23. fejezet: Csak Mi

Csöviiii! Itten Renel ^_^ Remélem láttátok (bár szerintem elég feltűnő xD) oldalt van egy szavazás (->), kérek mindenkit hogy jelölje meg a kedvenc íróját, vagyis engem... Viccelek, viccelek xDDD Nem vagyok Egokriszta, örülök hogy van négy már TwT Tényleg nagyon hálás vagyok érte, és ez íly módon szeretném meghálálni, tádááám, a következő fejezet:

Milyen érzés egy csoda szép világos reggelen felébredni? Felemelő... Na meg a nem létező hímtagom, borzalom! A nap is rossz helyen van, vagyis a szemedbe süt, mert persze semmi mást, csaaak a szemgolyódat lehet kisütni, nehogy már ne bal lábbal kelj.
Szóval ilyen derűs gondolatokkal együtt másztam ki az ágyamból tizenegykor, és a gardróbomhoz vonszoltam magam. Nagyot nyújtózkodtam, egy hatalmas ásítással kísérve, majd kinyitottam a szekrényem egyik ajtaját, és neki dőlve találgattam, hogy milyen hangulatom van most? Hát... azt hiszem inkább nem jellemezném ha nem probléma, de ha az... akkor se.
- Felkeltél, Szívem? - nézett be anyum a szobámba, én meg hitetlenkedve magam elé bámultam, hogy "nem még az ágyba fekszek" de erőt vettem magamon, és nem bunkóztam, ne legyen mindenkinek szar a reg... délelőttje...
- Fel biza' - néztem rá félmosollyal az arcomon. - Van valami ennivaló?
- Igen, a konyhapulton, pirítós, meleg tea, kivéve ha kihűlt és a vitaminod - igen, anya ilyen egészség mániás... Nem baj, legalább betegségek miatt nem kell aggódnom, max majd eltöröm a nyakam, jó, hogy a "kirohanásomat" egy bokaficammal megúsztam.
Miután megvolt a regbédem boldogabban folytattam a napomat, azt hiszem tényleg lehet valami abban a csoki reklámban (termék megjelölést nem kockáztatok :'DDD). Előre láttam mi kopogtat megint az ablakomon... régi jó barátom, az unalom. Ezt meg kell előznöm amilyen gyorsan csak lehet... de hogy? Ez az, kattogjon csak az az agy nevű cucc, ami elméletileg valahol a koponyacsontom alatt van... Asszem, vagyis inkább remélem, hogy van legalább valami hasonlóm, mert ugye ki tudhatja azt.
A telefonomért nyúltam, nem kisebb ötlettől vezérelve, mint hogy most használni fogom és nem, nem SMS-t fogok küldeni, csak egy mezei telefonhívás lesz az egész. Kicsengett a telefon, majd felvették.
- Halló? - Hallottam egy kicsit náthásnak tűnő beszédet.
- Sziaaaa - csilingeltem - Minden oké, csak nem fáztál meg Nelly?
- Jaj nem, semmi ilyesmi... - itt elakadtunk egy kicsit, tudtam, egyenesen biztos voltam benne, hogy sírt. Nyilván erősnek akar tűnni, vagy csak nem akarja, hogy rájöjjek, szóval nem firtattam. Megbeszéltem vele, hogy ma egy kicsit összeröffenhetnénk, sétálhatnánk, meg csinálhatnánk, egy-két dolgot, mielőtt elmegyünk a próbára a csajokhoz. Természetesen teljesen felvidult, és rá is bólintott a dologra. Ezután kisétáltam a nappaliba, ahol apa feküdt és TV-t nézett.
- Felkeltél? - mosolygott, anélkül, hogy felém nézett volna, szemét folyamatosan a képernyőn tartotta, ahol valami akció film mehetett. Ennyit le tudtam szűrni a szétrobbanó helikopter láttán.
- Úgy tűnik - mondtam, majd oda léptem, és megpusziltam a homlokát. - Anya?
- Azt hiszem a mosdón - válaszolt ismét szemkontaktus nélkül. Úgy döntöttem leülök, és megvárom amíg kijön, hogy megbeszéljem vele a terveimet... Rosszul tettem, nagyjából 3 percébe tellett felbukkannia, de... borzalmas volt, apa hogy tudod ezt a borzalmat ilyen nagy átéléssel, és izgalommal nézni, annyira béna és sablonos. Egy sóhaj kíséretében álltam fel a kanapéról, és megindultam anya után.
- A David nevű fickót most hátulról fejbe fogják lőni! - figyelmeztettem aput, majd visszapillantva elégedetten tisztáztam, hogy az említett szereplő elterül a földön, és apa egy "Renée" felocsúdással kívánta jelezni, hogy hangulatgyilkos vagyok. Csak vállat vontam, és oda mentem anya mellé, aki épp mosogatott. Kivettem a kezéből a poharat, és átvettem a munkát, így ő a már elmosott edényeket kezdte szárazra törölgetni. Egy ideig csendben csináltam mindenki a dolgát, nem tudtam, vagyis inkább nem akartam megszólalni.
- Hallasz? - nézett rám anya. Valószínűleg már kérdezett valamit, így egy kicsit zavartan kértem, hogy ismételje meg még egyszer, amit mondott, mert elkalandoztam. Persze ezen csak nevetett, és megsimogatta a vállam, majd arról érdeklődött, hogy kivel beszéltem telefonon.
- Nellyvel - adtam meg a választ. Majd folytattam. - Azt beszéltük meg, hogy elmegyünk egy kicsit próba előtt a parkba...
- Csak úgy? - bólintottam, és kihúztam a dugót, hogy lemenjen a koszos víz. - Köszönöm, hogy segítettél - nézett rám hálásan, majd felültem a pultra.
-Nem baj? - értetlen pillantását látván jobban kifejtettem. - Hogy elmegyek korábban...
- Jaj, dehogy, érezd jól magad! - Puszilta meg az arcom, majd kiment apához a nappaliba. Még egy kicsit ücsörögtem, majd lepattantam, és a szobámba indultam, ahol nekiláttam a készülődéshez. Miután felvettem az egyik fekete szakadt farmeromat, egy szürke, kockázottan fekete csíkos inggel, és alá egy fehér toppal, elkezdtem kihúzni a szemem. Imádom a füstös sminkeket, ami azt illeti jól is ment a dolog, és nem is állt rosszul, ami ugye sosem hátrány. Egy gyors haj fésülés, és vasalás után induláshoz készen álltam.
- Hová, hová? - érdeklődött a kanapén felülve apum.
- Nellyhez megy, aztán próbálni fognak - adta meg az ésszerű magyarázatot anya.
- Na nem - dörrent mély hangja apának. Felvontam a szemöldökömet, és vártam, mivel egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot, ilyen még nem fordult elő. - Legalábbis puszi nélkül semmiképp.
Hatalmasat csaptam a homlokomra, majd sietve kiosztottam az említett puszimat... Igen, a családomban mindenkinek valamilyen mániája van... Apunak speciel puszi. Végezetül egy kisebb késéssel vettem az irányt a park felé, ahol már meg is pillantottam a kapuban álló Nellyt.
