Haiii! Jane vagyok! Ez a rész egy kicsit kajla lesz, de remélem hogy tetszeni fog! ;)
Hát ok... minden tök jó... a közérzetem ennél jobb semmiképpen se lehetne, annyi erőm van, hogy akár maratont is futhatnék... erre meg nem felküldenek a szobámba???? Jó, az egy dolog, hogy torokgyuszim van, és fáj meg minden.... De kit érdekel a betegség?? Mer engem nagyon nem!!
Épp ezen értelmes gondolatsoron agyaltam, mikor kopogtak.
- Ki az? - kiabáltam - De ne hogy azt mondd hogy Én, mer attól agybajt kapok!
- Gyere enni! - nyitott be mosolyogva Ashley.
- Hűha! - "lepődtem meg" - Komolyan? És le? Már mint LE a Földszintre???? Ne már! Most komolyan lemehetek?! De jóóóóóóóó!
Lelkesen felpattantam és megöleltem Asht, mintha tényleg valami nagy cucc lenne az, hogy lemehetek enni.
- Te olyan lehetetlen személyiség vagy! - röhögött, és megveregette a vállamat.
- Ne bókolj, jó? - toltam el egy kicsit magamtól, és próbáltam tök komoly maradni.
Még felvettem egy pulcsit, és utána vidáman leugráltam a többiekhez.
- Minek van ilyen jó illata? - kérdeztem, és leültem Ashley mellé
- Az ebédnek. - válaszolt mosolyogva Rin.
Hát igen. Rin mesterien tud főzni. Jó neki! Ha én főzök akkor tuti, hogy valami felrobban!
Emlékszem, mikor még otthon laktam (ez egy kicsit hülyén hangzik, nem?) mármint Anyuékkal otthon. Akkor az egyik ottani barátnőm ott aludt nálunk. Én csináltam a vacsorát és hát.. a pizsiparty a kórházban végződött, mer gyomormosáson voltunk.... Hát igen... nem vagyok mesterszakács!
A kaja nagyon finom volt, kétszer is ettem belőle. Ebéd után, felmentem a szobámba. Hát igen.... hova más hova mehetnék, mikor száműzetésben élek, még meg nem halok, akarom mondani gyógyulok???
Kínomban már fetrengtem az ágyon, annyira unatkoztam. Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem gitározni. Nem tudtam pontosan, hogy mit játszok, csak úgy jött. Egész jó volt, így úgy gondoltam leírom, és megmutatom a bandának.
- Segítsek? - lépett hirtelen mellém Rin.
Hát, ha azt mondom, hogy majd' szívinfarktust kaptam, akkor vágj pofon, mert nem igaz. Jobb megnevezés lenne az, ha azt mondom, hogy a szívem egy másod perc alatt vert 1000000 kilométer per óra sebességgel majd hirtelen lelassult, miközben bungee-junpingot játszott a tüdőmről leugrálva.
- Bocsánat, nem akartalak megijeszteni! - kért gyorsan bocsánatot az LBm.
- Semmi baj. - mosolyogtam, habár nem hinném, hogy az én kicsike szívecském kibírna még egy ilyet, de attól még meg kéne szoknia az ijedezést - Amúgy, szerintem most boldogulok vele magam is. De azért köszii!
Bólintott és kiment.
Oké, akkor most szépen megfordulunk, hogy rálássunk az ajtóra, és megvédjük a szívünket a haláltól.
Elvoltam még egy darabig, de egy idő után már nem jött az ihlet.
Kinéztem az ablakon, és láttam ahogy a kocsi kikanyarodik az útra és elhajt. Azt ki tudtam venni, hogy a sofőr Andy, na de kivel megy....? Hm... biztos Rinnel!
Elbambultam egy falevélre, és azt bámultam egy darabig, de a gyomrom korgása felébresztett.
Így lesettenkedtem a konyhába.
Sarkig kitártam a hűtő ajtót, és vagy derékig belemásztam, úgy kutattam a polcok között. A hűtő tele volt, hisz alig néhány órája vásároltunk be, de semmi fogamra valót nem találtam.
- De szexi vagy így! - ölelte át valaki hirtelen a derekamat
Hát ez nem igaz! Ma mindenki azon van hogy a szívem elájuljon?
