Az állatorvostól az utat hazáig Ash-sel vidáman beszélgetve tettük meg, közben Maya fülét vakargattam, aki hátulról előre hajolt és a bal karomra hajtotta a fejét. Rövidesen megérkeztünk, Maya vidáman köszöntötte Janeyt akit a nappaliban talált meg.
- Ez itt micsoda?! - akadt ki CC meglátva a kutyámat.
- Nem ez, hanem ő és a kutyámnak neve is van: Maya. - válaszoltam kicsit ingerülten.
- Miért hoztad ide? - nézett rám a barátném kikerekedett szemekkel.
- Mert John majdnem megölte. - felelt helyettem a bátyám. Andy odajött hozzám és szorosan megölelt, de a tesóm sem volt rest, ő is elkapta Janey derekát és vidáman felkapta. Leültünk beszélgetni, és ekkor említették Jake-ék, hogy itt aludt Jinxx-el egy lány.
- Janey induljunk, ezt el kell mondani Renelnek. - kaptam fel a dzsekimet és a telefonomat. Nyomtam egy puszit Andy homlokára, egyet Ash homlokára és egyet a kutyáméra. Már indultunk volna, amikor eszembe jutott, hogy gyalog lassú lesz.
- Andy eldobnál minket Renelékhez? - néztem kiskutyaszemekkel az én kék szemű lovagomra, aki azonnal öltözött és indultunk is. A kocsiból felhívtam Renelt, aki bizonytalanul szólt a telefonba.
- Szia, épp úton vagyunk hozzád Jane-nel, Jinxx-nek lehetséges, hogy új barátnője van, vagy Sammy-vel újra összejött, hamarosan ott vagyunk - vázoltam fel a helyzetet, és igazam is volt. Alig öt perccel később Andy megállt Renelék háza előtt.
- Köszi a fuvart. - nyomtunk Janey-vel egyszerre egy-egy puszit a srác arcára két oldalról, majd becsuktuk a kocsiajtót és néztük, ahogy eltávolodik az autó. Ezután beléptünk a lépcsőházba, beálltunk a liftbe és megnyomtuk a megfelelő gombot. Úgy tűnt, csigalassúsággal haladunk felfelé, de alig két perc elteltével (ami nekem egy fél évszázadnak tűnt), megérkeztünk. Odasétáltunk a lakásukhoz, és kopogtam.
- Biztos, hogy jó ötlet? - nézett rám Janey, de nem volt már időm válaszolni, ugyanis Renel ajtót nyitott, majd néma csendben beterelt minket a nappaliba, ahol engedelmesen helyet is foglaltunk. Aggodalmasan néztünk Janey-vel hol egymásra, hogy pedig a barátnőnkre, mikor végül Janey nyitotta szólásra a száját, de Renel gyorsabb volt és megszólalt.
- Valamit el kell mondanom. - kezdte, de ekkor megjelent mögötte Jinxx.
- Mondanunk. - helyesbített és átölelte Renel derekát. Janeyvel teljesen ledöbbentünk, eleinte köpni-nyelni nem tudtam, de a bekövetkező pár perces csöndet, bár nehézkesen, de megszakítottam.
- Renel, miért nem szóltál korábban? - kérdeztem halkan. Kicsit kiakadtam, hogy így kellett megtudnunk, hogy van köztük valami, de végül is örültem nekik.
- De nehogy azt higgyétek, hogy nem örülök nektek, csak meglepődtem. - szabadkoztam, amint leesett, hogy amit mondtam, azt elég durván félreérthető, így időt se hagytam, hogy válaszoljanak a kérdésemre.
- Alig két perce a barátnőm, nem hiszem, hogy ennél hamarabb bárki is tudna értesülni a dologról. - mondta higgadtan Jinxx, ezen akaratlanul is elnevettük magunkat mindannyian.
- Jól mondja. - nézett rám Janey mosolyogva, majd Renel is szólásra nyitotta a száját, de hirtelen becsukta, mintha gondolkodna azon, hogy mit is mondjon pontosan.
- Ráadásul ti se közöltétek velünk azonnal, hogy mi a helyzet Andyvel és Ash-sel. - jegyezte meg végül a barátnőnk.
- Igazatok van. - hajtottam le a fejem, majd mosolyogva felnéztem az újdonsült párra.
- Sok boldogságot. - mondtuk végül teljesen egyszerre Janey-vel.
