30. rész: Andyvel a parkban

Sziasztok, Riny ismét jelentkezik. Sajnálom, hogy lassan jön/jött a rész, de kaptam nyári munkát, így kevés időm/energiám maradt. Na de nem jártatom a pofimat tovább, jó olvasást! :*

Amikor Renel mondta, hogy majd elmondják a többieknek is, csak most szeretnének kicsit kettesben lenni Janey-vel egymásra néztünk, ezután teljesen egyszerre fel is álltunk. Majd látva Renel zavarodott tekintetét Janey megszólalt.
- Mi megyünk. - kezdte lassan, majd mielőtt Renel bármit mondhatott volna megszólaltam.
- Nyugi, megtaláljuk az ajtót. - fejeztem be, majd miután Renel megölelgetett minket Janey-vel elindultunk kifelé. Amikor már a liftben álltunk felhívtam Andyt, hogy jöjjön értünk, de nem ő vette fel, hanem Ash.
- Ash, Andyt tudnád adni? - kérdeztem a bátyámat még mindig kicsit meglepetten.
- Igen? - szólt bele Andy. Úgy tűnik Ash átadta neki a telefont egyetlen nyikkanás nélkül.
- Értünk tudnál jönni? Majd a kocsiban mesélek. - tettem le a telefont, miután megkaptam a kérdésemre a választ. Nem kellett sokat várnunk Renelék háza előtt, Andy már jött is.
- Na mi volt? - érdeklődött, miután adtam egy puszit a szájára üdvözlésképp.
- Semmi érdekes. - vágta rá Janey azonnal.
- Akkor nem vágnátok ilyen fejet. Na ki vele. - nézett ránk Andy komolyan, de mi elnevettük magunkat a barátnőmmel.
- Titoktartást fogadtunk. - vallottam be őszintén. - De ne aggódj, hamarosan ti is értesülni fogtok mindenről. - tettem hozzá vigyorogva.
Ezután egész úton próbálta kiszedni belőlünk, de mi nem adtuk be a derekunkat. Végül hazaértünk, majd úgy döntöttünk, hogy kicsit elmegyünk valamerre. Vagyis először a szobámba mentem. Na de inkább elmondom az elejétől, úgy talán érthető lesz. Amint beléptünk a házba a fiúk faggatni kezdtek minket, CC-vel az élen, aki idő közben elkezdett összebarátkozni Mayával.
- Megmondtam, hogy nem fognak mondani semmit. - jelentette ki Andy úgy negyed óra elteltével, amikor mi még mindig csak hallgattunk, mint a sír.
- Na jó, inkább elvonulok, hogy ne faggathassatok. - jelentettem ki és Mayával a sarkamban felvonultam a szobámba. A kutyusom azonnal felugrott az ágyamra és meg elkezdtem átöltözni. Felvettem egy a plázában vásárolt fekete alapon vörös rózsás felsőt, egy fekete csőfarmert és elővettem a plázában vásárolt szegecses, tizenöt centis sarkú, hosszú szárú csizmát, hogy majd azt veszem fel. Végül mellé készítettem a kedvenc szegecses bőrdzsekimet és magamra aggattam a láncaimat és a bőrkarkötőimet is. Mikor elkészültem leültem az ágyra Maya mellé.
- Kislány, ugye tudod, hogy hiányoztál? - kérdeztem, mikor eldőltem mellette és szorosan magamhoz öleltem. Ő csak halkan, egyetértően vakkantott egyet, majd csendben feküdtünk egymás mellett. Kis idő elteltével kopogás hangja hasított a szoba meghitt, nyugodt csöndjébe.
- Gyere be. - szóltam, ekkor belépett az én kék szemű lovagom.
- Maya! Nyughass! Ő nem bánt se téged, se engem! - szóltam rá a kutyámra, amikor morogni kezdett, amint Andy leült mellénk.
