Sziasztok, Riny ismét jelentkezik. Sajnálom, hogy lassan jön/jött a rész, de kaptam nyári munkát, így kevés időm/energiám maradt. Na de nem jártatom a pofimat tovább, jó olvasást! :*
Amikor Renel mondta, hogy majd elmondják a többieknek is, csak most szeretnének kicsit kettesben lenni Janey-vel egymásra néztünk, ezután teljesen egyszerre fel is álltunk. Majd látva Renel zavarodott tekintetét Janey megszólalt.
- Mi megyünk. - kezdte lassan, majd mielőtt Renel bármit mondhatott volna megszólaltam.
- Nyugi, megtaláljuk az ajtót. - fejeztem be, majd miután Renel megölelgetett minket Janey-vel elindultunk kifelé. Amikor már a liftben álltunk felhívtam Andyt, hogy jöjjön értünk, de nem ő vette fel, hanem Ash.
- Ash, Andyt tudnád adni? - kérdeztem a bátyámat még mindig kicsit meglepetten.
- Igen? - szólt bele Andy. Úgy tűnik Ash átadta neki a telefont egyetlen nyikkanás nélkül.
- Értünk tudnál jönni? Majd a kocsiban mesélek. - tettem le a telefont, miután megkaptam a kérdésemre a választ. Nem kellett sokat várnunk Renelék háza előtt, Andy már jött is.
- Na mi volt? - érdeklődött, miután adtam egy puszit a szájára üdvözlésképp.
- Semmi érdekes. - vágta rá Janey azonnal.
- Akkor nem vágnátok ilyen fejet. Na ki vele. - nézett ránk Andy komolyan, de mi elnevettük magunkat a barátnőmmel.
- Titoktartást fogadtunk. - vallottam be őszintén. - De ne aggódj, hamarosan ti is értesülni fogtok mindenről. - tettem hozzá vigyorogva.
Ezután egész úton próbálta kiszedni belőlünk, de mi nem adtuk be a derekunkat. Végül hazaértünk, majd úgy döntöttünk, hogy kicsit elmegyünk valamerre. Vagyis először a szobámba mentem. Na de inkább elmondom az elejétől, úgy talán érthető lesz. Amint beléptünk a házba a fiúk faggatni kezdtek minket, CC-vel az élen, aki idő közben elkezdett összebarátkozni Mayával.
- Megmondtam, hogy nem fognak mondani semmit. - jelentette ki Andy úgy negyed óra elteltével, amikor mi még mindig csak hallgattunk, mint a sír.
- Na jó, inkább elvonulok, hogy ne faggathassatok. - jelentettem ki és Mayával a sarkamban felvonultam a szobámba. A kutyusom azonnal felugrott az ágyamra és meg elkezdtem átöltözni. Felvettem egy a plázában vásárolt fekete alapon vörös rózsás felsőt, egy fekete csőfarmert és elővettem a plázában vásárolt szegecses, tizenöt centis sarkú, hosszú szárú csizmát, hogy majd azt veszem fel. Végül mellé készítettem a kedvenc szegecses bőrdzsekimet és magamra aggattam a láncaimat és a bőrkarkötőimet is. Mikor elkészültem leültem az ágyra Maya mellé.
- Kislány, ugye tudod, hogy hiányoztál? - kérdeztem, mikor eldőltem mellette és szorosan magamhoz öleltem. Ő csak halkan, egyetértően vakkantott egyet, majd csendben feküdtünk egymás mellett. Kis idő elteltével kopogás hangja hasított a szoba meghitt, nyugodt csöndjébe.
- Gyere be. - szóltam, ekkor belépett az én kék szemű lovagom.
- Maya! Nyughass! Ő nem bánt se téged, se engem! - szóltam rá a kutyámra, amikor morogni kezdett, amint Andy leült mellénk.
- Hagyd, még idegenkedik tőlem, meg mindannyiónktól, ez nem szokatlan, hiszen új környezetbe került hirtelen. - mondta Andy mosolyogva, majd odanyújtotta finoman a kezét, hogy Maya megszagolhassa.
- Nem. Csak tőled félt engem, mert érzi, hogy több van köztünk, mint barátság és meg akar tőled védeni, nem érti, mi ez, csak azt tudja, hogy nem akarja, hogy szomorú legyek. Soha senkiben nem bízott meg azonnal,aki ennyire közel került hozzám. - mondtam halkan és megvakargattam a kutyám füle tövét, amitől hálás farokcsóválásba kezdett.
- Akkor kivívom a bizalmát. - jelentette ki felbátorodva Andy majd megfogta a kezemet és felhúzott az ágyról. Gyorsan felkaptam a csizmát és a dzsekimet, majd a kutyámmal a sarkunkban elindultunk lefelé.
- Hát ti meg hova mentek? - mért minket gyanakvóan végig a bátyám.
- Rám ne nézz, nem tudom, hova akar vinni. - jelentettem ki. Ekkor egy fekete-fehér cica beugrott az egyik nyitott ablakon.
- Crow te meg merre voltál? - ölelte magához az állatot Andy.
- Ő Crow? - lepődtem meg. - Hát szia cica! - nyújtottam oda neki a kezem, hogy megszagolja, de ő eleinte csak fújt rám, majd Andy odatartotta őt Mayához. Az én kutyám meg azonnal végignyalta a cica arcát nagy boldogan, ez persze Crownak nem tetszett. Azonnal kiugrott Andy kezéből és fújva elszaladt.
- Azt hiszem Crow nem kedveli a kutyámat. - jelentettem ki nevetve.
- Majd megszokja. - legyintett egyet Andy, majd ismét megfogta a kezem és elindult velem kifelé.
- Andy használj gumit! - kiáltott utánunk röhögve CC, majd csak annyit hallottam, hogy kap egy hatalmas taslit, ami miatt felszisszent. Azt hiszem Ashnek nem tetszett az ötlet.
- Nem kényelmetlen az a csizma? - nézett rám Andy jó tíz perc séta után, amikor még mindig könnyedén és vidáman sétáltam mellette.
- Egyáltalán, imádom az ilyen magas sarkú szegecses csodákat. - válaszoltam, majd hirtelen eszembe jutott egy kérdés. - Amúgy mi volt otthon? Anyukátok mit mondott, és Jane? - érdeklődtem kicsit aggódva.
- Anya örült nekünk, de eleinte Jane hisztizett, aztán kiderült, hogy nem a féltesóm, hanem az édestestvérem, ezért meg is változtattuk a nevét Renata Alice Pallmer-ről Renata Alice Biersack-re és rájött, hogy anyánk szeret minket, csak ezt eddig nem akarta bevallani magának se. - válaszolt, majd kis hallgatás után ismét megszólalt. - Nálatok mi volt otthon? Hogy hogy elhoztad Mayát? - érdeklődött miközben a vidáman futkározó kutyát nézte.
Ekkor már az egyik parkban sétáltunk, így Mayáról levehettem a pórázt.
- Kezdjük ott, hogy azért mentünk haza, mert tegnap reggel John felhívott és megfenyegetett. És bár Ash ellenkezett mégis elrángattam haza. Otthon kis híján összeroppantam, amikor azt hallottam, hogy John bántotta a kutyámat és, hogy el is vitte valahová. Szívem szerint elfutottam volna, de nem tettem meg és épp ez volt a szerencsém. Egy srác megtalálta és pont arra járt, amikor meghallotta, hogy sírok. Így Maya visszakerült hozzám. Így ma Ash-sel elvittük állatorvoshoz és hazahoztam. Remélem nem baj, de nem hagyhattam ott. Belehalnék, ha baja esne. - válaszoltam, bár a végén már majdnem sírtam. Idő közben leültünk egy padra, a kutyusom meg oda feküdt a lábam mellé.
2015. július 23., csütörtök
2015. július 18., szombat
29. rész: Mi ketten együtt?
Csövi itten Renel >w< Kikerült egy linkcsere, ha érdekelne, a chatben, vagy facen lehet érdeklődni, lehetőleg nálam, mivel én kezelem :'DD Elnézést, hogy ennyit kellett várni rám, de sok minden közbe jött, nyaralás, tanulás... NYÁRON QwQ De mindegy, végre valahára itt a rész :'D Addig is jó olvasást kívánok minden olyan vándornak, aki valamilyen módon ide tévelyedett :3
Ahogy Jinxx szinte már-már filmbe illő jelenete után a lányokba belefojtottuk a szót, az egyszerűen felülmúlhatatlan volt. Azok a csodálkozó tekinteteket, ha újra láthatnám, esküszöm sírva fetrengenék a röhögéstől, miközben Jane meg Rin megszólalni sem tudtak a csodálkozástól. Persze Rin kapcsolt legelőször.
- Renel, miért nem szóltál korábban? - kérdezte halkan. Szerintem tökéletesen lesokkolódott, de nyilván örülhetett is... remélem, mert sajnos ebből a hangvételből másra is engedett követeztetni.- De nehogy azt higgyétek, hogy nem örülök nektek, csak meglepődtem. - szabadkozott, mintha csak olvasott volna gondolataimban.- Alig két perce a barátnőm, nem hiszem, hogy ennél hamarabb bárki is tudna értesülni a dologról. - mondta higgadtan Jinxx. én egyből felnevettem, mert ami igaz az igaz.- Jól mondja. - nézett Janey mosolyogva Rinre,. Hirtelen egy kis mondanivaló gyülemlett fel bennem a számonkérés miatt, és habár nem akartam megbántani őket, így gyorsan becsuktam a számat, hogy átforgassam következő mondatom tartalmát, nehogy rosszul süljön el ez az egész.- Ráadásul ti se közöltétek velünk azonnal, hogy mi a helyzet Andyvel és Ash-sel. - jegyeztem meg végül, még így kissé szemrehányóan, ami még engem is bántott, de ha már kiötlöttem, ki is mondom.- Igazatok van. - hajtotta le Rin a fejét, majd mosolyogva nézett fel, hol rám, hol pedig az én Jinxx-emre. Jesszus, de jó ezt mondani... Jinxx-em.- Sok boldogságot. - mondták végül tökéletes szinkronban, mire magamhoz öleltem őket.- Köszi. - válaszoltuk. Ezután kicsit még beszélgettünk, majd Jinxx hirtelen témát váltott:- Rin, Jane, ti uszítottátok rám Ash-t?- Én nem, miért? - pislogott rá furcsállva Rin barátomra. Persze a magyarázatra én is kíváncsi voltam.- Aznap, amikor a plázában voltatok, Renellel ott találkoztunk mi is. Amikor hazamentem Ash odajött hozzám kérdezősködni, de nem mondtam neki semmit. Ti kértétek, hogy beszéljen velem? - tette fel kicsit másképp a kérdést... Így már jóval érthetőbb volt. Ha belegondolok, ott milyen bénán alakítottam. Bezzeg ha betegséget kell színlelni...- Nem mi voltunk, az ő ötlete volt, nem kértük rá. - felelt Jane.- De ugye elmondjátok mindenkinek? - nézett ránk Rin, olyan ellenállhatatlanul aranyosan, hogy nem lehetett nem mosolyogni rajta.
