26. rész: Na most mi lesz?

Csövi ismételten Renel mászik a porondra, és készül szórakoztatni az olvasó közönséget... És reméli hogy össze is jön neki, mivel mostanában eléggé nyerő szériában van, minden jól megy... ez se sikerülhet bitang ergyán :'DD Elnézést, hogy eddig kellett várni rám, de nem könnyítette meg egy tanárom sem a haladást /*lö csupán négy ötös kis érettségin van túl/, meg a barátom. Most meg végre, hogy elkapott egy kis betegség nyílt egy kis időm, hogy nyugodtan leülhessek írni.

Mivel végül Jinxx is beleegyezett, hogy mindkettőnknek sokkal kényelmesebb, ha együtt alszunk az ágyában, így hát úgy ahogy voltunk az utcai ruhánkban bemásztunk a paplan alá. Először annyira furcsa volt az egész, ahogy feküdtünk ott egymás mellett a fekvőhely két szélén a hátunkon... Valami hihetetlenül szánalmasan festhettünk. Végül megunva a kínos csöndet egyszerűen fogtam magam és odabújtam hozzá arcomat mellkasába fúrva.
- Ha nem gond... - motyogtam a pólójába, miközben alig mozgott a szám.
- Dehogy - mondta, miközben éreztem, hogy belevigyorgott a mondatba, ezért megböktem az oldalát amolyan 'szégyenlős kislány'-szerűen. - Na ez ne csináld még egyszer - kapta el rögtön a kezem felröhögve, mire kissé hátra döntve a fejem néztem fel a kék szemeibe durcis fejjel. Sajnos az arcát bámulva nem sokáig tudtam fenntartani sértődött komolyságomat, majd elmosolyodtam rajta. Leheletnyit elváltak egymástól ajkai, majd pillantásai néha-néha lekúsztak az enyémre, miközben átölelte derekam. Bőrömön éreztem lélegzetvételét, és ahogy közeledett felém, úgy csukódtak le pilláim. A pulzusom az egekbe emelkedett. Már majdnem csókban forrtunk össze, mikor trappolást halottunk a folyosóról, majd egy kisebb káromkodás kereteibe szorított csitítást, amit követett a sűrű elnézést kérést. Meglepetten és hitetlenkedve pislogtunk egymásra Jinxx-el, várva a további folytatást, ami bizony nem maradt el. Az ajtó halk és fájdalmas nyikordulására vállai elkezdtek ugrálni, ahogy egymás mellett hevertünk.
- Vigyázz már mit csinálsz meg hogy! - figyelmeztette Jake társát, mire én csak megforgattam a szemeim, és Jinxx-hez hasonlóan elfojtva röhögésem szorítottam össze állkapcsomat.
- Kuss már, tudom mit teszek - oltotta le CC, mire én már könnyeztem, majd belém hasított a felismerés, hogy esetleg lebukunk, így belemarkoltam Jinxx felsőjébe. Vette a lapot és a takarót feljebb húzva rejtett el karjai közt a kíváncsiskodók elől. Persze a srácok meglátva a mozgolódást, nem túl diszkrét bejárat csapással már iszkoltak is el a helyszínről, mire fellélegeztem. Hercegem kisepert egy kósza tincset arcomból, majd egy hosszas puszit nyomva homlokomra megtámasztva állát fejbúbomon kíván jó éjszakát. Hamarosan mindkettőnket elnyomta az álom. Egészen másnap hajnal ötig bírtam, amikor felpattantak szemhéjaim. Kibontakoztam az eddigi óvó kezek közül, mire Jinxx megfordult, én pedig felültem törökülésben nagyot ásítva oldalra billentett fejjel, majd azon kezdtem töprengeni, hogy hogy a francba fogok ebből a házból kikeveredni. Befelé egyszerű dolgom volt, csak hogy elvileg már kettőről hatra növekedett a lakásban tartózkodók száma. Jinxx vállára fektettem kezem, és gyengéden megráztam, hogy ő is észhez térjen. Fáradtan nyögve nézett rám.
- Tessék? - pislogott sűrűn, majd megállapodva fél szemmel lesett.
- Asszem haza kellene jutnom - sóhajtottam, mire felegyenesedett ő is.
- Itt várj - mondta elszántan, majd eltűnve az ajtó mögött pár pillanatra kukkantott be újból biccentve fejével, hogy menjek. Kiszenvedtem magam az ágyból, hogy követhessem. Az egyetlen buktató pont a kanapén horkoló Jake és CC volt, de tekintettel arra a tényre, hogy elég erőteljesen kiütötték magukat, nem volt ok aggodalomra. Zökkenő mentesen értünk a bejárathoz, miközben meg vitattuk, hogy nem, nem vagyok éhes, de ezt vagy hatszor... A ház előtt egy darabig esetlenül ácsorogtunk egymással szemben, amikor megszólalt a telefonomból a Thousand Foot Krutch-tól a Couresty Call. Az énekes már másodszorra üvöltötte a lehető leghangosabban, hogy Heyoooo, mire fülemhez emeltem a készüléket lopva Jinxx-re tekintve, aki összefont karokkal dőlt neki az ajtófélfának, tekintetét végig rajtam tartva.
