25. rész: Testvérnap, plusz egy "pici" meglepődés

Ohayo! Jane vagyok. Gomeee a késésért! >< nézzétek el! Ihlet hiányban szenvedek, és gondjaim akadtak mostanában.

Haza fele Andyvel megváltoztattuk a nevemet, Renata Alice Biersack-re. Ki nem lehet mondani hogy mennyire boldog voltam! Én is Biersack vagyok, és semmi közöm nincs Nickolas Pallmer-hez. Őszintén szólva, mindig is utáltam a hapsit. De ez már nem aktuális téma, a lényeg hogy most úgy néz ki hogy minden tökéletes, és boldog-boldog-boldog vagyoook!

 - Mit szólnál ha beugranánk vala hova ebédelni? - kérdezi a bátyám.

 - Együnk sushit! - vágom rá vigyorogva

 - Sushit? - fintorodik el játékos túlzással a fiú.

 - Japjap! - bólogatok hevesen - Tudok is egy jó helyet! - ezzel a mondattal elnavigálom magunkat az étterembe.

 - Sose értetem mit szeretsz a nyers halas rizsben - húzza el a száját.

 - Csond és egyél! - mondom és Andy kezébe nyomom az evő pálcikát.

 - Mért csondnek mondod a csöndet? - röhög fel - És mér japjap-ozol folyton?