- Persze hogy el, de ugye nem gond, ha előbb még kettesben is lennénk majd, nem egyből mindenki orrára kötjük a dolgot? - nevettem fel, mire megértően bólogatott. Ezután belesimultam Jinxx ölelésébe, és vállára hajtva figyeltem a két lányt, ahogy összenéznek, majd egyszerre felállnak helyükről. Zavarodottan kapkodtam a köztük tekintetem.
- Mi megyünk... - kezdte lassan, elhúzva a szavakat Janey.
- Nyugi megtaláljuk az ajtót - fejezte be végül Rin. Csupán hálásan pislogtam rájuk, persze azt nem hagyhattam, hogy egy ölelés nélkül hagyjanak itt engem, így megszorongatva őket bocsátottam útjukra barátnőimet, áldást mormolva rájuk...
Miután a lányok leléptek, és a házra ismét a szokásos halovány csend telepedett, amit néha-néha megzavart egy-egy a lépcsőházból beszűrődő zaj, vagy csak a mellkasomban zakatoló heves szívverésem, amit igazából rajtam kívül más nem hallott. Kicsit zavart voltam, mert igazából csak most kezdtem fölfogni igazán, hogy mi is történik kettőnk közt.
- Szerinted ha nem jöttek volna a lányok... Akkor is összejövünk? - meredtem magam elé, inkább nem néztem rá, mert kicsit aggódtam a válaszon, így se voltam biztos benne, hogy ez volt a legjobb döntés, annak ellenére, hogy a szívem olyan hevesen kalapált, ráadásul olyan boldog voltam, hogy majd' kiugrottam a bőrömből. Mégis aggasztott a gondolat, hogy elkapkodhatjuk az egészet.
- Előbb-utóbb biztosan - felelte, miközben folyamatosan engem nézett. Zavartan kaptam rá a tekintetemet enyhén elpirulva, nem tudtam, hogy hova tegyem ezt, ezért felvontam egyik szemöldökömet, ezzel biztatva a folytatásra, amit meg is kaptam. - Igazából már hamarabb kellett volna mondanom, hogy nem vagy közömbös számomra - na most kaptam sokkot. Szóval én végig tetszettem neki? Én meg azt hittem, hogy azért lóg velem, mert max jófejnek tart, meg van bennünk annyi közös, hogy én is zongorázok, akárcsak ő. Hitetlenkedve pislogtam párat, majd szélesen elmosolyodva nyújtottam fel karjaimat felé, hogy nyakára akaszkodva közelebb vonhassam magamhoz. Szinte egyből reagálva kezeit a lapockámra fektette, és úgy ölelt át, míg én a fejemet a vállára hajtottam, és úgy szívtam be kellemes illatát. Kicsit oldalra fordultam, hogy lássam az arcát, mire megfogta egyik tincsem, és az államvonalát kezdte föl-le seperni. Önkéntelenül is fölnevettem ezen az aprócska gesztuson, mire ő kapott az alkalmon, és elengedve hajamat az oldalamon körözve ujjaival próbálta meg, hogy csikis vagyok-e.... Hát az voltam. De valami hihetetlenül. Védekezően dőltem egyből hátra, már a röhögéstől is könnyes szemmel, és ide-oda dobáltam magam, csak hogy valahogy abba hagyja, ami azért is volt nehéz, mert éppen felettem tornyosult.
- Kegyelem! - könyörögtem neki a hasamat fogva, mire visszaült a helyére, leszállva rólam, én pedig megkönnyebbülve sóhajthattam fel, továbbra is a hátamon fetrengve, felhúzott térdekkel, amiket kicsit a kanapé támlájához csúsztattam, hogy felnézhessek rá. Szerintem mondanom sem kell, hogy nálam csikisebb ember nem él a Földön, még Rint is lepipáltam, holott ő se semmi ilyen téren. Egy idő után végül meguntam a céltalan elterülésemet, és felültem egy hatalmas puszit nyomva Jinxx arcára.
- Ez ne csináld többet - mondtam neki mosolyogva, egy kicsit dorgáló hangnemben, mire ő már emelte a kezeit, hogy folytassa, de elkaptam azokat csuklójánál fogva, no nem mintha erősebb lennék nála, és el tudnék érni ezzel bármit, de próba cseresznye. - Ne, ne, ne, ne, ne! - kezdtem egyből megijedve, mire csak összeborzolta a hajam, és megcsókolt. Kirázott a hideg az érintéstől, és ahogy az ajkai megsúrolták enyéimet, majd nyelveink táncra perdülve csatározni kezdtek. Hihetetlenül boldog voltam, és ezeket a perceket én bizony senkivel sem cseréltem volna el, semmi esetre sem.
Ahogy Jinxx szinte már-már filmbe illő jelenete után a lányokba belefojtottuk a szót, az egyszerűen felülmúlhatatlan volt. Azok a csodálkozó tekinteteket, ha újra láthatnám, esküszöm sírva fetrengenék a röhögéstől, miközben Jane meg Rin megszólalni sem tudtak a csodálkozástól. Persze Rin kapcsolt legelőször.
- Renel, miért nem szóltál korábban? - kérdezte halkan. Szerintem tökéletesen lesokkolódott, de nyilván örülhetett is... remélem, mert sajnos ebből a hangvételből másra is engedett követeztetni.- De nehogy azt higgyétek, hogy nem örülök nektek, csak meglepődtem. - szabadkozott, mintha csak olvasott volna gondolataimban.- Alig két perce a barátnőm, nem hiszem, hogy ennél hamarabb bárki is tudna értesülni a dologról. - mondta higgadtan Jinxx. én egyből felnevettem, mert ami igaz az igaz.- Jól mondja. - nézett Janey mosolyogva Rinre,. Hirtelen egy kis mondanivaló gyülemlett fel bennem a számonkérés miatt, és habár nem akartam megbántani őket, így gyorsan becsuktam a számat, hogy átforgassam következő mondatom tartalmát, nehogy rosszul süljön el ez az egész.- Ráadásul ti se közöltétek velünk azonnal, hogy mi a helyzet Andyvel és Ash-sel. - jegyeztem meg végül, még így kissé szemrehányóan, ami még engem is bántott, de ha már kiötlöttem, ki is mondom.- Igazatok van. - hajtotta le Rin a fejét, majd mosolyogva nézett fel, hol rám, hol pedig az én Jinxx-emre. Jesszus, de jó ezt mondani... Jinxx-em.- Sok boldogságot. - mondták végül tökéletes szinkronban, mire magamhoz öleltem őket.- Köszi. - válaszoltuk. Ezután kicsit még beszélgettünk, majd Jinxx hirtelen témát váltott:- Rin, Jane, ti uszítottátok rám Ash-t?- Én nem, miért? - pislogott rá furcsállva Rin barátomra. Persze a magyarázatra én is kíváncsi voltam.- Aznap, amikor a plázában voltatok, Renellel ott találkoztunk mi is. Amikor hazamentem Ash odajött hozzám kérdezősködni, de nem mondtam neki semmit. Ti kértétek, hogy beszéljen velem? - tette fel kicsit másképp a kérdést... Így már jóval érthetőbb volt. Ha belegondolok, ott milyen bénán alakítottam. Bezzeg ha betegséget kell színlelni...- Nem mi voltunk, az ő ötlete volt, nem kértük rá. - felelt Jane.- De ugye elmondjátok mindenkinek? - nézett ránk Rin, olyan ellenállhatatlanul aranyosan, hogy nem lehetett nem mosolyogni rajta.
- Persze hogy el, de ugye nem gond, ha előbb még kettesben is lennénk majd, nem egyből mindenki orrára kötjük a dolgot? - nevettem fel, mire megértően bólogatott. Ezután belesimultam Jinxx ölelésébe, és vállára hajtva figyeltem a két lányt, ahogy összenéznek, majd egyszerre felállnak helyükről. Zavarodottan kapkodtam a köztük tekintetem.
- Mi megyünk... - kezdte lassan, elhúzva a szavakat Janey.
- Nyugi megtaláljuk az ajtót - fejezte be végül Rin. Csupán hálásan pislogtam rájuk, persze azt nem hagyhattam, hogy egy ölelés nélkül hagyjanak itt engem, így megszorongatva őket bocsátottam útjukra barátnőimet, áldást mormolva rájuk...
Miután a lányok leléptek, és a házra ismét a szokásos halovány csend telepedett, amit néha-néha megzavart egy-egy a lépcsőházból beszűrődő zaj, vagy csak a mellkasomban zakatoló heves szívverésem, amit igazából rajtam kívül más nem hallott. Kicsit zavart voltam, mert igazából csak most kezdtem fölfogni igazán, hogy mi is történik kettőnk közt.
- Szerinted ha nem jöttek volna a lányok... Akkor is összejövünk? - meredtem magam elé, inkább nem néztem rá, mert kicsit aggódtam a válaszon, így se voltam biztos benne, hogy ez volt a legjobb döntés, annak ellenére, hogy a szívem olyan hevesen kalapált, ráadásul olyan boldog voltam, hogy majd' kiugrottam a bőrömből. Mégis aggasztott a gondolat, hogy elkapkodhatjuk az egészet.
- Előbb-utóbb biztosan - felelte, miközben folyamatosan engem nézett. Zavartan kaptam rá a tekintetemet enyhén elpirulva, nem tudtam, hogy hova tegyem ezt, ezért felvontam egyik szemöldökömet, ezzel biztatva a folytatásra, amit meg is kaptam. - Igazából már hamarabb kellett volna mondanom, hogy nem vagy közömbös számomra - na most kaptam sokkot. Szóval én végig tetszettem neki? Én meg azt hittem, hogy azért lóg velem, mert max jófejnek tart, meg van bennünk annyi közös, hogy én is zongorázok, akárcsak ő. Hitetlenkedve pislogtam párat, majd szélesen elmosolyodva nyújtottam fel karjaimat felé, hogy nyakára akaszkodva közelebb vonhassam magamhoz. Szinte egyből reagálva kezeit a lapockámra fektette, és úgy ölelt át, míg én a fejemet a vállára hajtottam, és úgy szívtam be kellemes illatát. Kicsit oldalra fordultam, hogy lássam az arcát, mire megfogta egyik tincsem, és az államvonalát kezdte föl-le seperni. Önkéntelenül is fölnevettem ezen az aprócska gesztuson, mire ő kapott az alkalmon, és elengedve hajamat az oldalamon körözve ujjaival próbálta meg, hogy csikis vagyok-e.... Hát az voltam. De valami hihetetlenül. Védekezően dőltem egyből hátra, már a röhögéstől is könnyes szemmel, és ide-oda dobáltam magam, csak hogy valahogy abba hagyja, ami azért is volt nehéz, mert éppen felettem tornyosult.