- Szia anya, mondd - szóltam bele egyből.
- Szia kicsim, ugye nem ébresztettelek fel? - kezdte aggódó hangon.
- Nem dehogyis, már fent vagyok, lassan indulok haza - nyugtattam meg egyből.
- Az jó, mert mi meg megyünk el apáddal, viszem a derekával az orvoshoz, de leteszlek, mert már késésben vagyunk, puszi - mondta. Hát... meg van a böjtje az állandó TV bámulásnak.
- Rendicsek, akkor igyekszek, szia - nyomtam ki egyből, majd elsüllyesztettem a zsebem mélyére telefonomat. Lehunytam szemeim, majd vettem egy mély levegőt, hogy felpillanthassak az előttem állóra, aki fürkészve nézett rám. Szó nélkül megértettem mit akar. - Épp most mennek el otthonról anyáék - mondtam neki.
- Szeretnéd, hogy hazakísérjelek? - ajánlotta fel egyből, mire egyből serényen bólogatni kezdtem, majd elfogadva a felém nyújtott kezet indultunk el egyből. Végig beszélgettük az utat, és bár párszor alaposan megbámultak minket a rajongók, szinte mindent kizártunk a külvilágból, csakis egymásra koncentrálva haladtunk. Kissé letörtem, mikor már a liftben ácsorogtunk, elvégre nagyjából az idők végezetéig el tudnád viselni ezt a kellemes társaságot, csak hát semmi nem tart örökké... nem volt ez másképp a hazavezető úttal is, elvégre miért lett volna? Nehogy már örülhessek valaminek, túl szép lenne. Jinxx csalódott arckifejezésemet látva eleresztette kacsómat, majd átdobva karját vállamon magához húzott, mire én csak némán ráhajtottam fejem. Szívszaggatóan hatott a lift vidám csilingelése, miszerint felértünk arra az emeletre ahol lakok. Lassan bandukoltunk szerény hajlékom felé, és legszívesebben könyörögtem volna toporzékolva, hogy menjünk vissza hozzájuk, amikor jobb jutott eszembe.
- Nem jössz be? - kérdeztem felé fordulva, elvégre nem volt nálunk senki se, és késő délutánig elvileg nem is lesz. Meglepetten nézett rám, de végül rábólintott, és más nem is számított. Boldogan ugrottam a nyakába, kis híján felborítva őt ezzel, majd elengedve csúsztattam be kulcsomat a zárba, majd elfordítva azt léptem be az üres házba, majd miután ő is bejött, becsukta, az ajtót mögötte. Gyorsan körbevezettem, aztán megkínáltam inni-, ennivalóval. Épp a konyhában ügyködtünk, és nevettünk mennyire béna vagyok, mert majdnem leütöttem egy poharat, de mielőtt földet ért volna megrúgtam, és hihetetlen reakcióval el is kaptam, de elcsúsztam és seggre ültem. Szóval ott csücsültem a földön, és vihogtunk, végül felsegített, amikor újból megcsörrent a telefonom. Rin volt az. Összeráncoltam a szemöldökömet, miközben aggódva pillantottam Jinxx-re, majd beleszóltam.
- Halló? - kérdeztem bizonytalanul.
- Szia, épp úton vagyunk hozzád Jane-nel, Jinxx-nek lehetséges, hogy új barátnője van, vagy Sammy-vel újra összejött, hamarosan ott vagyunk - közölte, majd meg sem várva a reakcióm, tette le a telefon. Pár pillanatig némán bambultam magam elé, mikor végre megszólaltam.
- Rin-ék most mondják, hogy tudják, hogy új 'barátnőd' van, és idetartanak - motyogtam magam elé. Jinxx csak elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Mi legyen? - kérdezte. - Az tuti, hogy lebuktunk, egy a lényeg - kezdte, majd közben magához húzott gyengéden. - Tényleg van barátnőm, vagy csak ők hiszik azt? - Nézett a szemembe jelentőségteljesen.
- Szeretnél barátnőt? - sütöttem le a szemem. A válasz elég egyértelműre sikerült azáltal, hogy megfogta államat, majd lassan közeledve felém összeérintette ajkainkat. Egyből lehunytam szemeimet, majd a tétlenkedést félretéve válaszoltam a csókcsatára egy erős védekezéssel, amikor kopogtak az ajtónkon. Kipirulva hajoltam el, majd kibontakozva karjaiból indultam ajtót nyitni a lányoknak, mert egyértelmű volt, hogy csakis ők lehetnek. Hát nem tévedtem, vörös fejjel nyitottam ki nekik a bejáratot, majd tereltem be őket a nappaliba. Egy darabig csak aggodalmaskodva néztek hol rám, hol egymásra, amikor Jane épp beszélni kezdett volna, de közbe vágtam.
- Valamit el kell mondanom - kezdtem, amikor hirtelen Jinxx mellettem termett.
- Mondanunk - helyesbített, majd átkarolva derekamat állta a döbbent arckifejezéseket.