28.rész: Five Nights at Freddy's avagy A NYÚL MEGAKAR ÖLNI!!!

Chevastok! :3 Jane vagyok, és most egy picit viccesebb résszel jövök, és a karakterem Janeből előtörik a gamerina! :D Amúgy, lehet meg változik egy picit a mi Janeünk. Már nem vagyok annyira nagy emo, mint amikor elkezdtük a blogot, így Jane is felenged egy picit, és elkezd (de csak nagyon-nagyon picit) pastel ghotosodni. (zárójelben megjegyzem, hogy amit most leírok velem is megtörtént, csak Andy és Neru helyett a tesómat és.. öm.. szintén Nerut zargattam xD és sajnos nekem nem volt CCm, akivel együtt izgulhattam :'c) Ezt egy vicces résznek szántam... remélem az lett! :)

Nos, mivel jobb dolgom nem volt így estére, és mivel már így is halálomon voltam, semmit sem ártott ha még jobban a frászt hozom magamra! Ezért letöltöttem a gépemre a Five Nights at Freddy's-t. Ez a játék arról szól, hogy biztonsági őr vagy egy pizzériában, és 5 éjszakát kell kibírnod, miközben gyerekjátékok akarnak megölni. Aranyos, nem?
Leültettem magam mellé Andyt.. és CC-t. Mostanra már őt tekintem a Legjobb FIÚ Barátomnak. A Skypeot is bekapcsoltam, így Neruval is tudtam beszélni közben.
 - Te jó Isten, Jane! - fejelte le Neru az asztalát - Már megint horror játék, igaz?
 - HALÁL RÁD TE NYÚL! - üvöltöttem, és elindítottam a játékot.
Alig telt bele 2 perc máris visítottam, hogy a 3 "gyerekjáték" közül eltűnt az egyik.
 - NERUUUUUUUUUUU - vísítottam
 - ANDYYYYYYYYYYYYY - visított CC
 - ELTŰNT A NYÚL! - visítottuk együtt
Neru és Andy persze dőltek a röhögéstől.
 - Most mi van? - néztem értetlenül hol a webcamba, hol pedig a bátyámra.
 - Hát... - próbált volna a röhögéstől valamit kinyögni Neru, de fél beszakította a hirtelen sikolyom, mert hogy a nyúl megjelent a baloldali ajtóban.
 - VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - ugrottam hirtelen hátra - MEG FOGOK HALNIIIII!
 - Csukd be az ajtót, te barom! - röhögött Neru
 - Meg fogok halni! - siránkoztam - Szerettelek titeket! - hüppögtem.
 - CSUKD MÁR BE AZT A ROHADT AJTÓT TE NYOMORÉK! - kiabált röhögve Neru
 - Aztot meg hogy? - kérdezte CC
 - Andy... kérlek... - nézett a bátyámra a nevetéstől könnyes szemekkel Neru, mire Andy előre hajolt, és becsukta az ajtót.
 - Jéééé, tényleeeeg! - mondtuk egy szerre CCvel.
Megnéztük a kamerákat, és visítva tudattuk mindenkivel, hogy a csirke is eltűnt.
Persze, a két szadista állat, Neru és Andy meg szakadtak a röhögéstől.. köcsögök.
 - OTT VAN AZ ABLAKBAN!!!! - visítottunk fel CCvel.
 - Lökjétek ki! - mondta Andy
 - Hülye vagy? - nézett rá CC - Hozzá nem nyúlok!
 - Fogai vannak, meg harap! - jegyeztem meg.
 - Ashleynek is vannak fogai, de ez valahogy nem szokott téged zavarni... - dünnyögte vigyorogva Andy
 - Köcsög! - vágtam oldalba
 - Reggel van! Reggel van! REGGEL! - kiabálta boldogan Coma
 - Ja, de most mán megint éjjel.
 - Ne máááááááááár!
 - Hányadik éjjel? - kérdezte Neru.
 - A harmadik. - válaszoltam, miközben farkas szemet néztem a biztonsági kamerán keresztül a medvével, aki egész eddig a helyén maradt.
 - Öm.. Jane... ha folyton őket bámulod.. akkor...
 - Csitt! - szakítottam félbe Andyt, miközben még mindig a medvét bámultam. - Most épp koncentrálok.
Már 10 perce bámulhattam őket, amikor futó hangot hallottam.
 - Ez miez? - kérdezte CC
 - Nem tudom... - váltogattam a kamerákat, és éppen megláttam, hogy valami nyúl féleség rohan.. felém...
 - Ez még is... - kérdezte már Andy is, amikor letettem a kamerát.Ekkor az a nyúl-róka-izé beugrott a kabinba, persze olyan romlott zenélős játék visítással, mire Andy és CC felordítottak, én meg visítva rohantam a kanapé mögé, miközben Neru majd meg szakadt a röhögéstől.
 - Te pszichopata állat! - néztem mérgesen Nerura - Mi itten meg vagyunk hallva, te meg röhögsz?!
 - Ih...ihgen... - törölgette a szemét a barátnőm. - Tudtam hogy ez lesz!