 - Saját nyelvet beszélek! - húzom fel az orrom - Majd ha haza értünk adok neked Jane-Angol; Angol-Jane szótárat! - nevetek, majd elkezdem enni a kajámat.
 - Bleh! - fintorog Andy, és megpróbál megfogni egy sushit, de sehogy sem megy neki - Mért nem tudnak a Japánok villával enni?!
 - Szerintem tök jó ez az egész evőpálcikás dolog! - vigyorgok
 - Persze! Mer te tudsz enni vele! - nevet a bátyám.
Elég sokáig elidőzünk az étteremben. Ennek egyik fő oka az volt, hogy meg kellet tanítanom Andyt pálcikával enni, a másik ok meg az volt, hogy én kimondottan szeretem a japán kaját, és kihasználva az alkalmat rengeteg mindent ettem.
Mikor (ahogy Andy mondta) végre valahára kitaláltunk a kajáldából, eldöntöttük hogy tartunk egy Húga-Bátya Napot.
 - Nos, akkor hova akarsz először menni? - kérdezte Andy.
 - Hm... - néztem körül az utcán, ahol sétáltunk. Ez is egy olyan bolt-utca volt... - Menyünk be valami Hippy boltba és öltözzünk be hippynek! - jelentem ki.
 - Ilyen beteg ötletet! - nevet fel a bátyám, de azért be mentünk egy hippy boltba.
Hülyébbnél hülyébben öltözünk fel, és eléggé hangosan nevetünk is ahhoz hogy ránk nézzen a többi vásárló is. Mondhatom, elég különös pillantásokra méltatnak a hippyk egy emot és a rocker bátyát, akik hippy göncöket próbálgatnak poénból. De van ilyen...
 - Te.. mi lenne ha vennénk az egész bandának egy hippy ruha össze állítást? - dobom fel az ötletet
 - Hm... - néz végig Andy a tükörképünkön - Oké!
Andyn egy eléggé furcsa virág mintás ing volt, egy türkiz-lila-sárga-pink mintás sál a fejére kötve, egy rojtos aljú, térdig érő olyan... koszos farmer kék vagy hogy-is-híják színű farmer, és egy indián mokaszin. Rajtam egy hawaii-s fűszoknya (nem, nem kókusz dió melltartót vettem fel hozzá, mielőtt még valaki azt hinné) egy hason megkötött, világoskék-narancs-rózsaszín-zöld bő inget, virágfüzér nyakláncot, és szintén mokaszint viseltem. Hát.. ez érdekesre sikerült... De ne hogy azt higgye bármelyik olvasó hogy a többiek megúszták az öltözzünk-hülyén-és-hippysen projektünket! De nem ám! Nekik is kijutott a fura göncökből!
Ashley ruhája: valami okból kifolyólag én ragaszkodtam hogy neki is legyen.. hm.. fejsálja. A lila-pink-sárga fejsálhoz kapott egy narancs színű indiános felsőt (a póló alján és az ujjain rojtok voltak), és egy szintén vágott aljú térdig érő farmert, és egy bőr rojtokkal díszített torna cipőt. (ez is érdekesre sikerült).
Jinxx ruhája: neki egyszínű sárga inget vettünk, de egy csomó színes-virágos kitűzőt is kapott hozzá. Ő nadrágja bokáig ért (kivételesen) és világos zöld lett. Minő meglepetés hogy az ő indián mokaszinja is valami szép, rikító színű lett!
CC ruhája: ő hajpántot kapott. Egy rojtos, sárga hajpántot, ami teljes mértékben passzolt a türkizkék-sötétzöld és rózsaszín virágos ingéhez *szarkazmus*.Neki a vágott aljú farmerja narancs színű lett, és ő is rojtos szandált kapott, csak ő kéket.
Jake ruhája: Neki is jutott fejkendő, méghozzá piros-zöld-lila színben. Ő is pólót kapott, aminek az alján a rojtok össze voltak fonva, és kék-lila-barna színű volt. Az ő szintén bokáig érő bő farmerje barna volt, és egy színben hozzá passzoló mokaszint kapott.
