Csumaaaa! Itt Renel, és a következő fejezet, jó olvasást kívánok :3 És elnézést hogy ilyen sokáig kellett várni erre, de minden közbe jött... Nagyon sajnálom ^^' Gondolom most én lettem az utált író, mert sokat kések :'DDD
Miután a hétfői és a keddi napom csodásan telt Jinxxel, elterveztük, hogy a mai napot sem hagyjuk ki, már egészen gyorsan tudok bicegni, és egyre tetszetősebb a kötésem, mióta dedikálta, csak nekem akcióval... Igaz, nem nagyon hiszem, hogy bárki is szagot fogott volta rólam, meg... Róla. Mármint, hogy találkozgatunk, néha... Gyakran... Sokszor... Francokat! Mindennap, mivel mára is megbeszéltük, hogy ma beülünk valahová sütizni, eléggé izgatott is vagyok emiatt, azt se tudom hol áll a fejem. Ráadásul anya is állandóan tördeli a kezét mióta Jinxx haza is kísér. Azt mondta igazán 'szimpatikus' fiatal ember... Aztán tisztázódott, hogy 33 éves... Hát kellemetlen, én is tudom, hogy nem igazán egy korosztály vagyunk, és ez rontja is az esélyeit anyumnál, és apu még nem is tud róla. De várjunk! Miről kéne tudnia? Hogy szoktam beszélgetni, egy olyan pasival, aki - erős túlzással - az apám lehetne.
Kopogásra lettünk figyelmesek édesanyámmal, aki azonnal nyitotta is az ajtót, és legnagyobb meglepetésemre Nelly libbent be. Illedelmesen köszönt, majd azonnal elkapta a kezem, és behúzott a szobámba, leültetett az ágyamra, és a hatalmas gardróbomba kezdett el kutakodni, miközben ismertette a mai nap menetét. Előbb én felöltözök gothnak, majd hozzá is átmegyünk, és ő is átöltözik. Fogalmam sincs honnan van ilyen jó érzéke ennek a csajszinak, hogy milyen ruhát lenne most kedvem felvenni, de ez valami lélegzet elállítóra sikeredett... A totális feketeségtől apró kék bevonással lettem megmentve. Persze ezek után már nagyjából csak arra emlékszem, hogy ebben a csodában állok a tükröm előtt, és nem győzöm dicsérni Nelly-nek, mennyire jó ízlése van, és hogy elkapta azt a stílust, amit szeretek. Azonban nem volt túl sok időm részletekbe belemenni, és több milliószor hangoztatni, mekkora istennő, mert még neki is felkellet öltöznie, sőt a hajamat is jó lenne besütni.
- De honnan is jött ez a goth cumós ötlet? - Néztem kérdően Nellyre, miközben elköszöntünk anyutól, és kiléptünk a lakásunkból, a lift felé véve az irányt.
- Rin küldött egy SMS-t, hogy majd ők Jane-nel goth-ként fognak debütálni, szóval jött az ötlet, hogy mi is mehetnék úgy - mondta mosolyogva. Tőlem erre csak egy fejbólintás volt a válasz. Beléptünk a liftbe, majd megnyomtam a földszint gombját, és neki dőltem a falnak. Azon kattogott az agyam, hogy vajon milyen eséllyel szabadulok el a lányoktól időben, hogy nyélbe üthessem a találkozót Jinxx-el. Hát várhatóan esély sincs rá... Meg állt a lift, kinyílt az ajtó, és mivel Nelly nekem háttal volt éppen, előkaptam a telefonom, és ráírtam a Hercegemre, hogy találkozzunk a plázában, de majd dobjon meg egy üzenettel, ha ott van, mert Rinékkel leszek... Hogy hogy vagyok képes ennyit leírni pár pillanat alatt, hááát, jó sokat gyakoroltam a nyáron az biztos.
Egy kis buszozás és gyaloglással karöltve 20 perc múlva már Nelly szobájában sütöttem be a hajam, mialatt ő felöltözött. A családja nem igazán nézte jó szemmel hogy ott vagyok... Emiatt egy kicsit rosszul is éreztem magam, nehogy miattam kapjon a barátnőm. Tudjuk, hogy állandóan rajta csattan az ostor, mint középső gyerek, de... Ez akkor sem normális, valami másnak is kell lennie a háttérben.
Még sokáig rágódtam ezen a gondolaton, sorra állítottam fel és vetettem el az ötleteket, mi az ami ennyire nem tetszik a szüleinek vagy a testvéreinek, hogy ennyire ellenzik. Egy biztos, Nelly életmódjával kapcsolatos, meg jegyeztem egy elejtett mondatából, amit igazából be sem fejezett. Gyakorlatilag az volt a lényege, hogy nem tudják őt elfogadni... De miért?