 - Andyyyyyyyyyyy - nyervoogtam a bátyámnak, aki szerint ideje lenne aludnom, mert már hajnali fél 2. - Ne máááár! Rém álmaim lesznek!
 - Egy év múlva nagykorú leszel! - röhögött Andy, - Nem fog semmilyen Rókanyúl megtámadni!
 - Ezt mondjad majd a temetésemen is! - dünnyögtem, és a fejemre húztam a takarót.

*Reggel*

Felébredtem. A szobámban tök sötét volt, hisz este maxra lehúztam a redőnyt. Így persze nem mertem kimászni az ágyamból, mert féltem hogy az a nyúlróka ott van valahol a szobában.

Vagy 10 percig gyűjtögettem a bátorságot, mire gyorsan kiugrottam az ágyamból, és a redőny felé rohantam.

De a szemem sarkából megláttam valamit. Valami nagyot, ami biztosan engem figyelt.
TE JÓ ISTEN!! A NYÚLRÓKJA!!

Visítva rohantam ki a szobából, le az emeletről, be a konyhába, ahol 3-szor körbe rohantam az asztalt, majd Andy nyakába ugortam.

 - Mi a baj, Jane? - kérdezte Andy aggódó szemekkel - Mi ez a nagy pánik roham?

 - A.. a nyúl.. nyúlróka... - hebegtem.
 - A nyúlróka? - döbbent le CC, majd hasra vágódott, és bebújt az asztal alá.

 - Na, hol van az a legendás nyúlróka? - röhögött Jake

 - Nem fog így röhögni, ha majd a beleidet eszegeti! - bámultam rá mérgesen

 - Gyertek, ti nagyra nőtt ovisok! Nézzük meg azt a hülye nyúlrókát!

Fel sétáltunk az emeletre, és belestünk a szobámba. Andy felhúzta a redőnyt, mire mi CCvel elrohantunk.

 - Na, hol láttad te azt a hülye gyerekjátékot? - kérdezte Andy.

Be dugtam a fejemet az ajtón, de a nyúl róka helyén csak a gitáromat láttam...
Na jól van ám!

Nem sokára már a nappaliban puffogtam, hogy persze, én itt vagyok a halálomon, ezek meg kiröhögnek.
 -  Jaj, olyan gyerekesek vagytok! - álltam fel durcásan - Mindegy, nem is érdekeltek! - szét tártam a karomat, és hátat fordítottam a kanapén ülő röhögést visszafojtva fuldokló Andynek és Jakenek - Mert Jane lábai előtt hever a világ!
 - Ja, csak az a baj, hogy te mindig pofára esel benne... - röhögött a bátyám.
 - Mit mondtál?! - fordultam meg, és szikrázó szemekkel bámultam Andyre, és épp megindultam volna felé, de megbotlottam a szőnyegben, és sikeresen felképeltem a nappali padlóját.
 - Mint mondtam... - nevetett tovább Andy.
Már épp valami nagyon csúnyát mondtam volna rá, amikor kinyílt az ajtó, és Maya, Rin kutyusa vágtatott be rajta.
 - Eztet ez meg mi ez? - kérdezte ki kerekedett szemekkel CC.
Persze, ezzel a kijelentéssel megnyert egy díj mentes kb 10 perces tanfolyamot, amiben Rin megtaníthatja neki, hogy Maya nem "ez" hanem "ő".
Már éppen fordultam volna vissza, hogy valami nagyon csúnyát mondjak a tesómra, amikor valaki átölelt hátulról, és egy picit megemelt.
Mi a...? Csak nem... ? UGYE NEM???!
 - Engedj el te rohadék!! - visítottam, miközben a nyúlróka karját ütögettem.
Erre a nyúlróka letett, és megfordított. Hát jól van... Ashley nézett vissza rám kíváncsi, és zavarodott tekintettel.
 - Öm... oké...? - mondta végül
Jake  meg úgy röhögött, hogy lefordult a kanapéról.
 - Ne röhögj már te buzi!! - vágta fejbe egy díszpárnával.
 - Ez mi volt? - kérdezte egy fél mosollyal Ash
 - Öm.. tudod.. engem egy nyúlróka kísért... és azt hittem rád... - kezdtem bele a magyarázkodásba
 - Janey, indulnunk kell, ezt el kell mondani Renelnek! - szakított félbe Rin
 - Mi csodát? - néztem rá kerek szemekkel
 - Andy, eldobnál minket Renelhez? - kérdezte Rin, de már kint is volt a ház előtt.
 - Minek megyünk mi Renelékhez? - néztem a tesómra tanácstalanul, aki csak legyintett egyet, és megindult Rin után. - Majd Jake elmondja a nyúlrókásat! - sóhajtottam végül, és egy puszit nyomtam Ash arcára.