Rin ruhája: Kapott egy szivárvány színű, körmintás pólót, aminek az alja rojtosra van szaggatva meg egy barna szoknyát, ami szintén kicsit rojtos és több azonos színű anyagdarab van rávarrva. Ehhez kapott egy sípcsontközépig érő világosbarna rongyos műbőrcsizmát, rojtos, piros kendőt és egy nagy, kerek, lila napszemüveget.
Renel ruhája: Renel egy kezeslábast kapott ami össze-vissza mintás volt és neon zöldben, rózsaszínben és citromsárgában pompázott. Kapott hozzá egy rongyosabbnak tűnő csizmát, ami rózsaszín volt, egy hajpántot neon zöld színben és egy peace jeles nyakláncot.
Neru ruhája: Ő is fűszoknyát kapott! Csak az övé nem világos zöld volt, mint az enyém, hanem kék. Vaciláltam egy ideig hogy ő kapjon-e kókuszdió melltartót, de végül egy nem-tudom-megnevezni-olyan-sok-szín-van-rajta színű trikót kapott pólónyakkendővel. Cipőnek pedig egy lila művirágokkal díszített kék papucsot kapott.
Meli ruhája:Ő egy rózsaszín-lila bő, has előtt összekötős inget kapott, egy barna, rojtos farmer mininacival, hawaii-s virág fűzért, amin rengeteg színű mű virág volt felfűzve, és egy szintén sokszínű, művirágos strand papucsot.
Nelly ruhája: Ő egy piros-kék-türkiz-sárga pólóruhát kapott, amin neon zölddel felfestve ott virított egy béke jel. Sok, apró színes virággal díszített hajpántot és lila bőr szandált kapott még.
 - Hát... - jegyezte meg Andy, mikor a rendes ruhánkban, és szatyrokkal a kezünkben kiléptünk az üzletből - A többiek elég furcsán néznek majd ránk...
 - Nem baj az! - nevettem - Megyünk még valahova?
 - Ezeket berakjuk a kocsiba, és szerintem sétálhatnánk egyet a... tengerparton biztos nem...
 - Hahahaaa - mű nevettem - De vicces itt valaki!
 - Jól van na! - emelte fel a kezét, felkészülve hogy kivédje a vállba-bokszolós hadműveletemet - Akkor menyünk moziba!
 - Oké!
Megnéztünk egy jó hosszú zombis horror filmet... egy párszor sikítottam is a film alatt... Jó, bírom a horrort! De.. na... az valahogy másabb, ha 3D-ben megy körülötted a zombi-megeszi-a-barátaidat cucc... Asszem ma este Ash-sel alszok...
Már rég sötét volt mikor betrappoltunk a házba, de én így is készen álltam hogy világgá üvöltsem hogy én is Biersack vagyok. de amikor nyitottam volna a számat az ordításra, CC befogta a számat.
 - Mi a..?  - néztem rá ellenségesen
 - Ne üvölts! Van itt egy csaj, és alszik!
 - Mi van??? - kérdeztük egyszerre a bátyámmal
 - Jinxxel van itt egy csaj. - mondta Jake - Együtt alszanak. Nem tudjuk ki van itt vele.
 - Még a hajszínét se tudjuk megnézni! - mérgelődött a dobos.
 - Csak nem Sammi van itt? - kérdezte Andy, elég fura fintor kíséretében.
 - Én megnézem ezt magamnak! - mondtam, és felvágtattam a lépcsőn.
A sötét folyosón, nem láttam senkit, így óvatosan lenyomtam Jinxx szobájának a kilincsét. De végül nem nyitottam be. Lehet hogy Jinxx fenn van, és észre vesz! És amilyen jó hangulatomba vagyok, lehet, hogy még sikítanék is, ha felülne vagy ő, vagy a lány.
Így hát hagytam az egészet a fenébe, és lerohantam, elújságolni a jó híremet CCnek és Jakenek, akik elmesélték, hogy Ash és Rin nincsenek itt.. Remek... Akkor én most kivel aludjak, aki megvédne a zombiktól??