- Szia! - integettem az úttest túlsó végéből, majd a zebrán gyorsan átbicegve meg is öleltem. Barátnőm jó szokásához híven, most is bejelentette, hogy még két és fél óránk van négyig, vagyis annyi időnk van odaérni a próbára. Boldogan indultam meg a park belseje felé, a szokásos padunkhoz (itt beszélt Renel Jinxxel, és a lányok alapból ott bandáznak, ha a parkban vannak) érve azonnal felültem a támlára, majd Nelly mellém. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk, amikor kiszakadt Nellyből.
- Renel - nézett rám komolyan - Én... én szeretlek, annyira szeretlek...
- Én iiiiis - mondtam vidáman, majd a teljesen ledöbbent Nellyt meg is ölelgettem. - Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél.
- Aha - mosolygott egy kissé furán, valószínűleg azt hitte az ikertestvéremre célzok. Mindezek után, megnézte az óráját, és közölte, hogy indulnunk kel, hogy időben odaérjünk. Semmit sem bántam meg, szinte örültem, hogy így alakult a mai nap, és Jinxx nem ért rá. Nagyon jól éreztem magam Nellyvel, és most már csatlakozhatnak a többiek is!
Miután Meliékhez értünk boldogan ugrottam Neruék nyakába.
- Rin, Jane? Azt ne mondd, hogy megint lógnak - forgattam vigyorogva a szemeimet.
- Jane biztosan nem jön, Andy-vel elmentek az anyjukhoz asszem - vágta rá egyből Meli.
- Rinről viszont még semmi biztosat nem tudunk, úgy volt, hogy jön, lehet hogy valami közbe jött neki. - fejezte be Meli megkezdett mondatát Neru, majd megbeszéltük, hogy addig nem kezdjük el a próbát, amíg nem kapunk konkrét választ, szóval beültünk a garázsba, ahol mindenféléről pletykáltunk, pizzát ettünk, amihez mindenki a kedvenc innivalóját fogyasztotta, vagyis én Hell-t nomnomnom... Neru épp azt mesélte, hogyan kapott majdnem egy figyelmeztetőt, amikor jött egy sömös Rintől, hogy nem tud jönni, mert Ash-el elutaztak... Hova?
Természetesen ez mindenkit megdöbbentett, egy kicsit le is hangolódott a társaság... Neru kivételével.
- Reneeeeeeel - nézett rám boci szemekkel. Sejtettem, hogy valami eszelős dologgal fog elő állni, szóval csak egy fej mozdulattal jeleztem, hogy folytassa csak. - Játszol nékünk a The Evil Within-nel? - várta csillogó szemekkel a válaszomat.
- Nincs nálam a gépem, ráadásul ha itt lenne is, egyszer nincs meg kétszer video konzollal jobb játszani.
- Már előre kitalálta - forgatta a szemét Meli - Idejött egy órával hamarabb, megszerzett mindent, a játékot meg is vette, és konzolt is szerzett - sorolta.
- Azt is vettem - vigyorgott, és elkapva kézfejemet maga után vonszolt, és leültetett a gép elé, és az ágyra telepedett törökülésben miközben... pattogatott kukoricát evett?
- Az honnan van? - furcsálta az esetet Meli, mire Neru megjegyezte, hogy neki se kell mindent tudni. Ezek után már csak annyi történt, hogy ledaráltam az összes undorító szörnyikét, mialatt kivittem a játékot a 3. fejezet feléig. Ezalatt persze párszor meg kellett állnom, mert Nelly pánikolt, hogy Ruvik este levadássza őt is nem csak az elmegyógyintézet dokijait... Neru néha túlzásokba esik. Szóval miután Nelly lecsillapodott, Nerut is megnyugtattam, hogy majd folytatom... Igen, odáig van attól, ahogy ezekkel játszom, de ha Jane itt van, akkor szerencsére GTA-zunk... Jane miért hagytál itt? Épp egy újabb adag chips legyőzésén voltunk, amikor megszólalt a telefonom... Jiinxx volt az.
- Hallo? - szóltam bele a készülékbe.
- Szia, ráérsz most?
- Hát... - kezdtem beharapva a számat - Mire gondolsz?
- Nincs senki nálunk, átjöhetnél... - mondta, én meg automatikusan felpattantam, hogy anya segítségre szorul, Teo (Renel fiú cicája) valamit bezabált, és folyamatosan csak az ágyamon gubbaszt.
- Juj, jobbulást a cicódnak - köszönt el Neru, és az ajtóig kísértek a lányok, ahol egy ideig még búcsúzkodtunk, majd elindultam a villa felé. Az út alatt, kissé idegesen és remegő kézzel nyúltam a telefonom után, hogy felhívjam anyát, meg is van mit fogok mondani.
- Szia, nem megyek haza, nem baj? Rin-éknél alszom - daráltam azonnal, ahogy felvette, nehogy elfelejtsem mit is akartam mondani.
- Persze, nincs semmi baj - ezután megbeszéltük, hogy jó volt a próba meg még valamikről még szó esett, csak az kattogott a fejemben, hogy Jinxxel együtt fogok tölteni egy egész estét...
Miután az ajtóhoz értem... elég sokáig tartott, vagy hatszor fordultam meg, hogy nem merem, végignéztem magamon, és pöppet idegesen igazgattam magamon a felsőm, nehogy furán nézzek ki. Már nyúltam a csengő felé, amikor hirtelen visszahúztam a kezem és megvakartam a fejbúbom... Biztos, hogy ezt akarom? Mi?? Mi sem biztosabb ennél. És eldöntve, ennek örömére rá is feküdtem a kaputelefonra, majd kisvártatva Jinxx nyitott ajtót. Udvariasan betessékelt, majd elkérte a kabátomat, ezután leültem egy székre, hogy lehúzzam a cipőm, az egyik meg is volt... de a másik.
- Ömmm... - nevettem kicsit sem remegő hanggal - Nem jön le a csukám.- közöltem a tényállást. Jinxx nevetve odajött, hogy segítsen, én meg csak egy "Húúúzd" felkiáltással bátorítottam. Persze ezután nagyot nevettünk, ezzel pedig a hangulat feloldódott. Körbe vezetett mindenütt, én meg alig győztem álmélkodni mekkora király helyen laknak. Sajnos az első látogatás alatt nem nagyon jutott idő arra, hogy szétnézzünk, na mindegy, jobb is így. Már csak Jinxx szobája volt, ami előtt megálltunk.
- Szeretnél majd itt aludni, vagy... - kezdte a Lovagom, mire heves fejbólogatással kívántam jelezni, hogy nem vagyok semmi rossz ellenzője, vagyis vele egy szobában fogom eltölteni az éjszakát.
- Remélem kényelmes lesz az ágy - tette hozzá, majd kinyitotta a szoba ajtaját, és előre engedett, az első ami szemet szúrt, az az ágy melletti vacok volt, vagyis ahol Jinxx aludni szeretett volna. Jaj, de édes!
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan - néztem a matracot folyamatosan. - Nem túrlak ki az ágyadból - nevettem. Persze ezután vitatkoztunk egy kicsit a 'kiholalszik' témán, de megegyeztünk abban végül is, hogy elég nagy az az ágy kettőnknek.