- Kegyelem! - könyörögtem neki a hasamat fogva, mire visszaült a helyére, leszállva rólam, én pedig megkönnyebbülve sóhajthattam fel, továbbra is a hátamon fetrengve, felhúzott térdekkel, amiket kicsit a kanapé támlájához csúsztattam, hogy felnézhessek rá. Szerintem mondanom sem kell, hogy nálam csikisebb ember nem él a Földön, még Rint is lepipáltam, holott ő se semmi ilyen téren. Egy idő után végül meguntam a céltalan elterülésemet, és felültem egy hatalmas puszit nyomva Jinxx arcára.
- Ez ne csináld többet - mondtam neki mosolyogva, egy kicsit dorgáló hangnemben, mire ő már emelte a kezeit, hogy folytassa, de elkaptam azokat csuklójánál fogva, no nem mintha erősebb lennék nála, és el tudnék érni ezzel bármit, de próba cseresznye. - Ne, ne, ne, ne, ne! - kezdtem egyből megijedve, mire csak összeborzolta a hajam, és megcsókolt. Kirázott a hideg az érintéstől, és ahogy az ajkai megsúrolták enyéimet, majd nyelveink táncra perdülve csatározni kezdtek. Hihetetlenül boldog voltam, és ezeket a perceket én bizony senkivel sem cseréltem volna el, semmi esetre sem.
2015. június 27., szombat
28.rész: Five Nights at Freddy's avagy A NYÚL MEGAKAR ÖLNI!!!
Chevastok! :3 Jane vagyok, és most egy picit viccesebb résszel jövök, és a karakterem Janeből előtörik a gamerina! :D Amúgy, lehet meg változik egy picit a mi Janeünk. Már nem vagyok annyira nagy emo, mint amikor elkezdtük a blogot, így Jane is felenged egy picit, és elkezd (de csak nagyon-nagyon picit) pastel ghotosodni. (zárójelben megjegyzem, hogy amit most leírok velem is megtörtént, csak Andy és Neru helyett a tesómat és.. öm.. szintén Nerut zargattam xD és sajnos nekem nem volt CCm, akivel együtt izgulhattam :'c) Ezt egy vicces résznek szántam... remélem az lett! :)
Nos, mivel jobb dolgom nem volt így estére, és mivel már így is halálomon voltam, semmit sem ártott ha még jobban a frászt hozom magamra! Ezért letöltöttem a gépemre a Five Nights at Freddy's-t. Ez a játék arról szól, hogy biztonsági őr vagy egy pizzériában, és 5 éjszakát kell kibírnod, miközben gyerekjátékok akarnak megölni. Aranyos, nem?
Leültettem magam mellé Andyt.. és CC-t. Mostanra már őt tekintem a Legjobb FIÚ Barátomnak. A Skypeot is bekapcsoltam, így Neruval is tudtam beszélni közben.
- Te jó Isten, Jane! - fejelte le Neru az asztalát - Már megint horror játék, igaz?
- HALÁL RÁD TE NYÚL! - üvöltöttem, és elindítottam a játékot.
Alig telt bele 2 perc máris visítottam, hogy a 3 "gyerekjáték" közül eltűnt az egyik.
- NERUUUUUUUUUUU - vísítottam
- ANDYYYYYYYYYYYYY - visított CC
- ELTŰNT A NYÚL! - visítottuk együtt
Neru és Andy persze dőltek a röhögéstől.
- Most mi van? - néztem értetlenül hol a webcamba, hol pedig a bátyámra.
- Hát... - próbált volna a röhögéstől valamit kinyögni Neru, de fél beszakította a hirtelen sikolyom, mert hogy a nyúl megjelent a baloldali ajtóban.
- VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - ugrottam hirtelen hátra - MEG FOGOK HALNIIIII!
- Csukd be az ajtót, te barom! - röhögött Neru
- Meg fogok halni! - siránkoztam - Szerettelek titeket! - hüppögtem.
- CSUKD MÁR BE AZT A ROHADT AJTÓT TE NYOMORÉK! - kiabált röhögve Neru
- Aztot meg hogy? - kérdezte CC
- Andy... kérlek... - nézett a bátyámra a nevetéstől könnyes szemekkel Neru, mire Andy előre hajolt, és becsukta az ajtót.
- Jéééé, tényleeeeg! - mondtuk egy szerre CCvel.
Megnéztük a kamerákat, és visítva tudattuk mindenkivel, hogy a csirke is eltűnt.
Persze, a két szadista állat, Neru és Andy meg szakadtak a röhögéstől.. köcsögök.
- OTT VAN AZ ABLAKBAN!!!! - visítottunk fel CCvel.
- Lökjétek ki! - mondta Andy
- Hülye vagy? - nézett rá CC - Hozzá nem nyúlok!
- Fogai vannak, meg harap! - jegyeztem meg.
- Ashleynek is vannak fogai, de ez valahogy nem szokott téged zavarni... - dünnyögte vigyorogva Andy
- Köcsög! - vágtam oldalba
- Reggel van! Reggel van! REGGEL! - kiabálta boldogan Coma
- Ja, de most mán megint éjjel.
- Ne máááááááááár!
- Hányadik éjjel? - kérdezte Neru.
- A harmadik. - válaszoltam, miközben farkas szemet néztem a biztonsági kamerán keresztül a medvével, aki egész eddig a helyén maradt.
- Öm.. Jane... ha folyton őket bámulod.. akkor...
- Csitt! - szakítottam félbe Andyt, miközben még mindig a medvét bámultam. - Most épp koncentrálok.
Már 10 perce bámulhattam őket, amikor futó hangot hallottam.
- Ez miez? - kérdezte CC
- Nem tudom... - váltogattam a kamerákat, és éppen megláttam, hogy valami nyúl féleség rohan.. felém...
- Ez még is... - kérdezte már Andy is, amikor letettem a kamerát.Ekkor az a nyúl-róka-izé beugrott a kabinba, persze olyan romlott zenélős játék visítással, mire Andy és CC felordítottak, én meg visítva rohantam a kanapé mögé, miközben Neru majd meg szakadt a röhögéstől.
- Te pszichopata állat! - néztem mérgesen Nerura - Mi itten meg vagyunk hallva, te meg röhögsz?!
- Ih...ihgen... - törölgette a szemét a barátnőm. - Tudtam hogy ez lesz!
- Andyyyyyyyyyyy - nyervoogtam a bátyámnak, aki szerint ideje lenne aludnom, mert már hajnali fél 2. - Ne máááár! Rém álmaim lesznek!
- Egy év múlva nagykorú leszel! - röhögött Andy, - Nem fog semmilyen Rókanyúl megtámadni!
- Ezt mondjad majd a temetésemen is! - dünnyögtem, és a fejemre húztam a takarót.
Nos, mivel jobb dolgom nem volt így estére, és mivel már így is halálomon voltam, semmit sem ártott ha még jobban a frászt hozom magamra! Ezért letöltöttem a gépemre a Five Nights at Freddy's-t. Ez a játék arról szól, hogy biztonsági őr vagy egy pizzériában, és 5 éjszakát kell kibírnod, miközben gyerekjátékok akarnak megölni. Aranyos, nem?
Leültettem magam mellé Andyt.. és CC-t. Mostanra már őt tekintem a Legjobb FIÚ Barátomnak. A Skypeot is bekapcsoltam, így Neruval is tudtam beszélni közben.
- Te jó Isten, Jane! - fejelte le Neru az asztalát - Már megint horror játék, igaz?
- HALÁL RÁD TE NYÚL! - üvöltöttem, és elindítottam a játékot.
Alig telt bele 2 perc máris visítottam, hogy a 3 "gyerekjáték" közül eltűnt az egyik.
- NERUUUUUUUUUUU - vísítottam
- ANDYYYYYYYYYYYYY - visított CC
- ELTŰNT A NYÚL! - visítottuk együtt
Neru és Andy persze dőltek a röhögéstől.
- Most mi van? - néztem értetlenül hol a webcamba, hol pedig a bátyámra.
- Hát... - próbált volna a röhögéstől valamit kinyögni Neru, de fél beszakította a hirtelen sikolyom, mert hogy a nyúl megjelent a baloldali ajtóban.
- VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - ugrottam hirtelen hátra - MEG FOGOK HALNIIIII!
- Csukd be az ajtót, te barom! - röhögött Neru
- Meg fogok halni! - siránkoztam - Szerettelek titeket! - hüppögtem.
- CSUKD MÁR BE AZT A ROHADT AJTÓT TE NYOMORÉK! - kiabált röhögve Neru
- Aztot meg hogy? - kérdezte CC
- Andy... kérlek... - nézett a bátyámra a nevetéstől könnyes szemekkel Neru, mire Andy előre hajolt, és becsukta az ajtót.
- Jéééé, tényleeeeg! - mondtuk egy szerre CCvel.
Megnéztük a kamerákat, és visítva tudattuk mindenkivel, hogy a csirke is eltűnt.
Persze, a két szadista állat, Neru és Andy meg szakadtak a röhögéstől.. köcsögök.
- OTT VAN AZ ABLAKBAN!!!! - visítottunk fel CCvel.
- Lökjétek ki! - mondta Andy
- Hülye vagy? - nézett rá CC - Hozzá nem nyúlok!
- Fogai vannak, meg harap! - jegyeztem meg.
- Ashleynek is vannak fogai, de ez valahogy nem szokott téged zavarni... - dünnyögte vigyorogva Andy
- Köcsög! - vágtam oldalba
- Reggel van! Reggel van! REGGEL! - kiabálta boldogan Coma
- Ja, de most mán megint éjjel.
- Ne máááááááááár!
- Hányadik éjjel? - kérdezte Neru.
- A harmadik. - válaszoltam, miközben farkas szemet néztem a biztonsági kamerán keresztül a medvével, aki egész eddig a helyén maradt.
- Öm.. Jane... ha folyton őket bámulod.. akkor...
- Csitt! - szakítottam félbe Andyt, miközben még mindig a medvét bámultam. - Most épp koncentrálok.
Már 10 perce bámulhattam őket, amikor futó hangot hallottam.
- Ez miez? - kérdezte CC
- Nem tudom... - váltogattam a kamerákat, és éppen megláttam, hogy valami nyúl féleség rohan.. felém...
- Ez még is... - kérdezte már Andy is, amikor letettem a kamerát.Ekkor az a nyúl-róka-izé beugrott a kabinba, persze olyan romlott zenélős játék visítással, mire Andy és CC felordítottak, én meg visítva rohantam a kanapé mögé, miközben Neru majd meg szakadt a röhögéstől.