27. rész: Mi van?

Halihó! Riny újra jelentkezik, mint Renelnek, nekem is sok dolgom volt a suliban, nem buktam meg spanyolból és a hangszeres alapvizsgám is meglett, ráadásul a barátommal is foglalkoznom kell. :3 De remélem ennyi kihagyás után sem fordultatok el tőlünk, és továbbra is olvassátok a blogunkat. Nos itt az új rész, jó olvasást! :D

Az állatorvostól az utat hazáig Ash-sel vidáman beszélgetve tettük meg, közben Maya fülét vakargattam, aki hátulról előre hajolt és a bal karomra hajtotta a fejét. Rövidesen megérkeztünk, Maya vidáman köszöntötte Janeyt akit a nappaliban talált meg.

- Ez itt micsoda?! - akadt ki CC meglátva a kutyámat.

- Nem ez, hanem ő és a kutyámnak neve is van: Maya. - válaszoltam kicsit ingerülten.

- Miért hoztad ide? - nézett rám a barátném kikerekedett szemekkel.

- Mert John majdnem megölte. - felelt helyettem a bátyám. Andy odajött hozzám és szorosan megölelt, de a tesóm sem volt rest, ő is elkapta Janey derekát és vidáman felkapta. Leültünk beszélgetni, és ekkor említették Jake-ék, hogy itt aludt Jinxx-el egy lány.

- Janey induljunk, ezt el kell mondani Renelnek. - kaptam fel a dzsekimet és a telefonomat. Nyomtam egy puszit Andy homlokára, egyet Ash homlokára és egyet a kutyáméra. Már indultunk volna, amikor eszembe jutott, hogy gyalog lassú lesz.