24. rész: John, takarodj a Rin közeléből!!

Sziasztok, Rin újra jelentkezik. Mint Jane én is valami érdekessel jelentkezem. Én egyetlen egy rész erejéig Ashley szemszögében fogok írni egy picit. Nem szoktam ilyet, de kivételesen a rész tartalmazni fog káromkodásokat, trágár szavakat. Remélem tetszeni fog, és jó olvasást hozzá.

Ebéd után a fiúk villámgyorsan eltűntek. Mi Janey-vel még beszélgettünk egy picit, aztán ő elindult megkeresni a testvéreinket én meg leültem tévézni. Valami bugyuta vígjáték ment. Nem sokkal később lejött Andy egy bőrönddel a kezében.

- Hova mész? - álltam oda mellé. Ő letette a bőröndöt és megölelt.

- Haza, elviszem Renit is, mert nem bírom elviselni, hogy ilyen búskomor. - magyarázta, majd lágyan megcsókolt. Mikor levegőhiány miatt megszakítottuk a csókot, csak álltunk ott egymást ölelve. Pár perccel később lejött a lépcsőn Jane a kezében a bőröndjével és a tesóm. Kimentünk a kocsihoz, Andy bepakolt és kijött a másik két jómadár is, tehát CC és Jake. Szorosan megöleltem barátnőmet, majd jött a "nagyölelééééés", ami végül azért tört meg, mert Janey majdnem megfulladt. Ezután beszálltak a kocsiba és elindultak haza. Én amint eltűnt a kocsi a láthatáron felfutottam a szobámba és ledőltem az ágyamra. Valaki kopogtatott.

- Gyere! - szóltam ki hangosan, mire belépett a Ash. - Csak nem unatkozol, most, hogy Janeyék elmentek két napra? - néztem rá mosolyogva. Csak megrázta a fejét és leült mellém.

- Csak szeretnék egy kis időt tölteni a húgommal. - mondta és elkezdett csikizni.

- Nehehehe! Hahahagyd ahabbaha! - próbáltam kinyögni azt a két kis mondatocskát, hogy: Ne! Hagyd abba!, de nem sikerült, mert épp majd' megfulladtam a röhögéstől. Ezután még sokat beszélgettünk, de aztán éjfél körül elnyomott az álom. Reggel (úgy jó 10 körül) telefoncsörgésre keltem. Félálomban nyúltam a telefonomért, melyből egy Falling In Reverse szám: a Raised By Wolves szólt max. hangerőn.
- Igen? - szóltam bele félálomban.
- Szia Anna, Remélem felismered a hangom. - mondta egy férfi, persze akkor még nem esett le azonnal, hogy ki is az. Egy ideig hallgattam, majd leesett, hogy a pszichopata bátyám, John az.
- Mit akarsz? - kérdeztem ijedten, és már előre féltem attól, hogy mit fog válaszolni. A félelemtől a hangom egy oktávval magasabbnak hatott, nos igen; nem a legjobb érzés arra kelni, hogy az elmebeteg bátyám telefonál.
- Semmi különöset, csak téged látni.... - válaszolta, majd befejezte a mondatot.- holtan. - ettől persze azonnal egy hatalmasat sikítottam és eldobtam a telefont.
- Mi történt? - nyitott be Ash a szobámba. Odajött hozzám és megölelt, aztán meglátta a szétesett telefont a földön. - Ki volt az?
- John. - mondtam ki a rettegett nevet. Ash csak szorosabban húzott magához és elkezdte simogatni a hátamat.
- Nincs semmi baj, ne sírj. - akárhogy próbált nyugtatni a könnyeim csak folytak, nem tudtam ellene mit tenni. Ekkor megcsörrent Ash telefonja is, felvette, majd kb. két mondat után odaadta azzal a címszóval, hogy anya keres.
- Kislányom jól vagy? Miért van kikapcsolva a telefonod? - kérdezte Joana, s hallottam a hangján, hogy iszonyatosan aggódik.
- Nem Anya, nem vagyok jól. És azért van az a vacak kikapcsolva, mert Josh elmebeteg fia hívott az előbb és megfenyegetett, hogy megöl. - hallottam ahogy anyám lélegzete eláll és el tudtam képzelni, ahogy veszi elő a vezetékes telefont és tárcsáz.
- Ez így nem mehet tovább. Josh!! - kiáltotta anyu aztán meghallottam apám hangját, amint azt kérdezi mi van. Anya elmondta neki, közben és meg mondtam anyámnak, hogy pontosan mi is történt. Apa kijelentette, hogy ez nem így van és, hogy én biztos csak álmodtam, erre Ash elvette a telefont és mondta anyának, hogy adja a "hülye, vadbarom" - idéztem - férjét. A testvérem elmondta, hogy a sikításomra kelt fel és nem hiszi, hogy egy lány majdnem pánikrohamot kapna egy szimpla rémálom miatt. Visszakértem a telefont és beszéltem apámmal, aki kijelentette, hogy ilyen flúgos gyerek nem kell neki. Lecsaptam a telefont és kipattantam az ágyból.
- Pakolj! Hazamegyünk. - jelentettem ki, persze ezzel a bátyámból heves tiltakozást váltottam ki. Lekaptam a bőröndömet és elkezdtem bedobálni a ruháimat. Kivettem a szekrényből az anyától kapott dobozt és letettem a tesóm mellé az ágyra.
- Mi ez? - nézett bele.
- Anyutól kaptam, ahogy ezt is. - vettem le a láncot a medállal és elővettem a levelet. Kinyitotta a medált és meglepődött a két képen, végül a levelet is elolvasta és láttam a megvilágosodást átsuhanni az arcán.
- Anya már választott. Méghozzá a gyerekeit, azaz minket. Te kit választasz? A bandát és engem, vagy a bandát, engem és anyát? - kérdeztem.
- Természetesen a családot. - mondta és megölelt.

*Ashley*

Miután Andyék elmentek még szórakoztunk a húgommal, majd elmentem én is aludni. Reggel viszont egy éles sikításra ébredtem. Mivel egyetlen lány volt jelenleg a házba így biztos, hogy Anna volt az. Kipattantam az ágyból és ijedten benyitottam a szobájába. Mikor megláttam azt a telefont és elmondta, hogy a másik bátyja volt az elöntött a düh. Persze szegény lány sírva fakadt, megöleltem és nyugtatgatni kezdtem. Joana hívott, felvettem.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia fiam. Anna ott van? Tudnád adni? - kérdezte köszönés után.
- Persze. - mondtam és odaadtam a telefont a húgomnak. Hallottam, ahogy a volna túloldalán anyánk a férje nevét kiáltja, majd elvettem a telefont.
- Joana, megtennéd, hogy adod azt a hülye, vadbarom férjedet? - kérdeztem, erre jött egy igen és végül Josh szólt bele a telefonba.
- Szerintem Anna nem álmodhatta a telefonhívást, mert 1: a sikítására keltem. 2: nem dobta volna el ijedtében a telefont. A "drága" kisfiad egy pszichopata állat. Nincs kedved kipaterolni a házból? - kérdeztem teljesen nyugodtan.
- Akkor is csak álmodta, a telefont meg leverhette éjszaka is. - akaratoskodott tovább az a barom.
- Igen? Akkor takarodj el a fenébe a hülye fiaddal együtt. - mondtam dühösen, majd Anna visszakérte a telefont végül könnyekkel a szemében lecsapta azt. Mikor kijelentette, hogy hazamegyünk én azonnal rávágtam, hogy márpedig nem! De rám se hederített, csak elkezdett pakolni, majd elővett egy kartondobozt. Belenéztem és megláttam pár ruhát, rá is kérdeztem, hogy mi az, de csak annyit válaszolt, hogy Joana adta neki. Megmutatta a medált meg a levelet is. Rájöttem, hogy anyánk szeret minket, és semmi pénzért nem mondana le rólunk. Átmentem a szobámba és előkaptam a bőröndömet. Beledobáltam pár cuccomat, majd visszamentem a húgom szobájába.
- Kész vagy? - nyitottam be az ajtón. Épp öltözött, így azonnal csuktam is be az ajtót.

*Rin*

Mikor a tesóm kiment a szobámból és előszedtem az anyánktól kapott ruhákat a dobozból és végignéztem. Levetkőztem és elkezdtem felvenni a felsőt, mikor Ash benyitott, majd azonnal be is csukta az ajtót.

- Gyere csak be, úgyis kell egy kis segítség. - mondtam hangosan, tudtam, hogy más úgysincs a házban, aki segíthetne.

- Mit kell segíteni? - kérdezte, mikor bejött.

- Kélek húzd fel a cipzárt. - mondtam és háttal elé álltam. Felhúzta és meg kivettem a szoknyát és felvettem. Ahogy azt kell mell alatt megkötöttem, majd megint megkértem a testvéremet, hogy húzza fel a cipzárt és segítsen szorosabban megkötni.

- Milyen? - fordultam szembe Ash-sel.

- Gyönyörű. - ölelt szorosan magához az én bátyókám. Megbeszéltük, hogy indulhatunk, ő vezet. Felvettem a térdig érő, fűzős, fekete bakancsot, amit ezekkel együtt anya adott.

- Mehetünk. - mondtam és becsuktam a bőröndömet. 

- Leviszem a cuccokat, addig kezdj valamit a hajaddal, mindjárt jövök. - indult el a basszeros a két bőrönddel. Beálltam a hatalmas tükröm elé és megnéztem magam. A lassan fenékig érő hajam selymesen omlott a vállamra. Megfésültem, majd egy tincset befontam és hátra raktam, hogy lássam, milyen, de nem jó, akkor marad így. Végszóra belépett Ash. Kijelentette, hogy ne csináljak semmit, induljunk. Még gyorsan benyúltam a fiókomba és kivettem két kis dobozt. Azokat még a plázában vettem, de a lányok nem is tudnak róluk. Egyik anyáé, a másik az egyetlen bátyámé. Hogy miért egyetlen? Mert John nem a bátyám és Josh nem az apám, hárman vagyunk egy szerető család. A goth-cuccomhoz nem illett a bőrdzsekim, de Ash rábeszélt, hogy mindenképp vegyem fel, mert nem akarja, hogy megfázzam. Beszálltam a kocsiba, a tesóm felpörgette a motort és, mint valami őrült úgy indult meg haza. Haza... hogy mit is jelent számomra ez a szó? Fogalmam sincs, talán egy biztos helyet szerető emberek között. Bár anyával maradhattam volna, vagy legalább jött volna velem. Fél óra múlva otthon voltunk. Csengettem, és ki nyitott ajtót? Persze, hogy a pszichopata állat.
- Mit keresel itt? Nem megmondtam, hogy takarodj?! - kiáltottam azonnal, ám ekkor megláttam a bőröndöt a kezében.
- Mint látod, most megyek... - hangja csak csöpögött a gúnytól. Undorító egy élőlény.
- Ajánlom is, hogy eltakarodj! - lépett ki anya a házból és John után dobott még egy bőröndöt. - Ezt add oda apádnak, ha megtalálod valamelyik kocsmában, vagy az irodájában. - tette hozzá, majd odaszaladt hozzánk és szorosan megölelt minket Ash-sel. - Gyertek be gyerekek. - megfogta a bőröndjeinket és bement. Levettem a dzsekit, pont, mikor anya felém fordult. Végignézett rajtam, majd könnyek szöktek a szemébe, csak annyit mondott, hogy "Az én kislányom!" aztán sírva megölelt. Reméltem, hogy megbocsát. Miután levettük a cipőinket és felvittük a bőröndöket visszamentünk a nappaliba és leültünk beszélgetni. Anyu elmondta, hogy már nem haragszik rám, és megérti a reakciómat, viszont beadta a válókeresetet a bíróságra. Nem sokkal a próba kezdete után dobtam egy sms-t Renelnek, hogy elutaztunk a bátyámmal, ne várjanak próbára. Aztán anya olyat tett, amit utoljára olyan négy éve: gofrit sütött és hozzá csokipudingot csinált és sok-sok banánt vágott fel. Persze a frissen felvert tejszínhab se maradhatott le a tetejéről. Tudta, hogy ez az egyik kedvencem, de jó ideje csak én csináltam meg magamnak, mert anya túl sokat dolgozott és nem volt kedve főzni, meg úgy mozogni se.
- És milyen, hogy csak te tudsz itthon főzni? - kérdeztem kicsit sértődötten, még mindig zavart, hogy én voltam a "háztartási robot", aki főz, most, takarít és gondoskodik a macskákról és a kutyáról.
- Jó, hogy újra akarok főzni, jó dolog újra önfenntartónak lenni. - mosolyodott el, és ekkor besomfordált Tara, Chip, Mici és Müzli, hogy miért Müzli? Mert kiskorában felmászott az asztalra és belemászott a reggeli müzlimbe. Nos ők négyen a cicáink.
- Anya, Mayával mi van? Nem is láttam a kutyusomat. - mondtam a legrosszabbtól tartva.
- Mikor elmentél, csak nyüszített és sírt, alig evett, depressziós lett és agresszív, senkit nem engedett magához közel. Hogy hogy képes így bekattanni egy hét alatt? Azt az orvos sem tudta, de John bedühödött, betette a kocsiba és kidobta valahol, de előtte bántotta, megverte. - mondta anya, én azonnal elsírtam magam. A testvérem bántotta az én gyönyörű Mayámat. Ha meglátom John-t megölöm.
- Nem! Nem tehette! Mi van a csippel? - kérdeztem anyut.