22. rész: Utazás, és a múlt...

Haiii! Itt Jane :3. Én most egy olyan különlegességgel szolgálok, hogy átváltok ÉN Jane, Andy szemszögébe. Remélem tetszeni fog!

*Andy*

A szobámban pakoltam be a bőröndömbe két napra elegendő cuccot. Annyira lefoglalt ez az egész tervezgetés, hogy észre sem vettem Ashleyt, aki a hátam mögé osont és hirtelen beleordibált a fülembe.

- Basszus, ember! - röhögtem - Jane nem hazudott, hogy mostanában rákaptál az ijesztgetésre!

- Új hobbi! - nevetett Ash, és ránézett a bőröndömre - Hova megyünk?

- Haza. - válaszoltam egyszerűen.

- De, itthon vagyunk! - értetlenkedett.

- Haza haza! - néztem rá komolyan.

- Ó... már mint...

Bólintottam. Hát igen. Az anyai házba haza. Egyszerűen nem voltam már képes elviselni a húgom szenvedését. Amikor beszélt, mindig boldognak tűnt. Csapongott a témák között, viccesen adott elő minden problémát. De én láttam a szemén, hogy nincs rendben. És most haza viszem. Beszélni fog any... khm.."Cassandrával".

- Ő tudja? - kérdezte végül a haverom.

- Nem. - vontam vállat - De jönni fog.

*Jane*

- Ez jó volt. - jelentettem ki és a pizza maradékos tányéromat eltoltam magam elől.

- Szerintem is. - mosolygott elégedetten Rin - Azért jó egy kicsit lustának lenni.

- Mindenképpen. - nyújtóztam egyet - Szerinted hova tűntek a fiúk?

- CC a parfüm mintákat siratja, szerintem. - röhögött a havernőm.

- Jó.. de Andy és Ashley?

- Nézd meg. - ásított Rin - Én most TV-zek egy picit.

Felvonultam, legelőször Ash szobájába dugtam be a fejem. Üres volt. Utána Andyébe. Nem nyitottam be rögtön. Kíváncsi voltam hogy mit beszélnek meg. Tudoooom... rossz dolog hallgatózni... de.. ezt most nézzed el nekem, oksi??

- Ő tudja? - hallottam Ash hangját

- Nem. - válaszolt a bátyám - De jönni fog.

Hova megy? És ki megy vele?? Rint viszi valahova?