- Baj van? - Zökkentett ki barátnőm eszmefuttatásomból, amire csak megráztam a fejem, és miután lecsavartam az utolsó tincsemet a hajsütőről, valamint kihúztam azt a konektorból, át ültem az ágyára, hogy szemügyre vehessem hogy néz ki. Továbbra is hozta a formáját... Amikor megkérdezte milyen a ruhája, két felmutatott hüvelykujjal együtt állapítottam meg, hogy 'überbrutálkirálysirályatommenő' a szerelése... És elhitte, kár volt.... Neeeem, komolyan irdatlanul csini. Nohát, ezek után kaptuk a hívást, hogy Meli meg Neru már a ház előtt toporog, szóval kaptunk magunkra kabátot, és már spuriztunk ki a házból elköszönve a szúrós tekintetű otthon maradottaktól. Meli az autónak dőlve bagózott (pfejjj), de amint meglátott minket elpöccintette a csikket, és eltaposta. Posta... Hehehe =D. Sajnos nem röhöghettem ki magam kellőképp a pocsék szóviccemen, mert valaki úgy döntött megfojt....
- Neru... - suttogtam erőtlenül, amire csak egy 'Hm?' volt a válasz. - Nem kapok levegőt - ütögettem meg a karját, ami erősen a nyakamra volt fonódva.
- Hupsz, booocsesz - mondta, mire unott fejjel ránéztem, és megállapítottam, hogy még egy szavamat beolvasztotta a szótárába, nem baj, van nekem is elég... Majd megosztozunk... Gondolom.
- Indulunk Jane-ékért? - Tette fel a kérdést Meli olyan kis esetlenséggel, ahogy ott egyedül állt, mintha észre sem vettük volna.
- Hát persze - öleltem meg, majd Neru is csatlakozott, egy 'NAGYÖLELÉÉÉS' felkiáltással, majd odarántotta a lefagyott Nellyt is közénk.
- Na most akkor itt maradunk, vagy megyünk? - untam meg a dolgot nagyjából az ötödik percnél, mire Neru egy 'A végtelenbe és tovább' felkiáltással jelezte, hogy útra kész. Ezzel el is dőlt, egymás után pattantunk be a kocsiba, majd Meli sebességbe tette a járművet, és golyóként lőttünk ki Neruékhoz, mivel még személyesen nem sikerült beszélnie a lányokkal. Szóval becsörtettünk hozzájuk, Neru anyukája... egy tündér, de tényleg! Azonnal meg is kínált minket sütivel... De sajnos, nem szakácsnak, vagy cukrásznak való, szóval inkább udvariasan passzoltuk a dolgot, és barátnőnk szobájában leültünk egy kicsit beszélgetni. Nem volt a helység egy igazán nagy terű dolog... De az egyik sarokban ott volt egy hívogató dobfelszerelés. Fészkelődni kezdtem, hiszen köztudott, hogy imádom őket, legszívesebben odaültem volna mögé, hogy püfölni kezdjem, de...
- A szemed is leveszed róla! - Nézett szúrós szemmel rám Neru, mire karba tett kézzel duzzogni kezdtem felfújt pofikkal. Ekkor megszólalt Neru telefonja, és mindenki elhallgatott, és figyelt, mit beszél feltehetőleg Jane-nel. Igen, a "Bagoly" Megszólítás után ez szinte 100% volt...
- Nya - kezdte - Jane majd ír egy sömest, és indulhatunk - mosolygott.
Egy kicsit még hülyéskedtünk, majd úgy gondoltuk ideje szedelődzködni, és láss csodát, ahogy mindenkin rajta volt már a cipője (kb. 10 perc, amíg felveszem a fűzős cipellőm) jött is az a "sömös", hogy menjünk Rinékért. Szóval elköszönve Neru anyukájától előbb a kocsihoz, majd a BVB rezidenciához robogtunk, aminek nem ez a neve, vagy lehet neve sincs (Az egy süti D:), de nekem ez így tetszik, szóval én önkényesen így kereszteltem el, és punk-tum. Ahogy a házhoz értünk, a kinn várakozó lányok azonnal be is szálltak hozzánk. Nem sokára ezt hallottuk:
- Mi a baj, Reni?? - kérdezte Neru.
- Semmi... - mondta, és megtisztelt minket egy hamisítatlan "janeféle" műmosollyal. - Csak fáradt vagyok.
- Beztos? - kérdezett vissza Neru
- Beztos! - nevetett ezen már őszintén. Majd végre beszélgetni kezdtünk, majd miután Meli megfelelő parkolót talált kimásztunk a járműből, és Jane-nek végre leesett, hogy mind goth ruhákba öltöztünk, ekkor én csak Rinre nézve mosolyogtam habókosságán.
- Amúgy, hogy van a lábad? - fordult felém
- Nem fáj - mondtam egyszerűen, és igyekeztem eltakarni a duzzanatot, ami ezt a látszatot keltette, mintha fájna... Pedig amúgy semmi baja nincs. - A te torkod, hogy van?