- Te pszichopata állat! - néztem mérgesen Nerura - Mi itten meg vagyunk hallva, te meg röhögsz?!
- Ih...ihgen... - törölgette a szemét a barátnőm. - Tudtam hogy ez lesz!
- Andyyyyyyyyyyy - nyervoogtam a bátyámnak, aki szerint ideje lenne aludnom, mert már hajnali fél 2. - Ne máááár! Rém álmaim lesznek!
- Egy év múlva nagykorú leszel! - röhögött Andy, - Nem fog semmilyen Rókanyúl megtámadni!
- Ezt mondjad majd a temetésemen is! - dünnyögtem, és a fejemre húztam a takarót.
*Reggel*
Felébredtem. A szobámban tök sötét volt, hisz este maxra lehúztam a redőnyt. Így persze nem mertem kimászni az ágyamból, mert féltem hogy az a nyúlróka ott van valahol a szobában.
Vagy 10 percig gyűjtögettem a bátorságot, mire gyorsan kiugrottam az ágyamból, és a redőny felé rohantam.
De a szemem sarkából megláttam valamit. Valami nagyot, ami biztosan engem figyelt.
TE JÓ ISTEN!! A NYÚLRÓKJA!!
TE JÓ ISTEN!! A NYÚLRÓKJA!!
Visítva rohantam ki a szobából, le az emeletről, be a konyhába, ahol 3-szor körbe rohantam az asztalt, majd Andy nyakába ugortam.
- Mi a baj, Jane? - kérdezte Andy aggódó szemekkel - Mi ez a nagy pánik roham?
- A.. a nyúl.. nyúlróka... - hebegtem.
- A nyúlróka? - döbbent le CC, majd hasra vágódott, és bebújt az asztal alá.
- A nyúlróka? - döbbent le CC, majd hasra vágódott, és bebújt az asztal alá.
- Na, hol van az a legendás nyúlróka? - röhögött Jake
- Nem fog így röhögni, ha majd a beleidet eszegeti! - bámultam rá mérgesen
- Gyertek, ti nagyra nőtt ovisok! Nézzük meg azt a hülye nyúlrókát!
Fel sétáltunk az emeletre, és belestünk a szobámba. Andy felhúzta a redőnyt, mire mi CCvel elrohantunk.
- Na, hol láttad te azt a hülye gyerekjátékot? - kérdezte Andy.
Be dugtam a fejemet az ajtón, de a nyúl róka helyén csak a gitáromat láttam...
Na jól van ám!
Nem sokára már a nappaliban puffogtam, hogy persze, én itt vagyok a halálomon, ezek meg kiröhögnek.
- Jaj, olyan gyerekesek vagytok! - álltam fel durcásan - Mindegy, nem is érdekeltek! - szét tártam a karomat, és hátat fordítottam a kanapén ülő röhögést visszafojtva fuldokló Andynek és Jakenek - Mert Jane lábai előtt hever a világ!
- Ja, csak az a baj, hogy te mindig pofára esel benne... - röhögött a bátyám.
- Mit mondtál?! - fordultam meg, és szikrázó szemekkel bámultam Andyre, és épp megindultam volna felé, de megbotlottam a szőnyegben, és sikeresen felképeltem a nappali padlóját.
- Mint mondtam... - nevetett tovább Andy.
Már épp valami nagyon csúnyát mondtam volna rá, amikor kinyílt az ajtó, és Maya, Rin kutyusa vágtatott be rajta.
- Eztet ez meg mi ez? - kérdezte ki kerekedett szemekkel CC.
Persze, ezzel a kijelentéssel megnyert egy díj mentes kb 10 perces tanfolyamot, amiben Rin megtaníthatja neki, hogy Maya nem "ez" hanem "ő".
Már éppen fordultam volna vissza, hogy valami nagyon csúnyát mondjak a tesómra, amikor valaki átölelt hátulról, és egy picit megemelt.
Mi a...? Csak nem... ? UGYE NEM???!
- Engedj el te rohadék!! - visítottam, miközben a nyúlróka karját ütögettem.
Erre a nyúlróka letett, és megfordított. Hát jól van... Ashley nézett vissza rám kíváncsi, és zavarodott tekintettel.
- Öm... oké...? - mondta végül
Jake meg úgy röhögött, hogy lefordult a kanapéról.
- Ne röhögj már te buzi!! - vágta fejbe egy díszpárnával.
- Ez mi volt? - kérdezte egy fél mosollyal Ash
- Öm.. tudod.. engem egy nyúlróka kísért... és azt hittem rád... - kezdtem bele a magyarázkodásba
- Janey, indulnunk kell, ezt el kell mondani Renelnek! - szakított félbe Rin
- Mi csodát? - néztem rá kerek szemekkel
- Andy, eldobnál minket Renelhez? - kérdezte Rin, de már kint is volt a ház előtt.
- Minek megyünk mi Renelékhez? - néztem a tesómra tanácstalanul, aki csak legyintett egyet, és megindult Rin után. - Majd Jake elmondja a nyúlrókásat! - sóhajtottam végül, és egy puszit nyomtam Ash arcára.
Na jól van ám!
Nem sokára már a nappaliban puffogtam, hogy persze, én itt vagyok a halálomon, ezek meg kiröhögnek.
- Jaj, olyan gyerekesek vagytok! - álltam fel durcásan - Mindegy, nem is érdekeltek! - szét tártam a karomat, és hátat fordítottam a kanapén ülő röhögést visszafojtva fuldokló Andynek és Jakenek - Mert Jane lábai előtt hever a világ!
- Ja, csak az a baj, hogy te mindig pofára esel benne... - röhögött a bátyám.
- Mit mondtál?! - fordultam meg, és szikrázó szemekkel bámultam Andyre, és épp megindultam volna felé, de megbotlottam a szőnyegben, és sikeresen felképeltem a nappali padlóját.
- Mint mondtam... - nevetett tovább Andy.
Már épp valami nagyon csúnyát mondtam volna rá, amikor kinyílt az ajtó, és Maya, Rin kutyusa vágtatott be rajta.
- Eztet ez meg mi ez? - kérdezte ki kerekedett szemekkel CC.
Persze, ezzel a kijelentéssel megnyert egy díj mentes kb 10 perces tanfolyamot, amiben Rin megtaníthatja neki, hogy Maya nem "ez" hanem "ő".
Már éppen fordultam volna vissza, hogy valami nagyon csúnyát mondjak a tesómra, amikor valaki átölelt hátulról, és egy picit megemelt.
Mi a...? Csak nem... ? UGYE NEM???!
- Engedj el te rohadék!! - visítottam, miközben a nyúlróka karját ütögettem.
Erre a nyúlróka letett, és megfordított. Hát jól van... Ashley nézett vissza rám kíváncsi, és zavarodott tekintettel.
- Öm... oké...? - mondta végül
Jake meg úgy röhögött, hogy lefordult a kanapéról.
- Ne röhögj már te buzi!! - vágta fejbe egy díszpárnával.
- Ez mi volt? - kérdezte egy fél mosollyal Ash
- Öm.. tudod.. engem egy nyúlróka kísért... és azt hittem rád... - kezdtem bele a magyarázkodásba
- Janey, indulnunk kell, ezt el kell mondani Renelnek! - szakított félbe Rin
- Mi csodát? - néztem rá kerek szemekkel
- Andy, eldobnál minket Renelhez? - kérdezte Rin, de már kint is volt a ház előtt.
- Minek megyünk mi Renelékhez? - néztem a tesómra tanácstalanul, aki csak legyintett egyet, és megindult Rin után. - Majd Jake elmondja a nyúlrókásat! - sóhajtottam végül, és egy puszit nyomtam Ash arcára.
2015. június 24., szerda
27. rész: Mi van?
Halihó! Riny újra jelentkezik, mint Renelnek, nekem is sok dolgom volt a suliban, nem buktam meg spanyolból és a hangszeres alapvizsgám is meglett, ráadásul a barátommal is foglalkoznom kell. :3 De remélem ennyi kihagyás után sem fordultatok el tőlünk, és továbbra is olvassátok a blogunkat. Nos itt az új rész, jó olvasást! :D
Az állatorvostól az utat hazáig Ash-sel vidáman beszélgetve tettük meg, közben Maya fülét vakargattam, aki hátulról előre hajolt és a bal karomra hajtotta a fejét. Rövidesen megérkeztünk, Maya vidáman köszöntötte Janeyt akit a nappaliban talált meg.
- Ez itt micsoda?! - akadt ki CC meglátva a kutyámat.
- Nem ez, hanem ő és a kutyámnak neve is van: Maya. - válaszoltam kicsit ingerülten.
- Miért hoztad ide? - nézett rám a barátném kikerekedett szemekkel.
- Mert John majdnem megölte. - felelt helyettem a bátyám. Andy odajött hozzám és szorosan megölelt, de a tesóm sem volt rest, ő is elkapta Janey derekát és vidáman felkapta. Leültünk beszélgetni, és ekkor említették Jake-ék, hogy itt aludt Jinxx-el egy lány.
- Janey induljunk, ezt el kell mondani Renelnek. - kaptam fel a dzsekimet és a telefonomat. Nyomtam egy puszit Andy homlokára, egyet Ash homlokára és egyet a kutyáméra. Már indultunk volna, amikor eszembe jutott, hogy gyalog lassú lesz.
- Andy eldobnál minket Renelékhez? - néztem kiskutyaszemekkel az én kék szemű lovagomra, aki azonnal öltözött és indultunk is. A kocsiból felhívtam Renelt, aki bizonytalanul szólt a telefonba.
- Szia, épp úton vagyunk hozzád Jane-nel, Jinxx-nek lehetséges, hogy új barátnője van, vagy Sammy-vel újra összejött, hamarosan ott vagyunk - vázoltam fel a helyzetet, és igazam is volt. Alig öt perccel később Andy megállt Renelék háza előtt.
- Köszi a fuvart. - nyomtunk Janey-vel egyszerre egy-egy puszit a srác arcára két oldalról, majd becsuktuk a kocsiajtót és néztük, ahogy eltávolodik az autó. Ezután beléptünk a lépcsőházba, beálltunk a liftbe és megnyomtuk a megfelelő gombot. Úgy tűnt, csigalassúsággal haladunk felfelé, de alig két perc elteltével (ami nekem egy fél évszázadnak tűnt), megérkeztünk. Odasétáltunk a lakásukhoz, és kopogtam.
- Biztos, hogy jó ötlet? - nézett rám Janey, de nem volt már időm válaszolni, ugyanis Renel ajtót nyitott, majd néma csendben beterelt minket a nappaliba, ahol engedelmesen helyet is foglaltunk. Aggodalmasan néztünk Janey-vel hol egymásra, hogy pedig a barátnőnkre, mikor végül Janey nyitotta szólásra a száját, de Renel gyorsabb volt és megszólalt.