- Andy eldobnál minket Renelékhez? - néztem kiskutyaszemekkel az én kék szemű lovagomra, aki azonnal öltözött és indultunk is. A kocsiból felhívtam Renelt, aki bizonytalanul szólt a telefonba.
- Szia, épp úton vagyunk hozzád Jane-nel, Jinxx-nek lehetséges, hogy új barátnője van, vagy Sammy-vel újra összejött, hamarosan ott vagyunk - vázoltam fel a helyzetet, és igazam is volt. Alig öt perccel később Andy megállt Renelék háza előtt.
- Köszi a fuvart. - nyomtunk Janey-vel egyszerre egy-egy puszit a srác arcára két oldalról, majd becsuktuk a kocsiajtót és néztük, ahogy eltávolodik az autó. Ezután beléptünk a lépcsőházba, beálltunk a liftbe és megnyomtuk a megfelelő gombot. Úgy tűnt, csigalassúsággal haladunk felfelé, de alig két perc elteltével (ami nekem egy fél évszázadnak tűnt), megérkeztünk. Odasétáltunk a lakásukhoz, és kopogtam.
- Biztos, hogy jó ötlet? - nézett rám Janey, de nem volt már időm válaszolni, ugyanis Renel ajtót nyitott, majd néma csendben beterelt minket a nappaliba, ahol engedelmesen helyet is foglaltunk. Aggodalmasan néztünk Janey-vel hol egymásra, hogy pedig a barátnőnkre, mikor végül Janey nyitotta szólásra a száját, de Renel gyorsabb volt és megszólalt.
- Valamit el kell mondanom. - kezdte, de ekkor megjelent mögötte Jinxx.
- Mondanunk. - helyesbített és átölelte Renel derekát. Janeyvel teljesen ledöbbentünk, eleinte köpni-nyelni nem tudtam, de a bekövetkező pár perces csöndet, bár nehézkesen, de megszakítottam.
- Renel, miért nem szóltál korábban? - kérdeztem halkan. Kicsit kiakadtam, hogy így kellett megtudnunk, hogy van köztük valami, de végül is örültem nekik.
- De nehogy azt higgyétek, hogy nem örülök nektek, csak meglepődtem. - szabadkoztam, amint leesett, hogy amit mondtam, azt elég durván félreérthető, így időt se hagytam, hogy válaszoljanak a kérdésemre.
- Alig két perce a barátnőm, nem hiszem, hogy ennél hamarabb bárki is tudna értesülni a dologról. - mondta higgadtan Jinxx, ezen akaratlanul is elnevettük magunkat mindannyian.
- Jól mondja. - nézett rám Janey mosolyogva, majd Renel is szólásra nyitotta a száját, de hirtelen becsukta, mintha gondolkodna azon, hogy mit is mondjon pontosan.
- Ráadásul ti se közöltétek velünk azonnal, hogy mi a helyzet Andyvel és Ash-sel. - jegyezte meg végül a barátnőnk.
- Igazatok van. - hajtottam le a fejem, majd mosolyogva felnéztem az újdonsült párra.
- Sok boldogságot. - mondtuk végül teljesen egyszerre Janey-vel.
- Köszi. - válaszoltak. Ezután kicsit még beszélgettünk, majd Jinxx hirtelen témát váltott:
- Rin, Jane, ti uszítottátok rám Ash-t?
- Én nem, miért? - néztem rá értetlenül, eleinte fel se fogtam, miről van szó.
- Aznap, amikor a plázában voltatok, Renellel ott találkoztunk mi is. Amikor hazamentem Ash odajött hozzám kérdezősködni, de nem mondtam neki semmit. Ti kértétek, hogy beszéljen velem? - tette fel kicsit másképp a kérdést Jinxx, miután elmagyarázta, hogy mi is volt.
- Nem mi voltunk, az ő ötlete volt, nem kértük rá. - felelt Jane.
- De ugye elmondjátok mindenkinek? - néztem a párra kiskutyaszemekkel.

26. rész: Na most mi lesz?

Csövi ismételten Renel mászik a porondra, és készül szórakoztatni az olvasó közönséget... És reméli hogy össze is jön neki, mivel mostanában eléggé nyerő szériában van, minden jól megy... ez se sikerülhet bitang ergyán :'DD Elnézést, hogy eddig kellett várni rám, de nem könnyítette meg egy tanárom sem a haladást /*lö csupán négy ötös kis érettségin van túl/, meg a barátom. Most meg végre, hogy elkapott egy kis betegség nyílt egy kis időm, hogy nyugodtan leülhessek írni.