- Aham, én ilyet is tudok! Szexin fogok éhen dögleni! - fordítottam úgy a fejemet hogy, Ashley (ki más?) szemébe tudjak nézni.
- Mit keresünk? - kérdezte a fiú és az állát a vállamra támasztotta.
- Nem tudom... - néztem újra a kínálatra.
Ashley maga felé fordított és megcsókolt. Nem tudom mennyi ideig állhattunk ott így... (ilyenkor köztudottan minden lány időérzéke öngyilkosságot rendez), de hirtelen valaki megköszörülte a torkát.
Most komolyan! Ezek direkt ijesztgetnek engem???!!!!
- Az oké, ha a konyhában álltok neki megenni egymást, de legalább a hűtő ajtaját csukjátok be! - jött oda hozzánk nevetve CC, és bevágta a hűtőt.
Erre mind a hárman elröhögtük magunkat.
- Amúgy... - fordult felém Ash, miközben már felfelé sétáltunk a lépcsőn - Most mi is van közöttünk?
- Hát...
Konkrétan mi is van köztem és Ashley között? Nem tudom... Oké, azt tudom, hogy ez így hülyén hangzik, de képzeld magadat a helyembe, és hogy te mit is gondolnál az én helyemben, az én kis fejecskémmel. Na ugye hogy a "Nem tudom" a legértelmesebb magyarázat???
Kinyitottam a szobám ajtaját, és az ablakhoz sétáltam. Hallottam ahogyan Ash is bejön és becsukja maga mögött az ajtót.
- Oké! - fordultam hirtelen felé - Tényleg jó volna tisztázni mindent. De kezd TE a tisztázósdit mert nekem halvány kék gőzöm sincsen, hogy ez most mi is!
- Az jó! - röhögött Ash - Mer nekem sincs!
- Az még jobb - nevettem fel én is - Akkor... most mi legyen?
- Ööö... nem tudom...
Egy darabig még röhögtünk azon hogy: "Hú de nagyon vicces ez az egész!" mikor hirtelen Rin robbant be a szobába.
Oké... asszem most komolyan szívinfarktust (bocsááánat! ne vágj pofon!) akarnak ezek nekem okozni!
- Jane! - kezdte a havernőm - Indulás a kocsihoz! Lekéssük a próbát!
- Basszus! - csaptam a homlokomra - El is feledkeztem róla!
Gyorsan átvettem a cicanadrágomat egy farmerra, a zsebembe nyomtam a telómat, és már ugrottam is a kocsiba. Persze, nem a szobám ablakából ugrottam be az ülésre, hanem a járdáról.
Andy elugrasztott (oké, én most nem direkt jövök mindig az ugrálással) Meliékhez. Majd "Hívjatok ha jöhetek értetek!" mondattal haza is ment.
Hát.. oké.
A próbára Renel nem jött el a lába miatt.
Úgy... nem tudom mennyi idő volt a próba, pocsék időérzékem van, és az órák sem a legjobb barátaim! (hát igen, én már csak ilyen kis szerencsétlen vagyok)
A kaja nagyon finom volt, kétszer is ettem belőle. Ebéd után, felmentem a szobámba. Hát igen.... hova más hova mehetnék, mikor száműzetésben élek, még meg nem halok, akarom mondani gyógyulok???
Kínomban már fetrengtem az ágyon, annyira unatkoztam. Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem gitározni. Nem tudtam pontosan, hogy mit játszok, csak úgy jött. Egész jó volt, így úgy gondoltam leírom, és megmutatom a bandának.
- Segítsek? - lépett hirtelen mellém Rin.
Hát, ha azt mondom, hogy majd' szívinfarktust kaptam, akkor vágj pofon, mert nem igaz. Jobb megnevezés lenne az, ha azt mondom, hogy a szívem egy másod perc alatt vert 1000000 kilométer per óra sebességgel majd hirtelen lelassult, miközben bungee-junpingot játszott a tüdőmről leugrálva.
- Bocsánat, nem akartalak megijeszteni! - kért gyorsan bocsánatot az LBm.