- Valamit el kell mondanom. - kezdte, de ekkor megjelent mögötte Jinxx.
- Mondanunk. - helyesbített és átölelte Renel derekát. Janeyvel teljesen ledöbbentünk, eleinte köpni-nyelni nem tudtam, de a bekövetkező pár perces csöndet, bár nehézkesen, de megszakítottam.
- Renel, miért nem szóltál korábban? - kérdeztem halkan. Kicsit kiakadtam, hogy így kellett megtudnunk, hogy van köztük valami, de végül is örültem nekik.
- De nehogy azt higgyétek, hogy nem örülök nektek, csak meglepődtem. - szabadkoztam, amint leesett, hogy amit mondtam, azt elég durván félreérthető, így időt se hagytam, hogy válaszoljanak a kérdésemre.
- Alig két perce a barátnőm, nem hiszem, hogy ennél hamarabb bárki is tudna értesülni a dologról. - mondta higgadtan Jinxx, ezen akaratlanul is elnevettük magunkat mindannyian.
- Jól mondja. - nézett rám Janey mosolyogva, majd Renel is szólásra nyitotta a száját, de hirtelen becsukta, mintha gondolkodna azon, hogy mit is mondjon pontosan.
- Ráadásul ti se közöltétek velünk azonnal, hogy mi a helyzet Andyvel és Ash-sel. - jegyezte meg végül a barátnőnk.
- Igazatok van. - hajtottam le a fejem, majd mosolyogva felnéztem az újdonsült párra.
- Sok boldogságot. - mondtuk végül teljesen egyszerre Janey-vel.
- Köszi. - válaszoltak. Ezután kicsit még beszélgettünk, majd Jinxx hirtelen témát váltott:
- Rin, Jane, ti uszítottátok rám Ash-t?
- Én nem, miért? - néztem rá értetlenül, eleinte fel se fogtam, miről van szó.
- Aznap, amikor a plázában voltatok, Renellel ott találkoztunk mi is. Amikor hazamentem Ash odajött hozzám kérdezősködni, de nem mondtam neki semmit. Ti kértétek, hogy beszéljen velem? - tette fel kicsit másképp a kérdést Jinxx, miután elmagyarázta, hogy mi is volt.
- Nem mi voltunk, az ő ötlete volt, nem kértük rá. - felelt Jane.
- De ugye elmondjátok mindenkinek? - néztem a párra kiskutyaszemekkel.
- Szia, épp úton vagyunk hozzád Jane-nel, Jinxx-nek lehetséges, hogy új barátnője van, vagy Sammy-vel újra összejött, hamarosan ott vagyunk - vázoltam fel a helyzetet, és igazam is volt. Alig öt perccel később Andy megállt Renelék háza előtt.
- Köszi a fuvart. - nyomtunk Janey-vel egyszerre egy-egy puszit a srác arcára két oldalról, majd becsuktuk a kocsiajtót és néztük, ahogy eltávolodik az autó. Ezután beléptünk a lépcsőházba, beálltunk a liftbe és megnyomtuk a megfelelő gombot. Úgy tűnt, csigalassúsággal haladunk felfelé, de alig két perc elteltével (ami nekem egy fél évszázadnak tűnt), megérkeztünk. Odasétáltunk a lakásukhoz, és kopogtam.
- Biztos, hogy jó ötlet? - nézett rám Janey, de nem volt már időm válaszolni, ugyanis Renel ajtót nyitott, majd néma csendben beterelt minket a nappaliba, ahol engedelmesen helyet is foglaltunk. Aggodalmasan néztünk Janey-vel hol egymásra, hogy pedig a barátnőnkre, mikor végül Janey nyitotta szólásra a száját, de Renel gyorsabb volt és megszólalt.
- Valamit el kell mondanom. - kezdte, de ekkor megjelent mögötte Jinxx.
- Mondanunk. - helyesbített és átölelte Renel derekát. Janeyvel teljesen ledöbbentünk, eleinte köpni-nyelni nem tudtam, de a bekövetkező pár perces csöndet, bár nehézkesen, de megszakítottam.
- Renel, miért nem szóltál korábban? - kérdeztem halkan. Kicsit kiakadtam, hogy így kellett megtudnunk, hogy van köztük valami, de végül is örültem nekik.
- De nehogy azt higgyétek, hogy nem örülök nektek, csak meglepődtem. - szabadkoztam, amint leesett, hogy amit mondtam, azt elég durván félreérthető, így időt se hagytam, hogy válaszoljanak a kérdésemre.
- Alig két perce a barátnőm, nem hiszem, hogy ennél hamarabb bárki is tudna értesülni a dologról. - mondta higgadtan Jinxx, ezen akaratlanul is elnevettük magunkat mindannyian.
- Jól mondja. - nézett rám Janey mosolyogva, majd Renel is szólásra nyitotta a száját, de hirtelen becsukta, mintha gondolkodna azon, hogy mit is mondjon pontosan.
- Ráadásul ti se közöltétek velünk azonnal, hogy mi a helyzet Andyvel és Ash-sel. - jegyezte meg végül a barátnőnk.
- Igazatok van. - hajtottam le a fejem, majd mosolyogva felnéztem az újdonsült párra.
- Sok boldogságot. - mondtuk végül teljesen egyszerre Janey-vel.
- Köszi. - válaszoltak. Ezután kicsit még beszélgettünk, majd Jinxx hirtelen témát váltott:
- Rin, Jane, ti uszítottátok rám Ash-t?
- Én nem, miért? - néztem rá értetlenül, eleinte fel se fogtam, miről van szó.
- Aznap, amikor a plázában voltatok, Renellel ott találkoztunk mi is. Amikor hazamentem Ash odajött hozzám kérdezősködni, de nem mondtam neki semmit. Ti kértétek, hogy beszéljen velem? - tette fel kicsit másképp a kérdést Jinxx, miután elmagyarázta, hogy mi is volt.
- Nem mi voltunk, az ő ötlete volt, nem kértük rá. - felelt Jane.
- De ugye elmondjátok mindenkinek? - néztem a párra kiskutyaszemekkel.
2015. június 22., hétfő
26. rész: Na most mi lesz?
Csövi ismételten Renel mászik a porondra, és készül szórakoztatni az olvasó közönséget... És reméli hogy össze is jön neki, mivel mostanában eléggé nyerő szériában van, minden jól megy... ez se sikerülhet bitang ergyán :'DD Elnézést, hogy eddig kellett várni rám, de nem könnyítette meg egy tanárom sem a haladást /*lö csupán négy ötös kis érettségin van túl/, meg a barátom. Most meg végre, hogy elkapott egy kis betegség nyílt egy kis időm, hogy nyugodtan leülhessek írni.
Mivel végül Jinxx is beleegyezett, hogy mindkettőnknek sokkal kényelmesebb, ha együtt alszunk az ágyában, így hát úgy ahogy voltunk az utcai ruhánkban bemásztunk a paplan alá. Először annyira furcsa volt az egész, ahogy feküdtünk ott egymás mellett a fekvőhely két szélén a hátunkon... Valami hihetetlenül szánalmasan festhettünk. Végül megunva a kínos csöndet egyszerűen fogtam magam és odabújtam hozzá arcomat mellkasába fúrva.
- Ha nem gond... - motyogtam a pólójába, miközben alig mozgott a szám.
- Dehogy - mondta, miközben éreztem, hogy belevigyorgott a mondatba, ezért megböktem az oldalát amolyan 'szégyenlős kislány'-szerűen. - Na ez ne csináld még egyszer - kapta el rögtön a kezem felröhögve, mire kissé hátra döntve a fejem néztem fel a kék szemeibe durcis fejjel. Sajnos az arcát bámulva nem sokáig tudtam fenntartani sértődött komolyságomat, majd elmosolyodtam rajta. Leheletnyit elváltak egymástól ajkai, majd pillantásai néha-néha lekúsztak az enyémre, miközben átölelte derekam. Bőrömön éreztem lélegzetvételét, és ahogy közeledett felém, úgy csukódtak le pilláim. A pulzusom az egekbe emelkedett. Már majdnem csókban forrtunk össze, mikor trappolást halottunk a folyosóról, majd egy kisebb káromkodás kereteibe szorított csitítást, amit követett a sűrű elnézést kérést. Meglepetten és hitetlenkedve pislogtunk egymásra Jinxx-el, várva a további folytatást, ami bizony nem maradt el. Az ajtó halk és fájdalmas nyikordulására vállai elkezdtek ugrálni, ahogy egymás mellett hevertünk.
- Vigyázz már mit csinálsz meg hogy! - figyelmeztette Jake társát, mire én csak megforgattam a szemeim, és Jinxx-hez hasonlóan elfojtva röhögésem szorítottam össze állkapcsomat.
- Kuss már, tudom mit teszek - oltotta le CC, mire én már könnyeztem, majd belém hasított a felismerés, hogy esetleg lebukunk, így belemarkoltam Jinxx felsőjébe. Vette a lapot és a takarót feljebb húzva rejtett el karjai közt a kíváncsiskodók elől. Persze a srácok meglátva a mozgolódást, nem túl diszkrét bejárat csapással már iszkoltak is el a helyszínről, mire fellélegeztem. Hercegem kisepert egy kósza tincset arcomból, majd egy hosszas puszit nyomva homlokomra megtámasztva állát fejbúbomon kíván jó éjszakát. Hamarosan mindkettőnket elnyomta az álom. Egészen másnap hajnal ötig bírtam, amikor felpattantak szemhéjaim. Kibontakoztam az eddigi óvó kezek közül, mire Jinxx megfordult, én pedig felültem törökülésben nagyot ásítva oldalra billentett fejjel, majd azon kezdtem töprengeni, hogy hogy a francba fogok ebből a házból kikeveredni. Befelé egyszerű dolgom volt, csak hogy elvileg már kettőről hatra növekedett a lakásban tartózkodók száma. Jinxx vállára fektettem kezem, és gyengéden megráztam, hogy ő is észhez térjen. Fáradtan nyögve nézett rám.
- Tessék? - pislogott sűrűn, majd megállapodva fél szemmel lesett.
- Asszem haza kellene jutnom - sóhajtottam, mire felegyenesedett ő is.
- Itt várj - mondta elszántan, majd eltűnve az ajtó mögött pár pillanatra kukkantott be újból biccentve fejével, hogy menjek. Kiszenvedtem magam az ágyból, hogy követhessem. Az egyetlen buktató pont a kanapén horkoló Jake és CC volt, de tekintettel arra a tényre, hogy elég erőteljesen kiütötték magukat, nem volt ok aggodalomra. Zökkenő mentesen értünk a bejárathoz, miközben meg vitattuk, hogy nem, nem vagyok éhes, de ezt vagy hatszor... A ház előtt egy darabig esetlenül ácsorogtunk egymással szemben, amikor megszólalt a telefonomból a Thousand Foot Krutch-tól a Couresty Call. Az énekes már másodszorra üvöltötte a lehető leghangosabban, hogy Heyoooo, mire fülemhez emeltem a készüléket lopva Jinxx-re tekintve, aki összefont karokkal dőlt neki az ajtófélfának, tekintetét végig rajtam tartva.