- Az állatorvos nem találta meg a jelet, attól tartok, hogy John kivághatta a csipet és összetörte, mert egyáltalán nincs jel. - Ash megölelt és azt suttogta, hogy majd vesz nekem másik kutyát. Erre azonnal tiltakoztam, hogy nekem nem kell másik, nekem Maya kell, az én négy éves rotweilerem. Az a gyönyörű, játékos, szeretetreméltó lánykutya. Ash-nek persze ott a két kutyája, de nekem Maya kell. Nem ettem meg a gofrimat, csak felálltam és kifutottam a kutyaházhoz és visszaemlékeztem arra, amikor egyedül építettem a kiskutyámnak. Csak hangosan zokogtam, erre meghallottam, hogy valaki a kerítésen túlról szól.
- Hé! Kislány! Mi a baj? - kérdezte egy nagyjából velem egykorú srác, egy kutyát tartott pórázon, egy rotweilert olyat, mint Maya.
- Az, hogy a bátyám bántotta és kidobta a kutyámat. - zokogtam hangosan.
- Akkor Ő itt lehet, hogy a tied? Három napja találtam a város szélén, a csipjét valaki kivágta és csúnyán megverték, még nincs jó bőrben és nagyon szomorú, de legalább eszik egy keveset. - felálltam és kimentem a sráchoz és a kutyához, a kutya rám nézett és azonnal elkezdte csóválni azt a rövidre vágott farkincáját és odabicegett hozzám. Megszagolta a kezem, majd odadörgölőzött a lábamhoz, nekem potyogtak a könnyeim és leguggoltam hozzá, megöleltem, ő pedig végignyalta az arcomat.
- Ő Maya, köszönöm, hogy a gondját viselted. Én Anna vagyok és téged, hogy hívnak? - álltam fel és átvettem a pórázt.
- Örülök, hogy megtaláltam a gazdáját, nagyon levert volt, de már boldog. Amúgy Alex vagyok. - mondta, majd megjelent mögöttem Ash.
- Rin, ki ez? - nézett a tesóm a srácra.
- Ash, kérlek hívj a valódi nevemen, unom a Rint, Anna vagyok. És ő Alex, megtalálta Mayát. - mondtam mosolyogva, miközben a kutyám fülét vakargattam.
- Anna, mi ez a nagy csaholás? - jött ki anya is, hallva a kutyám boldog csaholását. ekkor meglátta Mayát, és összecsapta a két tenyerét. - Nahát! Hát túlélte! - jött oda, majd Alexhez fordult. - Hogy tudnám meghálálni, hogy gondoskodtál a lányom kutyájáról? - kérdezte.
- Asszonyom erre semmi szükség, természetes, hogy segítek egy bajbajutott állaton. - válaszolt a fiú.
- Van friss gofri, csokipudinggal, banánnal meg tejszínhabbal, gyere be Alex, egyél velünk. - vetettem fel. Ezt persze elfogadta, ha pénzt, vagy bármi mást nem is volt hajlandó. Bejött velünk meg Mayával a házba. Mayának adtam enni, inni és leterítettem a kanapéra a kedvenc pokrócát, hogy odafeküdhessen. Leültünk az asztalhoz, Müzli felugrott az ölembe, Tara meg irigykedve nézte a másik cicámat. Evés közben beszélgettünk, kiderült, hogy Alex szereti az együttesünket és a BVB-t is, Ash-sel adtunk egy-egy autogrammot neki. Ezt legalább elfogadta, ha jutalomgyanánt mást nem is. Megettük az összes gofrit, majd Alex mondta, hogy haza kell mennie. Anyával meg Ash-sel éjfélig beszélgettünk, aztán felmentem a majdnem teljesen üres szobánkba. Itt laktunk Janey-vel három éven keresztül. Ash persze megkapta a vendégszobát ami, mint utólag kiderült egykor az övé volt. Reggel kiabálásra és Maya ugatására keltem. Kipattantam az ágyból és lesiettem a nappaliba, ahol a két bátyám és anyám veszekedett.
- John, te meg mi a fészkes fenét keresel itt?! Nem azt mondtam, hogy takarodj? - futottam oda hozzá és kapott tőlem lendületből egy hatalmas pofont.
- Te nekem nem parancsolsz kisribanc! - hangja bántó volt, de nem érdekelt. Gyorsan megkerültem, elkaptam a pulóvere kapucniját és kirángattam a házból.
- De parancsolok, főleg, ha olyan értetlen balfasz vagy, hogy nem érted meg amit már hetek óta szajkózunk anyával és a többiekkel! - olyan dühös voltam, hogy potyogni kezdtek a könnyeim. De a legkevésbé sem érdekelt. Kaptam egy hatalmas pofont Johntól, megtántorodtam tőle, de nem estem el. Ash elkapta a másik srác kezét, mielőtt az még egyet üthetett volna és behúzott neki egy nagyot.
- Fiúk elég legyen! - kezdte anya. - Fiam nem látod, hogy inkább a húgoddal kéne foglalkoznod? John te meg takarodj amíg szépen mondom. - mondta, majd hívta a rendőröket. Azok gyorsan ki is jöttek és elvitték a srácot. Súlyos testi sértés és zaklatás vádjával eljárás indult ellene, ezt nem fogja egykönnyen megúszni, még apánk se fogja tudni kihozni, akármit csinál. Ez persze adott egy pofont a hangulatnak, de azért jól telt a délelőtt. Anyával sütöttünk, főztünk, Ash meg a cicákkal játszott közben. Érdekes látvány volt, ahogy egyszerre négy macska támadja a testvérem két kezét. Ebéd után elbúcsúztunk anyától és megbeszéltük, hogy időnként eljön hozzánk és persze azt is, hogy hetente legalább egyszer hazajövünk. Egész úton Ash-sel beszélgettem és Mayával játszottam a kocsiban. Nem fogom otthagyni, hogy John, ha kiszabadul újra bánthassa. Mielőtt hazamentünk volna, bementünk az állatorvoshoz és rakattunk új csipet a kutyám bőre alá, hogy ne veszíthessem el újra.