Mivel végül Jinxx is beleegyezett, hogy mindkettőnknek sokkal kényelmesebb, ha együtt alszunk az ágyában, így hát úgy ahogy voltunk az utcai ruhánkban bemásztunk a paplan alá. Először annyira furcsa volt az egész, ahogy feküdtünk ott egymás mellett a fekvőhely két szélén a hátunkon... Valami hihetetlenül szánalmasan festhettünk. Végül megunva a kínos csöndet egyszerűen fogtam magam és odabújtam hozzá arcomat mellkasába fúrva.
- Ha nem gond... - motyogtam a pólójába, miközben alig mozgott a szám.
- Dehogy - mondta, miközben éreztem, hogy belevigyorgott a mondatba, ezért megböktem az oldalát amolyan 'szégyenlős kislány'-szerűen. - Na ez ne csináld még egyszer - kapta el rögtön a kezem felröhögve, mire kissé hátra döntve a fejem néztem fel a kék szemeibe durcis fejjel. Sajnos az arcát bámulva nem sokáig tudtam fenntartani sértődött komolyságomat, majd elmosolyodtam rajta. Leheletnyit elváltak egymástól ajkai, majd pillantásai néha-néha lekúsztak az enyémre, miközben átölelte derekam. Bőrömön éreztem lélegzetvételét, és ahogy közeledett felém, úgy csukódtak le pilláim. A pulzusom az egekbe emelkedett. Már majdnem csókban forrtunk össze, mikor trappolást halottunk a folyosóról, majd egy kisebb káromkodás kereteibe szorított csitítást, amit követett a sűrű elnézést kérést. Meglepetten és hitetlenkedve pislogtunk egymásra Jinxx-el, várva a további folytatást, ami bizony nem maradt el. Az ajtó halk és fájdalmas nyikordulására vállai elkezdtek ugrálni, ahogy egymás mellett hevertünk.
- Vigyázz már mit csinálsz meg hogy! - figyelmeztette Jake társát, mire én csak megforgattam a szemeim, és Jinxx-hez hasonlóan elfojtva röhögésem szorítottam össze állkapcsomat.
- Kuss már, tudom mit teszek - oltotta le CC, mire én már könnyeztem, majd belém hasított a felismerés, hogy esetleg lebukunk, így belemarkoltam Jinxx felsőjébe. Vette a lapot és a takarót feljebb húzva rejtett el karjai közt a kíváncsiskodók elől. Persze a srácok meglátva a mozgolódást, nem túl diszkrét bejárat csapással már iszkoltak is el a helyszínről, mire fellélegeztem. Hercegem kisepert egy kósza tincset arcomból, majd egy hosszas puszit nyomva homlokomra megtámasztva állát fejbúbomon kíván jó éjszakát. Hamarosan mindkettőnket elnyomta az álom. Egészen másnap hajnal ötig bírtam, amikor felpattantak szemhéjaim. Kibontakoztam az eddigi óvó kezek közül, mire Jinxx megfordult, én pedig felültem törökülésben nagyot ásítva oldalra billentett fejjel, majd azon kezdtem töprengeni, hogy hogy a francba fogok ebből a házból kikeveredni. Befelé egyszerű dolgom volt, csak hogy elvileg már kettőről hatra növekedett a lakásban tartózkodók száma. Jinxx vállára fektettem kezem, és gyengéden megráztam, hogy ő is észhez térjen. Fáradtan nyögve nézett rám.
- Tessék? - pislogott sűrűn, majd megállapodva fél szemmel lesett.
- Asszem haza kellene jutnom - sóhajtottam, mire felegyenesedett ő is.
- Itt várj - mondta elszántan, majd eltűnve az ajtó mögött pár pillanatra kukkantott be újból biccentve fejével, hogy menjek. Kiszenvedtem magam az ágyból, hogy követhessem. Az egyetlen buktató pont a kanapén horkoló Jake és CC volt, de tekintettel arra a tényre, hogy elég erőteljesen kiütötték magukat, nem volt ok aggodalomra. Zökkenő mentesen értünk a bejárathoz, miközben meg vitattuk, hogy nem, nem vagyok éhes, de ezt vagy hatszor... A ház előtt egy darabig esetlenül ácsorogtunk egymással szemben, amikor megszólalt a telefonomból a Thousand Foot Krutch-tól a Couresty Call. Az énekes már másodszorra üvöltötte a lehető leghangosabban, hogy Heyoooo, mire fülemhez emeltem a készüléket lopva Jinxx-re tekintve, aki összefont karokkal dőlt neki az ajtófélfának, tekintetét végig rajtam tartva.
- Szia anya, mondd - szóltam bele egyből.
- Szia kicsim, ugye nem ébresztettelek fel? - kezdte aggódó hangon.
- Nem dehogyis, már fent vagyok, lassan indulok haza - nyugtattam meg egyből.