- Szia anya, mondd - szóltam bele egyből.
- Szia kicsim, ugye nem ébresztettelek fel? - kezdte aggódó hangon.
- Nem dehogyis, már fent vagyok, lassan indulok haza - nyugtattam meg egyből.
- Az jó, mert mi meg megyünk el apáddal, viszem a derekával az orvoshoz, de leteszlek, mert már késésben vagyunk, puszi - mondta. Hát... meg van a böjtje az állandó TV bámulásnak.
- Rendicsek, akkor igyekszek, szia - nyomtam ki egyből, majd elsüllyesztettem a zsebem mélyére telefonomat. Lehunytam szemeim, majd vettem egy mély levegőt, hogy felpillanthassak az előttem állóra, aki fürkészve nézett rám. Szó nélkül megértettem mit akar. - Épp most mennek el otthonról anyáék - mondtam neki.
- Szeretnéd, hogy hazakísérjelek? - ajánlotta fel egyből, mire egyből serényen bólogatni kezdtem, majd elfogadva a felém nyújtott kezet indultunk el egyből. Végig beszélgettük az utat, és bár párszor alaposan megbámultak minket a rajongók, szinte mindent kizártunk a külvilágból, csakis egymásra koncentrálva haladtunk. Kissé letörtem, mikor már a liftben ácsorogtunk, elvégre nagyjából az idők végezetéig el tudnád viselni ezt a kellemes társaságot, csak hát semmi nem tart örökké... nem volt ez másképp a hazavezető úttal is, elvégre miért lett volna? Nehogy már örülhessek valaminek, túl szép lenne. Jinxx csalódott arckifejezésemet látva eleresztette kacsómat, majd átdobva karját vállamon magához húzott, mire én csak némán ráhajtottam fejem. Szívszaggatóan hatott a lift vidám csilingelése, miszerint felértünk arra az emeletre ahol lakok. Lassan bandukoltunk szerény hajlékom felé, és legszívesebben könyörögtem volna toporzékolva, hogy menjünk vissza hozzájuk, amikor jobb jutott eszembe.
- Nem jössz be? - kérdeztem felé fordulva, elvégre nem volt nálunk senki se, és késő délutánig elvileg nem is lesz. Meglepetten nézett rám, de végül rábólintott, és más nem is számított. Boldogan ugrottam a nyakába, kis híján felborítva őt ezzel, majd elengedve csúsztattam be kulcsomat a zárba, majd elfordítva azt léptem be az üres házba, majd miután ő is bejött, becsukta, az ajtót mögötte. Gyorsan körbevezettem, aztán megkínáltam inni-, ennivalóval. Épp a konyhában ügyködtünk, és nevettünk mennyire béna vagyok, mert majdnem leütöttem egy poharat, de mielőtt földet ért volna megrúgtam, és hihetetlen reakcióval el is kaptam, de elcsúsztam és seggre ültem. Szóval ott csücsültem a földön, és vihogtunk, végül felsegített, amikor újból megcsörrent a telefonom. Rin volt az. Összeráncoltam a szemöldökömet, miközben aggódva pillantottam Jinxx-re, majd beleszóltam.
- Halló? - kérdeztem bizonytalanul.
- Szia, épp úton vagyunk hozzád Jane-nel, Jinxx-nek lehetséges, hogy új barátnője van, vagy Sammy-vel újra összejött, hamarosan ott vagyunk - közölte, majd meg sem várva a reakcióm, tette le a telefon. Pár pillanatig némán bambultam magam elé, mikor végre megszólaltam.
- Rin-ék most mondják, hogy tudják, hogy új 'barátnőd' van, és idetartanak - motyogtam magam elé. Jinxx csak elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Mi legyen? - kérdezte. - Az tuti, hogy lebuktunk, egy a lényeg - kezdte, majd közben magához húzott gyengéden. - Tényleg van barátnőm, vagy csak ők hiszik azt? - Nézett a szemembe jelentőségteljesen.
- Szeretnél barátnőt? - sütöttem le a szemem. A válasz elég egyértelműre sikerült azáltal, hogy megfogta államat, majd lassan közeledve felém összeérintette ajkainkat. Egyből lehunytam szemeimet, majd a tétlenkedést félretéve válaszoltam a csókcsatára egy erős védekezéssel, amikor kopogtak az ajtónkon. Kipirulva hajoltam el, majd kibontakozva karjaiból indultam ajtót nyitni a lányoknak, mert egyértelmű volt, hogy csakis ők lehetnek. Hát nem tévedtem, vörös fejjel nyitottam ki nekik a bejáratot, majd tereltem be őket a nappaliba. Egy darabig csak aggodalmaskodva néztek hol rám, hol egymásra, amikor Jane épp beszélni kezdett volna, de közbe vágtam.
- Valamit el kell mondanom - kezdtem, amikor hirtelen Jinxx mellettem termett.
- Mondanunk - helyesbített, majd átkarolva derekamat állta a döbbent arckifejezéseket.
Mivel végül Jinxx is beleegyezett, hogy mindkettőnknek sokkal kényelmesebb, ha együtt alszunk az ágyában, így hát úgy ahogy voltunk az utcai ruhánkban bemásztunk a paplan alá. Először annyira furcsa volt az egész, ahogy feküdtünk ott egymás mellett a fekvőhely két szélén a hátunkon... Valami hihetetlenül szánalmasan festhettünk. Végül megunva a kínos csöndet egyszerűen fogtam magam és odabújtam hozzá arcomat mellkasába fúrva.
- Ha nem gond... - motyogtam a pólójába, miközben alig mozgott a szám.
- Dehogy - mondta, miközben éreztem, hogy belevigyorgott a mondatba, ezért megböktem az oldalát amolyan 'szégyenlős kislány'-szerűen. - Na ez ne csináld még egyszer - kapta el rögtön a kezem felröhögve, mire kissé hátra döntve a fejem néztem fel a kék szemeibe durcis fejjel. Sajnos az arcát bámulva nem sokáig tudtam fenntartani sértődött komolyságomat, majd elmosolyodtam rajta. Leheletnyit elváltak egymástól ajkai, majd pillantásai néha-néha lekúsztak az enyémre, miközben átölelte derekam. Bőrömön éreztem lélegzetvételét, és ahogy közeledett felém, úgy csukódtak le pilláim. A pulzusom az egekbe emelkedett. Már majdnem csókban forrtunk össze, mikor trappolást halottunk a folyosóról, majd egy kisebb káromkodás kereteibe szorított csitítást, amit követett a sűrű elnézést kérést. Meglepetten és hitetlenkedve pislogtunk egymásra Jinxx-el, várva a további folytatást, ami bizony nem maradt el. Az ajtó halk és fájdalmas nyikordulására vállai elkezdtek ugrálni, ahogy egymás mellett hevertünk.
- Vigyázz már mit csinálsz meg hogy! - figyelmeztette Jake társát, mire én csak megforgattam a szemeim, és Jinxx-hez hasonlóan elfojtva röhögésem szorítottam össze állkapcsomat.
- Kuss már, tudom mit teszek - oltotta le CC, mire én már könnyeztem, majd belém hasított a felismerés, hogy esetleg lebukunk, így belemarkoltam Jinxx felsőjébe. Vette a lapot és a takarót feljebb húzva rejtett el karjai közt a kíváncsiskodók elől. Persze a srácok meglátva a mozgolódást, nem túl diszkrét bejárat csapással már iszkoltak is el a helyszínről, mire fellélegeztem. Hercegem kisepert egy kósza tincset arcomból, majd egy hosszas puszit nyomva homlokomra megtámasztva állát fejbúbomon kíván jó éjszakát. Hamarosan mindkettőnket elnyomta az álom. Egészen másnap hajnal ötig bírtam, amikor felpattantak szemhéjaim. Kibontakoztam az eddigi óvó kezek közül, mire Jinxx megfordult, én pedig felültem törökülésben nagyot ásítva oldalra billentett fejjel, majd azon kezdtem töprengeni, hogy hogy a francba fogok ebből a házból kikeveredni. Befelé egyszerű dolgom volt, csak hogy elvileg már kettőről hatra növekedett a lakásban tartózkodók száma. Jinxx vállára fektettem kezem, és gyengéden megráztam, hogy ő is észhez térjen. Fáradtan nyögve nézett rám.
- Tessék? - pislogott sűrűn, majd megállapodva fél szemmel lesett.
- Asszem haza kellene jutnom - sóhajtottam, mire felegyenesedett ő is.
- Itt várj - mondta elszántan, majd eltűnve az ajtó mögött pár pillanatra kukkantott be újból biccentve fejével, hogy menjek. Kiszenvedtem magam az ágyból, hogy követhessem. Az egyetlen buktató pont a kanapén horkoló Jake és CC volt, de tekintettel arra a tényre, hogy elég erőteljesen kiütötték magukat, nem volt ok aggodalomra. Zökkenő mentesen értünk a bejárathoz, miközben meg vitattuk, hogy nem, nem vagyok éhes, de ezt vagy hatszor... A ház előtt egy darabig esetlenül ácsorogtunk egymással szemben, amikor megszólalt a telefonomból a Thousand Foot Krutch-tól a Couresty Call. Az énekes már másodszorra üvöltötte a lehető leghangosabban, hogy Heyoooo, mire fülemhez emeltem a készüléket lopva Jinxx-re tekintve, aki összefont karokkal dőlt neki az ajtófélfának, tekintetét végig rajtam tartva.
- Szia anya, mondd - szóltam bele egyből.
- Szia kicsim, ugye nem ébresztettelek fel? - kezdte aggódó hangon.
- Nem dehogyis, már fent vagyok, lassan indulok haza - nyugtattam meg egyből.
- Az jó, mert mi meg megyünk el apáddal, viszem a derekával az orvoshoz, de leteszlek, mert már késésben vagyunk, puszi - mondta. Hát... meg van a böjtje az állandó TV bámulásnak.
- Rendicsek, akkor igyekszek, szia - nyomtam ki egyből, majd elsüllyesztettem a zsebem mélyére telefonomat. Lehunytam szemeim, majd vettem egy mély levegőt, hogy felpillanthassak az előttem állóra, aki fürkészve nézett rám. Szó nélkül megértettem mit akar. - Épp most mennek el otthonról anyáék - mondtam neki.