- Tökééletesen! - válaszolt, szinte túl gyorsan, szóval helyesbített is. - De azért még egy kicsit fáj ha nyelek.
Mikor beléptünk az épületbe valahogy mindenki az illatszereshez indult meg, majd rengeteg illatmintával megpakolva jöttünk ki, szerintem még férfi is volt köztük... Bevallom nem igazán figyeltem.
- Menyünk cipőt is venni! - kérte Neru
- Oké, de...merre is van a cipőbolt? - kérdezte Nelly.
- Erre van! - mondtam, és megéreztem, hogy rezgett a telefonom. - Biztosan tudom, hogy itt...
Ekkor fordítottam előre fejemet, telibe kapva a plexit.
- Aú.. - szisszentem fel az arcomat dörzsölve, remélem nem látszik majd meg. - Ezeket nem lehetne színes üvegből csinálni?
Nelly leguggolt mellém szinte azonnal. Ennyi erővel el is kaphatott volna...
- Jól vagy? - kérdezte a szőke lány.
- Nem, nem vagyok! - közöltem, miután leesett mekkora lehetőség ez arra, hogy eloldalogjak, mivel tuti Jinxx küldött üzenetet. - Haza akarok menni!
- Hazavigyelek? - kérdezte Meli, és már kereste is a kocsikulcsát.
- Nem! - vágtam rá, majd nyelve egyet hozzá tettem - Köszi, de egyedül is hazatalálok.
- Biztos? - kérdezte Rin
- Öm... szerintem tudom, hogy hol lakok! - nevetgéltem kissé idegesen.
- Hát... nem hiszem, hogy jót tenne a lábadnak... - kezdte az aggódást Neru is.
- De mondom, hogy haza megyek egyedül! - erősködöttem, és úgy tettem, mint aki kifelé indul. - Sziasztok! - Integettem, majd tisztes távolba érve, lekanyarodtam jobbra, és előkaptam a telefonom. Azt mondja mindjárt a cipős előtt lesz... MITCSINÁLSZ?! Neeeee, ne menj arra. Azonnal megfordultam, és a nagy folyosóra érve kapálózni kezdtem, ahogy megláttam Jinxx-t... Tehát így ő is észrevett, valahogy sejthető volt. Nem voltam benne biztos, hogy feltűnés nélkül sikerült közlekednie, és elképzelhető, hogy a lányok, vagy csak szimpla fanok észrevették, bár a fekete napszemüvegben és sapkában elég nehéz észrevenni, kivéve ha nem kimondottan Őt keresi az ember. Szóval ennek örömére elhatároztuk, hogy menekülőre fogjuk a dolgot, és beülünk egy közeli cukrászdába. Boldog voltam...hogy miért, az nem egy dolognak köszönhető... Jinxxnek is, a barátaimnak, a szép időnek, anyunak, apunak... Csupán annak, hogy mikor reggel felkeltem újra levegőt vehettem... Eldöntöttem, mostantól az én poharam félig teli!
- Jinxx... Köszönöm - szaladt ki belőlem a mondat, amit nem is bántam.
- Még is mit? - kérdezte furcsállva előbbi kitörésemet.
- Mindent! - Mondtam, majd megszaporáztam lépteimet, mikor megláttam a cukit ahova igyekeztünk.
- Héj, héj! Ne rohanj már - nevetett fel, utolérve engem.
Miután a kellemes meleg színeket árasztó épületbe léptünk a lehető legeldugottabb boxban foglaltunk helyet. Igazán jól volt megcsinálva, minden kettes, négyes, hatos sőt, nyolcas asztal úgy volt elválasztva egymástól falakkal, hogy csak akkor láthattál be, ha felálltál, vagy nagyon kihajoltál a sajátodból. A pincér srác azonnal hozott is nekünk egy-egy menüt, én meg arról kezdtem faggatni, mi a vendégek kedvenc sütije, miből fogy a legtöbb. Kapott is az alkalmon, vagy húsz félét felsorolt, mire nekem tetsző nevűt is mondott, szóval én olyat rendeltem, mire a pincér megdicsért, hogy jó választás, amit én egy nagy mosoly kíséretében megköszöntem. Ekkor Jinxx összecsukta a menüjét, és ő is kér egy ugyanolyat, mint én. Szóval ezután már csak egymással beszélgettünk, vagy ettünk. Majd miután meguntuk az ücsörgést hazasétáltunk, és jó szokásához híven felkísért.
- Holnap... - kezdte.
- Ráérek! - válaszoltam a még fel sem tett kérdésre, azonban sajnos Jinxx nem ezt akarta mondani. Sajnos holnap sztornó egy újabb randinknak, mivel nagyon elfoglalt lesz. Mindegy, legalább épp elég időm lesz kitalálni, mit vegyek majd fel.