- Az jó, mert mi meg megyünk el apáddal, viszem a derekával az orvoshoz, de leteszlek, mert már késésben vagyunk, puszi - mondta. Hát... meg van a böjtje az állandó TV bámulásnak.
- Rendicsek, akkor igyekszek, szia - nyomtam ki egyből, majd elsüllyesztettem a zsebem mélyére telefonomat. Lehunytam szemeim, majd vettem egy mély levegőt, hogy felpillanthassak az előttem állóra, aki fürkészve nézett rám. Szó nélkül megértettem mit akar. - Épp most mennek el otthonról anyáék - mondtam neki.
- Szeretnéd, hogy hazakísérjelek? - ajánlotta fel egyből, mire egyből serényen bólogatni kezdtem, majd elfogadva a felém nyújtott kezet indultunk el egyből. Végig beszélgettük az utat, és bár párszor alaposan megbámultak minket a rajongók, szinte mindent kizártunk a külvilágból, csakis egymásra koncentrálva haladtunk. Kissé letörtem, mikor már a liftben ácsorogtunk, elvégre nagyjából az idők végezetéig el tudnád viselni ezt a kellemes társaságot, csak hát semmi nem tart örökké... nem volt ez másképp a hazavezető úttal is, elvégre miért lett volna? Nehogy már örülhessek valaminek, túl szép lenne. Jinxx csalódott arckifejezésemet látva eleresztette kacsómat, majd átdobva karját vállamon magához húzott, mire én csak némán ráhajtottam fejem. Szívszaggatóan hatott a lift vidám csilingelése, miszerint felértünk arra az emeletre ahol lakok. Lassan bandukoltunk szerény hajlékom felé, és legszívesebben könyörögtem volna toporzékolva, hogy menjünk vissza hozzájuk, amikor jobb jutott eszembe.
- Nem jössz be? - kérdeztem felé fordulva, elvégre nem volt nálunk senki se, és késő délutánig elvileg nem is lesz. Meglepetten nézett rám, de végül rábólintott, és más nem is számított. Boldogan ugrottam a nyakába, kis híján felborítva őt ezzel, majd elengedve csúsztattam be kulcsomat a zárba, majd elfordítva azt léptem be az üres házba, majd miután ő is bejött, becsukta, az ajtót mögötte. Gyorsan körbevezettem, aztán megkínáltam inni-, ennivalóval. Épp a konyhában ügyködtünk, és nevettünk mennyire béna vagyok, mert majdnem leütöttem egy poharat, de mielőtt földet ért volna megrúgtam, és hihetetlen reakcióval el is kaptam, de elcsúsztam és seggre ültem. Szóval ott csücsültem a földön, és vihogtunk, végül felsegített, amikor újból megcsörrent a telefonom. Rin volt az. Összeráncoltam a szemöldökömet, miközben aggódva pillantottam Jinxx-re, majd beleszóltam.
- Halló? - kérdeztem bizonytalanul.
- Szia, épp úton vagyunk hozzád Jane-nel, Jinxx-nek lehetséges, hogy új barátnője van, vagy Sammy-vel újra összejött, hamarosan ott vagyunk - közölte, majd meg sem várva a reakcióm, tette le a telefon. Pár pillanatig némán bambultam magam elé, mikor végre megszólaltam.
- Rin-ék most mondják, hogy tudják, hogy új 'barátnőd' van, és idetartanak - motyogtam magam elé. Jinxx csak elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Mi legyen? - kérdezte. - Az tuti, hogy lebuktunk, egy a lényeg - kezdte, majd közben magához húzott gyengéden. - Tényleg van barátnőm, vagy csak ők hiszik azt? - Nézett a szemembe jelentőségteljesen.
- Szeretnél barátnőt? - sütöttem le a szemem. A válasz elég egyértelműre sikerült azáltal, hogy megfogta államat, majd lassan közeledve felém összeérintette ajkainkat. Egyből lehunytam szemeimet, majd a tétlenkedést félretéve válaszoltam a csókcsatára egy erős védekezéssel, amikor kopogtak az ajtónkon. Kipirulva hajoltam el, majd kibontakozva karjaiból indultam ajtót nyitni a lányoknak, mert egyértelmű volt, hogy csakis ők lehetnek. Hát nem tévedtem, vörös fejjel nyitottam ki nekik a bejáratot, majd tereltem be őket a nappaliba. Egy darabig csak aggodalmaskodva néztek hol rám, hol egymásra, amikor Jane épp beszélni kezdett volna, de közbe vágtam.
- Valamit el kell mondanom - kezdtem, amikor hirtelen Jinxx mellettem termett.
- Mondanunk - helyesbített, majd átkarolva derekamat állta a döbbent arckifejezéseket.