3. rész: A nap, mely "jobb" már nem lehet.

Hali itt újra Rin. Jó olvasást a részhez! 

Miután John hazajött, majd újra elment Jane kitalálta, hogy menjünk el valahova. Miért is ne alapon bementünk a szobánkba, felöltöztünk, a szokásos cuccainkba, majd elindultunk. Már az utcát róttuk, mikor Renel megszólalt.
- Na akkor hova menjünk?
- Miért tőlem kérded? - nézett vissza Jane Renelre.
- Mert te találtad ki, hogy menjünk valahova okoska! - mondtam nevetve.
Elgondolkodtam, hogy hova menjünk, ekkor megkordult a gyomrom.
- Csajok én nagyon kajás vagyok. Ti nem? - kérdeztem és azonnal gondolkodni kezdtem, hogy van-e valami jó kajálda/étterem valahol a környéken.
- De, menjünk enni. - mondta Meli. Aztán picit arrébb húzódott és rágyújtott. Ettől Renel azonnal köhögni kezdett, mert rászállt a füst.
- Bocsi. - mondta Meli és még messzebb ment.
- Hova menjünk enni? - kérdezte Jane.
- Kínaiba. - válaszolt Nelly.
- Én gyrost kérek. - hangzott Neru kérése.
- Hamburger vagy pizza. - nézett a két másik lányra Renel.
- Én is a pizzára szavazok. - oltotta el a csikket Meli.
- Nekem teljesen mindegy, bár inkább a kínaira szavazok. - mondtam, de nem akartam vitát.
- Akkor én döntök. - gondolkodott el Jane. - Melyik is legyen? Hmmmm... nem tudom... Legyen a kínai. Aztán, majd holnap eszünk pizzát, aztán majd a többit. - mondta végül, hosszas gondolkodás után és elindultunk egy közeli, jó kínai étterem felé. Ott már ismernek minket, hisz jó ideje gyakran járunk oda.
- Jó estét lányok! A szokásos asztal? - kérdezte a recepciós.
- Jó estét Bill. Igen azt kérjük, köszönjük. - mondtam és elindult, mutatva az utat. Amint leültünk jött az egyik pincér az étlappal. A szokásosat rendeltük, egy csomó csirkés kaját. Italként Meli, Jane és én sört rendeltünk, míg a másik három lány kólát. Már meg se kérdezték, hogy szabad-e, hisz ismernek minket. Tudják, hogy egy sörnél nem fog több fogyni és amúgy is zenészek vagyunk. Miközben ettünk hangosan beszélgettünk és nevettünk. Bár tény, hogy szinte senki nem volt az étteremben, hisz bár éjjel, nappal nyitva van, már akkor is elmúlt fél három, mikor beültünk az étterembe. Eszegettünk, iszogattunk, majd mikor végeztünk, én fizettem az egész banda cechjét.
- Gyertek csajok, menjünk, a parkba. - mondtam, mikor kiléptünk az étteremből. A levegő kellemesen hűvös volt, még csak álmosak se voltunk. Elsétáltunk a parkba, ahol öt 20 év feletti pasit látunk beszélgetni, iszogatni és ketten dohányoztak. Mikor egyre közelebb értünk, csak akkor láttuk meg, kik is azok. Láttam Janen és Nerun, hogy egy-egy apró sikkantást próbálnak épp elfojtani, ahogy én is. Hisz az öt srác a BVB volt. Azt hittem ott helyben dobok egy hátast.
- Lányok, gyertek, menjünk tovább. - mondta halkan Nelly, bár őt se hagyta hidegen a srácok jelenléte. De az egyik srác meghallotta, s felénk fordult. Mikor hatalmas kék szemeivel rám nézett, azt hittem menten elalélok. Pont engem nézett. Majd megbökte a mellette állót, és mind felénk fordultak.
- Te ez nem az Opto Venia (ejtsd optó veniá)? - kérdezte azt hiszem Jinxx Andyt.
- De, ezek ők. - mondta, de szerintem nem tudták, hogy halljuk őket.
- Lányok, gyertek egy picit ide. - kérte hangosabban Ashley. Mi persze szégyenlősen, elpirulva, de odamentünk. Renel azonnal köhögni kezdett, amint megérezte a cigifüstöt.
- Fiúk bocsi, de eloltanátok a cigit? Renel, mint látjátok eléggé rosszul van tőle. - kérte Meli.
- Persze, a barátnőtök egészsége mindennél fontosabb. Ugye CC? - kérdezte Andy és mindketten eloltották a cigijüket.
- Köszönöm. - mondta Renel két köhögés között.
- Igyál. - nyomtam a kezébe egy palack vizet a táskámból. Ilyenkor mindig innia kell, és akkor csillapodik a köhögése. Mikor elmúlt Renel köhögése Andy szólalt meg először.
- Milyen faragatlanok vagyunk, hisz a srácokkal be se mutatkoztunk. Én Andy Biersack vagyok, ő itt mellettem balra Alshey Purdy, az ő balján Jake Pitts, aztán Jinxx és CC. - mutatta be a bandát.
- Én Rin West vagyok, ő itt mellettem Jane Alice Krome, aztán Melissa Dark, Nelly Sparks, Neru és Renel Igneum. - mutattam be a bandát.
- Jól gondolom, hogy négyen nem a saját neveteket használjátok? - csatlakozott a beszélgetésbe Jake is.
- Én Renee Fire vagyok, Rin eredeti neve Anna Black, Jane eredeti neve Renata Alice Pallmer és Neru meg Rebeka Smith. - tisztázta a dolgokat Renel. Eután elkezdtünk beszélgetni, ismerkedni a fiúkkal. Kiderült, hogy ismerik és szeretik a bandánkat, szerintük ügyesen játszunk, bár néha elég furcsának tartják, hogy az énekes helyett csak a háttérénekesek énekelnek, mert én épp fuvolázok, vagy valami másik fafúvóson játszom. Hát igen... nehéz az élet, ha az énekes fafúvósokon játszik. Telt-múlt az idő és mi csak beszélgettünk, egyre jobban megismertük egymást és a másik bandát. Aztán megcsörrent a telefonom.
- Igen? - szóltam bele a telefonba.
- Anna, mégis hol vagytok? Már hajnali öt van, most értem haza és ti nem vagytok itthon. - hallottam meg bátyám, John hangját a készülék túloldalán.
- Eljöttünk sétálni, aztán beugrottunk a közeli kínai étterembe, mert kajásak lettünk, most meg pár ismerőssel beszélgetünk. Ne aggódj, nem vagyunk kicsik, már nem kell felügyelned ránk. - mondtam, mert tudtam, hogy ezzel le tudom rázni, és nem fogja felhúzni magát a nagy büdös semmin.
- Most gyertek haza és ezért még kapsz. - John egyre ingerültebb lett.
- Na azt lesheted. Hazamegyünk, de ha egy újjal is hozzámérsz a nyakad töröm. - mondtam és tudta, hogy képes vagyok megvédeni magam. Meg a többiek előtt úgyse fog bántani. Majd mielőtt válaszolhatott volna lecsaptam a telefont.
- Mi a baj, ki volt az? - kérdezte Andy.
- Csak John, a bátyám. - mondtam, a lányoknak azonnal leesett a szitu, de a fiúk csak értetlenül néztek minket.
- John néha elveti a sulykot és volt, rá példa, hogy csúnyán megverte Rint. - adta a választ a kérdő tekintetekre Jane. - Úgy gondolom most is valami olyat mondott, hogy kapni fogsz igaz? - nézett rám barátnőm, mire én csak félszegen bólintottam. Persze a fiúkon láttam, hogy kiakadtak, hogy egy fiú hogy képes megverni a kishúgát, de ez van... John már csak ilyen, el kell viselnem.
- Elkísérünk titeket. És Rin, ha a bátyád bántana szólj nekünk. - mondta Ashley és finoman, barátságosan megveregette a vállam.
- Lányok adjátok ide a telefonjaitokat. - kérte Jake és ők is odaadták a sajátjaikat. Ők beírták a saját számukat mindannyiunk telefonjába, tehát mindannyiunk névjegyzéket öt számmal gazdagodott, és mi is ezt csináltuk. Mindenki visszaadta a telefonokat a gazdájának, majd elindultunk. Sikerült eléggé szétszóródnunk, legelöl Ash és Jane mentek, utánuk valahol baloldalt Jinxx és Renel, majd jöttünk mi Andyvel mi is szépen lemaradva, és valahol a jobb szélen Jake és Neru leghátul meg CC és Meli.
- Sokszor bánt a bátyád? - tette fel a halk kérdést Andy.
- Hát gyakrabban, mint kéne. - mondtam ezzel arra célozva, hogy egyáltalán nem kéne bántania. Erre a fiú olyat tett, amit álmomban se hittem volna. Közelebb húzott magához és szorosan megölelt. Én persze automatikusan visszaöleltem és így álltunk egy picit. Aztán meghallottam Melissa köhintését, mellyel azt jelezte, hogy haladni kéne. Mi szétugrottunk és sétáltunk tovább egymás mellett.
- Amúgy Andy neked van testvéred? - tettem fel azt a kérdést, ami a legjobban fúrta az oldalam.
- Igen, van egy húgom, de évek óta nem láttam. - láttam, ahogy arca egyre jobban komorodik, úgy tűnik szomorú, amiért nem találkozik a testvérével. Nem sokkal később megérkeztünk a házunk elé.
- Na akkor menjetek lányok, jó éjszakát, vigyázzatok magatokra. És Rin bármi van, minket hívhatsz. - mondta Ash, majd szépen lassan elindultak visszafelé. Mi meg bementünk a házba, ahol a drága bátyám fogadott.
- Anna mégis mit képzelsz? Rosszarcú nálad idősebb pasikkal találkozgattok? Melissa ezt belőled se néztem volna ki. - a mondandóját egy pofonnal nyomatékosította, melynek én voltam a célpontja. De a pofon nem ért célt, mert Nelly elkapta a testvérem kezét.
- Meg ne merd ütni. - mondta fenyegetősen, s láttam, hogy Renel hív valakit telefonon. Nem sokkal később az öt fiú betoppant.
- Nelly jól mondja, ne bántsd Rint. - állt elém kék szemű megmentőm.
- Kopjatok le, ne avatkozzatok bele, hogy mit csinálok a húgommal. - John meg akarta ütni Andyt, de Ash elkapta a kezét és kivonszolt az udvarra. Hogy ott mi történt, nem tudom, megijedtem, sírva fakadtam és leültem a földre. Csak Jane, Nelly és Andy maradtak mellettem. Ott ültünk négyen a földön és én csak bőgtem. Majd hirtelen Nelly felállt és elment a konyha felé.
- Csssst! Nyugodj meg, ne sírj Rin. - mondta Jane és a hátamat simogatta közben. Végül Nelly visszatért egy pohár vízzel a kezében és egy "igyál" felkiáltással a kezembe nyomta. Én meg jó kislány módjára ittam, ha már rám parancsoltak. Nem sokkal később a többiek bejöttek az udvarról, John ajka fel volt repedve. Feltápászkodtam és odarohantam.
- Mit csináltál te idióta? - tettem fel neki a kérdést, könnyes szemekkel.
- Letámadta a lányokat, hogy rosszra csábítanak téged és majdnem felpofozta Melissát, és meg csak megakadályoztam. - felelt a bátyám helyett CC, az öklét dörzsölgetve.
- Gyere CC, adok rá jeget. - mondtam és bevezettem a BVB dobosát a konyhába. Elővettem egy adag jegyet és rátettem a kezére. - Jobb? - válaszképp csak bólintott.
- Anna gyere ide. - hallottam a bátyám parancsát.
- Mit akarsz? - vettem elő a bunkó oldalamat, amit csak a bátyám ismert eddig, de ő túl jól...
- Azt, hogy oszlasd fel a bandát és senkivel ne találkozhatsz közülük.
- Hogy mersz így beszélni velem?! - háborodtam fel. - Nem vagy az apám, takarodj innen és meg se lássalak! - mondtam kikelve magamból és kilöktem a nyitott ajtón. - Takarodj! - kiáltottam utána, majd becsuktam az ajtót és összerogytam az ajtó előtt. Szabadjára engedtem a könnyeimet, s azok csak áradtak megállás nélkül. Nem tudom meddig ültem ott, vagy mi történt, reggel ébredtem fel a saját ágyamban. S mikor kinyitottam a szemem egy gyönyörű kék szempárt láttam meg először, aztán oldalra fordítottam a fejem s megláttam egy barna szempárt is.
- Végre felkeltél. - hallottam Andy bársonyos hangját.
- Mi történt? - néztem rájuk értetlenül. Nem tudtam, miért vannak itt nálunk.
- Miután Johnt kidobtad összeestél, csak sírtál, míg végül álomba nem sírtad magad. Már lassan dél lesz, és a lányok nem akartak nélküled próbálni, de Nellynek támadt egy ötlete és új dalt írnak, így elvittük őket Melissáékhoz. De Jane megígértette velünk, hogy vigyázunk rád és, ha a bátyád hazajönne, elküldjük. - mesélte el a történteket Andy.
- Azóta hazajött? - nem tudtam mással foglalkozni, csak azzal, hogy hülye voltam. Gyötört a lelkiismeretem, hisz mégis csak a saját bátyámat dobtam ki az otthonunkból. De a fiúk csak a fejüket rázták. Én meg mérhetetlenül elszégyelltem magam.
- Mindjárt jövök. - állt fel Andy, és kiment a szobából.
- Tudod nekem is van egy húgom, akit utoljára babakorában láttam, de most újra találkoztam vele. - kezdte, sejtettem, hogy mire akar kilyukadni, de olyan furcsa volt belegondolni. Hallgattam, vártam, hogy folytassa.
- Az a lány csak a féltestvérem, és van rajtam kívül még egy bátyja. De a bátyja bántotta, s most a lány szomorú és én, aki egyedül nőtt fel, nem tudom, hogy vigasztaljam meg. - mikor befejezte, már tudtam, hogy én vagyok az, s újra feltörtek a könnyeim.
- De akkor anya, miért nem árulta el, hogy két fia van? - kérdeztem, bár tudtam, hogy erről Ash se tud többet, mint én.
- Mikor elvált apámmal, akkor engem is kitagadott, hogy miért, azt máig nem tudom. Viszont, az, akit édestestvérednek hiszel, sem az. John, csak apátok fia. - na jó... álljon meg a nászmenet. Hogy mi? Ezt nem hiszem el... Az egész életem egy hatalmas hazugság? De akkor ki vagyok én?
- De-de-de... ezt nem hiszem el, ez nem lehet. - nem tudtam felfogni, mi a helyzet, féltem, hogy összedől az én ideális ki világom, miben eddig éltem. Sőt ettől már nem kellett tartanom, hisz már romokban hever az életem a lábaim előtt. Nem bírtam tovább, megint elsírtam magam, hogy lehet nekem ennyi könnyem?
- De lehet, sajnálom. Gyere ide. - ezzel Ash közelebb húzott magához és szorosan átölelt. Jól esett a bátyám közelsége, de hogy anyáék nekem egész idáig hazudtak... nem, ezt képtelen voltam felfogni.
- Fel kell hívnom anyát. - pattantam ki bátyám karjaiból, s felálltam az ágyról is. - Nem tudod, hol a telefonom? - néztem szét a szobában. Végül megtaláltam, azonnal hívtam az én drága jó anyámat.
- Szia Anna, hogy vagy? - szólt anyám a telefonba.
- Anya mondd, hogy hazudik, kérlek. - suttogtam, mert képtelen voltam hangosabban beszélni.
- Mi történt Kincsem? - jött az ártatlan kérdés, hisz Joana nem tudhatta, hogy megismertem a fiát.
- Ashley Purdy, ő történt. Este a lányokkal sétáltunk a parkban és találkoztunk a BVB-vel. Mikor hazaértem John balhézott, Renel áthívta a fiúkat, hogy segítsenek. Most meg megtudtam, hogy Ash a te fiad, s hogy Jonh megy csak apáé. Igaz ez? - szegeztem anyámnak a kegyetlennek tűnő kérdést, de jogom van tudni, mit hallgattak el eddig előlem a szüleim.
- Igen Anna, Ashleynek teljesen igaza van. Sajnálom, hogy így kellett megtudnod. - mondta.
- Igen sajnálhatod is. Ha elmondtad volna már korábban, akkor nem lennék kiakadva. Nem, meg se próbálj nyugtatni, ja és csak hogy tudd, kidobtam Johnt a házból... - jelentettem be, majd, mivel Ash kérte a telefon odaadtam neki.
- Szia anya. - szólt bele a testvérem a telefonba. Azt nem hallhattam, amit anyánk mondott, de ki tudtam következtetni a válaszaiból.
- Mivel TE nem mondtad meg neki, így nekem kellett. - a te szót elég erősen megnyomta. Gondolom anya ezután csak hápogott...
- Ne is folytasd... persze, nem akartad, hogy a drága kislányod annak a bandának a basszusgitárosa, amelyikre a bandájával együtt példaképként tekint. Ugye jól gondolom? - tartott egy kis szünetet, majd szerintem félbe szakítva anyánk mondatát folytatta. - Hagyd csak, ebből jól ki már nem jössz. És örülnék, ha Josh fiacskáját távol tartanád a húgomtól. - ezzel letette a telefont és visszaadta nekem. Én persze még mindig sírtam. Ott álltunk egymással szemben, majd odajött és jó szorosan megölelt.
- Nem lesz semmi baj, ne sírj. - próbált vigasztalni a testvérem. Ám ekkor nyílt az ajtó és meghallottam Jane hangját.
- Rin nem hiszem el, hogy hátba szúrtál! - mondta és sarkon is fordult.
- Vár Jane, ez nem az, aminek látszik, Ashley a bátyám. - kiáltottam utána és ekkor megállt.
- Hogy mid? - kiakadt. Meg is tudom érteni.
- Jól hallottad, a bátyja vagyok. - állt mögém Ashley és átkarolta a vállamat.
- De ez remek. - halottam Nelly hangját Jane háta mögül. A többiek is ott voltak, köztük John. Úgy nézett rám, mintha most kapott volna rajta egy gyilkosságon. Arcán nem láttam mást, csak csalódottságot és bizonyos fokig haragot.
- John várj! - futottam a fiú után, de megfordult és pofon vágott. Én a földre kerültem és kedvem sem volt felállni. Csak ott feküdtem és itattam az egereket. Hallottam ahogy a fiúk próbálják leállítani.
- Hagyjátok, had menjen. - mondtam két szipogás között erőtlenül.
- Fiúk álljatok le! - kiáltotta Nelly, már ő is sírt. Szegény lány, nehezen viseli az ilyeneket. Letelepedett mellém és már együtt folyattuk könnyeinket. Azt hiszem álomba sírtam magam ott a padlón, az előszoba közepén. Álmodtam... álmomban régi önmagam voltam, a boldog kisgyermek, aki még gyermeki naivitással szemlélte a világot. Hitt a csodákban, a tündérekben, az emberi jóságban, de mikor felcseperedett meglátta, hogy az emberek lopnak, csalnak, hazudnak és ölnek, ha úgy tartja kedvük, vagy, ha érdekeik azt kívánják. Fájt ennek a gyermeknek, hogy az, akivel régen annyit játszott elhagyta őt, elköltözött, s többé nem látta. Ám ekkor ébredtem rá, hogy az a fiú Ashley volt, tehát én végig ismertem a bátyámat, csak nem tudtam, hogy ő az...