- Szeretnéd, hogy hazakísérjelek? - ajánlotta fel egyből, mire egyből serényen bólogatni kezdtem, majd elfogadva a felém nyújtott kezet indultunk el egyből. Végig beszélgettük az utat, és bár párszor alaposan megbámultak minket a rajongók, szinte mindent kizártunk a külvilágból, csakis egymásra koncentrálva haladtunk. Kissé letörtem, mikor már a liftben ácsorogtunk, elvégre nagyjából az idők végezetéig el tudnád viselni ezt a kellemes társaságot, csak hát semmi nem tart örökké... nem volt ez másképp a hazavezető úttal is, elvégre miért lett volna? Nehogy már örülhessek valaminek, túl szép lenne. Jinxx csalódott arckifejezésemet látva eleresztette kacsómat, majd átdobva karját vállamon magához húzott, mire én csak némán ráhajtottam fejem. Szívszaggatóan hatott a lift vidám csilingelése, miszerint felértünk arra az emeletre ahol lakok. Lassan bandukoltunk szerény hajlékom felé, és legszívesebben könyörögtem volna toporzékolva, hogy menjünk vissza hozzájuk, amikor jobb jutott eszembe.
- Nem jössz be? - kérdeztem felé fordulva, elvégre nem volt nálunk senki se, és késő délutánig elvileg nem is lesz. Meglepetten nézett rám, de végül rábólintott, és más nem is számított. Boldogan ugrottam a nyakába, kis híján felborítva őt ezzel, majd elengedve csúsztattam be kulcsomat a zárba, majd elfordítva azt léptem be az üres házba, majd miután ő is bejött, becsukta, az ajtót mögötte. Gyorsan körbevezettem, aztán megkínáltam inni-, ennivalóval. Épp a konyhában ügyködtünk, és nevettünk mennyire béna vagyok, mert majdnem leütöttem egy poharat, de mielőtt földet ért volna megrúgtam, és hihetetlen reakcióval el is kaptam, de elcsúsztam és seggre ültem. Szóval ott csücsültem a földön, és vihogtunk, végül felsegített, amikor újból megcsörrent a telefonom. Rin volt az. Összeráncoltam a szemöldökömet, miközben aggódva pillantottam Jinxx-re, majd beleszóltam.
- Halló? - kérdeztem bizonytalanul.
- Szia, épp úton vagyunk hozzád Jane-nel, Jinxx-nek lehetséges, hogy új barátnője van, vagy Sammy-vel újra összejött, hamarosan ott vagyunk - közölte, majd meg sem várva a reakcióm, tette le a telefon. Pár pillanatig némán bambultam magam elé, mikor végre megszólaltam.
- Rin-ék most mondják, hogy tudják, hogy új 'barátnőd' van, és idetartanak - motyogtam magam elé. Jinxx csak elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Mi legyen? - kérdezte. - Az tuti, hogy lebuktunk, egy a lényeg - kezdte, majd közben magához húzott gyengéden. - Tényleg van barátnőm, vagy csak ők hiszik azt? - Nézett a szemembe jelentőségteljesen.
- Szeretnél barátnőt? - sütöttem le a szemem. A válasz elég egyértelműre sikerült azáltal, hogy megfogta államat, majd lassan közeledve felém összeérintette ajkainkat. Egyből lehunytam szemeimet, majd a tétlenkedést félretéve válaszoltam a csókcsatára egy erős védekezéssel, amikor kopogtak az ajtónkon. Kipirulva hajoltam el, majd kibontakozva karjaiból indultam ajtót nyitni a lányoknak, mert egyértelmű volt, hogy csakis ők lehetnek. Hát nem tévedtem, vörös fejjel nyitottam ki nekik a bejáratot, majd tereltem be őket a nappaliba. Egy darabig csak aggodalmaskodva néztek hol rám, hol egymásra, amikor Jane épp beszélni kezdett volna, de közbe vágtam.
- Valamit el kell mondanom - kezdtem, amikor hirtelen Jinxx mellettem termett.
- Mondanunk - helyesbített, majd átkarolva derekamat állta a döbbent arckifejezéseket.
2015. március 4., szerda
Bejelentés
Sziasztok. Sajnos a lányokkal van egy szomorú bejelenteni valónk: mától a blog határozatlan ideig szünetel. Az okok a következők: Janey-nek nincs jelenleg ideje a suli mellet és ihlete sincs, Renel-nek magán jellegű dolgok jöttek közben és sokat kell tanulnia, és végül nekem, Rinnek is sok minden jött közbe: rengeteget kell tanulni, mert szívatnak a suliban, hamarosan le kell tennem a zeneiskolai hangszeres alapvizsgát és arra is készülöm kell és nekem is vannak nem publikus problémáim. Ezért a lányokkal, bár fájó szívvel, de úgy döntöttünk, hogy a blog szünetel, amíg mindhármónk gondjai el nem elrendeződnek és Janey-nek vissza nem jön az ihlet.
2015. február 19., csütörtök
25. rész: Testvérnap, plusz egy "pici" meglepődés
Ohayo! Jane vagyok. Gomeee a késésért! >< nézzétek el! Ihlet hiányban szenvedek, és gondjaim akadtak mostanában.
Haza fele Andyvel megváltoztattuk a nevemet, Renata Alice Biersack-re. Ki nem lehet mondani hogy mennyire boldog voltam! Én is Biersack vagyok, és semmi közöm nincs Nickolas Pallmer-hez. Őszintén szólva, mindig is utáltam a hapsit. De ez már nem aktuális téma, a lényeg hogy most úgy néz ki hogy minden tökéletes, és boldog-boldog-boldog vagyoook!
- Mit szólnál ha beugranánk vala hova ebédelni? - kérdezi a bátyám.
- Együnk sushit! - vágom rá vigyorogva
- Sushit? - fintorodik el játékos túlzással a fiú.
- Japjap! - bólogatok hevesen - Tudok is egy jó helyet! - ezzel a mondattal elnavigálom magunkat az étterembe.
- Sose értetem mit szeretsz a nyers halas rizsben - húzza el a száját.
- Csond és egyél! - mondom és Andy kezébe nyomom az evő pálcikát.
- Mért csondnek mondod a csöndet? - röhög fel - És mér japjap-ozol folyton?
- Saját nyelvet beszélek! - húzom fel az orrom - Majd ha haza értünk adok neked Jane-Angol; Angol-Jane szótárat! - nevetek, majd elkezdem enni a kajámat.
- Bleh! - fintorog Andy, és megpróbál megfogni egy sushit, de sehogy sem megy neki - Mért nem tudnak a Japánok villával enni?!
- Szerintem tök jó ez az egész evőpálcikás dolog! - vigyorgok
- Persze! Mer te tudsz enni vele! - nevet a bátyám.
Elég sokáig elidőzünk az étteremben. Ennek egyik fő oka az volt, hogy meg kellet tanítanom Andyt pálcikával enni, a másik ok meg az volt, hogy én kimondottan szeretem a japán kaját, és kihasználva az alkalmat rengeteg mindent ettem.
Mikor (ahogy Andy mondta) végre valahára kitaláltunk a kajáldából, eldöntöttük hogy tartunk egy Húga-Bátya Napot.
- Nos, akkor hova akarsz először menni? - kérdezte Andy.
- Hm... - néztem körül az utcán, ahol sétáltunk. Ez is egy olyan bolt-utca volt... - Menyünk be valami Hippy boltba és öltözzünk be hippynek! - jelentem ki.
- Ilyen beteg ötletet! - nevet fel a bátyám, de azért be mentünk egy hippy boltba.
Hülyébbnél hülyébben öltözünk fel, és eléggé hangosan nevetünk is ahhoz hogy ránk nézzen a többi vásárló is. Mondhatom, elég különös pillantásokra méltatnak a hippyk egy emot és a rocker bátyát, akik hippy göncöket próbálgatnak poénból. De van ilyen...
- Te.. mi lenne ha vennénk az egész bandának egy hippy ruha össze állítást? - dobom fel az ötletet
- Hm... - néz végig Andy a tükörképünkön - Oké!
Andyn egy eléggé furcsa virág mintás ing volt, egy türkiz-lila-sárga-pink mintás sál a fejére kötve, egy rojtos aljú, térdig érő olyan... koszos farmer kék vagy hogy-is-híják színű farmer, és egy indián mokaszin. Rajtam egy hawaii-s fűszoknya (nem, nem kókusz dió melltartót vettem fel hozzá, mielőtt még valaki azt hinné) egy hason megkötött, világoskék-narancs-rózsaszín-zöld bő inget, virágfüzér nyakláncot, és szintén mokaszint viseltem. Hát.. ez érdekesre sikerült... De ne hogy azt higgye bármelyik olvasó hogy a többiek megúszták az öltözzünk-hülyén-és-hippysen projektünket! De nem ám! Nekik is kijutott a fura göncökből!
Ashley ruhája: valami okból kifolyólag én ragaszkodtam hogy neki is legyen.. hm.. fejsálja. A lila-pink-sárga fejsálhoz kapott egy narancs színű indiános felsőt (a póló alján és az ujjain rojtok voltak), és egy szintén vágott aljú térdig érő farmert, és egy bőr rojtokkal díszített torna cipőt. (ez is érdekesre sikerült).
Jinxx ruhája: neki egyszínű sárga inget vettünk, de egy csomó színes-virágos kitűzőt is kapott hozzá. Ő nadrágja bokáig ért (kivételesen) és világos zöld lett. Minő meglepetés hogy az ő indián mokaszinja is valami szép, rikító színű lett!
CC ruhája: ő hajpántot kapott. Egy rojtos, sárga hajpántot, ami teljes mértékben passzolt a türkizkék-sötétzöld és rózsaszín virágos ingéhez *szarkazmus*.Neki a vágott aljú farmerja narancs színű lett, és ő is rojtos szandált kapott, csak ő kéket.
Jake ruhája: Neki is jutott fejkendő, méghozzá piros-zöld-lila színben. Ő is pólót kapott, aminek az alján a rojtok össze voltak fonva, és kék-lila-barna színű volt. Az ő szintén bokáig érő bő farmerje barna volt, és egy színben hozzá passzoló mokaszint kapott.
Rin ruhája: Kapott egy szivárvány színű, körmintás pólót, aminek az alja rojtosra van szaggatva meg egy barna szoknyát, ami szintén kicsit rojtos és több azonos színű anyagdarab van rávarrva. Ehhez kapott egy sípcsontközépig érő világosbarna rongyos műbőrcsizmát, rojtos, piros kendőt és egy nagy, kerek, lila napszemüveget.
Renel ruhája: Renel egy kezeslábast kapott ami össze-vissza mintás volt és neon zöldben, rózsaszínben és citromsárgában pompázott. Kapott hozzá egy rongyosabbnak tűnő csizmát, ami rózsaszín volt, egy hajpántot neon zöld színben és egy peace jeles nyakláncot.