- Hagyd, még idegenkedik tőlem, meg mindannyiónktól, ez nem szokatlan, hiszen új környezetbe került hirtelen. - mondta Andy mosolyogva, majd odanyújtotta finoman a kezét, hogy Maya megszagolhassa.
- Nem. Csak tőled félt engem, mert érzi, hogy több van köztünk, mint barátság és meg akar tőled védeni, nem érti, mi ez, csak azt tudja, hogy nem akarja, hogy szomorú legyek. Soha senkiben nem bízott meg azonnal,aki ennyire közel került hozzám. - mondtam halkan és megvakargattam a kutyám füle tövét, amitől hálás farokcsóválásba kezdett.
- Akkor kivívom a bizalmát. - jelentette ki felbátorodva Andy majd megfogta a kezemet és felhúzott az ágyról. Gyorsan felkaptam a csizmát és a dzsekimet, majd a kutyámmal a sarkunkban elindultunk lefelé.
- Hát ti meg hova mentek? - mért minket gyanakvóan végig a bátyám.
- Rám ne nézz, nem tudom, hova akar vinni. - jelentettem ki. Ekkor egy fekete-fehér cica beugrott az egyik nyitott ablakon.
- Crow te meg merre voltál? - ölelte magához az állatot Andy.
- Ő Crow? - lepődtem meg. - Hát szia cica! - nyújtottam oda neki a kezem, hogy megszagolja, de ő eleinte csak fújt rám, majd Andy odatartotta őt Mayához. Az én kutyám meg azonnal végignyalta a cica arcát nagy boldogan, ez persze Crownak nem tetszett. Azonnal kiugrott Andy kezéből és fújva elszaladt.
- Azt hiszem Crow nem kedveli a kutyámat. - jelentettem ki nevetve.
- Majd megszokja. - legyintett egyet Andy, majd ismét megfogta a kezem és elindult velem kifelé.
- Andy használj gumit! - kiáltott utánunk röhögve CC, majd csak annyit hallottam, hogy kap egy hatalmas taslit, ami miatt felszisszent. Azt hiszem Ashnek nem tetszett az ötlet.
- Nem kényelmetlen az a csizma? - nézett rám Andy jó tíz perc séta után, amikor még mindig könnyedén és vidáman sétáltam mellette.
- Egyáltalán, imádom az ilyen magas sarkú szegecses csodákat. - válaszoltam, majd hirtelen eszembe jutott egy kérdés. - Amúgy mi volt otthon? Anyukátok mit mondott, és Jane? - érdeklődtem kicsit aggódva.
- Anya örült nekünk, de eleinte Jane hisztizett, aztán kiderült, hogy nem a féltesóm, hanem az édestestvérem, ezért meg is változtattuk a nevét Renata Alice Pallmer-ről Renata Alice Biersack-re és rájött, hogy anyánk szeret minket, csak ezt eddig nem akarta bevallani magának se. - válaszolt, majd kis hallgatás után ismét megszólalt. - Nálatok mi volt otthon? Hogy hogy elhoztad Mayát? - érdeklődött miközben a vidáman futkározó kutyát nézte.
Ekkor már az egyik parkban sétáltunk, így Mayáról levehettem a pórázt.
- Kezdjük ott, hogy azért mentünk haza, mert tegnap reggel John felhívott és megfenyegetett. És bár Ash ellenkezett mégis elrángattam haza. Otthon kis híján összeroppantam, amikor azt hallottam, hogy John bántotta a kutyámat és, hogy el is vitte valahová. Szívem szerint elfutottam volna, de nem tettem meg és épp ez volt a szerencsém. Egy srác megtalálta és pont arra járt, amikor meghallotta, hogy sírok. Így Maya visszakerült hozzám. Így ma Ash-sel elvittük állatorvoshoz és hazahoztam. Remélem nem baj, de nem hagyhattam ott. Belehalnék, ha baja esne. - válaszoltam, bár a végén már majdnem sírtam. Idő közben leültünk egy padra, a kutyusom meg oda feküdt a lábam mellé.