- És Anna tudja, hogy elmentek? - kérdezett újat Ashley

- Nem. Elmondta volna neki szerintem. Ő meg kiakadt volna - válaszolt Andy

- Hát igen... erősnek mutatja magát, de közben meg... nem az! - nevetett kicsit kínosan a barna szemű fiú.

Nem Rinről beszélnek... de akkor... Kiről?? Ki megy el Andyvel, és hova?  Ki akadna ki és min?

Ezernyi kérdés kavargott bennem. És mindre választ akartam, egy tizedmásodpercen belül.

- Ki megy hova?! - nyitottam be a szobába, és megpróbáltam elrejteni a haragomat.

A két fiú összenézett. Ash egy picit bólintott. Andy sóhajtott egyet majd elindult felém.

- Figyel Reni...

- Ne hívj Reninek! - löktem el magamtól - Nyögd ki a választ! Hova mész?? Kivel??

- Veled megyek. - válaszolt egyszerűen, de láttam a szemén, hogy meg van lepődve.

- Nem megyek sehova!

- Renata! - a bátyám oda lépett hozzám, és a két kezével lefogta az én két karomat. Mintha sejtette volna, hogy a következő az lenne, hogy pofon vágom. - El kell jönnöd velem. Muszáj.

- Muszáj? - néztem rá kerek szemekkel - Még is mi...

- Csak maradj csendben, és pakolj össze két napra. Oké?

Bólintottam.

- Ashley! - fordult hirtelen hátra a bátyám. El is felejtettem hogy Ash még itt van. - Segíts neki. Meg figyelj rá, mert még nekem elszökik!

- Rendben! - ugrott fel a fiú, és átterelt a szobámba.

Leszedte a szekrény tetejéről a bőröndömet, és az ágyon ülve nézte ahogy hajigálom ki a ruhákat a földre.

- Hangszert vihetek? - kérdeztem végül, mikor már cipzároztam be a fekete táskát.

- Nem lesz rá szükséged - mosolygott, és megölelt.

- Khm.. - köhögött valaki az ajtóban. Andy volt az. - Szeretnék még MÁMA elindulni, mert messze megyünk.

- Ja, persze, oké! - vigyorgott rá Ash, de elengedni nem engedett.

- Akkor? - húzta fel az egyik szemöldökét a bátyám.

- A tied lesz két napig! - kezdte felháborodást színlelve a barna szemű fiú - Bírj ki még 10 percet nélküle!

- Oké! - adta meg magát röhögve Andy - De 10 perc múlva legyetek lent mindketten!

Ash vigyorogva bólintott, mire kitört belőlem a nevetés.

- Te tudod hogy hova megyünk? - tettem a fejemet a vállára.

- Tudom. - válaszolt - De Andy azt mondta hogy nem mondhatom el!

- Naa... - kezdtem el az arcát simogatni - Majd úgy teszek mint aki meglepődik!

- Janey... te egy lehetetlen személyiség vagy! - nevetett fel

- Ez azt jelenti, hogy nem mondod el, mi? - fúrtam  durcásan a fejemet a hajába.

