mert éppen felettem tornyosult.
- Kegyelem! - könyörögtem neki a hasamat fogva, mire visszaült a helyére, leszállva rólam, én pedig megkönnyebbülve sóhajthattam fel, továbbra is a hátamon fetrengve, felhúzott térdekkel, amiket kicsit a kanapé támlájához csúsztattam, hogy felnézhessek rá. Szerintem mondanom sem kell, hogy nálam csikisebb ember nem él a Földön, még Rint is lepipáltam, holott ő se semmi ilyen téren. Egy idő után végül meguntam a céltalan elterülésemet, és felültem egy hatalmas puszit nyomva Jinxx arcára.
- Ez ne csináld többet - mondtam neki mosolyogva, egy kicsit dorgáló hangnemben, mire ő már emelte a kezeit, hogy folytassa, de elkaptam azokat csuklójánál fogva, no nem mintha erősebb lennék nála, és el tudnék érni ezzel bármit, de próba cseresznye. - Ne, ne, ne, ne, ne! - kezdtem egyből megijedve, mire csak összeborzolta a hajam, és megcsókolt. Kirázott a hideg az érintéstől, és ahogy az ajkai megsúrolták enyéimet, majd nyelveink táncra perdülve csatározni kezdtek. Hihetetlenül boldog voltam, és ezeket a perceket én bizony senkivel sem cseréltem volna el, semmi esetre sem.