- Köszi. - válaszoltak. Ezután kicsit még beszélgettünk, majd Jinxx hirtelen témát váltott:
- Rin, Jane, ti uszítottátok rám Ash-t?
- Én nem, miért? - néztem rá értetlenül, eleinte fel se fogtam, miről van szó.
- Aznap, amikor a plázában voltatok, Renellel ott találkoztunk mi is. Amikor hazamentem Ash odajött hozzám kérdezősködni, de nem mondtam neki semmit. Ti kértétek, hogy beszéljen velem? - tette fel kicsit másképp a kérdést Jinxx, miután elmagyarázta, hogy mi is volt.
- Nem mi voltunk, az ő ötlete volt, nem kértük rá. - felelt Jane.
- De ugye elmondjátok mindenkinek? - néztem a párra kiskutyaszemekkel.
- Szia, épp úton vagyunk hozzád Jane-nel, Jinxx-nek lehetséges, hogy új barátnője van, vagy Sammy-vel újra összejött, hamarosan ott vagyunk - vázoltam fel a helyzetet, és igazam is volt. Alig öt perccel később Andy megállt Renelék háza előtt.
- Köszi a fuvart. - nyomtunk Janey-vel egyszerre egy-egy puszit a srác arcára két oldalról, majd becsuktuk a kocsiajtót és néztük, ahogy eltávolodik az autó. Ezután beléptünk a lépcsőházba, beálltunk a liftbe és megnyomtuk a megfelelő gombot. Úgy tűnt, csigalassúsággal haladunk felfelé, de alig két perc elteltével (ami nekem egy fél évszázadnak tűnt), megérkeztünk. Odasétáltunk a lakásukhoz, és kopogtam.
- Biztos, hogy jó ötlet? - nézett rám Janey, de nem volt már időm válaszolni, ugyanis Renel ajtót nyitott, majd néma csendben beterelt minket a nappaliba, ahol engedelmesen helyet is foglaltunk. Aggodalmasan néztünk Janey-vel hol egymásra, hogy pedig a barátnőnkre, mikor végül Janey nyitotta szólásra a száját, de Renel gyorsabb volt és megszólalt.
- Valamit el kell mondanom. - kezdte, de ekkor megjelent mögötte Jinxx.
- Mondanunk. - helyesbített és átölelte Renel derekát. Janeyvel teljesen ledöbbentünk, eleinte köpni-nyelni nem tudtam, de a bekövetkező pár perces csöndet, bár nehézkesen, de megszakítottam.
- Renel, miért nem szóltál korábban? - kérdeztem halkan. Kicsit kiakadtam, hogy így kellett megtudnunk, hogy van köztük valami, de végül is örültem nekik.
- De nehogy azt higgyétek, hogy nem örülök nektek, csak meglepődtem. - szabadkoztam, amint leesett, hogy amit mondtam, azt elég durván félreérthető, így időt se hagytam, hogy válaszoljanak a kérdésemre.
- Alig két perce a barátnőm, nem hiszem, hogy ennél hamarabb bárki is tudna értesülni a dologról. - mondta higgadtan Jinxx, ezen akaratlanul is elnevettük magunkat mindannyian.
- Jól mondja. - nézett rám Janey mosolyogva, majd Renel is szólásra nyitotta a száját, de hirtelen becsukta, mintha gondolkodna azon, hogy mit is mondjon pontosan.
- Ráadásul ti se közöltétek velünk azonnal, hogy mi a helyzet Andyvel és Ash-sel. - jegyezte meg végül a barátnőnk.
- Igazatok van. - hajtottam le a fejem, majd mosolyogva felnéztem az újdonsült párra.
- Sok boldogságot. - mondtuk végül teljesen egyszerre Janey-vel.
- Köszi. - válaszoltak. Ezután kicsit még beszélgettünk, majd Jinxx hirtelen témát váltott:
- Rin, Jane, ti uszítottátok rám Ash-t?
- Én nem, miért? - néztem rá értetlenül, eleinte fel se fogtam, miről van szó.
- Aznap, amikor a plázában voltatok, Renellel ott találkoztunk mi is. Amikor hazamentem Ash odajött hozzám kérdezősködni, de nem mondtam neki semmit. Ti kértétek, hogy beszéljen velem? - tette fel kicsit másképp a kérdést Jinxx, miután elmagyarázta, hogy mi is volt.
- Nem mi voltunk, az ő ötlete volt, nem kértük rá. - felelt Jane.
- De ugye elmondjátok mindenkinek? - néztem a párra kiskutyaszemekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése