1. rész: Bemutatkozunk, avagy a nagy hír.

A nevem Anna Black, de az ismerőseim, barátaim nagy része, csak Rin Westként ismer, vagy csak Rinnek hív. Most töltöttem a 17-et, gimnazista vagyok. A hajam, a derekamig ér, barna, enyhén hullámos a szemem csokoládé barna. Az életem az éneklés, fuvolázás és az írás. Bár a fuvolán kívül majdnem mindegyik fafúvóson tudok játszani. A szüleimmel, a bátyámmal és a legjobb barátnőmmel élek. A legjobb barátnőm Jane Alice Krome szintén 17 éves és az osztálytársam. Azért él velünk, mert túl messze lakik a sulitól és nem szeretett volna kolis lenni, így a szüleink megbeszélték, hogy hozzánk költözhet. Ez megkönnyítette a dolgunkat, ugyanis van egy lánybandánk, és Jane a szólógitárosunk és háttérénekesünk. Hátközépig érő fekete haja van, és zöldeskék szemei. A stílusunk ugyanolyan, rockerek vagyunk, mióta az eszünket tudjuk. A kedvenc színünk a fekete, vörös és az ezüst. Nekem van egy szemöldök piercingem, míg Jane-nek az alsó ajkában van egy karika. Általában szegecses, fekete, farmer vagy bőrcuccokat hordunk. A karom általában tele van bőrkarkötőkkel, amik az esetek nagy részében feketék és szegecsesek, míg Jane egy fekete szegecses nyakörvet hord általában. De bemutatom a lánybandánk többi tagját is: Neru 15 éves, ő a bandánk dobosa, minden ütőhangszeren kiválóan játszik és imádja, amit csinál. Melissa 18 éves, ő a basszusgitárosunk és rézfúvósokon is játszik. Nelly 16 éves, ő a ritmusgitáros és másik és háttérénekes. És Renel a billentyűsünk, ő szintén 17 éves, és egyben a másik legjobb barátnőnk. Csak és kizárólag a saját számainkat játsszuk, Jane-nel mi ketten írjuk a szöveget, míg Renel, Jane és Nelly írják a zenét.

- Rin gyere már! Segíts kivasalni a hajamat, mert el fogunk késni a próbáról és akkor a csajok megölnek minket. - mondta Jane, aki a fürdőben ügyködött.
- Jesszusom! Mit műveltél? Eltörted a hajkefémet! Egyáltalán miért nem a sajátodat használod? - kérdeztem, de azért odamentem, kiszedtem a szekrényből egy másik hajkefét és kifésültem Jane haját. Ezután jött a vasalás. De ekkor megláttam Jane hajkeféjének darabjait a földön. - Csak azt ne mondd, hogy nem mostad ki este a lakkot és úgy mentél aludni. - miért nem volt képes legalább egyszer átöblíteni a haját? Csak tiszta víz kellett volna, semmi más. Kivasaltam a haját, majd elővettem egy másik hajkefét neki. Aztán mentünk sminkelni. A szokásos, nem túl erős smink, feketére kihúzott szemek, sötét rúzs, alapozó.
- Összefogjam a hajam, vagy ne? - kérdeztem, mert nem tudtam dönteni.
- Hagyd így, nem tudom, nem te vagy, ha összefogod. - mondta, majd odaállt mögém a hajkefével, hátrafésülte a hajamat és elválasztotta a bal oldalon.
- Köszi. - mondtam és mentünk öltözni. Én egy vörös alapon fekete rózsás pólót vettem fel, fekete szegecses farmert, a bőrkarkötőimet, egy párkereszt alakú fülbevalót, egy nyakláncot, amin egy kereszt alakú medál van, egy fekete alapon vörös mintás sálat tekertem a nyakamra és az elmaradhatatlan fekete szegecses bőrdzseki.
- Jane nem láttad az övemet? - kérdeztem.
- Melyiket?
- A vastag feketét, a szegecseset.
- De, legutóbb az előszobában volt az akasztón. - mondta, kiment és behozta.
- Köszönöm. - mondtam és a nyakába ugrottam. Felvettem az övemet. Jane egy fekete alapon fehér mintás pólót vett fel, fekete bőrnacival, a szokásos nyakörvét és pár szegecses karkötőt, a nacijára felerősítette a láncot. Ezen kívül felvette az egyszerű fekete farmerdzsekijét. Kimentünk az előszobába, felvettük a bakancsainkat.
- Szia anya elmentünk. - szóltam be a nappaliba anyámnak és kiléptünk az udvarra. Az idő kicsit hűvös volt, hisz október közepe volt. Épp egy napsütéses szombati nap. Jane két gitárját Melissáéknál tartjuk, hisz mindig ott próbálunk. De két másik van nálunk is, azokat visszük koncertekre. Melissa alig pár utcára lakik tőlünk, beszélgetve odasétáltunk. De út közben találkoztunk Nellyvel.
- Sziasztok Csajok! - köszön mindig vidám, fekete egyberuhás barátnőnk.
- Szia Nelly. Mizujs? - kérdezem, s tényleg érdekel, Hisz annak ellenére, hogy Nelly mindig mosolyog ez csak a látszat. A banda tudja, hogy a szülei rengeteget veszekednek vele és mivel van egy bátyja és egy kishúga, mindig rajta csattan az ostor. Mindig, mindenért ő kap ki, persze gyakran jogtalanul.
- Van egy ötletem, írhatnánk új számot, a szövegének egy része tegnap megszületett és a dallam alapja is megvan. - újságolja a lány fülig érő vigyorral arcán.
- Ez tök jó! - mondja Jane. - Mutasd a szöveget, had nézzem. - kéri, s Nelly már veszi is elő a jegyzet-, és a kottafüzetét. A szöveget nekem adta, míg a dallamrészletet Jane-nek. Megnéztem a szöveget, egy szomorú dal, tehát tegnap balhé volt. Egy rövid történet szerűség. Ez volt a füzetben: "Lelkemben üresség tombol, érzem, hogy egyedül vagyok.Vagyok most és leszek mindig is, hisz az autó elvitte őt, el tőlem messzire. Oda, hol fájdalmat már nem érez, s nincs keserűség, de lelkem fele hiányzik. Fülemben cseng utolsó szava, mellyel azt kéri, ne felejtsem el. De nem fogom, hisz engem vár, fent a mennybéli autópályán." 
- Ez gondolom, még csak az eleje. - mondtam Nellynek címezve.
- Igen az, de a Címe már megvan: Üresség. - mondta.
- Kérem a szöveget. - mondta Jane, s én odaadtam neki. Elolvasta, majd mikor a végére ért kikerekedtek szemei. - De-de-de ez-ez... - úgy tűnt szóhoz sem jut. Persze van, hogy ő is ilyeneket ír, de mióta velünk él, azaz idén harmadik éve, azóta ez egyre ritkább. Inkább már csak én sírok a vállán. Végre nem a párnámat ölelgetem a sarokban. Megérkeztünk Melissáék házához. Csengettem. Meli anyukája jött ki.
- Sziasztok, Meli épp hajat mos, de azonnal kész lesz. Addig gyertek be. - mondta és elindult befelé. Neru és Renel már ott voltak.
- Sziasztok Csajok! - köszöntem, s jött a már jól megszokott banda kézfogás.
- Hé-hé-hé! Engem kihagytok? - jött értetlenkedve Melissa.
- Nem Meli, dehogyis! - mondtam és jött a banda titkos kézfogása.
- Lányok, hatalmas hírem van! - mondta izgatottan Renel.
- Mi az? - kérdeztük egyszerre mind.
- Kaptam egy e-mailt. De nem fogjátok elhinni kiktől. - mondta, de itt tartott egy kis szünetet.
- Na Renel, ne szívass már, mondjad! - mondta Nelly.
- Gyertek, be Melissa szobájába, csak ott tudom megmutatni. Le fog esni az állatok. - mondta, s mind iszonyatosan izgatottak lettünk. Felmentünk, Renel megnyitotta az e-mailjait. A legfelsőt a BVB-től kapta.
- Ugye nem...? - kérdezte Jane.
- De-de, mi lettünk a következő koncerten az elő zenekaruk. - mondta Renel és ekkor mind izgatottan ugrálni kezdtünk.
- De, hisz ez hatalmas hír! Úgy örülök, végre találkozhatunk a fiúkkal, a példaképeinkkel. - mondtam, és még mindig ugráltam. Olyan jó volt.
Hát igen... ezek vagyunk mi. Temperamentumos rockerlányok, akik mindent megbeszélnek és a legapróbb dolgoknak is együtt örülnek. De ez egyáltalán nem valami apróság, ez hatalmas. Ezért zenélünk már két éve, hogy idáig eljuthassunk. Az egész banda tudja, hogy nekem Andy jön be, Jane-nek Ashley, Renelnek Jinxx, Nerunak Jake, Melissának CC, míg szegény Nellynek senki nem jutott, hisz ők csak öten vannak, de nekünk még billentyűsünk is van a fiúkkal ellentétben. Majdcsak talál valakit szegény lány.
- Csajok, mikor lesz a koncert? - kérdezte Nelly, amikor abbahagytuk az ugrálást.
- November 15, péntek. - válaszolt Renel, hisz csak ő olvasta végig az e-mailt. És már el is fogadta a felkérést a banda nevében.
- De az már alig egy hónap. Addig még azt is ki kéne találni, mit játsszunk! - mondtam megragadva a problémát. Túl szoros a határidő, addig az új dallal is el kéne készülni, mert jó lenne bemutatni.
- Oké, mi a mai terv? - kérdezte Melissa.
- Ma dalt írunk. Nellynek tegnap támadt egy ötlete és azt kéne folytatni, a szöveg még kevés, de ütős, a dallamrészlet szépen van kidolgozva és illik a szöveghez, de még nem elég. - mondtuk Jane-nel egymás szavába vágva, de a lányok így is értették.
- Rendben, kezelésbe veszem a szöveget, csak adjátok ide. - mondta Melissa, Nelly odaadta neki a szöveget.
- Enyém a dallam. - mondta Renel és a kottafüzettel, amit már elkért Nellytől beállt az elektromos zongorája mögé. Előkaptam a fuvolát és vele játszottam, de nem a fuvola nem volt beleillő.
- Meli hagyd ott egy kicsit a szöveget és hozz baritonkürtöt kérlek. - mondtam. A lány elővette a hangszert és megnézte, mit alkottunk eddig. Bejátszotta és remekül szólt. A lányok beálltak és játszottunk. Előttem volt a szöveg ráénekeltem. Tökéletes volt. Ebbe a dalba basszusgitár nem is kellett, tökéletes volt így, de ez még alig volt valami a szövegből. A dallammal szépen haladtunk, s közben végig a szövegen agyaltunk a csajokkal. Pár órával később kész lett a dal itt a szöveg:
"Lelkemben üresség tombol, érzem, hogy egyedül vagyok. Vagyok most és leszek mindig is, hisz az autó elvitte őt, el tőlem messzire. Oda, hol fájdalmat már nem érez, s nincs keserűség, de lelkem fele hiányzik. Fülemben cseng utolsó szava,  mellyel azt kéri, ne felejtsem el. De nem fogom, hisz engem vár, fent a mennybéli autópályán.
Ilyen ez az őrült üresség, nélküled minden napom rémség. Fáj, hiszen itt benn érzem, elhagytál engem. Az élet autóversenyén megelőzöl mindenben.
Tudom, hogy mindig itt lesz nekem, míg élek szívemben őrzöm. De a szív törött, félek, hogy kiesik, s eltűnik örökre. Itt vagyok és sírok, tudom, hogy lát és rám vár még mindig ott a padkán. Elvesztettem őt örökre, vissza nem kapom, itt hagyott egyedül. Kértem, ne legyen önző, ne menjen el, de nem hallgatott meg. Ő elment, én itt maradtam egyedül, a fájdalom, üresség és gyász martalékaként.
Ilyen ez az őrült üresség, nélküled minden napom rémség. Fáj, hiszen itt benn érzem, elhagytál engem. Az élet autóversenyén megelőzöl mindenben."
Befejeztük a dallamot is. Eljátszottuk párszor, utolsóra már majdnem hibátlan volt. Három szólamban ráénekeltük és tökéletes lett.

Itt van pár kép a tagokról és bővebb bemutatkozás is:

Ő Melissa Dark: 18 éves. Ő a basszusgitárosunk és egyik háttérénekesünk, de rézfúvósokon is játszik (tuba, harsona, baritonkürt, tenorkürt) A bandában ő az egyetlen aki dohányzik, de természetesen mindig egyedül félre vonul, hogy a mi egészségünket ne roncsolja. Ha valamit a fejébe vesz megvalósítja, ha törik, ha szakad. Nyitott, szeret új embereket megismerni, új barátokat szerezni, számára az emberi kapcsolatok mélyítése, kialakítása mindennél fontosabb.

Renel Igneum (bár neki sem ez az igazi neve, de ezt használja) : 17 éves. Ő a billentyűs, zongorán, elektromos zongorán és szintetizátoron játszik emellett az egyik háttérénekes. Utálja, ha valaki dohányzik, nem bírja a nikotinos füstöt. Nem beszél csúnyán, bár a bandában senki nem mocskos szájú. Nem szereti a kötöttséget, ha megszabják, mit tegyen, nem mutatja ki érzéseit, titokzatos. Eszméletlenül laza tud lenni, de néha, ha valami nagyon érdekli túl sokat agyal, képleteket gyárt. Az idegenekkel bizalmatlan, nehezen nyílik meg.

Nelly Sparks: 16 éves. A ritmusgitáros és egyik és háttérénekes. Ő "lóg ki" leginkább közülünk. Rendkívül nyitott, néha elég gyerekes. Ha teheti állandóan szoknyában vagy egyberuhában járna. Mindig kíváncsi mások véleményére, hangulatára. Érdeklődik mások hogyléte iránt, azon is segít, aki elutasítja. Borzasztóan kitartó. Annak ellenére, hogy a szülei állandóan vele veszekednek, (hisz ő a középső gyerek, mindig rajta csattan az ostor) a feszültséget írásba, zenébe fekteti és a dalaink majdnem fele az ő fejéből pattant ki, egy-egy veszekedés alkalmával. Rendkívül bölcs és a veszekedések, traumák ellenére a mosolya mindig őszinte.

Ő itt Neru, a banda legfiatalabb tagja, hisz csak 15 éves, de rendkívüli tehetséggel rendelkezik. Ilyen fiatalon majdnem mindegyik ütőhangszeren remekül játszik, hiszen két éves kora óta tanul. Állandóan gyerekes, néha túl könnyen megsértődik, de alapvetően kedves és aranyos, nyitott lány. Annak ellenére, hogy ő mindannyiunknál fiatalabb néha neki vannak a legjobb ötletei, meglátásai.

Ő itt Jane Alice Krome, 17 éves, a szólógitáros és az utolsó háttérénekes. Annak ellenére, hogy rengeteg rossz dolgon ment ő is keresztül hatalmas szíve van. Végtelenül kedves, segítőkész. Ő talán a banda legvadabb tagja. Ő az, akivel órákon állandóan be nem áll a szánk. Ha zenéről van szó, vele nem lehet tréfálni. Mióta velünk él, nem vagdossa a karját, de előtte sajnos igen. De most már inkább egymás vállán sírunk. Velem van jóban-rosszban. Minden ökörségbe egymás után ugrunk.

 És ez lennék én: Rin West, avagy Anna Black, a banda énekese, emellett én játszom a fafúvósokon. Egy végtelenül kedves, segítőkész lány vagyok, akinek a zene és (mint látjátok) az írás az élete. Három dolog van, amik nélkül nem tudok élni: a mikrofonom, a jegyzetfüzetem és a kávé... igen, sajnos enyhén kávéfüggő vagyok. A szervezetem hosszú távon nem bírja az éjszakázást, de mivel a banda két éve alakult és Jane három éve él velünk így az elmúlt három évben nem sokat aludtam. Ezáltal fokozatosan kávéfüggővé váltam. Persze, van, hogy egy-két napig nem iszom kávét, de utána olyan szinten szoktam fáradtnak érezni magam, hogy azt sokan elképzelni se tudják.