- Azt.
Tíz perc múlva már kint álltunk, a ház előtt. Búcsúzkodtunk! Először Asht öleltem meg, utána Annát, utána megint Asht, de ezúttal nem akart elengedni. Hát, mit is mondhatnék... egyáltalán nem bántam.
- Elengedhetnétek egymást! - röhögött Andy, de ő éppen Rint ölelgette.
- Bagoly mondja verébnek! - öltöttem rá a nyelvemet.
- Engem már meg se ölelsz?! - kérdezte sértődést színlelve CC.
- Öm... Nem? - néztem rá furán, de azért elnevettem magamat.
- Na, - jött oda hozzánk CC - Add ide a babát, Purdy! - Ash röhögve elengedett erre CC olyan erővel ölelt meg, hogy úgy éreztem, hogy minden levegőt kipréselt a testemből.
- Meg... megfolytasssz... - sziszegtem nehézkesen.
- Csoportos öleléééés! - kiabált Rin, és megölelt engem és a "fogva tartómat". Mindenki megölelt minket. Mivel én voltam középen, így nekem fogyott el leggyorsabban a levegőm. Nem mintha akkor lett volna, amikor még csak Coma ölelt, de ez most mellékes.
- Elengedhetnétek... - nyöszörögtem, mire szépen lassan leváltak rólam.
- Oké, indulnunk kéne! - nyitotta ki a kocsiajtót Andy.
- Akkor menjünk... - sóhajtottam. Kinyitottam a kocsiajtót, de mielőtt még beszálltam volna, visszanéztem. Végignéztem a járdán állókon. Furcsa melegség töltötte el a szívemet. Elmosolyodtam, és intettem egy utolsót, mielőtt még becsuktam volna az ajtót.
- Indulhatunk? - kérdezte Andy.
- Indulhatunk! - fújtam ki a levegőt.
Az első 10 perc csendben telt el. Aztán Andy szólalt meg:
- Oké. Most egy jó ideig csak ketten leszünk.
- Beztos - vontam vállat unottan, és a lábaimat felpakoltam a műszerfalra.
- Kifejthetnéd nekem hogy mért is vagy Emo.
- Mer Emo vagyok - vetettem oda félvárról.
- Bővebben??
Sóhajtottam - Biztos kíváncsi vagy?
Bólintott.
- Hát jó - vontam vállat. - Osztálytársak. Meg hasonlók.
- Mit csináltak?
- Hát... - elhúztam a számat, és továbbra se néztem a tesómra - Egyszer, nyári szünet előtti héten az ofő bejött helyettesíteni. Még a régi suliban, persze. Azt mondta hogy foglaljuk el magunkat, neki most valami papírmunkája van vagy mi. Én a füzetembe firkáltam. Az egyik fiú elkezdett sértegetni, és sorban bekapcsolódtak a többiek is. A tanár úr semmit sem vett észre, úgy elmerült az írogatásban. Egy ideig tűrtem a sértéseket, de egy pontnál nálam kiborult a pohár. Amikor veled jöttek. A volt LBmnek beszéltem arról, hogy van egy bátyám. Ketten tervezgettük hogy megkeresünk téged meg ilyesmi. De Letty átállt, és elmondta mindenkinek, persze kiparodizálva, kiforgatva. Határozottan emlékszem arra, amit mondtak. "Az a híres bátyád is azért hagyott ott téged, mert egy használhatatlan rohadék vagy, aki csak arra jó, hogy mások elől szívja el a levegőt.". - idéztem fel - Ekkor én felálltam, kimentem a folyosóra. Az ofő erre már felnézett, de szerintem csak azért mert jó erősen becsaptam az ajtót. Olyan fém ajtós szekrényeink voltak. Én az enyémet azon a napon, úgy megrugdostam, ütögettem, hogy kiesett az ajtó a helyéről. Az öklöm vérzett is rendesen, mert a fém felkarcolta. És kisétáltam a suliból. Az volt az első alkalom hogy elfutottam a problémák elől. Két napig nem jöttem elő.
- Hol bújtál el?
- A sulihoz közel volt egy erdő, és ott volt az egyik fán egy faház. Ott voltam. Egész aranyos kis házikó volt. Majd ha egyszer valaha haza megyünk, vagy legalább is abba az erdőbe megmutatom.
- Ha meg van még. - tette hozzá egy halvány mosoly kíséretében Andy
- Ha meg van még. - mosolyodtam el én is. - Amúgy hova megyünk??
- Ha elmondom, nem akadsz ki?
- Nem.
- Ígérd meg: hogy nem akarsz ki ugrani a kocsiból; nem akarsz megütni; nem fogod rángatni a kormányt; nem kezdesz el visítozni meg hasonlók! Oké?
- Oké... - mondtam kicsit durcásan.
- Nem hallom...!
- Megígérem, hogy nem ugrok ki a kocsiból, nem ütlek meg, nem rángatom a kormányt, és nem visítok...
- Anyához....
- Hogy mi van?? - üvöltöttem el magam - Andrew Dennis Biersack!! Azonnal fordulj meg!!
- Reni! - egyik kezét a számra tapasztotta - Megígérted, hogy nem visítozol!
Erre beleharaptam a kezébe.
- Au! - rántotta vissza.
- Arról nem volt szó, hogy nem haraphatok! - mondtam diadalmasan és előre hajoltam, hogy újra beleharaphassak. De ő homlokon lökött, és visszaestem a helyemre.
- Jane! Maradj nyugton! Aludj, vagy csinálj amit akarsz! De maradj nyugton!!
Duzzogva nyomtam neki a fejemet az ablaknak. Addig nem szólok Andyhez amíg meg nem állítja ezt a nyamvadt kocsit. Nem tudom mennyi ideig duzzoghattam, de a végén elnyomott az álom.

Arra ébredtem meg, hogy valaki rázogat.
- Rin.. hagyj aludni... Sokáig fenn voltam... - csapkodtam bénán az engem rázó kart, miközben a szokásos reggeli szövegemet motyogtam.
- Jane - röhögött egy ismerős fiú hang - Kelj fel! Megjöttünk!
Nehézkesen kinyitottam a szememet, és ellöktem magamtól Andyt. - Ott vagyunk?
- Ott vagyunk. - mosolygott, és kisegített a kocsiból.
- Már késő vissza menni Los Angelesbe, igaz? - húztam el a számat.
- Igen.
És bementünk a házba. Mindent ismertem bent, még is idegennek tűntek a képek a falon, a szőnyeg, és a fogas az ajtó mellet.
- Reni! - hallottam az ismerős hangot.
- Cassandra...? - elbújtam Andy válla mögé. Még mindig nagyon mérges voltam rá. Két évvel ezelőtt olyan dolgokat vágott a fejemhez, hogy már csak azért is ő kezdje el a kibékülösdit.
- Hallod "Reni"? - vigyorgott rám a bátyám - "Cassandra" szólt, jó lenne ha előjönnél!
- Nem! - tiltakoztam, és behúztam a nyakamat, hogy kevesebb látszódjon belőlem.
- Hát.. akkor is előjössz... - Andy ellépett előlem, és a falnak támaszkodott, hogy ne tudjak újra elbújni mögötte.
- Áruló! - sziszegtem neki.
Most, hogy nem állt köztünk Andy, jobban szemügyre tudtam venni Cassandrát. Konkrétan alig változott rajta valami. A fekete haját még mindig göndörítette... (borzalom.. soha nem tudtam megérteni hogy mér szereti annyira a göndör hajat...) még mindig gothnak képzeli magát... (jó, tényleg goth de.. a lánya vagyok! had kritizáljam már egy kicsit) a szemét feketével húzta ki. Fekete szoknyát vett fel, fekete csipke galléros inggel. Szintén fekete papucsot viselt, ami tényleg DE tényleg *szarkazmus* illet a képbe.
- Már vártalak titeket! - mosolygott az anyám. Enyhe spagetti illat terjengett a levegőbe, mintha még a kaja is bizonygatni akarná, hogy anya igazat beszél. Idegtépő csend következett... De én nem szólalok meg. Nem!
- Csináltam nektek spagettit! - mondta, (mintha erre ne jöttem volna rá) és tanácstalanul pillantott a bátyámra.
- Jane, gyere. - parancsolt rám önelégült mosollyal Andy - Együnk!
- Nem vagyok éhes! - vágtam rá csökönyösen. DE a hasam nem akart együtt működni velem, így amint kiejtettem az utolsó szót, rám is cáfolt egy hosszadalmas gyomorkorgással. Alig láthatóan, de erősen gyomor szájon vágtam magamat, azt sugallva a hasam felé hogy hagyjad már abba, mer itt égek miattad! 
- Akkor ezt meg is tárgyaltuk! - röhögött fel Andy, és elkezdett a konyha felé húzni.
- Áruló! - sziszegtem újra, de most nem csak Andynek, ha nem a belsőszerveimnek is.
Leültünk az asztal mellé. Az étel három tényárra ki volt szedve. De.. várjunk csak! HÁROM?! Elvileg mi négyen vagyunk! Cassandra (anya) Nick (apa) Andy (Andy) Jane/Reni (én).
- Mér csak három főre van terítve? - ültem le a székemre, mereven Cassandrát bámulva.
- Mert csak hárman vagyunk. - nevetett fel idegesen
- Hazudsz. - állapítottam meg
- Figyelj! - Andy rám meresztette az anyáéhoz és az enyémhez nagyon hasonlító kék szemét. - Elváltak, oké?
- Miért? - folytattam a kínvallatást, és igyekeztem hogy semmilyen érzelmet ne tudjanak leolvasni az arcomról.
- Mert elegem lett belőle. - válaszolt anya, és még véletlenül se nézett se rám se Andyre. - Nagyon hiányoltalak mindkettőtöket, és ennek hangot is adtam, neki meg elege volt abból, hogy folyton rólatok beszélek. Nem bírta megérteni hogy hogyan szerethetem a fiamat, aki itt hagyott a karrierje miatt, és felénk se nézett. És hogy a leányomat, aki tudta nélkül követte a bátyja példáját. De meg lehet őt érteni. - az utolsó mondatában több szarkazmus volt, mint azt összesítve amit én eddigi életemben használtam - Nem volt még gyereke soha, nem tudja hogy milyen ez.
Andyvel szinte tök egyszerre ejtettük ki a villát a kezünkből. Az ő villája az asztalra esett, az enyém pedig a nadrágomra, és szép kis foltot hagyva maga után legurult a földre.
- Hogy mi van?? - nyögtem ki végül. - Nem ő volt az apám?? Vagy mivan??
Cassandra vett egy mély levegőt, és elmosolyodott.
- Nem. Az apátok ugyan az, és akkor hallt meg, amikor én a terhesség  negyedik hetében voltam. Nickkel házasodtam össze mielőtt megszülettél volna. Így úgy döntöttünk az ő nevét fogod fel venni. De nem ő az apád.
Andyvel összenéztünk. Ő bólintott egyet, bátorítás képen. Oda mentem anyához, és megöleltem.
- Tudod, én örülök hogy nem ez a Nick volt az apám. Sose szerettem úgy, igazából. De téged igen...

*másnap*

- Vigyázzatok magatokra! - ölelt meg anya.

- Vigyázunk! - mosolygott Andy, és kinyitotta a kocsi ajtaját.

- Szia Anya! - öleltem meg anyukámat. Majd beszálltam a kocsiba. - Majd gyere el egyszer hozzánk, L.A.-be! Akár nálunk is aludhatnál!

- Mindenképpen! - mosolygott anya

Addig integettünk anyának, a még el nem tűnt a látóhatáron.

- Nos, Renata Alice Biersack, örülsz hogy eljöttünk? - kérdezte Andy.

Elvigyorodtam. - Mindenképpen.

21. rész: Szerencsétlenek a köbön

Sziasztok! Rin újra jelentkezik. sajnálom, hogy nem írok elég gyorsan, csak tudjátok írói válságban szenvedek és valamikor még tanulnom is kell. Ráadásul van egy olyan, elég komoly problémám, hogy már nem tudok azonosulni olyan jól, a mi kis Rinünkkel, aki fülig bele van zúgva Andy Biersack-be, Már nem szeretem annyira a BVB-t, és bevallom másba vagyok szerelmes, nem Andy-be. Még megbeszélem a lányokkal, de lehet, hogy én minden első rész helyett, csak minden tizediket fogom megírni, mert ez nekem már nem megy. Persze, még mindig én vagyok Rin West, csak épp nem az a Rin, akiről itt írnom kéne.

Éppen az igazak álmát aludtam, mikor meghallottam, hogy barátném a nevemet ordítja. Ez persze megijesztett és automatikusan felültem, bár ez nem volt lehetséges, ugyanis Andy egész éjjel a karjaiban tartott engem. Erre a hirtelen mozdulatomra persze ő is felébredt.
- Mi történt? - nézett rám.
- Jane hív engem. Bocsi, de mennem kell. - mondtam és lefejtettem magamról a karját. Átrobogtam Jane szobájába.
- Mi a baj? - néztem rá hatalmas szemekkel.
Ezután megbeszéltük, hogy megyünk a plázába, és beszélt Neruval is. Visszamentem a szobámba.
- Na mi volt ez a sürgős dolog, hogy hajnalok hajnalán Jane felkeltett téged? - kérdezte Andy aki még mindig az ágyban feküdt.
- Megyünk a csajokkal a plázába. - jelentettem ki és beálltam a szekrényem elé. - Szoknya vagy nadrág? - mutattam fel az egyik farmeromat meg azt a szoknyát, amit Jane-nel együtt vettünk.
- Szoknya. - jelentette ki az álompasim. Hát igen... ettől a választól tartottam, gyűlölöm a szoknyákat, nem is értem, miért vettem meg.
- Ha már ez a kicsit goth-os szoknya lesz, akkor segíts választani hozzá felsőt. - mondtam és benyúltam a szekrényembe. Fél perc kutakodást után kivettem három felsőt, az egyik egy vörös-fekete csíkos, egy barnás, amin van egy csipkegallér és egy egyszínű fekete.
- A csíkos, mert a fekete túl gyászos lenne a csipkegalléros meg ronda. - a másik kettőt kivette a kezemből és beakasztotta a szekrényembe.
- Na akkor sipirc kifelé, öltözni akarok. - kezdtem kifelé tolni a fiút a szobámból.
- Nem nézek oda! - ígérte Andy perverz vigyorral a képén.
- De akkor mindenképp fordulj el. - toltam be az egyik sarokba én meg elbújtam a másikba. Gyorsan levetkőztem és elkezdtem felöltözni. Felvettem a harisnyát majd szépen sorban minden mást is, majd amikor elkészültem szóltam Andynek, hogy megfordulhat. De mondta, hogy már eddig se a falat bámulta.
- Hogy mi?! Nem megmondtam, hogy ne bámulj? Andy!! - mondtam, majd elnevettem magam. Oda futottam hozzá és elkezdtem csikizni. Aztán, mikor már fájt a hasam a nevetéstől úgy döntöttem, hogy ezt hanyagoljuk. Felálltam, előkapartam a hajkefémet, két hajgumit és egy nagy fekete-vörös masnis-rózsás csatot. Elkezdtem felkötni a hajamat. Andy odaállt mellém és amikor a copfjaim kész voltak a csatot betűzte a hajamba. Nem sokkal később valaki kopogott, majd Jane (ő volt az) be is szólt, hogy kész vagyok-e. Kinyitottam azt ajtót és megláttam, hogy mindketten goth-nak öltöztünk, ráadásul az egyforma szoknyánkat vettük fel. Ezután meg is beszéltük, hogy ez az a felső, amit az anyja vett neki. Nem értem, miért nem hajlandó kimondani/meghallani, hogy Cassandra igenis az anyja. Igaz, hogy összevesztek, de Cassy akkor is szereti őt, hisz szinte lehetetlen, hogy egy anya ne szeresse a gyerekét. Még anyám is szeret annak ellenére, hogy én állítólag megutáltam, állítólag és hirtelen felindulásból. Nem utálom anyámat, mert ő adott nekem életet és hogy a fenébe utálhatnám azt, aki kilenc hónapon keresztül a szíve alatt hordott, majd utána örömkönnyeket hullatott, amikor először lábra álltam, amikor kiejtettem nehézkesen az első szavamat, mikor óvodába, majd iskolába kerültem, végül zenekart alapítottam. Joana mindig mellettem volt és támogatott, akármi történt. Lehetett ő beteg, fáradt, de még lázasan is elvitt engem oviba, iskolába. Délután fel fogom hívni anyát. Gondolkodtam el egy időre. Tehát hívta a lányokat, köszöntünk, majd elindultunk a plázába. Mielőtt Renel lelépett nem csináltunk sok mindent, csak voltunk parfümériában, ahol rengeteg mintát összeszedtünk, majd mentünk volna cipőboltba, de Renel nekiment az üvegajtónak, végül sietve lelépett. Nem sokkal miután lelépett megláttam valaki egy kicsit messzebb, persze csak hátulról, de nagyon ismerős volt nekem a srác, aztán oldalra fordult. És jött a felismerés: banyeg: ez Jinxx. De vajon mi a rákot keres itt? Renel biztos hazament? Megböktem Meli vállát.
- Nézz oda. - mutattam Jinxxre, aki folyamatosan távolodott, de még lehetett látni. - Mit kereshet itt? - néztem rá, erre Janey is odafordult és a homlokára csapott.
- Ezek randiznak? - nézett rám hatalmas kék szemeivel fekete barátnőm.
- Szerinted gondolatolvasó vagyok, hogy tudjam? - nevettem el magam. Végül bementünk a cipőboltba. Találtam magamnak egy olyan iszonyat cuki fekete, szegecses magas szárú és magas sarkú csizmát, hogy majd' behaltam ott helyben. Igen olyanra én is képes vagyok.
- Szerinted jól áll nekem? - álltam oda Nelly mellé, aki egy piros bokacsizmát próbált épp. Rám nézett és elmosolyodott.
- Ez tiszta te vagy, a harcias, magabiztos, tökös rockerlány, aki még egy tizenöt centis tűsarkú szegecses csodában se esik hasra. - mosolyodott el és odavonszolt az egész alakos tükör elé. Belenéztem és majdnem hanyatt estem a látványtól. Mondjuk a goth cuccomhoz éppen akkor nem illett, de hozzám igen, A magas derekú, kifejezetten női fazonú, fekete farmeremhez csodás lesz.
- Akkor megveszem. - mondtam. majd kerestem még cipőt. Áttévedtem a férficipőkhöz és találtam egyet, ami - legalábbis véleményem szerint - Andy-nek tökéletesen állna. Csak nem tudom, mekkora kell neki. Na mindegy, majd holnap elrángatom vásárolni. Úgy vigyorogtam, mint valami idióta még csoda, hogy nem vittek azonnal a zárt osztályra. Visszamentem a lányokhoz, Jane épp egy fekete bokacsizmát próbált, ránéztem és megráztam a fejem.
- Nem a te stílusod, gyere. - húztam a tükör elé, hogy lássa azt borzalmat a lábán. Egy fekete, lapos talpú, szögletes izé volt.
- Fúj! - állt meg mellettünk Meli. - Jane ugye nem akarod megvenni azt a rondaságot? - nézett barátnőnkre, persze én elnevettem magam ezen a megjegyzésen. Majd egy jó óra múlva cipőkkel és parfümmintákkal megrakodva ültünk be a kocsiba. Meli vezetett, mellette ült Neru, középen én és Nelly és leghátul (a hét személyes kocsiban) Jane a cuccokkal. Út közben Meli véletlen belement egy kátyúba és a kocsi úgymond ugrott egy hatalmasat, majd pár perccel később iszonyatos pacsuliszag uralkodott el a jármű belsejében. Mint kiderült összetörtek a parfümminták is és az egész Janey hajára ömlött. Néhány perccel később kiszálltunk az autóból és elköszöntünk egymástól a lányokkal. Aztán, mikor Melissáék kocsija eltűnt a házak között bementünk a házba a cuccainkkal együtt.
- Sziasztok! - köszöntünk barátnőmmel teljesen egyszerre. Előjöttek a fiúk, de persze Jinxx sehol nem volt.
- Szia. - jött oda Andy és szorosan átölelt. Nem sok mindent érzékeltem a külvilágból a következő öt percben, csak annyit, hogy Jane visít, hogy CC ne lopja el egyesével a szagos tincseit. Nos ez a haja huza-vona jó ideig eltartott.
- Jane szerintem most menj hajat mosni, mielőtt CC neked esik a nullás géppel. - nevettem és  a karjánál fogva felrángattam barátnőmet a szobájába, kikaptam a szekrényéből valami tiszta ruhát és belökdöstem a fürdőbe, majd leültem az ajtó elé. És lássatok csodát, CC jött utánunk.
- Hol van? - nézett rám a barátnőmre célozva.
- Zuhanyzik. - válaszoltam nemes egyszerűséggel, majd hozzátettem. - Nem, nem mehetsz be levágni a haját.
Erre CC csak lehajtotta a fejét, végül eloldalgott és feljött helyette Andy meg a tesóm.
- Na mit csinál? - bökött Andy a fürdőajtóra, s ezzel arra célzott, hogy reméli, hogy a húga eltávolítja azt a sok parfümöt a hajából.
- Szerinted mit tud csinálni a zuhany alatt egyedül? - néztem rá hülyén, persze ezen mindhárman nevettünk, végül a két fiú leült mellém és úgy beszélgettünk, amíg Jane ki nem jött a zuhany alól.
- Na mutasd a hajad. - mondta a bátyja és elkapott a húga hajából egy vizes tincset és megszagolta. - Sampon illata van, sikeres volt a művelet. - mosolyodott el és magához ölelte a kishúgát. Végül Ash-sel mi is becsatlakoztunk az ölelésbe és a testvéri ölelés átváltott egy nagy családi ölelésbe. Ezután lementünk mind a négyen a konyhába és megint én lettem a valaki, aki főz, persze Andy segített. De előtte még ki kellett találni, mit együnk.
- Jane, Ash kérlek kérdezzétek meg a többieket, mit ennének. - mondtam és Andy-vel kipakoltuk a hűtőt. Egy öt perccel később lejöttek Jane-ék.
- Na mit ennének? - néztem rájuk.
- Pizzát. - mondták teljesen egyszerre.
- És ti mit ennétek? - kérdezte Andy.
- Pizzát. - válaszolták megint kórusban.
- Te mit kérsz? - néztem kék szemű lovagomra.
- Pizzát. - na jó... ezen már elnevettem magam, sőt mind a négyen nevettünk.
- Süssem vagy rendeljem? - néztem rájuk.
- Rendelni gyorsabb, de finomabb, ha te sütöd. - teketóriázott a barátnőm.
- Akkor ma legyünk lusták. - vette elő a tesóm a telefonját és tárcsázott. - Milyet kértek? - nézett rám és Janey-re.
- Húsimádót. - vágtuk rá azonnal vigyorogva mindketten.
- Jó napot! - köszönt a tesóm a pizzásoknak. - Kérnénk egy XXL húsimádó és egy XXL gyros-os pizzát. Ashley Purdy néven a gépükben van a címem. - mondta, majd elköszönt és zsebre vágta a telefonját. Visszapakoltunk a hűtőbe és főztem egy adag kávét meg egy adag teát. Mikor kész lett kitöltöttem két kávét meg két teát. Úgy tűnik ugyanolyanok vagyunk, mint a testvéreink, ami azt jelenti, hogy én és Ash kávéztunk, míg Andy és a húga teáztak. Végül csöngettek és mind a négyen egyszerre pattantunk fel a székeinkről. Kimentünk és már nyitottam is az ajtót, míg az egyik fiú elővette a pénztárcáját. Elvettük az ebédünket és elkiáltottam magam:
- Fiúk kész a kaja, gyertek enni! - ezt hallva mind a két fiú jött is azonnal.
- Mit eszünk? - kérdezte Jake aztán meglátta a pizzákat.
- Milyenek? - vett elő tányérokat meg ketchupot CC.
- Gyrosos és húsimádó. - válaszoltam, miközben elővettem egy nagy kést, hogy felvágjam a pizzát, amit mint tudjuk nem szoktak jól felvágni. Elkezdtünk enni, s közben barátnőmmel elmeséltük a fiúknak, hogy miket csináltunk, hogy vettünk cipőt és azt is elmondtuk, hogy láttuk Jinxx-et nem sokkal azután, hogy Renel sietve lelépett. Ezen persze azonnal agyalni kezdtünk, hogy mondjuk miért nem szólnak, ha van köztük valami, legalább Renel szólhatna, vagy mit tudom én. Végül Ash döntött, ki fogja kérdezni Jinxx-et, ha hazajött.