- Semmi baj. - mosolyogtam, habár nem hinném, hogy az én kicsike szívecském kibírna még egy ilyet, de attól még meg kéne szoknia az ijedezést - Amúgy, szerintem most boldogulok vele magam is. De azért köszii!
Bólintott és kiment.
Oké, akkor most szépen megfordulunk, hogy rálássunk az ajtóra, és megvédjük a szívünket a haláltól.
Elvoltam még egy darabig, de egy idő után már nem jött az ihlet.
Kinéztem az ablakon, és láttam ahogy a kocsi kikanyarodik az útra és elhajt. Azt ki tudtam venni, hogy a sofőr Andy, na de kivel megy....? Hm... biztos Rinnel!
Elbambultam egy falevélre, és azt bámultam egy darabig, de a gyomrom korgása felébresztett.
Így lesettenkedtem a konyhába.
Sarkig kitártam a hűtő ajtót, és vagy derékig belemásztam, úgy kutattam a polcok között. A hűtő tele volt, hisz alig néhány órája vásároltunk be, de semmi fogamra valót nem találtam.
- De szexi vagy így! - ölelte át valaki hirtelen a derekamat
Hát ez nem igaz! Ma mindenki azon van hogy a szívem elájuljon?
- Aham, én ilyet is tudok! Szexin fogok éhen dögleni! - fordítottam úgy a fejemet hogy, Ashley (ki más?) szemébe tudjak nézni.- Mit keresünk? - kérdezte a fiú és az állát a vállamra támasztotta.
- Nem tudom... - néztem újra a kínálatra.
Ashley maga felé fordított és megcsókolt. Nem tudom mennyi ideig állhattunk ott így... (ilyenkor köztudottan minden lány időérzéke öngyilkosságot rendez), de hirtelen valaki megköszörülte a torkát.
Most komolyan! Ezek direkt ijesztgetnek engem???!!!!
- Az oké, ha a konyhában álltok neki megenni egymást, de legalább a hűtő ajtaját csukjátok be! - jött oda hozzánk nevetve CC, és bevágta a hűtőt.
Erre mind a hárman elröhögtük magunkat.
- Amúgy... - fordult felém Ash, miközben már felfelé sétáltunk a lépcsőn - Most mi is van közöttünk?
- Hát...
Konkrétan mi is van köztem és Ashley között? Nem tudom... Oké, azt tudom, hogy ez így hülyén hangzik, de képzeld magadat a helyembe, és hogy te mit is gondolnál az én helyemben, az én kis fejecskémmel. Na ugye hogy a "Nem tudom" a legértelmesebb magyarázat???
Kinyitottam a szobám ajtaját, és az ablakhoz sétáltam. Hallottam ahogyan Ash is bejön és becsukja maga mögött az ajtót.
- Oké! - fordultam hirtelen felé - Tényleg jó volna tisztázni mindent. De kezd TE a tisztázósdit mert nekem halvány kék gőzöm sincsen, hogy ez most mi is!
- Az jó! - röhögött Ash - Mer nekem sincs!
- Az még jobb - nevettem fel én is - Akkor... most mi legyen?
- Ööö... nem tudom...
Egy darabig még röhögtünk azon hogy: "Hú de nagyon vicces ez az egész!" mikor hirtelen Rin robbant be a szobába.
Oké... asszem most komolyan szívinfarktust (bocsááánat! ne vágj pofon!) akarnak ezek nekem okozni!
- Jane! - kezdte a havernőm - Indulás a kocsihoz! Lekéssük a próbát!
- Basszus! - csaptam a homlokomra - El is feledkeztem róla!
Gyorsan átvettem a cicanadrágomat egy farmerra, a zsebembe nyomtam a telómat, és már ugrottam is a kocsiba. Persze, nem a szobám ablakából ugrottam be az ülésre, hanem a járdáról.
Andy elugrasztott (oké, én most nem direkt jövök mindig az ugrálással) Meliékhez. Majd "Hívjatok ha jöhetek értetek!" mondattal haza is ment.
Hát.. oké.
A próbára Renel nem jött el a lába miatt.
Úgy... nem tudom mennyi idő volt a próba, pocsék időérzékem van, és az órák sem a legjobb barátaim! (hát igen, én már csak ilyen kis szerencsétlen vagyok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése