30. rész: Andyvel a parkban

Sziasztok, Riny ismét jelentkezik. Sajnálom, hogy lassan jön/jött a rész, de kaptam nyári munkát, így kevés időm/energiám maradt. Na de nem jártatom a pofimat tovább, jó olvasást! :*

Amikor Renel mondta, hogy majd elmondják a többieknek is, csak most szeretnének kicsit kettesben lenni Janey-vel egymásra néztünk, ezután teljesen egyszerre fel is álltunk. Majd látva Renel zavarodott tekintetét Janey megszólalt.
- Mi megyünk. - kezdte lassan, majd mielőtt Renel bármit mondhatott volna megszólaltam.
- Nyugi, megtaláljuk az ajtót. - fejeztem be, majd miután Renel megölelgetett minket Janey-vel elindultunk kifelé. Amikor már a liftben álltunk felhívtam Andyt, hogy jöjjön értünk, de nem ő vette fel, hanem Ash.
- Ash, Andyt tudnád adni? - kérdeztem a bátyámat még mindig kicsit meglepetten.
- Igen? - szólt bele Andy. Úgy tűnik Ash átadta neki a telefont egyetlen nyikkanás nélkül.
- Értünk tudnál jönni? Majd a kocsiban mesélek. - tettem le a telefont, miután megkaptam a kérdésemre a választ. Nem kellett sokat várnunk Renelék háza előtt, Andy már jött is.
- Na mi volt? - érdeklődött, miután adtam egy puszit a szájára üdvözlésképp.
- Semmi érdekes. - vágta rá Janey azonnal.
- Akkor nem vágnátok ilyen fejet. Na ki vele. - nézett ránk Andy komolyan, de mi elnevettük magunkat a barátnőmmel.
- Titoktartást fogadtunk. - vallottam be őszintén. - De ne aggódj, hamarosan ti is értesülni fogtok mindenről. - tettem hozzá vigyorogva.
Ezután egész úton próbálta kiszedni belőlünk, de mi nem adtuk be a derekunkat. Végül hazaértünk, majd úgy döntöttünk, hogy kicsit elmegyünk valamerre. Vagyis először a szobámba mentem. Na de inkább elmondom az elejétől, úgy talán érthető lesz. Amint beléptünk a házba a fiúk faggatni kezdtek minket, CC-vel az élen, aki idő közben elkezdett összebarátkozni Mayával.
- Megmondtam, hogy nem fognak mondani semmit. - jelentette ki Andy úgy negyed óra elteltével, amikor mi még mindig csak hallgattunk, mint a sír.
- Na jó, inkább elvonulok, hogy ne faggathassatok. - jelentettem ki és Mayával a sarkamban felvonultam a szobámba. A kutyusom azonnal felugrott az ágyamra és meg elkezdtem átöltözni. Felvettem egy a plázában vásárolt fekete alapon vörös rózsás felsőt, egy fekete csőfarmert és elővettem a plázában vásárolt szegecses, tizenöt centis sarkú, hosszú szárú csizmát, hogy majd azt veszem fel. Végül mellé készítettem a kedvenc szegecses bőrdzsekimet és magamra aggattam a láncaimat és a bőrkarkötőimet is. Mikor elkészültem leültem az ágyra Maya mellé.
- Kislány, ugye tudod, hogy hiányoztál? - kérdeztem, mikor eldőltem mellette és szorosan magamhoz öleltem. Ő csak halkan, egyetértően vakkantott egyet, majd csendben feküdtünk egymás mellett. Kis idő elteltével kopogás hangja hasított a szoba meghitt, nyugodt csöndjébe.
- Gyere be. - szóltam, ekkor belépett az én kék szemű lovagom.
- Maya! Nyughass! Ő nem bánt se téged, se engem! - szóltam rá a kutyámra, amikor morogni kezdett, amint Andy leült mellénk.
- Hagyd, még idegenkedik tőlem, meg mindannyiónktól, ez nem szokatlan, hiszen új környezetbe került hirtelen. - mondta Andy mosolyogva, majd odanyújtotta finoman a kezét, hogy Maya megszagolhassa.
- Nem. Csak tőled félt engem, mert érzi, hogy több van köztünk, mint barátság és meg akar tőled védeni, nem érti, mi ez, csak azt tudja, hogy nem akarja, hogy szomorú legyek. Soha senkiben nem bízott meg azonnal,aki ennyire közel került hozzám. - mondtam halkan és megvakargattam a kutyám füle tövét, amitől hálás farokcsóválásba kezdett.
- Akkor kivívom a bizalmát. - jelentette ki felbátorodva Andy majd megfogta a kezemet és felhúzott az ágyról. Gyorsan felkaptam a csizmát és a dzsekimet, majd a kutyámmal a sarkunkban elindultunk lefelé.
- Hát ti meg hova mentek? - mért minket gyanakvóan végig a bátyám.
- Rám ne nézz, nem tudom, hova akar vinni. - jelentettem ki. Ekkor egy fekete-fehér cica beugrott az egyik nyitott ablakon.
- Crow te meg merre voltál? - ölelte magához az állatot Andy.
- Ő Crow? - lepődtem meg. - Hát szia cica! - nyújtottam oda neki a kezem, hogy megszagolja, de ő eleinte csak fújt rám, majd Andy odatartotta őt Mayához. Az én kutyám meg azonnal végignyalta a cica arcát nagy boldogan, ez persze Crownak nem tetszett. Azonnal kiugrott Andy kezéből és fújva elszaladt.
- Azt hiszem Crow nem kedveli a kutyámat. - jelentettem ki nevetve.
- Majd megszokja. - legyintett egyet Andy, majd ismét megfogta a kezem és elindult velem kifelé.
- Andy használj gumit! - kiáltott utánunk röhögve CC, majd csak annyit hallottam, hogy kap egy hatalmas taslit, ami miatt felszisszent. Azt hiszem Ashnek nem tetszett az ötlet.
- Nem kényelmetlen az a csizma? - nézett rám Andy jó tíz perc séta után, amikor még mindig könnyedén és vidáman sétáltam mellette.
- Egyáltalán, imádom az ilyen magas sarkú szegecses csodákat. - válaszoltam, majd hirtelen eszembe jutott egy kérdés. - Amúgy mi volt otthon? Anyukátok mit mondott, és Jane? - érdeklődtem kicsit aggódva.
- Anya örült nekünk, de eleinte Jane hisztizett, aztán kiderült, hogy nem a féltesóm, hanem az édestestvérem, ezért meg is változtattuk a nevét Renata Alice Pallmer-ről Renata Alice Biersack-re és rájött, hogy anyánk szeret minket, csak ezt eddig nem akarta bevallani magának se. - válaszolt, majd kis hallgatás után ismét megszólalt. - Nálatok mi volt otthon? Hogy hogy elhoztad Mayát? - érdeklődött miközben a vidáman futkározó kutyát nézte.
Ekkor már az egyik parkban sétáltunk, így Mayáról levehettem a pórázt.
- Kezdjük ott, hogy azért mentünk haza, mert tegnap reggel John felhívott és megfenyegetett. És bár Ash ellenkezett mégis elrángattam haza. Otthon kis híján összeroppantam, amikor azt hallottam, hogy John bántotta a kutyámat és, hogy el is vitte valahová. Szívem szerint elfutottam volna, de nem tettem meg és épp ez volt a szerencsém. Egy srác megtalálta és pont arra járt, amikor meghallotta, hogy sírok. Így Maya visszakerült hozzám. Így ma Ash-sel elvittük állatorvoshoz és hazahoztam. Remélem nem baj, de nem hagyhattam ott. Belehalnék, ha baja esne. - válaszoltam, bár a végén már majdnem sírtam. Idő közben leültünk egy padra, a kutyusom meg oda feküdt a lábam mellé.

29. rész: Mi ketten együtt?

Csövi itten Renel >w< Kikerült egy linkcsere, ha érdekelne, a chatben, vagy facen lehet érdeklődni, lehetőleg nálam, mivel én kezelem :'DD  Elnézést, hogy ennyit kellett várni rám, de sok minden közbe jött, nyaralás, tanulás... NYÁRON QwQ De mindegy, végre valahára itt a rész :'D Addig is jó olvasást kívánok minden olyan vándornak, aki valamilyen módon ide tévelyedett :3

Ahogy Jinxx szinte már-már filmbe illő jelenete után a lányokba belefojtottuk a szót, az egyszerűen felülmúlhatatlan volt. Azok a csodálkozó tekinteteket, ha újra láthatnám, esküszöm sírva fetrengenék a röhögéstől, miközben Jane meg Rin megszólalni sem tudtak a csodálkozástól. Persze Rin kapcsolt legelőször.
- Renel, miért nem szóltál korábban? - kérdezte halkan. Szerintem tökéletesen lesokkolódott, de nyilván örülhetett is... remélem, mert sajnos ebből a hangvételből másra is engedett követeztetni.- De nehogy azt higgyétek, hogy nem örülök nektek, csak meglepődtem. - szabadkozott, mintha csak olvasott volna gondolataimban.- Alig két perce a barátnőm, nem hiszem, hogy ennél hamarabb bárki is tudna értesülni a dologról. - mondta higgadtan Jinxx. én egyből felnevettem, mert ami igaz az igaz.- Jól mondja. - nézett Janey mosolyogva Rinre,. Hirtelen egy kis mondanivaló gyülemlett fel bennem a számonkérés miatt, és habár nem akartam megbántani őket, így gyorsan becsuktam a számat, hogy átforgassam következő mondatom tartalmát, nehogy rosszul süljön el ez az egész.- Ráadásul ti se közöltétek velünk azonnal, hogy mi a helyzet Andyvel és Ash-sel. - jegyeztem meg végül, még így kissé szemrehányóan, ami még engem is bántott, de ha már kiötlöttem, ki is mondom.- Igazatok van. - hajtotta le Rin a fejét, majd mosolyogva nézett fel, hol rám, hol pedig az én Jinxx-emre. Jesszus, de jó ezt mondani... Jinxx-em.- Sok boldogságot. - mondták végül tökéletes szinkronban, mire magamhoz öleltem őket.- Köszi. - válaszoltuk. Ezután kicsit még beszélgettünk, majd Jinxx hirtelen témát váltott:- Rin, Jane, ti uszítottátok rám Ash-t?- Én nem, miért? - pislogott rá furcsállva Rin barátomra. Persze a magyarázatra én is kíváncsi voltam.- Aznap, amikor a plázában voltatok, Renellel ott találkoztunk mi is. Amikor hazamentem Ash odajött hozzám kérdezősködni, de nem mondtam neki semmit. Ti kértétek, hogy beszéljen velem? - tette fel kicsit másképp a kérdést... Így már jóval érthetőbb volt. Ha belegondolok, ott milyen bénán alakítottam. Bezzeg ha betegséget kell színlelni...- Nem mi voltunk, az ő ötlete volt, nem kértük rá. - felelt Jane.- De ugye elmondjátok mindenkinek? - nézett ránk Rin, olyan ellenállhatatlanul aranyosan, hogy nem lehetett nem mosolyogni rajta. 
- Persze hogy el, de ugye nem gond, ha előbb még kettesben is lennénk majd, nem egyből mindenki orrára kötjük a dolgot? - nevettem fel, mire megértően bólogatott. Ezután belesimultam Jinxx ölelésébe, és vállára hajtva figyeltem a két lányt, ahogy összenéznek, majd egyszerre felállnak helyükről. Zavarodottan kapkodtam a köztük tekintetem.
- Mi megyünk... - kezdte lassan, elhúzva a szavakat Janey.
- Nyugi megtaláljuk az ajtót - fejezte be végül Rin. Csupán hálásan pislogtam rájuk, persze azt nem hagyhattam, hogy egy ölelés nélkül hagyjanak itt engem, így megszorongatva őket bocsátottam útjukra barátnőimet, áldást mormolva rájuk...
Miután a lányok leléptek, és a házra ismét a szokásos halovány csend telepedett, amit néha-néha megzavart egy-egy a lépcsőházból beszűrődő zaj, vagy csak a mellkasomban zakatoló heves szívverésem, amit igazából rajtam kívül más nem hallott. Kicsit zavart voltam, mert igazából csak most kezdtem fölfogni igazán, hogy mi is történik kettőnk közt.
- Szerinted ha nem jöttek volna a lányok... Akkor is összejövünk? - meredtem magam elé, inkább nem néztem rá, mert kicsit aggódtam a válaszon, így se voltam biztos benne, hogy ez volt a legjobb döntés, annak ellenére, hogy a szívem olyan hevesen kalapált, ráadásul olyan boldog voltam, hogy majd' kiugrottam a bőrömből. Mégis aggasztott a gondolat, hogy elkapkodhatjuk az egészet.
- Előbb-utóbb biztosan - felelte, miközben folyamatosan engem nézett. Zavartan kaptam rá a tekintetemet enyhén elpirulva, nem tudtam, hogy hova tegyem ezt, ezért felvontam egyik szemöldökömet, ezzel biztatva a folytatásra, amit meg is kaptam. - Igazából már hamarabb kellett volna mondanom, hogy nem vagy közömbös számomra - na most kaptam sokkot. Szóval én végig tetszettem neki? Én meg azt hittem, hogy azért lóg velem, mert max jófejnek tart, meg van bennünk annyi közös, hogy én is zongorázok, akárcsak ő. Hitetlenkedve pislogtam párat, majd szélesen elmosolyodva nyújtottam fel karjaimat felé, hogy nyakára akaszkodva közelebb vonhassam magamhoz. Szinte egyből reagálva kezeit a lapockámra fektette, és úgy ölelt át, míg én a fejemet a vállára hajtottam, és úgy szívtam be kellemes illatát. Kicsit oldalra fordultam, hogy lássam az arcát, mire megfogta egyik tincsem, és az államvonalát kezdte föl-le seperni. Önkéntelenül is fölnevettem ezen az aprócska gesztuson, mire ő kapott az alkalmon, és elengedve hajamat az oldalamon körözve ujjaival próbálta meg, hogy csikis vagyok-e.... Hát az voltam. De valami hihetetlenül. Védekezően dőltem egyből hátra, már a röhögéstől is könnyes szemmel, és ide-oda dobáltam magam, csak hogy valahogy abba hagyja, ami azért is volt nehéz, mert éppen felettem tornyosult.
- Kegyelem! - könyörögtem neki a hasamat fogva, mire visszaült a helyére, leszállva rólam, én pedig megkönnyebbülve sóhajthattam fel, továbbra is a hátamon fetrengve, felhúzott térdekkel, amiket kicsit a kanapé támlájához csúsztattam, hogy felnézhessek rá. Szerintem mondanom sem kell, hogy nálam csikisebb ember nem él a Földön, még Rint is lepipáltam, holott ő se semmi ilyen téren. Egy idő után végül meguntam a céltalan elterülésemet, és felültem egy hatalmas puszit nyomva Jinxx arcára.
- Ez ne csináld többet - mondtam neki mosolyogva, egy kicsit dorgáló hangnemben, mire ő már emelte a kezeit, hogy folytassa, de elkaptam azokat csuklójánál fogva, no nem mintha erősebb lennék nála, és el tudnék érni ezzel bármit, de próba cseresznye. - Ne, ne, ne, ne, ne! - kezdtem egyből megijedve, mire csak összeborzolta a hajam, és megcsókolt. Kirázott a hideg az érintéstől, és ahogy az ajkai megsúrolták enyéimet, majd nyelveink táncra perdülve csatározni kezdtek. Hihetetlenül boldog voltam, és ezeket a perceket én bizony senkivel sem cseréltem volna el, semmi esetre sem.