Neru ruhája: Ő is fűszoknyát kapott! Csak az övé nem világos zöld volt, mint az enyém, hanem kék. Vaciláltam egy ideig hogy ő kapjon-e kókuszdió melltartót, de végül egy nem-tudom-megnevezni-olyan-sok-szín-van-rajta színű trikót kapott pólónyakkendővel. Cipőnek pedig egy lila művirágokkal díszített kék papucsot kapott.
Meli ruhája:Ő egy rózsaszín-lila bő, has előtt összekötős inget kapott, egy barna, rojtos farmer mininacival, hawaii-s virág fűzért, amin rengeteg színű mű virág volt felfűzve, és egy szintén sokszínű, művirágos strand papucsot.
Nelly ruhája: Ő egy piros-kék-türkiz-sárga pólóruhát kapott, amin neon zölddel felfestve ott virított egy béke jel. Sok, apró színes virággal díszített hajpántot és lila bőr szandált kapott még.
- Hát... - jegyezte meg Andy, mikor a rendes ruhánkban, és szatyrokkal a kezünkben kiléptünk az üzletből - A többiek elég furcsán néznek majd ránk...
- Nem baj az! - nevettem - Megyünk még valahova?
- Ezeket berakjuk a kocsiba, és szerintem sétálhatnánk egyet a... tengerparton biztos nem...
- Hahahaaa - mű nevettem - De vicces itt valaki!
- Jól van na! - emelte fel a kezét, felkészülve hogy kivédje a vállba-bokszolós hadműveletemet - Akkor menyünk moziba!
- Oké!
Megnéztünk egy jó hosszú zombis horror filmet... egy párszor sikítottam is a film alatt... Jó, bírom a horrort! De.. na... az valahogy másabb, ha 3D-ben megy körülötted a zombi-megeszi-a-barátaidat cucc... Asszem ma este Ash-sel alszok...
Már rég sötét volt mikor betrappoltunk a házba, de én így is készen álltam hogy világgá üvöltsem hogy én is Biersack vagyok. de amikor nyitottam volna a számat az ordításra, CC befogta a számat.
- Mi a..? - néztem rá ellenségesen
- Ne üvölts! Van itt egy csaj, és alszik!
- Mi van??? - kérdeztük egyszerre a bátyámmal
- Jinxxel van itt egy csaj. - mondta Jake - Együtt alszanak. Nem tudjuk ki van itt vele.
- Még a hajszínét se tudjuk megnézni! - mérgelődött a dobos.
- Csak nem Sammi van itt? - kérdezte Andy, elég fura fintor kíséretében.
- Én megnézem ezt magamnak! - mondtam, és felvágtattam a lépcsőn.
A sötét folyosón, nem láttam senkit, így óvatosan lenyomtam Jinxx szobájának a kilincsét. De végül nem nyitottam be. Lehet hogy Jinxx fenn van, és észre vesz! És amilyen jó hangulatomba vagyok, lehet, hogy még sikítanék is, ha felülne vagy ő, vagy a lány.
Így hát hagytam az egészet a fenébe, és lerohantam, elújságolni a jó híremet CCnek és Jakenek, akik elmesélték, hogy Ash és Rin nincsenek itt.. Remek... Akkor én most kivel aludjak, aki megvédne a zombiktól??
- Bleh! - fintorog Andy, és megpróbál megfogni egy sushit, de sehogy sem megy neki - Mért nem tudnak a Japánok villával enni?!
- Szerintem tök jó ez az egész evőpálcikás dolog! - vigyorgok
- Persze! Mer te tudsz enni vele! - nevet a bátyám.
Elég sokáig elidőzünk az étteremben. Ennek egyik fő oka az volt, hogy meg kellet tanítanom Andyt pálcikával enni, a másik ok meg az volt, hogy én kimondottan szeretem a japán kaját, és kihasználva az alkalmat rengeteg mindent ettem.
Mikor (ahogy Andy mondta) végre valahára kitaláltunk a kajáldából, eldöntöttük hogy tartunk egy Húga-Bátya Napot.
- Nos, akkor hova akarsz először menni? - kérdezte Andy.
- Hm... - néztem körül az utcán, ahol sétáltunk. Ez is egy olyan bolt-utca volt... - Menyünk be valami Hippy boltba és öltözzünk be hippynek! - jelentem ki.
- Ilyen beteg ötletet! - nevet fel a bátyám, de azért be mentünk egy hippy boltba.
Hülyébbnél hülyébben öltözünk fel, és eléggé hangosan nevetünk is ahhoz hogy ránk nézzen a többi vásárló is. Mondhatom, elég különös pillantásokra méltatnak a hippyk egy emot és a rocker bátyát, akik hippy göncöket próbálgatnak poénból. De van ilyen...
- Te.. mi lenne ha vennénk az egész bandának egy hippy ruha össze állítást? - dobom fel az ötletet
- Hm... - néz végig Andy a tükörképünkön - Oké!
Andyn egy eléggé furcsa virág mintás ing volt, egy türkiz-lila-sárga-pink mintás sál a fejére kötve, egy rojtos aljú, térdig érő olyan... koszos farmer kék vagy hogy-is-híják színű farmer, és egy indián mokaszin. Rajtam egy hawaii-s fűszoknya (nem, nem kókusz dió melltartót vettem fel hozzá, mielőtt még valaki azt hinné) egy hason megkötött, világoskék-narancs-rózsaszín-zöld bő inget, virágfüzér nyakláncot, és szintén mokaszint viseltem. Hát.. ez érdekesre sikerült... De ne hogy azt higgye bármelyik olvasó hogy a többiek megúszták az öltözzünk-hülyén-és-hippysen projektünket! De nem ám! Nekik is kijutott a fura göncökből!
Ashley ruhája: valami okból kifolyólag én ragaszkodtam hogy neki is legyen.. hm.. fejsálja. A lila-pink-sárga fejsálhoz kapott egy narancs színű indiános felsőt (a póló alján és az ujjain rojtok voltak), és egy szintén vágott aljú térdig érő farmert, és egy bőr rojtokkal díszített torna cipőt. (ez is érdekesre sikerült).
Jinxx ruhája: neki egyszínű sárga inget vettünk, de egy csomó színes-virágos kitűzőt is kapott hozzá. Ő nadrágja bokáig ért (kivételesen) és világos zöld lett. Minő meglepetés hogy az ő indián mokaszinja is valami szép, rikító színű lett!
CC ruhája: ő hajpántot kapott. Egy rojtos, sárga hajpántot, ami teljes mértékben passzolt a türkizkék-sötétzöld és rózsaszín virágos ingéhez *szarkazmus*.Neki a vágott aljú farmerja narancs színű lett, és ő is rojtos szandált kapott, csak ő kéket.
Jake ruhája: Neki is jutott fejkendő, méghozzá piros-zöld-lila színben. Ő is pólót kapott, aminek az alján a rojtok össze voltak fonva, és kék-lila-barna színű volt. Az ő szintén bokáig érő bő farmerje barna volt, és egy színben hozzá passzoló mokaszint kapott.
Rin ruhája: Kapott egy szivárvány színű, körmintás pólót, aminek az alja rojtosra van szaggatva meg egy barna szoknyát, ami szintén kicsit rojtos és több azonos színű anyagdarab van rávarrva. Ehhez kapott egy sípcsontközépig érő világosbarna rongyos műbőrcsizmát, rojtos, piros kendőt és egy nagy, kerek, lila napszemüveget.
Renel ruhája: Renel egy kezeslábast kapott ami össze-vissza mintás volt és neon zöldben, rózsaszínben és citromsárgában pompázott. Kapott hozzá egy rongyosabbnak tűnő csizmát, ami rózsaszín volt, egy hajpántot neon zöld színben és egy peace jeles nyakláncot.
Neru ruhája: Ő is fűszoknyát kapott! Csak az övé nem világos zöld volt, mint az enyém, hanem kék. Vaciláltam egy ideig hogy ő kapjon-e kókuszdió melltartót, de végül egy nem-tudom-megnevezni-olyan-sok-szín-van-rajta színű trikót kapott pólónyakkendővel. Cipőnek pedig egy lila művirágokkal díszített kék papucsot kapott.
Meli ruhája:Ő egy rózsaszín-lila bő, has előtt összekötős inget kapott, egy barna, rojtos farmer mininacival, hawaii-s virág fűzért, amin rengeteg színű mű virág volt felfűzve, és egy szintén sokszínű, művirágos strand papucsot.
Nelly ruhája: Ő egy piros-kék-türkiz-sárga pólóruhát kapott, amin neon zölddel felfestve ott virított egy béke jel. Sok, apró színes virággal díszített hajpántot és lila bőr szandált kapott még.
- Hát... - jegyezte meg Andy, mikor a rendes ruhánkban, és szatyrokkal a kezünkben kiléptünk az üzletből - A többiek elég furcsán néznek majd ránk...
- Nem baj az! - nevettem - Megyünk még valahova?
- Ezeket berakjuk a kocsiba, és szerintem sétálhatnánk egyet a... tengerparton biztos nem...
- Hahahaaa - mű nevettem - De vicces itt valaki!
- Jól van na! - emelte fel a kezét, felkészülve hogy kivédje a vállba-bokszolós hadműveletemet - Akkor menyünk moziba!
- Oké!
Megnéztünk egy jó hosszú zombis horror filmet... egy párszor sikítottam is a film alatt... Jó, bírom a horrort! De.. na... az valahogy másabb, ha 3D-ben megy körülötted a zombi-megeszi-a-barátaidat cucc... Asszem ma este Ash-sel alszok...
Már rég sötét volt mikor betrappoltunk a házba, de én így is készen álltam hogy világgá üvöltsem hogy én is Biersack vagyok. de amikor nyitottam volna a számat az ordításra, CC befogta a számat.
- Mi a..? - néztem rá ellenségesen
- Ne üvölts! Van itt egy csaj, és alszik!
- Mi van??? - kérdeztük egyszerre a bátyámmal
- Jinxxel van itt egy csaj. - mondta Jake - Együtt alszanak. Nem tudjuk ki van itt vele.
- Még a hajszínét se tudjuk megnézni! - mérgelődött a dobos.
- Csak nem Sammi van itt? - kérdezte Andy, elég fura fintor kíséretében.
- Én megnézem ezt magamnak! - mondtam, és felvágtattam a lépcsőn.
A sötét folyosón, nem láttam senkit, így óvatosan lenyomtam Jinxx szobájának a kilincsét. De végül nem nyitottam be. Lehet hogy Jinxx fenn van, és észre vesz! És amilyen jó hangulatomba vagyok, lehet, hogy még sikítanék is, ha felülne vagy ő, vagy a lány.
Így hát hagytam az egészet a fenébe, és lerohantam, elújságolni a jó híremet CCnek és Jakenek, akik elmesélték, hogy Ash és Rin nincsenek itt.. Remek... Akkor én most kivel aludjak, aki megvédne a zombiktól??
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)